Mira Luna Wyne

MIRA LUNA WYNE

Mottó

The second greatest trick the Devil ever pulled was convincing the world she was innocent

Alapok

jelszó || "Egy seprű a boldogság ára"
így ejtsd a nevemet || Mira Luna Vájn (why? ne)
nem || Nő
születési hely, idő || Atlanta, GA; 1984. január 11.
horoszkóp || Bak
kor || 16
vér || Félvér
évfolyam || Hatodik

A múlt

Aggodalmasan figyelem a fiút, a félelemmel teli tekintetét, felém irányuló félelmet, közben próbálom kiszorítani a fejemből az olyasmi gondolatokat, mint "ő hozta magára" és "igenis megérdemelte", meg magamat is kihúzni a sokkból. Még a szokatlanabb dolgokat is félig-meddig kizárja az agyam, mint az iskola környezetébe nagyon nem illő, raszta hajú, bőrtaláros mágust, ahogy elmormol pár varázslatot, aztán lendületesen megpaskolja a fiú vállát, vagy azt, ahogy a vele érkezett boszorkány pár intéssel eltünteti a tűzoltóberendezés szétpermetezte összes vizet.
-Tessék fiam, már rendben is vagy, holnap azt se fogod gondolni, hogy történt bármi.- Még barátságosan mosolyog egyet, aztán feláll a fiú mellől, és a kollégája felé fordul. -Julia, szólna a központnak? Ide kelleni fog még néhány amneziátor. A tűzoltókkal hogy állunk?
-Ők mostmár úgy tudják, csak szórakozott valaki a füstriasztóval, velük nem lesz dolgunk.
A nő firkant valamit egy papírra, repülőt hajtogat belőle, és ahogy eldobja, az magától kimanőverez az ablakon, ami még ki is nyitja magát előtte.
Azt veszem észre, hogy a férfi áll előttem, és nyújtja a kezét, hogy felsegítsen.
-Gyere, ne ott a földön kuporogj, apukád már úton van. Neked nem esett bajod?
Hagyom, hogy felsegítsen. A foltokban megfeketedett ruhámra pillantok, aztán megrázom a fejem. Én csak nagyon megijedtem, viszont nem akaródzik szavakba is formálódni az élmény. Mások úgyis beszámoltak már mindenről, egy pillanatra kigyulladtak körülöttem a dolgok, de rám mintha nem lettek volna hatással.

-Figyelj, megérdemelte?
-Ezt azér nem...- csóválom a fejem, ahogy behászálódok apám mellé a autóba, és az ülésből diszkréten előtüremkedik egy magasító, amikor épp nem néz erre egy bűbetlen sem.
-Mer? Bántott. És mostmár úgysincs baja, valószínűleg még emlékezni se fog, hogy megpörkölted.
-Csak piszkált.
-Ugyanaz.
-Azér nem egészen...- Nem vagyok biztos, hogy javít-e a hangulaton, hogy viccet csinál a dologból
-Nézz szembe a ténnyel, kislány. Te vagy az ördög- vereget vállon vigyorogva.
-Nem segítesz!- Bár egy félmosoly sarka megpróbál azér megkörnyékezni

Először nyolc éves koromban varázsoltam véletlenül. Volt egy fiú az osztályban, aki túlzottan szeretett másokat piszkálni, köztük engem is, addig a napig. Túllőtt a célon a piszkálódásával, nagyon dühös, de tehetetlen és kétségbeesett voltam, én csak annyit akartam, hogy leszálljon rólam. Gondolom, sikerült végülis. Egyik pillanatról a másikra kigyulladtak körülöttem a dolgok. Legalább annyira megijedtem, mint mindenki a teremben.
Végül nem lett belőle nagy baj, a MACUSA emberei elsimítottak, rendbehoztak mindent, és másnap senki nem emlékezett a történtekre rajtam kívül, a fiú se, bár onnantól kezdve engem nem vett célba többet. Tudat alatt talán megmaradhatott valamennyi az esetből az emlékeiben.
Varázsló családból jövök, apám ágán egész hosszú múlttal, mégis neki volt az ötlete, hogy az Ilvermorny előtt magnix iskolába járjak, ismerjem meg az ő világukat is. A Wyne család még a Rappaport-törvény idején is kerülgette a szegregációs szabályokat, használt minden kiskaput, azt vallotta, az amerikai varázslótársadalom egy kisebb szeletével együtt, hogy "na igen, elhatárolódunk tőlük, de mivel közbe ugyanazon a földön élünk, érteni kell hozzájuk, mer másképp nem tudunk nem feltűnni". Másik dolog, hogy azér nem is olyan szigorúan tartották be azt az elhatárolódás dolgot. Apám is egy autószerelőműhelyt üzemeltet, nagyrészt magnix vevőkörrel. Én is szoktam segíteni neki a műhelyben nyaranta, ez valahogy rámragadt.
Talán okolható érte a tüzes incidens, talán nem teljesen, soha nem volt az erősségem a varázslás, az Ilvermorny-s éveim alatt sem. Illetve, sokfelől hallottam már, hogy egész jó tehetségem lenne pedig hozzá, inkább azzal van a gond, hogy sikerülni nem szokott jól általában, vagy ha igen, az véletlenül. Őszintén szólva benne lehet a dologban, hogy félek is tőle, magamtól, attól, hogy mit tudok csinálni. Az első közelsem az utolsó eset volt, hogy balul sültek el a varázslataim, még azután is, hogy tanultam már őket, nem csak maguktól történtek, mint gyerekként.

