+  Roxfort RPG
|-+  Karakterek
| |-+  Kincsesláda
| | |-+  Eltávozottak kincsei
| | | |-+  Serena Fawley (Moderátor: Serena Fawley)
| | | | |-+  Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet
0 Felhasználó és 1 vendég van a témában « előző következő »
Oldalak: 1 [2] Le Nyomtatás
Szerző Téma: Csillagos égbolt Asztronómiai Szaküzlet  (Megtekintve 6662 alkalommal)

Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #15 Dátum: 2021. 09. 14. - 18:11:49 »
+1

Masterpiece


outfit

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

Még a nyári szünetben megígértem Mariának, hogy ránézek az édesapja teleszkópjára. Végre eljött a pillanat, hogy megnézhessem, mennyire komoly darab lehetett az egykori Mr. Fitzgerald tulajdonában. Izgatottan vártam, mit hoz el nekem Maria, és reméltem, hogy tényleg tudok segíteni.
Teddy eddig csak áradozott a nőről a leveleiben. Állítólag ilyen jó asztronómia tanár régen tanított a Roxfortban - mondjuk Teddy másodéves volt, szóval túl nagy tapasztalata nem lehetett. Bizonyára tetszett neki, hogy Maria engedte kibontakozni, segíthetett neki az órákon, néha ő mutathatott meg egy-egy bolygóállást az iskolai teleszkóon. Egyfajta tanársegéd lett az öcsémből, erre pedig ő roppantul büszke volt. És persze én is büszke voltam rá.
Siettem is James bácsihoz, hogy elújságolhassam neki, hogy ma nem kisebb személy érkezik a boltba, mint a Roxfort jelenleg regnáló asztronómia tanára. Rögtön felcsillant a szeme a hír hallatán, de gyorsan lehűtöttem lelkesedését, amikor jeleztem neki, hogy Maria hozzám érkezik.
Úgyhogy a kellemes szeptember végi délutánon egyedül rendeztem a kirakatot, amíg a tanárnőt vártam. Őszi díszbe öltözött a kirakat: őszi falevelek hullottak a kiállított teleszkópokra és gesztenyéből összerakott is állatkák futkároztak az ég- és földgömbökön, így forgatva azokat. Igazán büszke voltam az új kirakatra.
Meglepődve tapasztaltam, hogy a hangulatom sokat változott, amióta legutóbb találkoztunk Mariával. Azóta sok minden történt: újra randiztam, elkezdődött az iskola, volt mivel lefoglalnom magam. Éppen az elmúlt napok randijain merengtem, amikor nyílt az ajtó, és Maria lépett be.
-Szia! Örülök, hogy el tudtál jönni. - mosolyogtam rá. Megvártam, amíg körülnéz, közben pedig azon gondolkodtam, amit az utolsó levelében írt. A Roxfortból még tanárként sem olyan könnyű elszabadulni. Én mindig azt hittem, hogy a tanárok bármikor leléphetnek, csak tartsák meg az óráikat. Sosem gondoltam bele, hogy emellett egyéb kötelességeik is vannak: korrepetálnak, szakköröket tartanak, felügyelik a rendet. Most már kezdtem belátni, hogy professzornak lenni sem annyira fenékig tejfel, mint ahogy diákként látszott. A felnőtt lét minden esetben nehéz, épp ezért örültem neki, hogy még mindig tanulhatok, egyetemre járhatok, és élvezhetem a - most már belátom nem is olyan kevés - szabadidőmet.
Miután Maria kellően kigyönyörködte magát a csodálatos boltban - most éppen Dublin égboltját lehetett látni a plafonon, kedvenc bolygóim még egyelőre nyugodtan figyelték az új jövevényt, és a különböző ketyerék kattogása kellemes hanggal töltötte be a teret -, kíváncsian kerestem nála a teleszkópot.
-El tudtad hozni apukád teleszkópját? - kérdeztem, és vártam, hogy odaadja nekem.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Eltávozott karakter
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #16 Dátum: 2021. 09. 20. - 13:25:30 »
0

to; Miss Senna Faley
LOOK
at the stars!



2002. 09. 27.
outfit

A zsebembe ot lapul apa törött teleszkópja. Siekrült varázslattal kekicsinyítenem. Úgy hetvenedik próbálkozásra. Régi, klasszikus darab, amivel még a tizenkilencedik század fordulóján nézték a csillagokat a mugli tudósok. Apám családja már régóta szentelte a csillagászatnak az életét. A finom, kicsit aranyozott szegéllyel díszített darab három lábbal állt, ha felszerelték az asztalra, és az oldalába bele volt vésve a dédapám monogrammja. D. F. Deesmond Fitzgerald. Az apám egyik legbecsesebb kincseként tartotta és őrizte, mégis amikor kicsi voltam folyton felszerelte nekem, és az ebédlő ablakából néztem rajta a csillagokat. Vele láttam meg az első üstököst, vele fedeztem fel a csillagképek vonalát az égen, és ez hozta közelebb hozzám az eget, ami akkor olyan távolínak tűnt.
Az idő kellemes, mintha velem örülne a szabadnapomnak. De mindenképpeb meg szerettem volna javítani apa teleszkópját. És út közben amúgy is beszereztem pár újonnan megjelent Asztronómiáról szóló könyvet és tanulmányt. A lehető legfelkészültebbnek kellett lennem minden órán, nehogy a túlságosan buzgó tanítványok lekörözzenek. Elena öccse modnjuk egészen bájos volt, akárhogy is hívták. A diákok lassan kezdték megszokni, hogy képtelen vagyok megjegyezni a neveiket, de kompenzáltam ezt a kis hiányosságomat azzal, hogy érdekes órákat tartottam. Legalább is igyekeztem olyanokat tartani.
Végigügetek a könyvekkel megrakott szatyorral a kezemben, ezeket nem mertem már lekicsinyíteni, így is éppen eleget bénáztam a roxforti szobámban. Kicsit izgatott vagyok, olyan eltört és leharcolt ez a teleszkóp, az egyik lába csonka, a lencséi szilánkosra vannak törve, és ha belenézek akkor inkább egy kaleidoszkóp szerű látvász fogadott, mint az ég rendes képe. őszintén nem iagzán hiszem, hogy meg lehet javítani, de már egy két dologban tényleg sokkal jobban járnak el a mágusok, mint a muglik.
Helena bácsikájának... vagy valami rokon szerűjének a boltjába lépve tagadhatatlanul megcsapott az őszi hangulat, ami a varázslatos dekorációnak köszönhető. csodálkozó szemekkel néztem a leveleket, és a szalagáló állat valamiket, amik olyan bájossá tették a boltok. Annyira nézelődtem, hogy szabályosan beleüttközöm a lányba.
Szia! Örülök, hogy el tudtál jönni - köszönt, miközben megköszörülöm a torkomat, és megigazítom a kabátomat. Leseprem. a nem létező szöszöket. Meg ilyemsik, csak hogy természetesnek tűnön, hogy nem foglalkozom a bénázásommal. Valahogy egy kicsit könnyedebb hangulatban van, mint az első találkozásunkkor, szóval remélem nem fogunk megint olyan felnőttesen csendben utálkozósan egymásnak esni.
- én is örülök, hogy egyben idetaláltam, mostanában túl sokszor kap el a Szeszély. Vagy lehet én vagyok túlságosan szeszélyes, ha varázsolnom kell - vonom meg a vállam szórakozottam mosolyogva. - Bájos bolt, Elena, te díszítetted ki? - forgatom még a fejem, miközben szétnézek és azután kapom elő a zsebemből a apám teleszkópját. Egészen bájosan néz ki miniatűr változatban, és le is teszem a ultra, hogy felnagyítsam.
Ami sikerül. Csak a pult bánja meg egy kicsit a bolt teteje, ugyanis véletlenül öriásira nő a teleszkóp, éppen hogy nem szorolunk ki a boltból.
- Hopsz.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #17 Dátum: 2021. 10. 02. - 19:51:48 »
+1

