Karácsonyi színvallás

[- Hé! Anyukám mit fog szólni, ha így összekócolsz?!]

Karácsonyi színvallás

to: Elfelda Hall

2001. december 25. reggel

A Twisted Christmas

Elfelda sejtelmes mosolya nem lep meg és tudom, hogy abban a csinos kis buksijában már zakatolnak is a fogaskerekek. Azt a mosolyt nagyon szívesen borítottam volna csókokkal, de most még másé a fő szerep. mehet az ajándékozás, ő meg gondolkozzon csak, mert tudom, hogy izgalmas és felüdítő lesz a pillanat, amikor vágytól füstös hangját a fülembe susogva hallhatom majd...
- Hé! Anyukám mit fog szólni, ha így összekócolsz?! - nevetem el magam, majd újra megcsókolom, mert ajkaink találkozása bizony az, amivel egyikünk sem tud igazán betelni és már nehéz lenne számolni, hogy ez hányadik egy huzamban. - De tényleg nem olyan nagy valami, igazából kezdetnek mondanám. - vonom meg picit a vállam, majd arra, hogy ő büszke rám, egy kis pír szökik az arcomra és zavartan megszemlélem kicsit a szőnyeg nemlétező mintáját, mivel egyszínű.
- Én... én csak igyekszem mindent megtenni, hogy jól menjenek a dolgok és működjön ez kettőnk között hosszabb távon is. - adom meg végül az egyenes választ, mert tényleg ennyiről van szó. Sokat motivált a puszta létével is arra, hogy haladjak valamerre, hogy el akarjak érni dolgokat. Az, hogy a kettőnk kapcsolatát tényleg tartóssá és működőképessé tegyük, kívánt munkát és energiát, én pedig ettől nem riadtam vissza. Elfelda fontos volt számomra és ennek nem csak szavakkal igyekeztem hangot adni.
- Vigyázzon asszonyom, mert még megszokom, hogy parancsolgatok kegyednek, aztán megnézheti magát! - nevetem el magam én is, de a jelek szerint sikerült egy olyan dolgot kitalálni, ami Elfelda-nak is kedvére való. Valahogy sejtettem, hogy ennek örülne s végső soron én is szeretnék egy-egy ilyen közös emléket, még ha korábban nem is nagyon voltam híve az ilyesminek.
Egy pillanatra tehetetlenül kell megállnom öltözködés közben, ahogy Elfelda nemes egyszerűséggel előttem dobja le a köntösét.  - Azta... nem tudok betelni vele, milyen gyönyörű vagy! - jegyzem meg amikor szóhoz tudok jutni egy könnyed mosollyal, mert végül is így van. Elfelda minden téren el tudott varázsolni és tényleg káprázatosan szépnek láttam, szinte minden helyzetben. De azért csak sikerül végül elkészülni, mert összeszedem magam és inkább oda figyelek, ezzel persze kicsit elmulasztva Elfelda "műsorából", de az később pótolható lesz.
