Capri szigete

2002. július 27 - augusztus 25.

[a hullámok tetején]

 

a hullámok tetején



Ben
2002. július 29.

style

A homokba léptem meztelen lábbal. Éreztem, ahogy az apró szemcsék a lábujjaim közé szöknek és végig csiklandoznak a bőrömön. Kicsit forró volt, de annyira élveztem az itt töltött napokat, hogy nem is igazán számított ez a kis apróság. Élveztem a lágy hullámok zaját, azt, ahogy mögöttem Benjamin az édesanyjával beszélget és ahogy Johann néha-néha mordul egyet, mintha csak arra gondolna, milyen gyönyörű itt minden. Hiába jártunk le mindennap a partra, valahogy mindig más volt.
- Ma hová mentek bort kóstolni? Úgy hallottam rengeteg kisebb pince van a környéken, ahol remek borokat lehet vásárolni- pillantottam Johannra, ahogy mellém lépett. Ben még mindig Ericával beszélgetett. Szóval volt egy kis időm társalogni vele is. Nem sok programunk volt együtt, ők is kettesben akartak lenni, na meg persze mi is. Ezért alig töltöttünk együtt időt.
- A városon kívülre. Egy kisebb pincészet innen délre és állítólag az ételük is jó. - Magyarázta és szippantott egyet a cigiből.
Egyrészem nem bánta, hogy Aiden nem jött. Elliot nem szimpatizál velem, és nem szívesen rontottam volna el a nyarunkat azzal, hogy folyamatosan hadakozom valakivel. Pedig annyira megnéztem volna a gyűrűt, ami kapott... és kérdezgettem volna az esküvőről. Nem tudom, hogy náluk milyen egy tervezés, én kislánykorom óta álmodozotam arról, milyen ruhában sétálnék az oltár elé. Sóhajtottam egyet a gondolatra és Benre pillantottam, miközben búcsút vett az anyukájától. Talán... nem, nem, nem! Esther, nagyon nem kéne erre gondolni még. Tudtam, hogy képes lennék túlzottan is beleélni magam és annak megint csak kellemetlenség lenne a vége. Bár reméltem, hogy Raylák most már nem kerülnek a képbe legalább.
Benjaminra pillantottam az aranyos napfényben. Nem bírtam ki, hogy ne lépjek oda hozzá és karoljam át a nyakát. Persze ő már nem is azokon agyalta, amiken én... hogy milyen jó lenne összebújni, csókolózni... csak együtt lenni. A hullámok kedvezőek voltak a szörfhöz, ezt már korábban is kifejtette, én pedig szívesen jöttem vele ki. Hátha engem is megtanít valami trükkre... bár a gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom. Legalább annyira féltettem ettől, mint a kviddicstől.
- Ugye tudod, hogyha leesel a deszkáról azonnal ki akarlak majd menteni... – Csókoltam meg finoman az ajkait. Puhák voltak és édesek... nem akartam, hogy bemenjen a vízbe. - Túl fontos vagy nekem. - bújtam hozzá egészen és újabb puszit nyomtam az ajkaira. Szívem szerint lehúztam volna a homokra, hogy kicsit jobban magamhoz öleljem és ne engedjem egy pillanatra sem elszakadni. Ez a nyaralás megmutatta, hogy Ben társasága mindennél fontosabb nekem.
- Nem baj, ha én csak kintről nézlek, ugye? – Simítottam végig a mellkasán.