Masterpiece


outfit

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

Izgatottan várom, hogy megleshessem Mr. Fitzgerald teleszkópját. Sejtem, hogy ott lehet Mariánál, de nem látom. Talán mégsem merte elhozni? Mégsem bízik bennem annyira, hogy a kezembe adja? De akkor miért van itt? Vagy darabokban lehet? Ezer kérdés cikázott az agyamban, amíg Maria végignézett a bolton.
Természetesen őt is lenyűgözte, mint mindenkit. Ez volt a közös mesterművünk Jamesszel. Itt még apa is elámult, ha alkalomadtán erre vetődött a dolga.
- Bájos bolt, Elena, te díszítetted ki? - kérdezi, én meg nyelek kettőt, mielőtt válaszolnék. Soha nem fogja megtanulni a nevemet!
-Igazából ez a keresztapám boltja. James apa és anya évfolyamtársa volt a Roxfortban, és mindhárman csillagászok lettek. Anyáékat már ismered, ők Skóciában vannak, James viszont megnyitotta a boltot. A Roxfort után sokat segítettem neki itt, meg most is szívesen beugrok, ha éppen szabad vagyok az Akadémián. Szóval, igen, a díszítés nagy része az én érdemem. - büszkélkedtem, mert tényleg, igazán büszke voltam a dekorációra.
Maria háta mögött kedvenc bolygóim már leskelődtek, de egy gyors pálcaintéssel megoldottam, hogy ne hagyják el a polcot. Ezt jól is tettem, mert amint Maria megmozdult, és elővette a - nem hittem a szememnek - mini teleszkópot, és óriásivá varázsoltam.
-Öhm... - néztem a fejemet vakarva a túlméretes távcsőre. - Akkor most várj egy kicsit... - és egy varázslattal visszaváltoztattam a rendes méretére. - Ekkora volt, ugye? - kérdeztem reménykedve.
-Az az igazság, hogy a teleszkópoknak nem tesz jót a méretváltoztatás. Tudod, ilyenkor megváltozik a lencsék aránya, más lesz a nagyítás...
Közben elkezdtem megvizsgálni a távcsövet. Igazán klasszikus darab volt, talán a huszadik század második feléből, de biztos régi darab. Végighúztam rajta a pálcámat, hogy felmérjem a belső hibákat - sajnos volt jópár belőle.
-Oké. Nézd, Maria. - kezdtem borús hangon. - Elég rossz állapotban van a távcső... De úgy gondolom megmenthető. Kellenek bele új lencsék - mindenképpen. Emellett a belső mechanikáját is meg kell javítani. De azt hiszem, ha végzek vele, akkor olyan lesz, mint fénykorában.
Bíztató mosollyal néztek a nőre. Reméltem, hogy itt meri hagyni, mert ez jópár órányi munkába fog telni. Sőt, a mechanikai javításokhoz James segítségére lesz szükségem. Teleszkópok lencséit már milliószor cseréltem, de amikor finomhangolás volt, inkább a keresztapámra bíztam.
Miután megegyeztünk, hogy mi legyen a távcső sorsa, Mariára nézek.
-Kérsz egy teát? Addig elmesélhetnéd, hogy tetszik a tanítás? És hogy kezelik a gyerekek, hogy nem bírod megjegyezni a nevüket? - széles mosollyal nézek rá, és egyszerűen nem bírtam megállni, hogy legalább egy kicsit ne szúrjak oda Maria enyhén szólva is pocsék névmemóriája miatt.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Eltávozott karakter
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #18 Dátum: 2021. 10. 11. - 17:09:49 »
0

to; Miss Senna Faley
LOOK
at the stars!



2002. 09. 27.
outfit


-Igazából ez a keresztapám boltja. James apa és anya évfolyamtársa volt a Roxfortban, és mindhárman csillagászok lettek. Anyáékat már ismered, ők Skóciában vannak, James viszont megnyitotta a boltot. A Roxfort után sokat segítettem neki itt, meg most is szívesen beugrok, ha éppen szabad vagyok az Akadémián. Szóval, igen, a díszítés nagy része az én érdemem. - Elismerően elvigyorodok és körbenézek mégegyszer a kis boltban. A díszités bájos! lehet nekem is fel kellene dobnom valamivel a tantermemet, hogy ne legyen olyan tudományosan unalmas. Mondjuk ahogy gondolkodom, csak unalmas dekoráció ötletek jutnak az eszembe. Senki sem lelkesedne fel egy unalmas csillagtérképről, de talán, ha megerőltetem magam csak kiszülök valamit.
- Menő család - hümmögöm. - Az Akadémia után te mit szeretnél csinálni? - kérdezem mellékesen, mielőtt még óriási teleszkópot varázsolnék a szüleim büszkeségéből.
kezdek azon elgondolkodni, hogy vagy a pálcámmal van baj, vagy a fejemben. Iagzából teljesen mindegy is, a probléma adott: nem tudok varázsolni. Sose szoktam rá teljesen, azt hiszem még a Roxfort alatt sem, a legtöbb dolgot varázslat nélkül oldottam meg, mondjuk felmásztam a könyvtárban a létrán, hogy levegyek egy magasan lévő könyvet, vagy nem bűvöltem meg a bögrém, hogy a forrócsoki ne égesse le az ujjaiman azon keresztül. Általában a legtöbb gyakorlati varázslatom akkor is katasztrofálisra sikeredett, néha én is meglepődöm azon, hogy a fenébe tettem le én normálisan a RAVASZ-t. Ezen gondolkodom, míg abban a pár másodpercben nyomorgunk Serenával az óriás teleszkópom körül, és minden bizonnyal a berendezésben is kárt tettem. Remélem azért nem kell kifizetnem, vagy valami. Bár ha az ember varázsló, aligha van olyan cucc, ami javíthatatlan lenne. Bár azt hiszem ez a törött tepeszkóp egészen olyannak néz ki. AZ ember szíve egyszerűen összeszorul, ahogy ránéz. Ahogy szerena visszacsinálja ki tudja hanyadjára a bénaságomat, a kérdésére csak bólogatok. Végül is ő az egész életét mágiával körülvéve töltötte.
-Oké. Nézd, Maria. Elég rossz állapotban van a távcső... De úgy gondolom megmenthető. Kellenek bele új lencsék - mindenképpen. Emellett a belső mechanikáját is meg kell javítani. De azt hiszem, ha végzek vele, akkor olyan lesz, mint fénykorában.
- Jó, kifizetek mindent, csak javítsd meg, kérlek - sóhajtok fel, és pislogok rá reménykedő szemekkel. Nem szeretném, ha szolgálaton kívülre kéne helyeznem, hiszen olyan szép teleszkóp, és egy kicsit olyan érzésem van, mintha apa is így velem lenne, ami groteszk. Amikor az eldaott dolgaikat szereztem vissza olyan érzés volt, mintha a darabkáikat illeszteném újra össze. Szívesen bízom rá, nem csak azért mert milyne neves családból származik, hanem mert bízom is abban, amit mond. - Az is mindegy, hogy mennyi időre hagyom itt, csak szeretném újra a réginek látni - teszem hozzá. Miután befejezzük az egyeztetést, még Serena teára is meghív. ezek az aranyvérűek tényleg tudják, mi fán terem az illem és az elegancia. Azt hiszen nálam csak sör lenne. Vagy... vagy igen, sör. Esetleg bor, vagy víz.
-Kérsz egy teát? Addig elmesélhetnéd, hogy tetszik a tanítás? És hogy kezelik a gyerekek, hogy nem bírod megjegyezni a nevüket? - erre csak zavartan elvigyorodom.
- Ó, ezer éve nem ittam teát, kérek! - bólogatok, a sörlajstromom után. -  Hát, tudod, van aki eléggé megsértődik rá, de olyan is van, aki viccesnek találja, vagy akit nem érdekli. Az órám színvonala ezzel nem romlik, csupán náha megbélyezgi a hangulatot. Gondoltam becenevekre, de azokat is elfelejteném. De lassan megszokják, muszáj nekik - zárom le a mondandómat, miközben követem Serenát a tea felé. - Na és az öcséd nagyon bájos, mindenkit igyekszik lekörözni az évfolyamában.

Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #19 Dátum: 2021. 10. 21. - 19:26:26 »
+1

Masterpiece


outfit

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

Mariának egyértelműen tetszik a bolt és a berendezése. Büszkén húzom ki magam, mert habár az anyagi kereteket James teremtette meg, attól még a munka viszonylag nagy része az enyém volt benne. De James szerette, ha itt vagyok, bírtuk egymást.
-Az Akadémia után te mit szeretnél csinálni? - kérdezte a nő.
Nem válaszoltam azonnal, végiggondoltam a választ, és csak utána szólaltam meg:
-Nem igazán tudom még. Most benne vagyok egy kutatásban az egyetem, ha kitart addig, lehet, hogy érdemes lenne ott maradnom. De ha az nem jön be, akkor is jó lenne csillagászként kutatni. Persze mindig ott a lehetőség, hogy visszamenjen a Skye-szigetre vagy ide jöjjek dolgozni. Szerencsére még egész sok lehetőség nyitva áll előttem. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a Roxfortban tanítson. - mosolyogtam rá bátorítóan, mert igenis nagy dolognak tartottam, hogy ott taníthat. Szerintem minden jó tanulónak legalább egyszer megfordul a fejében, milyen jó lenne roxforti tanárként dolgozni.
Miután megnéztem a teleszkópot, nem sok jó hírrel szolgálhatok, de Maria ebbe a pár információ morzsába is belekapaszkodik. Tényleg szeretné újra épen látni a távcsövet, valószínűleg nagyon kötődik hozzá. Kicsit megsajnálom, úgyhogy meghívom egy teára, és arra gondolok, hogy majd a forró ital mellett kérdezgetem egy kicsit a múltjáról.
Persze dagad a májam, amikor arról beszél, hogy az öcsém mennyire jól veszi az akadályokat. Teddy imádja a csillagászatot, még jobban, mint én. Egyértelmű, hogy belőle csillagász lesz. Nálam ez nem volt ennyire biztos...
-Teddy próbál jól teljesíteni. Az asztronómiát imádja, a mágiatörténettel sincs gondja, de az átváltoztatástan annyira nem megy neki. - Ez persze kicsit ironikus, hiszen az átváltoztatástan tanárával járok. De megfogadtam, hogy nem avatkozom kettejük dolgába, és nem fogom Dorian előtt felhozni Teddyt, és fordítva sem. Valójában nem is mondtam még az öcsémnek, hogy a tanárával talán komolyabbra is fordulhatnak a dolgaink.
Közben elkészül a teánk, kitöltöm egy pálcaintéssel Mariának, és helyet foglalunk egy hátsó helyiségben. Ott áll egy kis asztal, mellette négy puffal - rémisztően emlékeztet a jóslástan teremre a Roxfortban.
-Egészségedre. - mosolygok Mariára. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi történt a szüleiddel? Utánanéztem az apukádnak, de sehol nem találtam róla semmit. Nem kutakodni akartam - teszem hozzá gyorsan mentegetőzve -, csak kíváncsi voltam rájuk. Igazán nagyszerű csillagászok lehettek, ha benned is ennyire forr a tudásvágy az asztronómia iránt.
Nagyon remélem, hogy nem bánton meg a nőt a kérdésemmel. De kíváncsi voltam, vajon honnan szerezhetett ennyi tudást, és honnan volt egy ilyen komoly eszköze az édesapjának. És akármennyire kerestem Fitzgerald nevű csillagászt egyet sem találtam az akadémiai könyvtárban.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Eltávozott karakter
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #20 Dátum: 2021. 10. 28. - 11:22:53 »
0

to; Miss Senna Faley
LOOK
at the stars!