- - -

-Fogd fel úgy, mint egy újabb kalandot! És a Nagyihoz is közel fogunk lakni- próbál vidítani anyám, mérsékelt sikerrel.
-Akkor is... mindent hátrahagyni,.. mi lesz, ha be se tudok illeszkedni?
-Azon aztán ne aggódj, mindenki kíváncsi lesz rád, nem fogják hagyni, hogy ne érezd jól magad, vagy ne illeszkedj be.
Tudom, csak segíteni akar, oszlatni a kétségeimet, és elvonni a figyelmemet arról, mér is vagyunk úton, költözünk a tengeren túlra. Egész héten egy szál szó sem esett a válásról. Soha nem egy csöndes ház volt a miénk, csak én nem örököltem a szüleim személyiségét egyik oldalról se túlzottan. Nem mindig volt persze feszült légkör, amikor jóban voltak is afféle barátságos civakodásként leírhatóan találták meg az összhangot, nehéz jól leírni. Mintha riválisok lettek volna, mondhatni sportból, a hétköznapi életben, de aki ismerte őket, meg tudta állapítani, hogy igazából szeretik egymást, és szeretik ezt a folyamatos párbajukat.
De persze egyáltalán nem volt ritka az se, amikor tényleges konfliktusba átcsapott a dolog, többször mentek már szét, változó hosszúságú időtartamokra, mielőtt újra összetaláltak valahogy. Gyakran anyám ment ilyenkor világgá, volt, hogy vitt magával engem is, bejárni az államokat pár hónapig.
Ez volt az első alkalom, hogy odáig fajultak a dolgok, hogy tényleges válás lett a vége, és hogy anyám úgy döntött, haza is költözik Nagy-Britanniába.
-De azok a kalandok az országon belül voltak. Ha kellett, mindig csak egy marék hopp-por volt hazamenni. Most egy egész óceánnal odébb leszünk.
Csönd telepedik ránk hosszú percekre. Anyám átkarolja a derekam és közelebb húz, együtt nézzük tovább a hullámokat a hajókorláton túl.
-Ez is csak egy nagyobb kaland, vagy ez így fog maradni?

Anyám brit születésű, még a Tudjukki okozta káosz elől menekült Amerikába, a nővére után. A brit varázsló-polgárháborúk, mágiatörténeten majdhogynem csak címszavakban tanultunk róla, csak anyámék személyes élményei és beszámolói okán tudok a dologról valamivel többet. Például hogy a Voldemort nevet nem mondjuk ki. Odaát csak egy név, egy tény.
A nagynéném jutott először Amerikába, még a hetvenes években, azután onnan próbált segíteni a rokonokat is kimenteni. Anyám nyolcvanban tudott kijutni, a nagyszüleimnek meg nem is sikerült, bár szerencsére a háború akkor nemsokára végetért, úgyhogy végül maradtak. Egyszer-kétszer jártunk látogatóban, meg ők is nálunk, amikor kisebb voltam. Nagyapám békésen hunyt el, nem nagyon sokkal a második háború előtt, nagyanyámnak egyedül kellett átvészelnie. Ki akartuk juttatni akkor, de mire hallottuk, hogy olyan súlyos a helyzet, annyira súlyos volt, hogy ez lehetetlen vállalkozás is lett volna.
Anyámék nagy kalandorlelkek mindketten, bár a nővérével néha találkozunk csak. Ha leszámítom, hogy legtöbbször a kiváltó oka mi is volt, igazából szerettem azokat a túrákat, amikre anyámmal mentünk, csak nekivágva az országútnak, amerre visz. Magamtól soha nem lettem volna elég bátor ilyesmire vállalkozni, pedig ha nem figyeltem az aggodalmaimra, titkon nagyon élveztem. Persze csak a biztonságérzettel együtt. Egyszer leautóztunk egészen Vegasba is, hárman a nagynénémmel együtt.
Amikor egyedül álltam az egész Ilvermorny előtt beosztáskor, és a Pukwudgie mellett a Viharmadár szobra is jelezte, hogy szívesen lát a házában, ott nem voltam elég bátor kalandorként vállalkozni. Kicsit már előre is lámpalázas vagyok, a Roxfortban mi lesz. Hát még amikor tényleg ott állok majd, bele se gondolok inkább addig.

