Zonkó Csodabazára

Vicceskedjünk

2003.10.15

Henriette

Jó volt látni Henriette-et mosolyogni, az szinte mindig melegséggel töltött el, olyan volt, mint a húgom, csak kevésbé olyan csibész, mint Eliene. Azt azonban nehezen tudtam volna elképzelni, hogy nincs senkije vagy senki sem jön be neki. Abban a korszakban van, hogy tombolnak a hormonok, én ilyen idős koromban már úgy tapadtam a csajokra, alig tudtak lekoppintani magukról. Na nem, mintha most annyival öregebb lennék nála, arról nem is beszélve, hogy soha nem jutottam el odáig senkivel. Sandyvel kicsit mentünk tovább, de semmi komoly, úriember vagyok, tudom hol a határ.
- Hát köszönöm, mindig van hova fejlődni, még ha Campbell nem is szimpi attól még jó tanár.. – vála-szolt a kviddics meccseivel kapcsolatos dícséretre, mire egyetértően bólintottam.
- Én se kedvelem túlságosan, de attól el kell ismerni, jó játékos és tanárnak sem utolsó. – mondtam, majd még mosolyogva hozzátettem. – Azért meglep, hogy te nem vagy oda érte. Minden csaj eldobja az eszét, ha a közelébe ér. – ez így is volt. Egy edzését néztem meg Sandynek, de a lányok a lelátón, majd elaléltak és semmit sem lehetett hallani az órából, mert össze-vissza sikongattak az örömtől, ha a nézőtér felé nézett. Értem én, hogy jóképű, de ez azért már túlzás azt hiszem.
- Azért ne tegyél olyan sokat rám, nem akarom, hogy elveszísd az összeset – mondta szerényen, de ez csak udvarias aggódás, vagy csak szerette volna ledobni magáról a terhét, hogy barátja pénzt veszíthet, ha nem bizonyít.
- Ugyan, ne szerénykedj, a Hollóhát ellen is ügyesen elkaptad a cikeszt. Fürge vagy és jól mozogsz a pályán. Az a bunkó Leonard pedig elég keményen küldözgette feléd a gurkókat. – magyaráztam már inkább elhagyva a dícsérés hangszínét és a kviddics szakértő vette át a szerepet, aki máris mély elemzésbe kezdett.
- Ha ki tudod kerülni a kis Lemming gurkóit is, nyert ügyed van. – tettem még hozzá itt Alec Flem-mingre célozva, aki még nem tűnt baleknak, de szerintem a Hugra most esélyesebb a kupára.
- Hát nem mondanám, hogy tolonganak értem a fiú. Mármint egyelőre nem is hiányik, túl sok volt a tanulni való aztán, mégis hol láthattak volna engem, a nagyterembe, órákon, vagy a könyvtárba meg persze edzésen de oda inkább lányok jártak nézni a fiúkat, főleg mikor póló nélkül voltak, mert bün-tetésből futni kellett. Úgy hogy nincs sok dolga a báttyámnak.  – váltottunk végül témát és tértünk rá a fiú kérdésre, mire csak legyintettem.
- Nem is igaz, többen kiszoktunk járni a srácokkal megnézni az edzéseket, hiszen pénzünk is van benne. – mondta, majd sejtelmesen hozzátettem. – Meg azért odaszúrták, hogy a kis Henrriette-et mennyire megnőtt és milyen csini lett. – mondtam neki megrángatva a szemöldökön, de végül nem nyújtottam el ezt a témát, nem akartam őt zavarba hozni vagy hogy kellemetlenül érezze magát emiatt, ha nem akar erről beszélni, nem kell erőltetnünk.
- Viszont gondolkodtál már valamin, hogy mivel lehetne jól megviccelni a tesómat és Jayce-t, úgyis össze vannak nőve állandóan akkor két legyet ütünk egycsapásra. Kell nekem a mesteri tapasztalatod. – mondta mestereien témát váltva, azt hitte, hogy a dícséretekkel teljesen elterelheti a gondolataimat Sandyról, vagy arról, hogy fütyürésznek utána a pasik. Amúgy jól hitte. Mint egy háladási pulyka, úgy húztam ki magma, teljes pompámban, majd sokat sejtetően rákacsintottam.
- Hogyne, felteszem a kérdést, mi az szerinted, ami egy bátyjot, legjobban kiborítana a húgával kapcsolatban? – kérdeztem, várva kicsit, majd nem várva meg a válaszát, mert hát a mesteri felveze-tés a kulcsa a hibátlan csínyeknek.
- Hát, ha nem tudja megvédeni a hugocskáját. Legyél akármekkora, legyél akármilyen idős, a kicsi húga maradsz. – magyaráztam ujjaimat összefűzve, majd teljesen megelégedve a tervem miértjével folytattam. – El fogsz szökni az iskolából. De csak papiron. – tettem még hozzá és vártam, hogy megeméssze a hallottakat, esetleg hozzátegyen.