- Oké, akkor hajrá! - bólintok, majd jöhetnek is a fotók. Elsőre mondjuk egy grimaszolós fotó lesz belőle, ami a magam részéről egyszerűen annyiból áll, hogy elröhögöm a fotót, mert Elfelda arckifejezése egyszerűen ezt hozza ki belőlem. A jelek szerint neki vannak ilyen bejáratott szokásai. Persze egy komoly kép is készül, amin csókot váltunk. Ezek már mágikus képek lesznek, mert kicsit megbuheráltattam a fényképezőt egy hozzáértővel az Abszol úton. Legalább lesz egy kisebb kollekciónk már közös fotókból, amiket majd lehet később nézegetni. Elfelda megjegyzése mondjuk meglep, de talán jobb, hogy csak kicsúszott. Ha elfojtaná, az sokkal rosszabb lenne és több kellemetlenséget okozhatna.
- Úgy érted, hogy egyszer szeretnél gyereket, vagy gyerekeket. Ez természetes. - bólintok, mert alapvetően ez a dolog gyökere és ha valami ártatlan vicc lett volna, ami nem vált ki belőle semmilyen szorongást, akkor nem próbált volna utána korrigálni. Mivel gyorsan tereli a témát, egyelőre többet erre nem mondok, de persze megvan annak a lehetősége, hogy még némi figyelmet szenteljünk a kérdésnek. Azt érzem, hogy ez fontos neki, de azt is, hogy nem pont ezt érzi a legjobb pillanatnak erre. És ezt el is tudom fogadni, nem érzem úgy, hogy el kéne kapkodni a kérdést. Szóval inkább bólintok, ahogy megsimogatom buksiját, miután olyan édesen bújt hozzám.
- Máskor is fotózkodhatunk, de ha itt pózokat emlegetsz, a végén valami egészen más fotózás lesz belőle! - nevetem el magam, szándékosan téve félre a gondolatot, hogy a divatszakma egyik csúcsát ölelgetem éppen és nek a fotón pózolás nagyon mást jelent. - Szóval ja, indulhatunk! - bólintok, majd hoppanálok magunkkal a lakás nappalijába s látszik, hogy tényleg nem nagy a hely, a nappali és a konyha-étkező rész eléggé egyben van, az előszoba se nyúlik túl nagyra.
- Na, ez lenne az, és végül is érezd magad otthon, mert innentől itt mindig otthon vagy! - jelentem ki még egy picit ölelve őt és a homlokára nyomok egy puszit, majd elengedem.
- Egyébként nagyon jól áll neked a ruha, azt hiszem tényleg nem lőttem vele mellé. Egyszerre van benne visszafogottság, elegancia és mégis kellően sokat sejtet csodás vonalaidból, egy kis ígéretet lebegtetve, a gondolatot kalandozásra késztetve... és a piros nagyon is passzol hozzád! - szószátyárságba burkolózik kicsit az azon érzett zavarom, vagy inkább izgalmam, hogy mennyire új is tulajdonképpen mindaz, ami körülvesz. S hogy mennyire szerencsés is vagyok. Fél éve még nem gondoltam volna, hogy ide juthatok, bár már valamelyest az akarat csírái megfogantak bennem. Tavaly karácsony körül már egészen tiszta voltam például és elindulhatott a gondolkodás, hogy mit is szeretnék, de messzire nagyon nem akartam menni, hiszen éppen alig léptem ki a "még egy napot az élettől" állapotból, mert korábban mást nem nagyon akartam. És most itt tartok.

