Karácsonyi kavalkád

Karácsonyi Kavalkád

2003.12.10

Madeline

Szerencsére Madeline nem vette rossz néven a kis viccemet, viszont még mindig ragaszkodom ahhoz, hogy kellemetlenebb lett volna a plüss furkászt visszavenni tőle, mint a rágcsálni valót, így legalább nem jön ki olyan udvariatlanul a lépésem, ugyanis én plüsst adtam neki, ő pedig harapni valót. Jó, persze, mindig is szerettem kedveskedni a csinos hölgyeknek, a kedveskedés volt az ágyba vezető út első számú alapköve, tehát ez amolyan berögzült cselekvés is lehetett, most azonban innen a rendelőbe fog vezetni az utam, tehát maximum a forró csokis standig jutunk el, aztán ki tudja lehet lesz folytatásként egy hivatalos randi is, majd elválik.
Miközben sétálunk próbálom nem elhagyni őt, nagy a tömeg és nem lenne túl kedves dolog előre rohanni, bár innen dolgozni megyek, azért nem sűrgős a dolog, hivatalosan nem vagyunk ugyanis nyitva, ügyeletet vállalok persze, senkit sem tudnék elutasítani, de nem fogok lelkiismeret furdalást érezni, ha kicsit kések Madeline és a forró csoki miatt, hiszen leginkább azért jöttem.
Próbálom nem feltűnően megnézni magamnak a lányt, bár nincs túl melegen öltözve, másokon ilyenkor bundakabát van, de ő inkább divatosan öltözködik és bár nem mondhatnám kihívónak, inkább ízléses. Sokan lehordják azt, aki a kényelem számlájára hord inkább divatosabb öltözéket, szerintem meg kell találni a közös nevezőt, amit Madeline meg is tett, bár ki tudja, mit rejt a pillanatnyi megjelenés.
- A Púder és Varázs Mágikus Színház színésznője vagyok már jó pár éve és nem régóta tanítok az egyetemen. – Nahát. – válaszoltam mondandója közé ékelve egy hosszúkás, dallamos füttyszót is. - Kellett egy kis változás az életembe, na meg a plusz munka persze sose árt, különösen ha szereti az ember. – Ahogy mondja. – helyeseltem magam is. Nem is értem azokat, akik úgy dolgoznak, hogy utálják, amit csinálnak, de nem képesek változtatni. - De én is elmondhatom akkor, hogy szakmai ártalom a gyerekek iránti szeretetem, bár már az egyetemisták egyáltalán nem érzik magukat annak és egyenesen sértőnek is veszik ha legyerekezi őket véletlenül az ember, persze megértem. – folytatta a bemutatkozást, miközben már a sorban álldogáltunk. Le se vettem róla a szemem, nem szerettem volna illetlen lenni, érdekelt is a mondandója, de igen csak csúnyán vette volna ki magát, ha a kínálatot böngészem, miközben a kérdésemre válaszol.
- Színésznő, oktató és szereti is csinálni. Nem semmi, gratulálok. – bólintottam mosolyogva, majd a rummal átitatott, mézeskalácsos forrócsokis tálra mutattam.
- Az lesz a nyertes Hölgyem. – mondtam neki, majd kivárva a sort gondolkoztam, mit kellene mondani. Más este egy bárban vagy egy rendezvényen ismerkedni, mint fényes nappal egy olyan helyen, ami tele van családokkal és gyerekekkel.
- Meséljen Mr. O’Mara, gyakran kijár ide? Mondjuk elég nagy itt a tömeg reggel-este nem csoda, hogy még sosem találkoztunk. – Ő volt a gyorsabb, így félreteszem a válasz utánra a kérdésemet, bár túl jó kedvem van ahhoz, hogy komolyan vegyem magam, szakmai ártalom talán vagy csak a nap indította szereplés hozta meg a bolondos hangulatot nem tudom.
- Ilyenkor szoktam, mikor megnyílik a vásár. Nem tudok ellenállni a reggeli forró csokiknak és a friss Bageleknek. – válaszoltam mosolyogva. – Bár bevallom, nem szokszor volt alkalmam egy színésznő karácsonyi kérdéseire válaszolni egy színpadon, kikopott mikulás sapkában. – kacsintottam derüsen, majd közelebb léptünk immáron a pulthoz.
- Most kipróbálom a maga kedvenceit és remélem értékeli, mert a jól megszokott dolgaimtól nagyon nehezen tágítok és bevallom önnek őszintén, nekem a vásár inkább forraltbor és puncs mint forrócsoki, de természetesen megértem, hogy ön munka előtt nem szívesen fogyaszt alkoholos italokat. – magyarázta, mikor az árus fiú odaért a pulthoz, meglóbálva kétszer-háromszor a kezében lévő merítőkanalat, bár gondolom a hölgynek akart felvágni, vagy lehet őt is ismerte, hiszen említette gyakran jár ki ide.
- Ügyeletesek vagyunk, így annyira nem kell aggódjak az alkohol okozta problémák miatt, főleg nem ilyen kevéske mennyiség miatt. – válaszoltam, majd hozzátettem. – Leltárazunk ilyenkor, rendet rakunk. Azért vagyok inkább itt. – mosolyogtam csibész módjára, majd kérdőn rá emeltem a tekinte-tem, elfogadja az általam választott csokit, mert akkor rögtön rendelek is kettőt meg hozzá két darab frissen sült édes bagelt.