2002. 09. 27.
outfit


Olyan ember vagyok, akit mindig is könnyű lenyűgözni. Ez nincs másképpen az őszi dekorációval sem, és iagzából az egész boltot nagyon imádom. Olyan hangulatos, meg varázslatos, kicsit szépen érződik benne, hogy él itt a mágia, és a tárgyak is benne nagyon szépek és különlegesek. A szépérzékem szinte doormbol itt. Azt kívánom, bárcsak a szüleim is megérhették volna azt, hogy kiderül, boszorkány vagyok, hogy még így is az ő nyomukba léptem, és asztronómiát tanítok diákoknak. A tudást átadni mindig is fantazstikus dolog, és nekik köszöbnhetem azt, hogy van is mit átadni. Közben csevegek Serenával is, ahogyan körbelesek mindent, hogy azért mégsem töltsük el ezt kínos csendben. Amúgy is nekem mindig is nehezemre esett befogni a számat, az emberek - és a diákok - balszerencséjáre.
-Nem igazán tudom még. Most benne vagyok egy kutatásban az egyetem, ha kitart addig, lehet, hogy érdemes lenne ott maradnom. De ha az nem jön be, akkor is jó lenne csillagászként kutatni. Persze mindig ott a lehetőség, hogy visszamenjen a Skye-szigetre vagy ide jöjjek dolgozni. Szerencsére még egész sok lehetőség nyitva áll előttem. Nem mindenkinek adatik meg a lehetőség, hogy a Roxfortban tanítson.
- Egész izgalmas tervek - vigyorodom el. - Kutatóként meg akár taníthatsz is az akadémián is, mindig szeretnek ott új kutatóknak munkát adni, és azért biztosan te is iagzi szakmai tekintély leszel. Mit kutatsz amúgy? - érdeklődöm kívácnsian. Engem mindig is érdekelt mugliként az űrutazás, a feketelyukak, és az, hogy van-e élet más bolygükon is, bár 2002-t írunk, sehol egy repülő autó (a mugliknál), szóval azt hiszem ezek a kérdések még megválaszolatlanok lesznek egy ideig, de minenképpen izgatott vagyok, hova fejlődik a tudomány.
- Áh, ugyan, nem olyan nagy dolog - vonom meg szerényen a vállamat. - Amúgy is sokkal kötöttebben tudok mozogni nyárig, de nem olyan rossz ez, talán ráakadok a következő generáció híres kutatóira - teszem hozzá egy széles mosollyal.
Közben azért aggasztó híreket is kapok a cuccomról, de mindenképpen hiszek benne, hogy Serena meg tudja javítani. A mágia sok dologra képes, még akkor is, hogy ha én nem értek hozzá annyira, szóval mindenképpen hiszek abba, hogy a teleszkóp majd egyszer visszanyeri a régi fényét. AHogy ezen godnolkozom meghívnak teára is, amit örömmel veszek. Rég nem csevegtem ebbyit, főleg nem korombeliekkel, még ha a Roxfortban ott is volt Sage. Túl sok gyerek vett körbe az elmúlt években, azt hiszem.
- Teddy próbál jól teljesíteni. Az asztronómiát imádja, a mágiatörténettel sincs gondja, de az átváltoztatástan annyira nem megy neki
- Ó, az az óra kész kihívás tud lenni - bólogatok, és eszembe jut Belby, meg az, hogy ő és Sage mennyire nem bírják egymást. Valahogy ez olyan mokás. A teás helyiség nagyon bájos, bele is süppedek egy puffba, ami kicsit a Jsólástan órákad idézi fel bennem. Minidg is fura volt nekem az az óra. Olyan tudománytalannak tűnt mindig is.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem, de mi történt a szüleiddel? Utánanéztem az apukádnak, de sehol nem találtam róla semmit. Nem kutakodni akartam csak kíváncsi voltam rájuk. Igazán nagyszerű csillagászok lehettek, ha benned is ennyire forr a tudásvágy az asztronómia iránt.
Egy kis szünetet tartok, miközben felsóhajtok. Kicist szomorú, hogy az ember így el tud tűnni, hogy ha nincs olyan hatalmas hatással az emberiségre, mint mondjuk Stephen Hawking. De azért a maguk körében a szüleim egészen elismert tudósok az embereknél, még ha olyan hatalmas karriert egyikük sem tudott befutni. Kevergetem a teámat egy kicist, majd szünet után válaszolok.
- Apa asztronauta volt. Sok időt töltött az űrálolmáson, hogy onnan tanulmányozza a világot. Szerette a végtelent. Anya pedig a Greenwich-i Királyi Obszervatóriumban volt csillagász, apa szerint egészen előkelő tudósnak száímtott, de én anyát nem ismertem. Egy téli napon autóbalesetük volt a csúszós úton, amikor anya velem terhes volt. Nem járt a mentő, és apának kellett bevinnie a kórházba, de üttköztek egy kamionnal. Apa lebénult, és anyát már nem tudták megmenteni az orvosok, csak engem - sóhajtom szomorúan. - Apa pár évvel később halt meg, most sem tudom mi lett vele. Bár nem olyan híres kutatók, a muglik világában elismertek voltak, még ha nem is éltek úgy a köztudatban. Szerettem volna tovább vinni az örökségüket, amit rám hagytak, így a tudsát, amit ők gyűjtöttek össze, én is tovább adom - fejezem be a mondandómat, egy halvány kis mosollyal. Még most is hiányoznak, akkor is, ha anyát sosem ismerhettem meg, apa sokat mesélt róla, és olyankor azt kívántam bárcsak találkozhattam volna vele.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #21 Dátum: 2021. 11. 07. - 19:36:12 »
+1

Masterpiece


outfit

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

-Mit kutatsz? - kérdi Maria a nagy kérdést, és ezzel meg is érkeztünk a szokásos Serena monológhoz:
-Elsősorban azt, hogy az asztronómia mennyire van hatással különböz varázslatokra, de főleg a bájital-főzésre. Ugyanis nem mindegy, hogy egyes bájitalokat milyen csillagállások mellett főzzük, vagy az alapanyagokat mikor szedjük le. Ez a fő kutatási témám, de benne vagyok egy másik kutatásban is Frey Henricksen professzorral. Az viszont elég titkos, arról sok mindent nem árulhatok el, de ott is az asztronómiai tudásommal segítek.
Remélem, ezzel bebizonyítottam Mariának, hogy nem is vagyok olyan balfácán fruska, mint ahogy az első alkalommal láthatott. Akkor rossz passzban kapott el, nem hevertem ki még a szakításomat. Most viszont újra boldog szerelemben élek, úgyhogy nincs okom a panaszra.
Közben félrerakom Maria távcsövét, most úgysem tudok vele foglalkozni. Be kell szereznünk hozzá néhány alkatrészt, majd csak utána érdemes vele bármit is kezdeni. A teára viszont vevő a nő, így hátrakísérem, és leültetem az egyik kis fotelba.
Maria szerint az átváltoztatástan kihívás. Hát Doriant meghódítani kihívás. Elmosolyodom a véleményére, én meg hozzáteszem:
-Pedig a tanár úr egészen rendes arc. - Majd egyszerűen csak kibukik belőlem: - És meglepően jól csókol.
Akkor esik le, hogy Maria kollégájáról beszélek. Elvörösödöm, és az arcomat a kezembe temetem.
-Bakker. - Óvatosan a nőre nézek. - Fogalmam sincs, mennyire vagy tisztában Dorian magánéletével, de én most éppen vele randizgatok. Kérlek, ha ezt eddig nem verte nagy dobra, tartsd titokban. Ráadásul Teddynek sem mondtam még. Ez annyira kínos, de nem akarom, hogy bekavarjon az ő tanár-diák viszonyukba.
Amikor ezen túl lépünk, más irányba terelem el a beszélgetést. Maria szüleiről érdeklődöm, és meglepő információkat tudok meg róluk. Egyrészt, hogy muglik voltak. Én mindig azt hittem, hogy Maria szülei varázsló és boszorkány házaspár voltak.
-Édesapád asztro...Khm... Ugye ők azok a muglik, akik az űrbe járnak? - Nem tudok sok mindent a mugli csillagászatról, valójában mindig elmerültem a varázsvilágbeli változatába, sosem néztem utána annak, mit csinálnak a varázstalan csillagászok. Bevallom, ez szűklátókörűség volt a részemről.
-Ó, sajnálom, ami a szüleiddel történt. Biztosan remek emberek voltak. Szerintem nagyon büszkék rád, hogy csillagász boszorkány lett belőled. Ráadásul most már tanítasz is. - Bíztattam Mariát.
-Figyelj, lenne egy ajánlatom. Cserébe, hogy megjavítom a távcsövedet, taníthatnál nekem egy kis mugli csillagászatot. Sosem mélyültem el benne igazán. Mesélhetnél erről az asztronauta dologról, meg hogy hogyan jutnak fel oda. Igazán kíváncsivá tettél.
Naplózva


Maria Fitzgerald
Eltávozott karakter
*****


a Hollóhát házvezetője

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #22 Dátum: 2021. 11. 23. - 11:43:24 »
0

to; Miss Senna Faley
LOOK
at the stars!