Karácsonyi színvallás

to: Morgan

2001. december 25. reggel

♫



ruha

Jól esik Morgan elismerő pillantása, és a bók, amivel illet, amikor megszabadulva a köntösömtől, anyaszült meztelenül állok előtte. Igazából az érzés, hogy nem tudok betelni vele, kölcsönös, persze én nem gyönyörűnek mondanám, azt hiszem, ennek a jelzőnek kevés férfi örülne, inkább nevezném hát ellenállhatatlannak, de most erre nem térek ki, csak egy kacér mosollyal reagálok, és a készülődésre fókuszálok inkább, mert tényleg nagyon izgatott vagyok kedvesem lakásával kapcsolatban. Magamhoz képest gyanúsan gyorsan el is készülök, és a fotókat is hamar elkészítjük, Morgan mondjuk nem grimaszol velem, mert inkább rajtam nevet, de ez nem zavar, örülök neki, ha megnevettethetem. Persze alapvetően ő egy nagyon harmonikus, jókedvű ember, de neki is van sötétebb, komorabb oldala, így minden mosoly, amit az arcára csalok, számomra is nagy öröm. Szeretném, ha nem csak az én életem lenne sokkal színesebb és vidámabb azzal, hogy együtt vagyunk, hanem az övé is.
Amikor elszólom magam a gyerek témát illetően, kicsit zavartan próbálom leplezni, hogy ez az egész téma mennyire fontos is nekem.
- Úgy érted, hogy egyszer szeretnél gyereket, vagy gyerekeket. Ez természetes - reagálja le az előbbieket kedvesem, mire hálásan bólintok, hogy igen, éppen erről van szó. Aztán már készen is állunk az indulásra, majd megragadom Morgan kezét, és hagyom, hogy odahoppanáljon bennünket a lakására. Első pillantásra egy stílusos legénylakás amerikai konyhás nappalija tárul fel előttem. Egyelőre nem engedem el Morgan kezét, és hagyom, hogy átöleljen, de közben alig várom, hogy felfedezzem az ő kis rejtekhelyét.
- Na, ez lenne az, és végül is érezd magad otthon, mert innentől itt mindig otthon vagy! - mondja kedvesen, lágy puszit nyomva a homlokomra.
Megindulok a kényelmes kanapé felé, majd belehuppanok és az egyik párnát magamhoz ölelve élvezem az élményt, ahogy itt ülök, Morgant figyelve, aki a nappali közepén állva folytat ismét - ha nem is költői, de lírai - értekezést a ruhámmal kapcsolatban. Hiába, ő tényleg igazi művészlélek, és én ezt úgy imádom benne.
- Mmm... Biztos meggondoltad, hogy mindig szívesen látsz itt? - nyújtom ki a nyelvem felé, játékosan megdobva őt a kezemben tartott párnával, hogy kicsit oldjam azt a megmagyarázhatatlan érzést, amit páromon érzek, s amit nem is feszültségnek, inkább izgatottságnak mondanék.
- Köszönöm Édes, hozzád meg ez a lakás illik nagyon! - veszem aztán eggyel komolyabbra a figurát, büszkén körbepillantva a helyiségen. - Azt hiszem, ez a pillanat megérdemelne egy kis ünneplést! Tudom, hogy rajtam van a varázsfehérnemű, de előbb rajtad a sor, hogy kívánj tőlem bármit... - nézek rá büszke csillogással a szememben, kíváncsian várva, hogy él-e az ajánlattal.
- ... persze csak azután, hogy megmutattad a lakás többi részét! - pattanok fel aztán lelkesen a kanapéról. Tényleg nem tudom nem észrevenni a változást, ami az utóbbi hónapokban mindkettőnkben lezajlott. Lehet, hogy Morgan még csak húsz éves, de sok tekintetben már most több mindent elért, mint sok korombéli férfi... Sikeresen tanul az egyetemen, miközben egyre jobban teljesít a kviddics-csapatában, és aztán itt van ez a lakás is, ami pont olyan pozitív hangulatú, a legjobb értelemben véve letisztult és egyszerű, amilyen ő maga. Közelebb lépek hozzá, és újra megragadom a kezét, alig várva, hogy megmutassa a fürdőt, na meg persze a hálót...

[- Hát, tudod... manapság már nem sűrűn iszom táncoslányok magassarkújából a whisky-t elborult bulikon, úgyhogy nem tudsz rosszkor betoppanni!]

