Armin Narek

ARMIN NAREK

A szépség hatalom.

Alapok

jelszó || Elliocentrikus világkép
nem ||férfi
születési hely, idő || Jazd, Irán; 1984. június 4.
kor || 18
vér || arany
munkahely || szabadúszó festő, pincér az Alderton büfében

A múlt

A falióra kattogása zavarta csak meg a csendet. Ackford némán bámult rám a vizenyős, kék szemeivel, mintha azt várná, mikor győzöm meg a puszta jelenlétemmel, hogy jó festő vagyok. Végül aztán kicsit hátradőlt a fotelében, mocorogásával megtörve a némaságét. A torkát is megköszörülte.
– Nos, Mr. Narek, az a hír járja, hogy kiváló festő – kezdte és belekortyolt a kezében szorongatott pohár tartalmába. A kristályban valamiféle alkohol lehetett, de nem ismertem fel, hiszen odahaza nem ivott senki. – Mr. Bredford bizonyára elmondta, hogy a festményért cserébe 1000 galleont kapna.
Az ajánlatra megint nyeltem egyet. Bredford a férfi komornyikja volt és teljesen véletlenül keresett meg egy akadémiai kiállítást követően a kollégiumban. Éppen a vacsorámat ettem a menzán, amikor lehuppant elém a fekete, elegáns öltönyében és közölte, hogyha én vagyok Armin Narek, akkor engem keres. Először nem akartam meghallgatni „le kéne másolni” – hangzott el ugyanis, én pedig azonnal megborzongtam a bűncselekmény felvetésére is. De aztán jött a pénz.
Ackford nem tudta, hogy a Narek név egy iráni aranyvérű családot takart. Apám vagyon a többszöröse volt a felajánlott összegnek, ám itt, Angliában nem éltem nagylábon. Próbáltam elszakadni otthonról, hogy ne kelljen visszatérnem… ezért pénzt kellett keresnem. Vagy az Alderton büfében segítettem be időnként, vagy pedig kiállításokat szerveztünk a csoporttársaimmal. Ez viszont kevés volt, hogy az ösztöndíjam nélkül életben maradjak.
– Tudja, Mr. Narek, teljesen titoktartást várunk. Ezért le kell tennie az esküt… azt, amit nem lehet megszedni.
Nyeltem egyet. Éreztem, hogy valami nagy bajba kevertem magam. De már nem lehetett visszatáncolni… az csak még veszélyesebb lett volna. Ackford egy festményt adott, ami kövér, mosolygós boszorkányt ábrázolt. Ezt pedig tökéletesen kellett lemásolnom. Talán csalás miatt, talán azért, hogy meglopjanak valakit. Nem tudtam.

A munkával egy hét alatt végeztem. Ekkor bukkant fel Ackford ismét, a levelemre. Ahogy belépett a műhelybe, lerántottam a festményt takaró puha anyagot, hogy lássa az alkotást. Szinte tökéletes mása volt annak, amit korábban a kezembe adott.
– Tökéletes, fiam. Tökéletes. – Tapsolt egyet, ahogy közelebb lépett és megfigyelte az ecset vonásokat és az asszony mozdulatait a vásznon. Tökéletes lett, még én is láttam, de éppen ettől olyan gyomorgörcs kínzott a napokban. A szívem most viszont őrülten kalapált. Egy hang azt súgta nem kéne odaadnom.
– Mr. Ackford, ugye nem lesz ebből senkinek baja?
– Nyugodjon meg, Armin, nem lesz semmi gond. – közölte, de nem hittem a szavainak. A következő pillanatban azonban bőrerszényt vett elő a talárja alól és ledobta a kis asztalra, amin a festékeket szoktam keverni. Nem nyúltam hozzá, mert még festékes volt a kezem. Azt ugyan beletöröltem a fekete nadrágomba, de már kicsit száraz volt ahhoz, hogy ez elég legyen.
– Csak tegye el a pénzt, a többi már nem az ön dolga. – A festményemhez lépett és lekicsinyített, akár csak az eredetit és mindkettő a talárja alá került. Nem értettem, mi ez az egész… de éreztem, hogy valami nincs rendben és hogy ennek még lehetnek következményei.

