Daniel Tayilor

Barátok

A barátaim gyakran mondják, hogy olyan vagyok, mint egy jó csésze Earl Grey: erős, megnyugtató, de azért van bennem egy csipetnyi fanyar humor is. Nem vagyok az, aki minden társasági eseményen a középpontban áll, de ha szükség van rám, mindig ott vagyok – persze, csak miután alaposan átgondoltam, hogy érdemes-e felkelni a fotelból. Ők jól tudják, hogy bár néha komolynak tűnök, valójában egy hűséges és megbízható barát vagyok, aki mellettük marad, még ha a világ a feje tetejére is áll.

Ellenségek

Az ellenségeim valószínűleg azt gondolják, hogy egy makacs talány vagyok, akit lehetetlen megoldani, és bevallom, ez igazán szórakoztat. Lehet, hogy idegesíti őket, hogy mindig egy lépéssel előttük járok, és sosem tudnak kizökkenteni a nyugalmamból. Talán túl komolynak tartanak, de az a legjobb része az egésznek, amikor látom az arcukat, mikor rájönnek, hogy sosem sikerül igazán sarokba szorítani.

Szerelmek

A szerelmeim valószínűleg úgy látnak, mint egy sétát Londonban egy esős délutánon – sosem tudhatod, hogy a következő sarkon egy bájos kis kávézóra bukkansz, vagy egy izgalmas galériára. Néha a szűk sikátorok rejtik a legérdekesebb dolgokat, és nem mindig az nyeri el a figyelmem, amit elsőre gondolnál. De éppen ez a varázsa, ugye? London, akárcsak én, tele van meglepetésekkel, és sosem lehet tudni, melyik utca vezet egy új, izgalmas kalandhoz.

Kód:

[box][center][color=#c1b25b][font=georgia]Kapcsolatunk[/font][/color][/center]
[font=georgia]Kérlek segíts... honnan is ismerjük egymást?[/font][/box]

Végre egy rendes, fizető vendég

Bevallom, amikor először beléptél a kocsmámba, és megcsapott az a tipikus hivatalnok szag, volt némi előítéletem veled szemben, amin a makulátlan öltönyöd sem igazán segített. Szerintem a többi vendégnek is hasonlóan felszaladt a szemöldöke, mint nekem, amikor a legdrágább whiskyből rendeltél, amiből most már - hála neked meg Shafiq cimborádnak - kénytelen leszek egy újabb palackkal hozatni. Nade végül is nagyon jófej dolog volt tőled, hogy a segítségemre siettél, amikor az a féltékeny, részeg idióta nekem esett. Mondjuk lehet nem ártana küzdősport leckéket vennünk, mert ahogy elnéztem, neked sem tartozik a verekedés legnagyobb erősségeid közé. Szóval, összefoglalva: rendes tagnak tűnsz, és bármikor szívesen látlak a Csikóhalban. Egészségedre, pajtás!

A díszkíséret tagja

Még csak tizenhárom voltam, amikor a Királynő személyesen tett látogatást a birtokunkon, hogy kiválassza a következő kedvenc lovát. A családunk jól titkolta a traumákat, a beforratlan sebeket szívélyes mosoly és fogadtatás takarta, na meg persze az azzal járó gőg és büszkeség, hogy egy ilyen magas rangú és kivételes személyt láthatunk vendégül a Langley birtokon.
Természetesen nem volt opció, hogy kibújjak a családi felelősség alól. A nyári szünetre kiadott mágiatörténet leckék végülis megvárták, míg a Királynő távozik a díszkíséretével együtt. Én pedig szintén részt vettem a segédkezésben, ami a versenylovak bemutatását illette. Szófogadóan teljesítettem apám parancsait, és vezettem kézben őket az erre kialakított pályán, egyiket a másik után, mialatt apám részletesen beszámolt vérvonalaikról, képességeikről és genetikai potenciáljukról.
Már nem emlékszem, milyen kontextusban csúszott ki a számon a mugli szó. A Roxfortban addig eltelt három év elég volt ahhoz, hogy szókincsem asszimilálódjon a varázslóvilágéhoz. Azért amikor épp senki nem figyelt, jótékonyan megsúgtad nekem, hogy legyek szíves jobban odafigyelni arra, amit mondok.