[2002 július 29. ● ESTHER ●⭃ Hullámok tetején ⥷tükörkép]

2002 július 29.
● ESTHER ●
⭃ Hullámok tetején ⥷
tükörkép

fekszünk a strandon
szól a vidéki sanzon
olyan gyönyörű vagy
fejem öledbe hajtom

Ültem a homokban, miközben félig lecsúszott napszemüveggel az orromon hol a hömpölygő gyönyörűen kék hullámokat, hol pedig Esther karcsú alakját figyeltem. A nap elemi erővel ragyogott, ontotta magából a meleget, én mégis örültem, hogy éri a bőrömet a forróság, kellemes meleg takarónak tűnt ez, ami annyira hiányzott az angol ághajlatból. A habzó hullámos parttól kicist odéb ücsörögtem a homokban, miközben anya a lehető legelegánsabb hófehér, egyrészes fürdőruhájában behúzódva a napernyő alá, felém fordulva sóhajtozott. Mezt lenyőgözött mormogásáa belekeveredett a part hullámverésének a zajába.
- Drágám, igazítsd meg a nadrágodat, bájos popsid van, ne nem túl udvarias - jegyezte meg anya mire vágtam felé egy morsoc fejet, maizd zizegve megigazítottam magamon a zöld fürdőnadrágot.
- Túl izmmos a fenekem, anya - viygorgtam rá bájosan, anya meg csak felsóhajtott és megcsóválta apró mozdulattal a fejét, miközben Metz odalépett Esther mellé beszélgetni. Közben úgy ítéltem meg, hogy eléggé kellemesek a hullámok, ahhoz, hogy végre szörfözgessek egy kicsit. Ezer éve nem csináltam, de már rettenetesen hiányzott, hogy átszeljem a habogat, vagy hogy trükközgessek egy kicsit. Anya felállt a napozóágyból és Johann felé lépett, miközben én is összeszedtem magam, és már készültem is a hónom alá csapni a szörfdeszkámat, amikor megéreztem Esther érintését a karomon, én pedig mosolyogva magamhoz húztam.
- Szívem, nem gondolod, hogy indulnunk kéne egy kis borkóstolóra? - búgta anya Meztnek közben. Biztos ő is szeretett volna kettesben lenni vele, bármennyire id idegesített még ez a gondolat engem. Meg persze sejtette, hogy mi is kettesben szeretnénk lenni már.
- Ugye tudod, hogyha leesel a deszkáról azonnal ki akarlak majd menteni... - lehelte finoman az ajkaimra, én pedig csak tovább vigyorogtam bele a csókunkba, miközben anyáék is lassan készülődtek  abórkoóstoláshoz. - Túl fontos vagy nekem.
- csak nem valami mást tervezel? - vontam fel a szemöldökömet és kacsintottam rá, miközben kezemmel rásimítottam a fenekére. Szerettem volna egészen közel érezni magamhoz. Közelebb is húztam, miközben a meleg nyári szellő belekapott a hajunkba és Esther haját az arcomba fújta.
- Mit gondolsz, jól áll a szőke? - kérdeztem röhejesen túljátszott nőies mozdulatokkal utánoztam valami hajdobálást a levegőbe, miközben kikerültek az illatos tincsek az arcomból.
- Nem baj, ha én csak kintről nézlek, ugye?
- Nekem jobb ötletem van - vigyorodtam el, és egy modzulattal már a kissé forró, kissé nedves homokban feküdtünk, én pedig felégördültem, és hosszabban csókoltam meg.

[a hullámok tetején]

a hullámok tetején



Ben
2002. július 29.