All I feel in the hollow of my ribcage
Haze and possession by a dark evil mage
This mire is one dimensional
Its unfamiliar its uncomfortable

Az ezutáni napok csendesen teltek. Megkezdődött az újabb tanév, amit még mindenképpen Hertfordshire-ben töltöttem. Az ösztöndíjam még kitartott. Csakhogy nem hagyott nyugodni a dolog és ezt bizonyára Ackford is sejthette… ugyanis egyik nap, mikor bementem az akadémiára az előcsarnokban várt. A legtöbb diák tudomást sem vett róla, én viszont azonnal odaléptem. Nem akartam, hogy bárki meglássa, mintha attól félnék, hogy rájönnek, mit tettem.
Apám levelének szavai ott csendültek bennem: „Gyere haza. Az a hely veszélyes, bele fognak vinni a rosszban.” Talán ráérzett, talán csak a véletlen műve volt, én mégis olyan sorszerűnek éltem meg ezt a figyelmeztetést, hogy a gyomrom azonnal ugrott egyet.
– Ugye tudja, Mr. Narek, hogy tökéletesen titokban kell tartania, amit megbeszéltünk. Különben meg fog halni. A megszeghetetlen esküt tette le. – Magyarázta, majd erősen megpaskolta az arcomat. – Nem tett semmi rosszat. – Biztosított róla, de én nem hittem a szavainak. Tettem hátrébb egy lépést és el akartam menni, mintha órára sietnék. Csakhogy nem engedte. Megragadta a karomat és megszorította. A tekintetéből éreztem, mekkora bajban is vagyok.
– Hagyjon. – Jelentettem ki és kiszakítottam a karomat a szorításából, majd erőteljes léptekkel indultam meg az órám irányába. A szívem zaklatottan kalapált minden lépésem nyomán, úgy éreztem, mintha követne, de mikor a következő folyosón hátra pillantottam már nem volt ott.

Deathly voice sings soft from the grave
Mend the world inside but how
Meet yourself and make a vow

Napokig nem tudtam megnyugodni. Állandóan az újságot bújtam, hátha valami bűncselekménnyel kapcsolatban meglátom a festményemet, de rendszeresen csak a háború áldozatainak emléke és egyéb témák kerültek elő. Nem sokat tudtam a háborúról, de nem is érdekelt igazán. Egyik nap, amikor az Alderton büfében dolgoztam és az egyik asztalt törölgettem, belépett Ackford az épületbe. Úgy tettem, mintha nem látnám és bemenekültem hátra, kérve Sophie-t, hogy mondja azt, ma nem vagyok bent.
Hallottam ahogy faggatja: – Armin az unokaöcsém. Szeretnék vele beszélgetni egy kicsit. – Magyarázta. Már-már meggyőző is lett volna. – Ma dolgoznia kéne. – Folytatta. Sejtettem, hogy figyelt, mintha attól tartana, az életem árán is jót akarnék cselekedni, csakhogy én ennél önzőbb voltam. Élni akartam, éppen ezért féltem, mibe is kevertem magam.
Amint távozott kilestem az ajtón és hálásan pislogtam Sophie-ra.
– Köszi…

Jellem

Armin meglehetősen naiv alakat, akit kedveskedéssel és pénzzel egészen könnyen meglehet győzni. Ugyanakkor elégönelégült ahhoz, hogy ne vegye ezt észre magán és csak akkor gondolkodik el a tettein, mikor már bőven beütött a baja. Egyébként alapvetően, minden beképzeltsége és felsőbbrendűsége ellenére egy jófej fiú, akinek meglehetősen jó humora van és bárkivel könnyen elbeszélget. Nehéz természete csak akkor látszik meg, amikor túlzottan szigorban hiszi magát.
Odahaza sokszor gondolták lázadónak, csak azért, mert a művészetet választotta a tudományos pálya helyett. A családja gyakran a szemére is veti ezt. Éppen ezért menekülhetnékje van és az egyetlen célja az, hogy önállóan a talpára álljon és ne kelljen többé a szüleinek megfelelnie. Ebben megnyilvánul a harcos természete is, ami az addig fontos dolgokat is képes félresöpörni, csak azért, hogy haladjon előre, a céljai felé.
Van egy érzékeny oldala is. Könnyen meglehet hatni, de feldühíteni is. Az érzelmek csak úgy hullámoznak benne, éppen ezért sokan hangulatembernek tartják. Ha jó kedvűen kapja el valaki, akkor tényleg remek társaság és rendkívül kedves is tud lenni. Önellentmondásos személyisége tökéletesen illik egy művészhez.