2002. 09. 27.
outfit


Kívácnsi voltam mégis mit kutathat egy varázsló. Mármint sok mindent de a csillagokban inkább volt tudomány, mint varázslat, gázok és atomok munkálkodtak, és még az a fura sötét anyag is ott keringett. Kétlem, hogy az köze lenne Merlin fenekéhez, vagy bármihez. De lehet csak túlságosan realiszikus vagyok ebben. Minden esetre én szívesen szentalném az életemet a sötét anyagnak is, csak hát... tanítok, meg eg yélet is kevés lenne, mire kiderülne, hogy mi is az.
-Elsősorban azt, hogy az asztronómia mennyire van hatással különböz varázslatokra, de főleg a bájital-főzésre. Ugyanis nem mindegy, hogy egyes bájitalokat milyen csillagállások mellett főzzük, vagy az alapanyagokat mikor szedjük le. Ez a fő kutatási témám, de benne vagyok egy másik kutatásban is Frey Henricksen professzorral. Az viszont elég titkos, arról sok mindent nem árulhatok el, de ott is az asztronómiai tudásommal segítek.
- Ó, ez aztán nagyon érdekes - hümmögök, főleg hogy nekem bármit is főztem felrobbant az üstöm, és beterítette az egész termet. Szinte sajnálom Pintont, hogy olyan órát tartott,a mit az emberek ötven százaléka utálta  amásik fele meg csak túl szerencsétlen volt hozzá. Az én órám se olyan népszerű, valljuk be egy két lelkes diákon kívül mindenki csak aludni szeretne rajta. pedig ha tudnák micsoda erők mozgatják a világot! - Bár fogalmam sincsen ki ez a Grey Ricksen. De csapassátok, a titkos dolgok mindig nagyot szólnak - vigyorodom el, és kacsintok is egyet.
Ahogy közben hátra hagyom apám szeretett teleszkópját, és követem Elenát... Helenát... a hátsó rész felé, még végigcsodálkozom a bolnton, majd végre kényelmesen belesüppedek egy kényelmes fotelbe, ahonnan ha akarnék se tudnék felkelni, úgy beszippantja a hátsómat. Jesszusom, a Roxfortban miért nem ilyenek a bútorok? Biztos, hogy még véletlenül se érezzük jól magunkat és még a dohos öreg kastély szag is az ember agyára menjen.
Áh, hát persze az unalmasnak tűnő tanárok csókolnak lehet a legjobban, bár Page-re sem lehet panazskodni, nem mintha leunalmasoznám a füle hallatára a fickót. Biztosan csak bizonyos embereknek bontja le a falait és azok a bizonyos emberek nem tartoznak a kollégái meg a diákok közzé. Bár meg kell hagyni, a Bájitaltan tanártól még jobban félnek a srácok, valahogy ő még Helby-nél is sokkal inkább karótbnyeltebb. Mintha lenyelt volna egy villanyoszlopot.
- Bakker.  Fogalmam sincs, mennyire vagy tisztában Dorian magánéletével, de én most éppen vele randizgatok. Kérlek, ha ezt eddig nem verte nagy dobra, tartsd titokban. Ráadásul Teddynek sem mondtam még. Ez annyira kínos, de nem akarom, hogy bekavarjon az ő tanár-diák viszonyukba.
- Nyugi, drágám, annyit tudok Helby-ről, hogy állandóan morog Page-re - vonom meg a vállam és kacisntok egyet, hogy így jelezzem nem fogom elpletykálni. Nem mintha valaki kihámozná a névzavarom közepette, hogy miről van szól, amikor azt mondom, képzeld, Helena és Wilby járnak! - Tedet meg ne féltsd úgyis többet bámulja az eget, mint azt, hogy másra figyeljen jelenleg - legyintek, majd kinyúlok  ateámhoz, hogy a meleg csészét a kezeimben szorongassam.
-Édesapád asztro...Khm... Ugye ők azok a muglik, akik az űrbe járnak? - kérdezi óvatosan, én meg elfelejtem, hogy már megint nem azt tudják a varázslók, amit én. És igazából ez visszafelé is igaz, olyan sok mégikus infót nem vágok, hogy az... nos a gáz határt súrolja. De már kezdek fejlődni, és nem robban fel valami mminden második varázslásomra.
- Igen, asztronauta, úrhajós, amelyik szimpatikus. Iagzából akkor lesz valaki asztronauta, ha legalább egyszer megkerülték a földet, és apa elég sokat volt odafent, amikor még nem alapított családot. Egyszer hozott haza űrhajós kaját, ami akkor se romlana meg, ha a földön kétszer kihalt volna az emberiség - vonom meg a vállamat vigyorogva. Valami fura jégkrém volt. - Csaka zért jött vissza, hogy anyával legyen, amikor teherbe esett - teszem hozzá. Aztán meg már egyikük se csinálhatta többé azt,a minek az életüket szentelték. És az a boszorkány Tina el is adta az összes cuccakiat. De szinte mámorítóan megkönnyebbültem, miután mindet visszaszereztem valahogy.
-Ó, sajnálom, ami a szüleiddel történt. Biztosan remek emberek voltak. Szerintem nagyon büszkék rád, hogy csillagász boszorkány lett belőled. Ráadásul most már tanítasz is.
- Ez nagyon kedves tőled - mosolyodom el én is. Szeretném is ezt hinni, még akkor is, ha nem leszek olyan híres kutató, mint ők, vagy mint most Elena. Közben bele is kortyolok a mézédes teába, ami kellemesen felmelegít.
-Figyelj, lenne egy ajánlatom. Cserébe, hogy megjavítom a távcsövedet, taníthatnál nekem egy kis mugli csillagászatot. Sosem mélyültem el benne igazán. Mesélhetnél erről az asztronauta dologról, meg hogy hogyan jutnak fel oda. Igazán kíváncsivá tettél.
Erre felcsillan a szemem és ismét széles mosolyra húzom a számat. Iagzából már most rápörgök a dologra, pedig hát biztosan akad jócskán különbség a kettő csillagászat között. Például az, hogy nem ivitózzuk oda magunk mellé a műszereket, hanem odasétálunk értük, meg ilyenek,d e azt hiszem a lány ennél jóval többre gonolt.
- benne vagyok. Akár el is jöhetsz majd hozzám, ha nem tanítok, és megmutatom anyáék felszerelését is. Apa űrhajós ruhája is megvan - mondom nagy büszkén.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #23 Dátum: 2021. 12. 07. - 20:42:12 »
0

Masterpiece


outfit

2002. szeptember 27.