style

18+

Bennel minden pillanat elképesztően csodálatos volt. Egészen olyan, mint valami mesébe illő álom, ahogy a tengerparton álltunk. Azt hiszem a nyaralásnak ilyennek kellene lennie, idillikusnak és boldognak. Nem sok részem volt ilyesmiben gyerekként, ezért Benjaminnal átélni egészen különleges élmény volt. Persze már volt pénzem arra, hogy csinos ruhákat vegyek, hogy úgy nézzek ki, mintha én magam is egy könyv főszereplője volnék.
Átkaroltam a nyakát és finoman csókoltam meg. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy a hullámok közé menjen. Ez a kis partszakasz úgyis csak a miénk volt, hiszen a házhoz tartozott, amit kibéreltek Ericáék, míg itt vagyunk. Az ujjaim finomna játszottak csók közben a tincseivel, simították az izmos vállát.
– csak nem valami mást tervezel? – kérdezte, ahogy az ajkaink elváltak végre egymástól. Éreztem, hogy a tenyerének forrósága megpihen a fenekemen. Így közelebb tudott húzni magához és a testünk finoman összesimult. A hajam a szellőben szinte körbe ölelt minket, pedig most nem is volt olyan vészesen hosszú.
– Mit gondolsz, jól áll a szőke? – kérdezte, én meg nevettem magam. A következő mozdulatával persze a tincsek tova is szálltak és már nem az ő arcát cirógatták, hanem az én hátamat.
– Az eredeti Ben a legszexibb… – simítottam meg az ujjammal az ajkait. Aztán kicsit hátrébb akartam húzódni, mondván, hogy hadd menjen csak be, én inkább odakint maradok. Szerettem volna én is szörfözni, de nem ma… most valahogy csak Benjamin testében akartam gyönyörködni. Ez a szép a nyaralásban, a tengerpartban, hogy nem sok ruhadarab rejti el az izmait, így állandó vetkőztetés nélkül is tökéletesen láthatom.
– Nekem jobb ötletem van – vigyorodott el aztán, majd megbillentett, hogy egészen elterüljek a nedves homokba. Éreztem, ahogy a fehér ruhadarabok pillanatok alatt bemocskolódtak tőle. Cseppet sem bántam, sőt ahogy elhúzódott én magam szedtem szét a felsőrészt, hogy tökéletes legyen a kilátás neki.
– Nekem pedig még annál is jobb… – suttogtam felé. Megfogtam a csuklóját és magamhoz húztam a tenyerét, hogy finoman cirógathasson végig a bőrömön. Cseppet sem bántam, hogy Erica és Johann magunkra hagytak minket… minden percet ki akartam használni Bennel. Ha visszatérünk és mindketten dolgozni kezdünk megint, akkor rengeteg elfoglaltság érkezik ismét.
Végig simítottam az izmain és kicsit letoltam rajta a nadrágot úgy, hogy egészen össze tudjunk simulni. A hajam is közben nedves lett a sós víztől, na meg alaposan bepiszkolódott a homoktól, de engem cseppet sem zavart. Rendkívül jól éreztem magam abban a helyzetben is. Csak is az a pillanat számított.
– Ben… – súgtam a nevét az ajkai közé, ahogy odavontam egy puha csókra és csak átadtam magamat a forróságnak, ami már egészen eluralkodott rajtam.

[2002 július 29. ● ESTHER ●⭃ Hullámok tetején ⥷tükörkép]