Jellem

A családja közül szinte kilógva, Mira elég csöndes és visszahúzódó, félénk lány. Mondhatni szinte, hogy előszeretettel aggódik. Nincs a legjobb kontrollja a varázsereje fölött sem, ami egy ördögi kört táplál, balesetszerű és rossz véget érő varázslatai miatt fél a képességeitől, aminek köszönhetően pedig bizonytalan magában, ezzel is segítve a nem épp tökéletes teljesítményét. Ha lefoglalja magát valamivel, meg tud feledkezni az akaratlanul önmaga elé állított akadályokról és bizonytalanságról, valamint ha biztonságban és a komfortzónájában érzi egész hamar fel tud oldódni, bár ez az oldala nem a leggyakrabban bújuk elő, és nem is a legnehezebb kizökkenteni belőle.
Mindezzel együtt néha maga teszi próbára a gátlásait, félelmeit, hogy kénytelen legyen leküzdeni őket, felülkerekedni rajtuk, persze ezt csak óvatosan és alkalmilag szokása.

Apróságok

mindig || Nyár és napsütés, nyugalom, Johnny Cash számok, klasszikus autók, szürke szín
soha || Hideg, bántani másokat, nyomás és nagy elvárások, agresszív emberek, veszekedések
hobbik || Olvasás, alkalom adtán gépekkel bütykölés, táncolni is szeret (bár soha nem vallaná be, mondván, hogy ilyesmihez túl gátlásos)
merengő ||
-Jó: a vegasi kiruccanásuk
-Rossz: Azok az alkalmak, amikor katasztrofálisan sültek el varázslatai, élükön a legelsővel
mumus || Valami pusztító erő, a középpontjaként saját magával
Edevis tükre || Egy kiegyensúlyozott, gondtalan, és magabiztos verzióját látná önmagának
százfűlé-főzet || Fakó, és eleinte nehezen önthető, kesernyésen édes
Amortentia || Levendula, sült pillecukor
titkok || Egy minimális szinten ért némi vadászathoz, bár nem lelkesedik érte
azt beszélik, hogy... || ő az ördög, vagy legalábbis rejteget valami meglepőt az ártatlan, szende külső alatt

A család

apa || Robert Wyne, 50, félvér; néha göröngyös a kapcsolatuk, de felnéz rá, és kifejezetten szeret együtt dolgozni vele
anya || Florence Tharce, 42, félvér; szereti, bár nem mindig tudnak egyetérteni
testvérek || -
állatok || -

Családtörténet ||
A Wyne család egész hosszú, bár csak mérsékelten makulátlan múlttal rendelkezik az amerikai varázslóközösségben, némi ismertségre az 1800-as évek második felében tettek szert, William Wyne pálcakészítő munkássága révén, aki egy rövid ideig az Ilvermorny számára is készített varázspálcákat, bár jobban ismert a boltja kétféle választékáról: Kifejezetten minőségi, jól megmunkált pálcák annak megfelelő árért, és olcsóak, amiknek az alacsony árért cserébe a készítőjük sem vállalt garanciát megbízható minőségre.

Külsőségek

magasság || 157 cm (5' 2")
testalkat || "tömör gyönyör"
szemszín || Világosbarna
hajszín || Szőke
kinézet ||
Csöndes és félénk benyomást kelt a legtöbbek számára, kerek szemeivel hajlamos megszeppentnek vagy rémültnek is látszani, néha még olyankor is, ha egyébként nyugott. És emellett természetesen az sem idegen tőle, hogy egyes helyzetek valóban megrettentsék. Próbál figyelni rá, hogy nyitottabban tartsa magát, ne látsszon annyira visszahúzódónak. A ducinak az alsó határát hajlamos elérni, bár erre is próbál odafigyelni, változó sikerrel.

A tudás

varázslói ismeretek || Amikor nem korlátozza a bizonytalansága, átváltoztatástanból egészen jónak is mondható, és kifejezetten jó érzéke van a sötét varázslatok kivédése tárgyhoz és varázslópárbajhoz is, bár az előbbit nagyrészt az óvatosságának tulajdonítaná, az utóbbit pedig nagyon szívesen elcserélné abszolút bármi más tehetségért. Elméleti tárgyakból magyrészt közepes tanuló.
Nem épp felhőtlen kapcsolatot ápol egy az ő ízléséhez néha túl önálló varázspálcával.
pálca típusa || 12 hüvelyk, galagonya, viharmadár faroktolla
RBF ||
SVK - V
Gyógynövénytan - E
Bűbájtan - V
Bájitaltan - E
Átváltoztatástan - V
Asztronómia - E
Mágiatörténet - E
Mugliismeret - K
LLG - V

Egyéb

avialany ||Willow Shields