Karácsonyi színvallás

to: Elfelda Hall

2001. december 25. reggel

A Twisted Christmas

Bár a karácsonynak alapvetően békés, pihengetős ünnepnek kellene lennie, ez a valóságban sokszor változik. Ott vannak például a rokonlátogatások, a családi programok, veszekedések... elfüstölt vacsorák... na, a mi karácsonyunk sem annyira egy helyben ücsörgős, mint elsőre gondolhattuk volna, de azért nem is ilyen drámai. Igaz az újságos dologgal nem indult a legjobban, de mostanra csak helyre rázódott a hangulat. Jelenleg a mozgalmasság a helyváltásban merül ki, ahogy új lakásom bemutatását igyekszem meglépni.
- Hát, tudod... manapság már nem sűrűn iszom táncoslányok magassarkújából a whisky-t elborult bulikon, úgyhogy nem tudsz rosszkor betoppanni! - nevetem el magam. - Ja igen, lehet, hogy a bulis múltam valahogy majd előássák és akkor azon is csámcsognak egy kört, erre jobb, ha készülsz! - jut eszembe, mert bár a krízist igazából most magunk mögött hagytuk, de azt beszéltük meg végül is, hogy nem menekülünk el és azért jobb volt, hogy most szóltam. A lakás megmutogatása meg úgy is jobban helyre billentheti a hangulatot. Eddig is lavíroztunk kényesebb témák között, szóval remélem nagy gond nem lesz. Mondjuk a párna elől el kell hajolnom, hogy az ártalmatlanul pottyanjon a földre.
- Hé hölgyem! Máris kuplerájt csinál? -nevetem el magam. - Ha te mondod, elhiszem. Igazából valami olyat kerestem, ami praktikus és otthonosan érzem magam. - adom meg a válaszom, mert igazából nekem a lakberendezés, az ingatlanosdi sosem volt asztalom és nem is értek hozzá. Lehet mert mindig a nőket néztem és nem a szobákat, amikben láttam őket... mondjuk ez Elfelda esetében is így van. Nyilván egy leharcolt környezetre felfigyel az ember, de amíg mindent rendben találok, addig nem sok figyelmet fordítok rá.
- Az ajándékot te kaptad és ez is része, szóval nem úszod meg ilyen könnyen... - somolyogva lépek közel, egy ragadozó mosolyával. - Vannak ötleteim mondjuk, de arra még kicsit várnod kell, most te vagy az első. - jelentem ki határozottan s ennyire már ismerhet, hogy egy-egy helyzetben igen makacs tudok lenni s ez az a tulajdonságom, amivel mindazt elértem, minek hála most büszke rám. És az ő büszkeségének tudata mérhetetlenül jól esik. Meg tudok neki felelni a jelek szerint és ez jó, boldogabbá más dolog nem is tehetne.
- Jó, bár sok nincs hátra! - mondom mosolyogva, majd ahogy mellém lép, én végigsimítok a derekán és a popsijára is kap egy paskolást a párnadobálásért cserébe a rossz kislány. Aztán kézen fogva fordulhatunk meg, hogy másik irányba indulva a konyhával átellenben egy szűkebb folyosócskát érjünk el. A falon bal kézre két ajtó. - Itt a wc és a másik mögött a mosdó. - a második ajtót ki is nyitom, hogy láthassa az se valami tágas, egy zuhanyfülke fért el benne a csap meg a fürdőszoba szekrény mellett és persze egy mosógép is be lett szuszakolva. Majd zárom az ajtót és a kis közlekedő végén található ajtót nyitom ki.
- Ez pedig a háló! - ami szintén nem nevezhető nagynak semmi szín alatt, de a szekrények közül volt, amit tértágító bűbájjal láttam el, így sikerült igazából teljesen jól beférni. Nem mintha olyan sok cuccom lenne amúgy, mármint ruhákból tényleg nem. De ott a seprő, a karbantartó készlet, a terelő ütőm (meg egy tartalék). Arról mondjuk lehet nem kéne Elefelda előtt megemlékeznem, hogy a markolaton a bandázs volt nőimtől kapott bugyikat is tartalmaz, másrészt meg egyet amúgy tőle is kérnem kéne... na, ezt talán nem most fogom végiggondolni. Szóval a sportszereim már több helyet foglalnak, meg a hangszereim is, mert eddig is három gitárom volt, meg erősítő is akadt, de most már négy lesz... na, ezeknek már mind-mind kellett a tértágítás. Ez persze csak akkor lesz nyilvánvaló, ha majd Elfelda benéz egy szekrénybe, de az talán nem most lesz. Az mondjuk hamarabb fog neki szemet szúrni, hogy az éjjeliszekrényemen bizony ott figyel egy fotó. Azt tőle kértem a válogató után azzal a címszóval, hogy a kedvenc fotósorozatából ha van egy, akkor szeretnék az egyik képből egy példányt. Ami kis keretben figyel az éjjelimen jól látható módon.
Hagyom a szöszit nézelődni, majd végül hátulról simulok hozzá és engedem útjára kezeimet egy birtokló kalandozás erejéig. - Na szívem egyetlen királynője, tudod már, hogy mi a kívánságod? - duruzsolok a fülébe hátulról és lágyan megharapom a fülcimpáját. - Halljunk valamit, aminek a gondolatától is megremegnek a térdeid. - ezúttal a másik fülébe súgok és a nyakán csókolok végig.