2002 július 29.
● ESTHER ●
⭃ Hullámok tetején ⥷
tükörkép

fekszünk a strandon
szól a vidéki sanzon
olyan gyönyörű vagy
fejem öledbe hajtom

Féltem eljönni a tengerpartra, hogy szembenézzek a régi emlékekkel. Féltem Chrissie kergetőző árnyéknyomától a homokban, vagy apa hátától, amint a habos homokban ügyörög és elemi nyugalommal tűri az újabb hullámokat amik a testének csapódnak. Hiányoztak ezek a régi képek, és fájt a hiányuk, de vaalmennyire enyhítette ezt Esther és anyámnak Metz. Még ha utáltam is ezt beismerni. Rég láttam anyát ennyire kiegyensúlyozottnak, és még a boltot is egyre ügyesebben vezette, annak ellenére is, hogy nem sokat értett hozzá, hiszen neki apa mellett nem kellett dolgoznia, utána pedig a gyerekei nevelése miatt nem is tudott. De örültem, hogy nem csak a sziluettjét bámultam minden nap, amikor lementem a szobámból a konyhába, hanem anya már-már ragyogott. És bár a kis csendes szomorú csillogás a szemében sosem fog megszűnni, tudtam, hogy jól lesz. reméltem, hogy Metz nem fog neki bánatot okozni.
Miután elmentek a maguk kis körútjára, kiélveztehttem teljesen Esther látványát és a gondolatot, hogy mi már megint együtt voltunk.
Furcsa volt és mégis olyan érzésem volt, mintha tényleg nekünk kettőnknek együtt kell lennünk, még akkor is, ha elváltak az útjaink, valahogy mindig egymáshoz sodródtunk újra. Nem hittem volna, hogy most képes lesz valaha elbizonytalanítani egy Raylaféle se, úgy éreztem, hogy Esther mellett megtaláltam azt a helyet amit mindig is kerestem. Nála valahogy olyan átkozottul normálisnak tűnt minden, mint amikor először ért egymáshoz az ajkunk.
valahogy egyre kevésbé támadt most kedvem szörfözni, sokkal inkább szerettem volna Estherrel összebújni itt a mindennek a  közepén. Hiányzott már az illata a bőrömön, meg a közös zenélésünk is.
– Nekem pedig még annál is jobb… – mmondta Esther én pedig hagytam, hogy irányítsa az ujjaimat, miközben egy kacsintással és egy vigyorral kommentáltam az, hogy kelerült róla a felsője. A tenger mellettünk zúgott a madarak hangja belevegyült a zenéjébe, és ahogy csak mi ketten voltunk ezen a partszakaszon annyira békés és kellemes volt.
HAogy elterültünk a nedves, sáros homokban, ahogy a térdemnek csapódott a víz, egyáltalán nem zavart, gyengéden csókolgattam végig Estheren, kis ösvényeket festve a testére, miközben megszabadítottam a ruhájának alsó részétől magunkat is. Ahogy összeérintettem a csípőnket, Esther odahúzott megához, és halkan belesóhajtottam én is a nevét a csókuk közzé, úgy ahogy ő is az enyémet.
- Esther... - dünnyögtem halkan, miközben egyre hevesebben mozogtunk, forró csókokat váltva egymással. Nem zavartak a hullámok, a térdemet irritáló sáros kemény homok, el voltam telve az Esther iránt érzett érzéseimmel és a forrósággal, amit az együttlétünk okozott. AHogy megadtam neki magam, végiszaladt testemen a remegés, miközben utoljára összesimultam vele. - Szeretlek - suttogtam bele a csendbe, miután a csók után gyengéden megsimítottam az arcát, és az állának vonalát. Fogalmam sincsen, monndtam e neki ezt valaha. talán lefoglalt a féltékenység, és az Aidennel való harcolás. De tudtam, hogy szerettem. Midnig is szerettem. Túlságosan is ahhoz, hogy el tudtam volna teljesen engedni. És most már nem is akartam elrohanni az érzéseim elől. A következő pillanatban becsapott minket egy erőteljes hullám, és nyeltem egy kis vizet is, de csak szórakozottan megráztam magam, és ha kellett felsegítettem Esthert is, miután rendbeszedtük magunkat.
- Egész jók most a hullámok, bejössz velem? -

[a hullámok tetején]

a hullámok tetején



Ben
2002. július 29.