To: Maria Fitzgerald

Izgatottan összefoglalom a kutatásom témáját Mariának, ő pedig megint hozza a formáját:
- Bár fogalmam sincsen ki ez a Grey Ricksen. De csapassátok, a titkos dolgok mindig nagyot szólnak - vigyorog, és kacsint is egyet, én meg csak a szememet forgatom. Ez olyan igazán Mariás volt, én pedig már inkább nem is próbálom kijavítani.
Aztán hátrahívom a kis pihenőnkbe, főzök egy teát, és elkezdünk beszélgetni. Teljesen belemerülök a sztoriba Doriannel, szeretek róla beszélni. Szeretem elújságolni, hogy párom van, méghozzá egy roxforti tanár. Mindenki tud róla, csak Teddy nem... Igazából tök gáz, hogy pont az öcsémnek nem mondom el a dolgot, de egyszerűen nem akarom, hogy bekavarjon a sulis dolgaiba. Doriannel is mindig kerüljük az öcsémet, mint témát. Nem akarom tudni, hogy látják a tanárok. Kivéve Maria. Teddy az egyetlen, akinek megjegyezte a nevét. Ez valamit elmond a kettejük kapcsolatáról. És örültem, hogy végre olyan asztronómia tanáruk van, aki értékeli, ha valaki érdeklődik a tárgya iránt. A mi időnkben inkább csak zavartam az órát a beszólásaimmal, de egyszerűen kevésbé volt kompetens a tanár, mint amilyennek Maria tűnt.
- Nyugi, drágám, annyit tudok Helby-ről, hogy állandóan morog Page-re - tette hozzá Maria a történetemhez, én meg egész egyszerűen némán bámultam rá. Még a saját kollégáinak sem tudja megjegyezni a nevét? Hogy lehet ez? Minden nap találkozik velük! Igazán bosszantó lehet, de én próbáltam túltenni magam rajta.
-Köszi, hogy megérted. Tényleg nem akarom, hogy ez közénk férkőzzön Teddyvel. Csak nem akarom, hogy közénk álljon ez a kapcsolat. Teddy is fontos nekem, és Dorian is.
Áttérünk egy jobb témára: Maria szüleire. Az édesapja olyan mugli volt, aki az űrben járt. Ez bámulatos dolog lehet, igazán kíváncsivá tett.
Én csak a fejemet rázom.
-Olyan furcsa, hogy nem tudnak onnan csak hazahoppanálni. - De talán az űrben ez máshogy működik. Valószínűleg ezért is nem járt még varázsló az űrben. - De ez biztosan nem így működik. - vonom meg a vállam.
Felajánlom Mariának, hogy cserébe a javításért tartson nekem mugli csillagászat órákat, amitől teljesen fellelkesül:
-Benne vagyok. Akár el is jöhetsz majd hozzám, ha nem tanítok, és megmutatom anyáék felszerelését is. Apa űrhajós ruhája is megvan.
-Váó, ez igazán jól hangzik. Kíváncsi vagyok arra a ruhára. Meg úgy az egész mugli csillagászatra. Voltam már Greenwich-ben, de inkább a varázskiállítást néztem, mint a muglit. Most már kicsit sajnálom.
Még beszélgetünk egy darabig, de végül Mariának indulnia kell vissza a Roxfortba.
-Mindent megteszek, hogy megjavítsam a teleszkópot. Szerintem menni fog, de mindenképpen értesítelek a javítás közben is. Tudom, hogy ez fontos neked. - mosolygok rá barátságosan, miközben kikísérem a bejárathoz. Örülök, hogy végre találtam egy hasonszőrűt, aki hasonlóan rajong a csillagokért és bolygókért, mint én. Jó néha elbeszélgetni Mariával, és kezdem megszokni azt a furcsa szokását is, hogy nem jegyzi meg a nevemet.
Várom már, hogy tanítgasson engem.
Naplózva


Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #24 Dátum: 2022. 04. 29. - 20:59:57 »
+1

Ötletbörze


outfit

2003. május 7.

To: James Bennett

Végre összehoztunk egy jó kis keresztapa-keresztlánya napot Jamesszel. Már hetek óta nem tudtunk találkozni, csak pár baglyot váltottunk. Az utolsóban írta, hogy szeretné tavasziasítani a kirakatot, és az nekem olyan jól megy, hogy igazán segíthetnék. De sejtettem, hogy egyébként egy jó kis beszélgetés is a része lenne ennek a csevegésnek.
Rég tudtunk időt szakítani egy teára, ahol meg tudtuk beszélni az egyetemet, a pasis dolgaimat, meg úgy általában a családról is szoktam mesélni neki.
Így reggel még bementem egy órára, aztán hoppanáltam Londonba, és a kellemes kis csengetéssel, melyet az ajtó nyitódása kísért, léptem be a boltba.
-Halihó, megjöttem! - kiáltottam, mivel elöl a pultban nem láttam Jamest.
Amikor előbukkant a hátsó részről, odaléptem hozzá, és mosolyogva megöleltem.
-Hogy vagy? Annyira régen találkoztunk, egy csomó mindent el akarok mesélni neked. Hogy megy a bolt?
James csendes nyugalommal vette tudomásul, hogy egy újabb olyan délután vár rá, ahol csak én beszélek. De persze őt is szívesen hallgattam, amikor szüksége volt egy kis lelki támaszra, de azt hiszem azt legtöbbször apától is megkapta.
-Hogy tervezted a napot? Ebédeljünk meg először, vagy inkább a munkával kezdjünk?
Egy csomót gondolkoztam a díszítési lehetőségeken, hogyan tehetnénk tavasziassá a csillagászatot? Nem könnyű, mint ahogy a gyerekeknek sem könnyű eladni ezt az egész csillagos-bolygós dolgot. De ott vannak a tavaszi égbolt csillagképei: a Nagy Medve, az Oroszlán, a Sárkány vagy a Kassziopeia. Ezekkel kezdhetünk valamit. Vagy kinézhetünk valami aktuális, izgalmas bolygóállást is. Mindenesetre volt pár ötletem, már csak arra vártam, hogy mit tervezett James.
-Jajj, most jut eszembe. - kaptam elő a táskámból egy könyvet. - Ezt apa küldi neked. A Brit Asztrológiai Állomások feljegyzései 1968-1970. - Olvastam a címet. - Hm, igazán izgalmas olvasmánynak tűnik. Érdekel valami abból az időszakból? Esetleg az Akadémián is utána nézhetek.
Naplózva


James Bennett r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #25 Dátum: 2022. 05. 02. - 19:19:47 »
0

Godfather & daughter time



2003. május 7.