Karácsonyi színvallás

to: Morgan

2001. december 25. reggel

♫



ruha

- Hát, tudod... manapság már nem sűrűn iszom táncoslányok magassarkújából a whisky-t elborult bulikon, úgyhogy nem tudsz rosszkor betoppanni! - replikázik nevetve Morgan, amivel engem is kuncogásra késztet.
- Na ez jó hír.... de valljuk be, az azért nem lehetett rossz... - ugratom finoman. - Ja igen, lehet, hogy a bulis múltam valahogy majd előássák és akkor azon is csámcsognak egy kört, erre jobb, ha készülsz!
Nem igazán vagyok féltékeny típus, valahogy sosem láttam értelmét, úgyhogy szerencsére egyáltalán nem tartok attól, hogy ezzel ki lehetne hozni a sodromból. Úgy tűnik, Morgan sem akad ki, hogy rögtön nekiállok szanaszét szedni a lakást.
- Erre meg jobb lesz, ha te készülsz fel! - incselkedek vele félig viccelődve, félig komolyan, mert én magamtól elég kupis vagyok, ami azt illeti. Csak azért van nálam mindig rend, mert van egy angyali bejárónőm, Theresa, aki rendet rak, ha nem vagyok otthon. A házimanók nekem egy letűnt kor kizsákmányoló rendszerének szimbólumai, így sosem vetemednék arra, hogy manót fogadjak, még ha szó szerint csodákra is képesek.
Belebizsergek, ahogy Morgan közelebb lép hozzám, imádom ezt a vágytól izzó, határozott arckifejezését, számomra szinte ennyi is elég ahhoz, hogy beindítson. De persze ő nem elégszik meg ennyivel, de nem ám...végigsimít a derekamon és megpaskolja a fenekemet, mire a legjobb értelemben véve elakasztja a lélegzetem. Mmm... Most örülök neki csak igazán, hogy nem egy többszintes kúrián vezet végig, hanem csak néhány helyiségen... Azt hiszem, az előbbit nem lenne türelmem kivárni.
- Jó, bár sok nincs hátra! - mondja ki hangosan legbelső gondolataim, mire szorosan hozzásimulva, kézen fogva követem őt tovább. A fürdő és a mellékhelyiség is teljesen rendben van, az egész lakás olyan nagyon egyben van.
- Azt hiszem, kifogtad a tökéletes legénylakást... Sokáig kerested? - kérdezem tőle továbbra is büszke csillogással a szememben, mert nem tudom elégszer elmondani, mennyire felnézek rá azért, hogy mindezt elérte... az pedig csak a hab a tortán, hogy bízik bennem és a kapcsolatunkban annyira, hogy engem is bevonva kulcsot adott a lakáshoz.
Amikor elérjük a hálót, végleg elolvadok, és ismét kicsit gyermekien eresztem el a kezét, hogy végigsimítsak az ágy előtt heverő puha, világos szőnyegen, ami olyan hívogató, hogy legszívesebben most azonnal ledobnám a magassarkút, és kényeztetném puha bujaságával meztelen talpaimat is... na de nem azért vettem fel ezt a piros csodát, hogy én magam vegyem le... így miután Morgan izgatóan végigsimít rajtam erős kezével, és felteszi azt a bizonyos kérdést, beleborzongva az érintésébe fordulok féloldalasan felé, magam is megragadva a várva-várt alkalmat, hogy játékosan benyúljak a felsője alá, és megcirógassam azt az oly imádott, széles mellkasát.
- Mmm... Ami azt illeti, lenne egy... - szakadok el csak egy rövid időre kedvesemtől, közelebb lépve a ruhásszekrényhez. Kíváncsian nyitom ki és pillantok végig a tartalmán, ami akaratlanul is megmosolyogtat. Lám, így néz ki egy profi terelőjátékos szekrénye... De emiatt most kivételesen nem ugratom, mert szeretném ha nem szállna el az előbbi izgató pillanat. Gyors keresés után rátalálok egy fekete sálra, amit megragadva visszalépek szerelmemhez, majd átdobva a nyakán, két oldalról megtartva azt, vészesen közel húzom őt magamhoz, hogy aztán vágytól izzó csókkal zárjam be a köztünk lévő távolságot.
- Szeretném, ha bekötnéd a szemem, és haaa... kikötöznél az ágyhoz - súgom a fülébe, puha csókot lehelve aztán a fülcimpájára. Bár a kérés második feléhez nem kerestem kellékeket, szinte biztosra veszem, hogy Morgan van olyan kreatív, hogy ezt is megoldja...