Egyetemi lakás

Hol vagyok?

2004.06.21

Zeynep

+16

Sötétség, felvillanó fények, füst…óh…zúg a fejem. Nem akarom kinyitni a szemem. Érzem, hogy világos jön be az ablakon, jajj a fejem…a nyakam is elaludtam. Fázom is…nincs rajtam a takaró. Visszahúzom magamra, majd oldalra fordulok. Hogy lehet ezen a párnán aludni, Merlinre, még az ágy is milyen kényelmetlen. Valamibe elakad a kezem, meleg…puha. Az kell nekem most, melegség. Átkarolom és odabújok hozzá, kiflibe, jó közel, eeez aaaaz…de jó meleg. Hmm…jó illata is van. Egyből jobb. Majdnem vissza is aludtam vagyis inkább olyan félálomszerűségbe kerültem, mikor leesett, valami nem a megszokott.
Várjunk…nem otthon vagyok…hol vagyok? Megerőltettem a szemeimet és hunyorítva bámultam magam mellé. Az ablak felöl jött a világosság, mellettem egy lány pihent, barna hajú, első ránézésre karcsú és…hű…meztelenek vagyunk. Ááá, eddig bírtam nyitva tartani, Merlinre, de sokat ittam.
Úgy ejtettem le a fejem a párnára, mint, aki teljesen megadta magát a másnaposságnak, a tegnap estéről is csak részletek ugranak be.
A tóparti, sulis bál után kellett valami, aminek köszönhetően elfelejtem a borzalmakat…óh igen, mikor rárontottunk Elliotékkal az idegen gyerekek légyottjára…ennyi pia után is de gáz, ami történt.
Aztán elmentem még a srácokkal inni, hogy jókat nevessenek rajtam, volt ott aztán tánc, meg még több ital….meg valami lány. Szép volt, csinos ruhába…ő lehet? Ismét résnyire kinyitottam a szemem, majd a paplan alá lestem.
Szép. Állapítottam meg elégedetten bólogatva és reménykedtem benne, hogy előlről is ugyanilyen szép látvány fogad majd, ha felkel és nem lőttem mellé. Á nem várhatom meg, le kell lépnem. Vajon ő emlékszik rám? Vagy ő is részeg volt? A fenébe a nevét sem tudom, mivan, ha többet akar tőlem, de még csak nem is emlékszem rá…neeeem, le kell lépnem.
Óvatosan lehajtom magamról a takarót és szép lassan felülök az ágyon, majd még mindig hunyorogva kinézem a szétdobált ruháimat a földön, egy a fotelban, a gatyám a…csilláron? Merlinre, mi történhetett itt? Óvatosan felkelek az ágyról, majd magamhoz veszem a földön lévő ingemet és gyorsan belebújok, talán mélyen alszik és el tudok slisszanni, nem szoktam hasonlót csinálni, de sosem iszok annyit, hogy ne emlékezzek, mi történt vagy, hogy ki volt a hölgy, akire rámásztam. Remélem védekeztünk…
Már éppen a nadrágért indultam volna, mikor megszólalt a túloldalon lévő óra. Mennyi lehet az idő, ilyenkor szokott ébredni?
Mivel tudtam, hogy lebuktam, kénytelen leszek elővenni a legjobb színészi alakításom, közben lenézek magamra, az a baj, hogy nincs tükör. Megigazítom a hajam, már amennyire lehet és felveszem a párnát, amin eddig feküdtem és eltakarom vele a férfiasságom, ami a reggeli merevedésnek köszönhetően és a lány közelsége okán még most is harcra kész. Gyorsan, felmászok az ágyra, és a gatyámért nyúlok a csillárra, miközben a másik kezemmel a párnát szorongatom. Gyerünk, nem kell sok. Nem kell soook. A fenébe, mintha mocorogna, odanézek és a mozdulattól a párna is kicsúzik a kezemből. Remélem nem kel fel, mert elég érdekes képet nyújthatok most. Nyúlok a gatyámért, miközben a lábai között állok az ágyon, teljesen harcra készen.
- Jó reggelt szép hölgy. Egy kávét? – veszem elő csibészi mosolyomat és a legmegnyerőbb beállásommal próbálom előadni azt, hogy ez egy mindennapos eset és tök természetes az, hogy valaki felette álldogál az ágyon álló szerszámmal.