Apróságok

mindig || mély, sötét színek, művészet, ecsetek, festékszag, hosszú alvás, cigaretta, kávézgatás egy esős napon, esős napok, szépség
soha || szigor, megkötések, hazautazás, az apja levelei, vizsgák, keserű ízű ételek, ronda dolgok
hobbik || festés, kávézás, alvás
merengő || A legjobb, mikor megtudta, hogy Hertfordshire-be mehetett tanulni.
A legrosszabb, amikor meghamisított egy festményt.
mumus || Ackford
Edevis tükre || híres festővé válik és mellette áll valaki, aki szereti olyannak, amilyen
százfűlé-főzet || Sötét zöld színű, kicsit csillog, talán furcsa, festékes illata is van, de az íze rendkívül édes
Amortentia || virágos, erőteljes illat, amiben egy csepp férfias fűszeressgé is megül
titkok || egyszer hamisított egy festményt, csakhogy pénzhez jusson
azt beszélik, hogy... || rendkívül könnyűvérű és bárki megkaphatja

A család

apa || Hassan Narek; 60; aranyvérű, kissé rideg
anya || Basima Bousaid; 57; aranyvérű, szerető
testvérek || Mehdi Narek; 32, türhető
Musa Narek; 27 türhető
Amaal Kader (született: Narek); 26, türhető
Haifa El-Amin (született: Narek), 21, szeretetteljes
Nora Narek, 15, szeretetteljes
unokahúgik, unokaöcsik || Thana Narek, 11 , Mehdi legidősebb lánya, ritkán találkozunk
Hatim Narek, 8, Mehdi kisfia, ritkán találkozunk
Mazin Narek, 7, Musa kisfia, ritkán találkozunk
Hassan Narek, 5, Musa kisfia
Faysal Kader, 5, Amaal kisfia, ritkán találkozunk
Jumana Kader, 5, Amaal kislánya, ritkán találkozunk
Hesham El-Amin, 3, Haifa kisfia, szerettetljes
állatok ||Basztet, az egyiptomi mau; Athéné, a hóbagoly

Családtörténet ||

A Narekcsalád lényegében egy régi tudós család, akik nem csak iráni, de egyiptomi felmenőkkel is rendelkeznek. A legtöbb tagjuk tudományos, vallástudományi munkát végez, például Korán értelemzéssel foglalkozik, de a varázslással kapcsolatos filozófiai kérdéseket is ismerik. Hassan Nareképpen emiatt rendkívül szigorú, vallásos és tudományos életet folytat. Ennek a gondolkodásnak köszönhet ismerkedett meg Basima Bousaiddal, akinek az apjával sokszor dolgozott együtt.
A Bousaid család vonzódik a vallási kérdésekhez, ugyanakkor leginkább külkapcsolatokkal foglalkoznak. Ezért Narmin fiútestvére szinte mind nagykövetek valamelyik országban és rendkívül teheteséges varázsolók. A munkájuk miatt elköltöztek Iránból, így leginkább csak a lánytestvérek maradtak közel a családi házhoz, így Armin közöttük nőtt fel. Amaal és Haifa rajongással szeretik az öccsüket, akár csak a kishúguk Nora. Rendkívül szoros kapcsolat alakult ki közöttük.
Amaal a Kader család egyik tehetséges, fiatal tagjával házasodott össze. Jelenleg egy pálcakészítő üzletet vezetnek közös erővel, amit majd közös gyermekeiknek akarnak tovább örökíteni. Haifa az El-Amin családba házasodott be, akik repülőszőnyeg-kereskedelemmel foglalkoznak.

Külsőségek

magasság || 190 cm
testalkat || inkább vékony, de van egy kevés izma is
szemszín || barna
hajszín || fekete
kinézet ||
Meglehetősen magas, de még magán viseli azt a fiatal srácos testtartást, amiből érezhető, nem férfiasodott még meg. A vállai nem túl szélesek, inkább vékony alaktú, habár sokat mozog és ettől meg is izmosodott. Általában feketében jár és jó néhány tetoválása is van, amiket a ruha alá rejt, kivéve a nyakán lévő rúnaformát. Azt akkor csináltatta, mikor először tanult külföldön, de odahaza rejtegetnie kell a családja előtt. Összeségében eléggé ad a külsejére.

Tudás és karrier
pálca típusa || 12 hüvelyk, bükk fa, a magja sárkányszívizom húr
foglalkozás || szabadúszó festő, néhány alkotását már el tudta adni; az Alderton büfében pincér
iskola || Mágikus Művészetek Manifesztálódott Magasiskolája (vendéghallgató)
szak || Festő
varázslói ismeretek ||

Leginkább a művészetekhez kapcsolódó mágiához ért. Az átváltoztatásokban kifejezetten tehetséges és a legtöbb varázslatot elegánsan hajtja végre. A párbajban sosem volt ügyes, nem egyszer kikapott, mikor az iskolában valaki kihívta és azt hitte magáról elég erős ahhoz, hogy ő jöjjön ki jól a helyzetből. Mára már megtanulta, hogy jobb, ha a maga mesterségénél marad. Imád szépet teremteni ez a legfontosabb számára.
Nem Angliában tanult varázsolni, hanem Iránban, így a stílusa meglehetősen keleties, sokszor csicsás kézmozdulatokkal trükközik. Egészen más a felfogása a mágiáról, mint az angliai társainak.

Egyéb

avialany || Matthew Daddario