style

18+

Éreztem, ahogy a nedves homok végig dörzsöli a bőrömet. Nem érdekelt, hogy bemocskolja a fehér ruhát, amiben voltam, csak Benjamin testének kellemes melegségében akartam elveszni. A csókok és simítások olyan forróság hullámot indítottak el, ami csak akkor halt el, mikor a testünk összeforrt. Újra és újra egymásba simultunk, hogy aztán egyetlen hangos sóhajjal remegtem bele, amikor hevesebb mozdulatokra váltott és a nevemet sóhajtott. Az ujjaimat a tincsei közé sóhajtottam. Egyszerűen nem voltak már gondolataim. Nem féltem, hogy valaki meglát.
Remegve váltunk el aztán egymástól, de éppen csak annyira, hogy kényelmesen simuljon össze a testünk. A csendet egy pillanatig csak a sós tengervíz parthoz csapódó hullámainak zaja törték meg. Nem zavart, hogy hűvösnek tűnt a testemhez képest.
– Szeretlek – suttogta bele ebbe a különös csendbe. Az ujjai közben az arcomat és az állam vonalát simították. Nem bántam, hogy nem volt nyálas köntösbe bújtatva ez a rövidke szó. Így még nagyobb volt a jelentősége és még inkább Ben volt.
– Én is szeretlek, Benjamin Fraser… – súgtam vissza és közben egyenesen a szemeibe néztem. Valójában mindig is szerettem Benjamint, csak elengedtem, mikor azt kérte tegyem meg. Valahol egész életünkben ott volt ez a rövidke tény: összetartozunk. Amikor Raylát akarta félre álltam, azt hittem, ha újra kezdjük minden más lesz… találok valaki mást. Csakhogy Ben barna szemei, a meleg mosolya nem akart távozni a gondolataim közül.
A romantikát gyorsan elmosta a víz. A következő hullám Benjamin arcába és az én arcomba is kellő mennyiségű sós vizet locsolt. Éreztem, ahogy a só megül az ajkaimon, mégis elvigyorodtam, ahogy Ben kutyásan rázta meg magát. Én csak a tenyeremmel simítottam végig az arcomon. A hajam egészen átnedvesedett és koszos lett a nedves homoktól. Nem érdekelt. Megvártam, hogy felsegítsen Ben, megigazítottam magamon a koszos ruhákat.
– Egész jók most a hullámok, bejössz velem? – kérdezte, miközben közelebb léptem hozzá. Finom puszit adtam az ajkaira. Aztán végig simítottam az arcán és én is megnéztem azokat az egész jól hullámokat.
– Azt hiszem, jó lenne lemosni magamról a homokot. – Elvigyorodtam és a hullámok felé léptem, ahogy a lábfejemet máris áztassa a tenger. – Szóval jó lenne… – Fogtam meg Benjamin kezét és kicsit beljebb húztam őt is. Csak ezután pillantottam a hátrahagyott szörfdeszkára és eszembe jutott, milyen szexi lenne, ha mutatna egy-két trükköt. Biztosan jó tanár lenne, na meg közben bámulhatnám, ahogy megfeszülnek azok a szép izmai. Azoktól még a térdeim is meg szoktak remegni… de ezt Bennek nem volt szabad hangosan kimondani… csúnyán kihasználta volna ezt a tudást.
– Megtanítasz egy-két trükkre.– Folytattam és beletúrtam a szőke tincseim közé, hátha attól kicsit rendezettebb leszek. 

[2002 július 29. ● ESTHER ●⭃ Hullámok tetején ⥷tükörkép]