To: Serena


outfit

Már nagyon hiányzott egy kis nyugisabb idő, amit csak Serenával tölthetek. No nem azért, mert én lette volna olyan nagyon elfoglalt inkább keresztlányom volt elhavazva, persze ez egyáltalán nem csoda, hisz egyetemre jár, ami minden idejét és energiáját leköti. Természetesen az sem kizárt, hogy más valami, avagy valaki is a figyelmét követeli, s ha így van, remélhetőleg a mostani találkozón majd abba is beavat keresztlányom. Serenával nagyon különleges kapocs alakult ki közöttünk már gyerekkorában, persze Theót is nagyon szeretem, de vele - már csak a jóval nagyobb korkülönbség miatt sem - olyan szoros baráti a viszonyom, mint Serenával. Keresztlányommal mindent meg tudunk beszélni, ami nem is csoda, hisz felnőtt nő, és az érdeklődésünk is merőben azonos.
Alig vártam, hogy megvalósuljon hát ez a mai találka, amikor lehetőségünk lesz megbeszélni a bolt dekorációja mellett saját ügyes-bajos életünk dolgait is. Mikor meghallottam a nyitódó és csukódó ajtót, rögtön mosoly terült szét az arcomon, nemkülönben azután, hogy meghallottam Serena csilingelő hangját.
- Szia Serena! - köszöntem előre, mielőtt még megláthatott volna, aztán a lépteim lassacskán utolérték a hangomat is, és végre megölelhettem.
- Jól vagyok, és a bolt is jól megy, ahogy mindig... - legyintettem,    aztán gyorsan igyekeztem rá terelni a szót.
- Naaa, mesélj Napsugár! Mi az a sok izgalmas dolog, amiről nem tudok? - villantottam kíváncsi mosolyt felé, aztán két kényelmes puff felé léptem, amik mellett a dohányzóasztalra már oda is készítettem egy tálca finom teát és süteményt.
- Gondoltam jól esne egy kis tea, amíg mindent elmesélsz - invitáltam meg egy laza kézmozdulattal, majd leültem az egyik puffra, és alig vártam, hogy belekezdjen.
- A munka megvár, de ha éhes vagy, akkor fel is mehetünk rögtön enni, carbonarát főztem, ugye jól emlékszem, hogy szereted? - kérdeztem, aztán egy nagyon érdekes könyvre terelődött a szó, amit Serena édesapja, legjobb barátom, Theodore küldött nekem.
- Ó, igen, az utóbbi időben mániám lett a 60-as évek tanulmányozása, rengeteg izgalmas dolog történt abban az évtizedben asztronómiai szempontból. Köszönöm, ha konkrét kérdésem lesz, mindenképp megkérlek, hogy nézz utána, egyelőre még csaj gyűjtöm az információkat - feleltem mosolyogva, majd öntöttem egy kis teát magamnak és Serenának is, hogy aztán belehörpinthessek és csak rá figyelhessek.
Naplózva

Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #26 Dátum: 2022. 05. 03. - 17:07:29 »
+1

Ötletbörze


outfit

2003. május 7.

To: James Bennett

Örültem, hogy végre találkoztunk Jamesszel. Már hetek óta próbáltuk leszervezni ezt a beszélgetést, de mindig valami közbejött. Való igaz, elfoglalt voltam az utóbbi időben, és nemcsak az egyetemi dolgaimmal, hanem azzal is, hogy magasabb szintre vigyük Doriannel a kapcsolatunkat. Amin egész jó úton haladtunk.
James mindig is tökéletes keresztapa volt. Nem akart a bolt ügyes-bajos dolgaival zavarni - habár arra is kíváncsi lettem volna, hanem inkább a kis teázó asztal felé terelt, hogy én meséljek először.
Első körben maradtunk a teánál, még korai lett volna ebédelni, ezért kényelmesen elhelyezkedtem a fotelban, és mesélni kezdtem.
-Az egyetemen annyi minden van: a beadandók, a vizsgák, a mindenféle kutatás. - számoltam az ujjaimon. - Kicsit unom az egészet. Csillagászatban sok újat nem tudnak mondani, de olyasmit semmiképpen nem, amit te vagy apáék ne tudnának megtanítani. A többi dolog meg érdekelne, de valahogy nem találom ott a helyemet. - Nem először panaszkodok Jamesnek erről. Egyszerűen nem tartozom az Akadémia egyik karához sem igazán. Talán rossz döntés volt bevállalni ezt az egyetemet, és már alig vártam, hogy vége legyen. De akkor is ott volt a kérdés, hogy ha befejezem, hogyan tovább.
-Aztán egy csomót utazgatok Hertfordshire, a Skye-sziget, London és Roxmorts között. Azért ez is elég fárasztó, de végül is Dorianért megéri, nem? - Meséltem már Jamesnek Dorianről, a páromról, de részletekbe sosem mentem bele. - Tudod, megbeszéltük, hogy tovább lépünk, megpróbálunk egyre többet találkozni, de azért nehéz úgy, hogy én hol itt vagyok, hol ott. Neki meg ott van a roxforti tanítás, meg a kutatások. Már előre félek, hogy lesz ez az egész, ha elmegy nyáron kutatni. De ő meg pont ezt várja, mert végre kiszabadulhat a sok nyüzsgő gyerek közül, szóval megértem, csak... Nem tudom, én mit fogok csinálni egész nyáron. Nem lóghatok folyton a nyakadon.
Belekortyoltam a teámba, hagytam kicsit szóhoz jutni Jameset.
-Azt hallottad, mi történt az öcsémmel? A Szeszély miatt beszorult egy távcsőbe asztrológia órán. Szegénynek mindenki megbámulhatta a fenekét. Remélem azért nem viselte meg nagyon.
Azért persze vicces lehetett - mármint azoknak, akik kívülállóként figyelték a történéseket. Mariának és Teddynek már kevésbé...
-Mesélj te is magadról! - kértem. - Hogy telnek a napjaid a fővárosban?
Naplózva


James Bennett r.
Eltávozott karakter
*****


Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #27 Dátum: 2022. 05. 31. - 20:32:32 »
0

Godfather & daughter time



2003. május 7.