2002 július 29.
● ESTHER ●
⭃ Hullámok tetején ⥷
tükörkép

fekszünk a strandon
szól a vidéki sanzon
olyan gyönyörű vagy
fejem öledbe hajtom

A vizes homok kisebb alakzatokat vésett a bőrömre, miközben Estherrt néztem. Tökéletesen elégedett voltam ezzel, hogy újra ketten voltunk. Valahogy Rayla kezdett olyan távolinak tűnni, mintha meg sem történt volna az az utolsó évben. Még oda se jutottunk el, hogy lefeküdjünk egymással. Estherrel pedig elsőre volt közöttünk valami megmagyarázhatatlan vonzalom, ami egymás felé húzott minket. Réginek tűnt az első csókunk is, réginek tűnt az a hát év az iskolában, a szakítás utáni fájdalom, minden. A most számított, és az, hogy ölelhettem, csókolhattam újra és újra.
– Én is szeretlek, Benjamin Fraser… - nézett a szememembe és remélten, hogy nem látta ahogy egy kicsit elpirultam. Könnyen zavarba lehetett hozni régen is, nem uralkodtam anynira az arcomon se az érzéseimen, mint Aiden. Irigyeltem is őt ezek miatt, mert neki sokkal könnyebbnek tűnt kívülről minden. Persze attól, hogy azvarba jöttem, nem ment el a bátorságom, olyankor mondtam mindig a legnagyobb baromságokat, vagy csináltam hülyeséget. Egyszer még a tetőről is leugrottam, amikor Rayla elsős volt. Azóta is csodálkoztam azon, hogy nem meszeltek be érte.
Most viszont nem mondtam Estherre semmit, hagytam, hogy ez a vallomás megmelengesse a lelkemet, mint a nyári nap fénye a tengerparton. A homlokomat az övének döntöttem, hogy egy kicsit meglovagoljuk ezt a tökéletes, elnyúlt pillanatot. Amit aztán az arcunknak csapódott víz rontott el, de én csak elröhögtem magam, amikor kisepertem a szememből a lelapult vizes tincsemiet és felborzoltam őket. felsegítettem Esthert, és miután helyre ráztam magam a fürdőnadrágban rápillantottam a szörfdeszkámra.
– Azt hiszem, jó lenne lemosni magamról a homokot. Szóval jó lenne… Megtanítasz egy-két trükkre - Elvigyorodtam, és odaléptem a deszkámhoz, majd a hónom alá csapva finoman húztam be a hullámok közzé, a kezénél fogva Estehrt. Amikor a víz ideálisan mély volt rásegítettem Esthert majd én is felmásztam elé. Könnyen mozogtam, még az évek múlásával is olyan volt, mintha sose hagytam vonla abba.
- Egyedül tanultam meg szörfözni, apa nem tudott Aiden meg csak dicsekedni tudott azzal, hogy egy könyvből tanult meg, de mivel sosem volt hajalndó bejönni a vízbe, szerintem csak kamuzott. kapaszkodj, szivi - kacsintottam rá, és megsimítottam a kecses combját, majd egy kisebb hullám felé löktem magunkat. Nem akartam vadul trükközgetni, míg mögöttem ült, de egy két félfordulat így is sikerült. Szerncsére jók voltak a hullámok is. Táncoltunk a hullámokon, óvatosan ültem meg őket, miközben vigyáztam, nehogy beleessünk a vízbe. 
Kicsit távolabb sodródtunk a parttól, ahogy a víz lejjebb csillapodott, egy rövid időre. Nem sokkal meszebb tőlünk felbukkantak a hajók sziluettjei is, aztán a következő pillanatban összerezzentem, mert valami nedves a lábamhoz ért az égszínkék víz alatt.

[a hullámok tetején]

a hullámok tetején



Ben
2002. július 29.

style

Szerettem, ahogy elpirul. Szerettem, ahogy kifejező az arca, ahogy kifejező a szemeinek a csillogása. Egészen más volt, mint Aiden, nem volt annyira hideg… valahogy olyan volt, mint én. Átadta magát a szenvedélynek. Talán Aiden is ilyen volt, csak nem velem. Nem kellettem neki soha igazán, inkább csak Benjamin bosszantásának eszköze lehettem a szemében… de ki tudja. Legalább annyira meghatározta az életemet, mint az öccse, csak egyszerűen nem belé szerettem igazán. Ben voltam a mindenem, az, ami életetett és aki mellett egyre inkább magamra találtam. Ezért is akartam eljönni velük nyaralni… ezért is mondtam, hogy nem érdekel, ha kiesik pár hét a munkából, én itt leszek.
Kicsit megigazgattam magamon a ruhát. Nem sokan jártak erre, de azért nem szerettem volna még véletlenül sem kivillantani azt, ami csak Benre és rám tartozott… na meg a visszaérkező Ericájékat sem akartam lesokkolni.
– Mehetünk – mondtam, mikor már a melltartó rész is helyére került.
Megfogtam Ben kezét és hagytam, hogy bevezessen a vízbe. Először megint hidegnek tűnt, aztán a testem szép lassan hozzászokott és már könnyebben sétáltam bele a sós hullámokba. Néha-néha jobban megszorítottam az ujjait, amikor úgy éreztem, mindjárt elsodor a víz.
Egy közepesen mély részen fektette fel a deszkát a vízre, aztán segített felkapaszkodni rá. Nem ellenkeztem, hagytam, hogy ő maga is felmásszon és már is nagyobb biztonságban éreztem magam. Nem voltam soha jó úszó, de tudtam, hogyha belezuhanok a vízbe, ki tudok evickélni, vagy legalábbis Benjamin majd kihúz a habok közül és magához ölel. 
– Egyedül tanultam meg szörfözni, apa nem tudott Aiden meg csak dicsekedni tudott azzal, hogy egy könyvből tanult meg, de mivel sosem volt hajalndó bejönni a vízbe, szerintem csak kamuzott. kapaszkodj, szivi – magyarázta. A kacsintására elmosolyodtam. Tudtam, hogy Aiden milyen, és hogy kettejük közül Ben a gyakorlatiasabb. Mégis ez a mondat valahogy a kamaszkorunkat idézte. A paskolásra a combomon egyfajta bíztatásnak tűnt. Aztán megindultunk előre, ahogy Ben ellőkött minket a vízben előre.
A deszka őrülten táncolt a hullámokon, mégis valahogy olyan stabilnak tűnt. Cseppet sem éreztem úgy, hogy félnem kéne. Szép lassan kirajzolódtak a távolban a hajók is. Olyan gyönyörű volt ez az egész… már majdnem odahajoltam Ben füléhez, hogy belesúgjam, milyen szép ez így most. De akkor összerezzent, vele együtt a deszka is megbillent. Éreztem, ahogy elveszik az addigi stabil egyensúly és egyszerűen belezuhanunk a tengerbe. Nem számított, könnyen fenntartottam magamat, na meg a deszkában is meg tudtam még éppen kapaszkodni.
A fehér ruhámról azonnal leázott a homok. Itt kicsit hidegebb volt a víz, mint a parhoz közel, de azért kapaszkodtam.
– Szóval mindenképpen össze akartál vizezni… – Sóhajtottam egyet és vigyorogva Benre pillantottam, ha végre felbukkant a víz alól. Odaúsztam hozzá, átkaroltam a nyakát és loptam tőle egy sós csókot. – Nagyon ügyes vagy a szörfdeszkával… – Simítottam a füle mögé egy-két rakoncátlan, mostanra teljesen göndör tincset. Ahogy ezt kimondtam, hirtelen a vízből kiugráló valamikre lettem figyelmes. Kellett egy pillanat, hogy felfogjam, azok ott delfinek.
– Ben! Ezek delfineeeeek… – Mutattam és ha tudtam volna, tutit elkezdek ugrálni örömömben, így viszont csak fojtogatósabban kezdtem ölelni őt.

[2002 július 29. ● ESTHER ●⭃ Hullámok tetején ⥷tükörkép]