To: Serena


outfit

Serena mindig is olyan volt számomra, mint a meleg, fényt hozó napsugár egy hideg téli napon. Valahogy olyan reménytkeltő, derűs a jelenléte, ami senkit nem hagy hidegen. A jelenléte, hatása alól szerintem képtelenség lenne bárkinek is kivonnia magát. Az persze biztos, hogy én soha nem is akartam. Vidám, csicsergő hangja máris bearanyozta a napomat, ahogy az egyetemről mesélt éppen. Közben akaratlanul is eszembe jutott, hogy én is mennyire imádtam a Godrikot, és milyen jó korszak volt az az életemben. Jó érzés volt erre gondolni, még ha úgy éreztem, mintha egy egész élet is eltelt volna azóta.
- Jajj, hát sajnálom, hogy így érzel, de biztos lesznek még olyan tárgyaid, amíg végzel, mik izgalmasabbak lesznek. Na meg a végzettség sem árt azért, ha ezen a pályán szeretne érvényesülni az ember, úgyhogy megéri kitartani. Addig meg, ha izgalomra vágysz, akkor szólj, és megpróbálok kitalálni valami izgalmas kutatni valót - néztem rá meleg mosollyal. Szerettem volna megnyugtatni, hogy amit csinál, annak van értelme, még akkor is, ha néha fárasztó és unalmas. Az ezután felmerülő téma persze jóval izgalmasabb és szívderítő, mindkettőnk számára. Örültem, hogy Serenára Cherub után ismét rátalált a boldogság, Doriannal ugyan még nem találkoztam, de amiket eddig mesélt róla, azok biztatók voltak, és hát mint átváltoztatástan tanár, biztosan nem lehet unalmas társaság, sok izgalmas történetet tud mesélni a diákokról, így már alig vártam a találkozást.
- Örülök, hogy jól megvagytok... - kortyoltam bele a teámba, és hallgattam, hogy mit mesél még.
- Elmegy kutatni? Nem is tudtam, ezt szerintem még nem írtad, vagy lehet, hogy kiment a fejemből - legyintettem, hisz az én fejem is olyan tud néha, mint egy aranyhalé, egy pillanat alatt buborékként távoznak belőle az információk.
- Hová megy különben? Te nem tudsz vele menni? Akkor nem kéne hiányolnod... - vetettem fel a kérdést, amit bizonyára már meghánytak-vetettek már ők is, de hát nem tudtam kihagyni, annyira magától értetődő volt ez az opció.
-  Amúgy meg tudod jól, hogy nyugodtan "lóghatsz" a nyakamon, én mindig örülök, ha itt vagy - nyújtottam a válla felé a karom, és finoman megsimítottam. Nekem tényleg ő, illetve ő és Theodore-ék voltak a családom, és sosem volt elég belőlük.
Amikor Serena elmesélte az öccsét érő incidenst, a szám elé kaptam a kezem.
- Jóságos Merlinre! Nem hallottam róla... Szegény... Nagyon megviselte az eset? - döbbentem le. Hát ez aztán a nem mindennapi sztori... Az én életem ehhez képest elég eseménytelenül telt. Mondjuk talán nem is baj, nem szívesen szorultam volna bele semmibe.
- Hát, tudod, csak a szokásos... A vevők nem hagynak unatkozni, mindig akad egy-két különleges kérdés-kérés-óhaj-sóhaj... Például a múltkor egy boszorkány azt akarta kipuhatolni tőlem, hogy hogyan változtathatná Vénusz formájúra a... kebleit - nevettem fel hangosan.
- A mai napig nem értem, miért gondolta, hogy ez jó lenne - kacagtam tovább jóízűen.
- Még szerencse, hogy sikerült lebeszélnem róla... Ezt amúgy majd Doriannak is elmesélheted, kíváncsi lennék, van-e bűbáj ilyen elborult ötletekre...
Naplózva

Serena Fawley
[Topiktulaj]
*****


Csillagszemű

Nem elérhető Nem elérhető
« Válasz #28 Dátum: 2022. 06. 05. - 17:12:31 »
+1

Ötletbörze


outfit

2003. május 7.

To: James Bennett

Jól esett James támogatása, és lelkesítő szavai az egyetemhez, mégsem tudtam már évek óta elengedni a gondolatot, hogy vajon szükségem volt-e ezekre az évekre. Elfecsérlésnek éreztem, mert újat igazán nem tanultam, a kapcsolataimat sem tudtam igazán építeni, annyira mást tanultam, mint a szaktársaim. Arra meg tényleg nem tudtam semmit mondani, hogy még szórakoztatni is akar, akár még feladatot is sóz rám, hogy ne unjam magam annyira.
-Lehet, hogy a szavadon foglak. - nevetek. - De azért már alig várom, hogy végre a való életben is megpróbáljam megállni a helyem.
Aztán ráterelődik a szó Dorianre. Elmesélem, hogy elmegy kutatni a nyárra, és kiderül, hogy erről Jamest nem tájékoztattam. Nem mintha számonkérően jelezné ezt felém. Valójában nem nagyon mondtam senkinek. Kicsit kétes érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert hát egyrészt megértem, hogy el kell mennie, mégis csak ebből él, másrészt viszont ott volt a kétely, hogy mennyire fogok hiányozni neki. Vajon mi a fontosabb számára: a munka vagy a kapcsolatunk? Érthető, hogy nem fogunk tudni rendszeresen találkozni, de vajon néha meglátogathatom majd, vagy ő jön haza?
Tele voltam kérdésekkel, amikre egyelőre nem tudtam a választ, mert hiába közeledett az idő, amikor el kellett válnunk, valahogy nem akartunk erről beszélni. Mint ahogy sok dologról nem beszéltünk.
-Kutatni megy, dolgozni, és nem akarom zavarni. Biztos rettentő irritáló lennék a látványos unatkozásommal. Nem akarok a nyakán lógni, és elterelni a figyelmét. Helyette inkább Mariával tervezünk egy kisebb kirándulást. Képzeld, elvisz Houstonba, egy mugli obszervatóriumba!
Inkább eltereltem a témát Dorianről, és a nyári programokra tereltem a szót.
-Te tervezel valamit a nyárra? Esetleg átruccanhatnánk Párizsba pár napra kettesben. Neked sem ártana a pihenés.
James Teddyről sem hallott. Úgy tűnik apával nem mi vagyunk a közös témájuk. Aminek azért örülök, mert nehogy már rólunk beszéljenek. De azért Teddy esete a Szeszéllyel elég vicces volt.
-Hát, remélem a kisöcsém már túl van a szerencsétlen eseten. De azért sajnáltam, mert hát mégis a fenekéről van szó, még ha volt is rajta nadrág.
James aztán megemlít egy nőt, aki különös kéréssel állt elő.
-Te jó ég. Miért akar bárki is ilyet tenni? Remélem mondtad neki, hogy ebben nem tudsz segíteni, de tudsz neki adni Vénusz maketteket. - Végre ki tudok kapcsolni egy kicsit. Őszintén nevetek, jól érzem magam a keresztapám társaságában. Igazából ezért jöttem most Londonba. - Mindenképpen megkérdezem Doriant, hogy lehetséges-e egyáltalán ilyen. Remélem - mindenki érdekében -, hogy nem.
Aztán rátérek a jövetelem elsődleges céljára.
-Milyen díszítést képzeltél el nyárra? - kérdezem, miközben körbenézek az üzleten. - Mit szólnál egy Szent Iván éji témához? - gondolkodom, és elképzelek egy csillagfényes plafont, erdei mintázatokat, olyan igazi nyár esti hangulatot.
Naplózva

Oldalak: 1 [2] Fel Nyomtatás 
« előző következő »
Ugrás:  


Powered by SMF 1.1.13 | SMF © 2006, Simple Machines LLC
Magyar fordítás: SMF Magyarország



A google ekkor járt utoljára az oldalon 2024. 08. 19. - 00:07:28
Az oldal 0.287 másodperc alatt készült el 53 lekéréssel.