2002 július 29.
● ESTHER ●
⭃ Hullámok tetején ⥷
tükörkép

fekszünk a strandon
szól a vidéki sanzon
olyan gyönyörű vagy
fejem öledbe hajtom

A víz a lábamat hűtötte, és néha egy-egy löket hullám is arcul csapott minket, ahogy megültünk párat. A hajam már ennél jobban nem is lehetett volna sósabb meg nedvesebb, de én nem bántam. Szerettem a víz érintését, a kék ezerféle színét, a hullámok alá bukó naplementét, a fejem felett szálló sirályok vinnyogását. Régen szinte minden nyáron elmentünk a Kékségbe, hogy megszabaduljunk Anglia nyomasztó légkörétől. Anyáék sokkal jobban ki tudtak ott kapcoslódni, nem nyomasztották őket a már akkor egyre sötétebben gyülekező felhők, amiket mi még észre sem vettünk. Mivel ők gyakran mozogtak az aranyvérűek körében hamarabb tudomást szeretek a suttogásokról, a sötétben, ami mély fekete karikákat vésett a szemük alatt. Sose mutatták ki nekünk, hogy mi nyomasztotta őket, csak szépen lassan egyre több volt a szabály és a szülői aggodalom, ami anyában és apában is másképpen mutatkozott meg. De a Kékség elűzte a felhőket, újra mindent besütött a napfény, és mi pedig a boldogság illúziójába merülve élveuztük ki a nyarakat. Az utolsó nyarat is. AMikor még talán Aiden sem ült túlságosan közel a sárkányhoz.
A tenger olyan volt, mintha minden gondolmat lemosta volna, mindig is megnyugtatott, és egy részem olyan volt, mintha mindig is ide tartoztt volna. A levegőben éreztem ezt, meg a hullámok tetején. A szabadságot, hogy ellátok a végtelen horizontig és alattam elterül a sötét láthatatlan mélység, amibe imádtam lógatni a lábamat. EZt pedig most megoszthattam Estherrel is, ami borzasztóan boldoggá tett engem is. Éreztem, ahogy hozzám simult, ahogy a szálló hajszálai néha megcsiklandozták a hátamat.Olyan békésnek és nyugodtnak tűnt minden, mintha a világ tetején álltunk volna a tenger zenéjével együtt.
Lassan megálltunk, de amint hozzáért valami gusztustalan és fura a lábamhoz, megbillentünk, és a következő pillanatban felborultunk a deszkával. A víz erőteljesen nyomakodott be az orromba, de ügyesen felúsztam a felszínre, mert közben a hullámok is csendesedtek, így nem ynomtak le minket állandóan. Vigyorogva megráztam a fejemet, ahogy felbukkantam a vízben, és játékosan Estherre fröcsköltem.
– Szóval mindenképpen össze akartál vizezni…
- Ez volt végig a tervem, hercegnő - vigyorogtam, és a kezeimmel átöleltem a derekát, és élvezettel csókoltam le a sós ízt a puha édes ajkairól. Kicist még játékosan megsimítottam a popsiját is a víz alatt, és rákacsintottam közben. A tenger vize kezdett békés és csendes arcot felvenni, amiből végtelen nyugalom áradt. A deszkám nem úszott el, hiszem a lábamhoz volt rögzítve.
– Nagyon ügyes vagy a szörfdeszkával…  - suttogta Esther én pedig egositán elvigyorodtam. Az extrém sportok mindig is a kedvenceim voltak, és midnent megadtam volna, hogy kipróbáljjam a snowboardot is. Mielőtt válaszolhattam volna neki, jellegzetes hang ütötte meg a fülemet, aztán ezüstös, cvíztől csillogó lények ugráltak ki a vízből, én pedig kikerekedett szemekkel figyeltem őket.
– Ben! Ezek delfineeeeek…  - modta lelkesen Esther, és tudtam, hogy teljesen odavolt a látványtól, de ez rám is igaz volt. Csak egy wow-ot tudtam megemból kidünnyögni, ahogy a delfinek egyre közelebb és közelebb ugráltak hozzánk. Nem emrtem megmozdulni, egyszerűen túlságosan is durva volt amit láttam.
A delfinek ketten voltak, és ahogy hozzánk értek körbeúsztak minket, majd kidugták a fejüket és játékos delfin hagokat hallattak. Estherre néztem, majd a delfinre, miközben kibújtattam a lábam a szörfdeszka gumijából, miközben odaúszott egy delfin hozzám meg Estherhez is. Tuti ki akartak minket kísérni a partra, mivel kicsit messzebb sodródtunk a biztonságot jelző táblán túlra. Megvártam, hogy Esther is megkapaszkodjon az egyik delfinben és én is így tettem. Ők pedig lelkesen visszaúsztak velünk a partra.
Miután kisátáltunk a habokből, még párszor táncoltak nekünk és játékosan ugráltak vidám hanggokat hallatva a vízben, majd szentimentálisan integettem utánuk, amint tovább úsztak. Megfogtam Esther kezét, és magamhoz húzva hosszasan megcsókoltam a lamenő nap narancsos fényében.
- Neked köszönhetem a legszebb nyaramat - suttogtam az ajkaira, majd elidnultunk a szállásunk felé, ahol anya és Metz már tuti várt minket, hogy végre vacsorázhassunk.

● KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT! ●