Rory Foxgrove

RORY FOXGROVE

In my defense, I was left unsupervised.

Alapok

jelszó || Redway Roxmorts szépe
nem || férfi
születési hely, idő || Lincoln, 1988. 06. 12.
kor || 16
vér || sárvérű
évfolyam || hatodik

A múlt

Megtekintése kizárólag szülői felügyelet nélkül, 25 év alatt ajánlott! - Rory
(Amúgy 16+)

◆ ◆ ◆

That's the way it goes
The city is so cold
And I'm, I'm so sold
That's why I know
I said hit it, born to lose
We're born to lose

- Az istenit! Nyisd már ki!
Egy külvárosi sorház egyik lakásának ajtaján dörömbölt a nő késő éjjel. Talán valahol a húszas évei végén járhatott, de a megviselt arc, zavart tekintet és elkenődött smink jóval idősebbnek láttatta. Haja hosszú, a szőkítéstől tönkrement és töredezett, a bőrét kopott és elfolyt tetoválások borították semmitmondó mintákkal, arca talán még helyeske is lett volna, ha nem ült volna rajta az olcsó drogok pusztítása.
- Húzzál már el! - érkezett a válasz odabentről.
- Nyisd ki azonnal, te szemét! - zokogott fel az előbbi először a dühtől, aztán a váratlanul jött fájdalomtól. - Engedj már be, bassza meg! Nem szülhetem meg ezt a vakarcsot egyedül, nem hagyhatod, te rohadék...
- Tehetek én róla, hogy felcsináltattad magad? Nem az én kölyköm, csinálj, amit akarsz! - És az ajtó nem nyílt ki.
Mit is várt tőle?! A stricije volt, amíg még nem lett terhes, de amint csökkent iránta a kereslet, a férfi kvázi magára hagyta őt. A kórházba nem mehet, nem akar, az utóbbi időben még drogot is árult, az biztos, hogy a kórház értesítené a rendőrséget... Csak túl kell élnie ezt a mizériát, a kölyköt meg majd otthagyja valami forgalmas helyen.
Jobb ötlet híján továbbindult a szemerkélő esőben, vissza haza, vagy talán megpróbálja elérni valamelyik sorstársnőjét... bár nem úgy érezte, mint akinek sok ideje van kitalálni, mit tegyen, a fájások sűrűsödtek az utóbbi időben.
Amikor lenézett, majdnem elájult. Vékonyka vércsík futott végig a combján. Ez eddig is ennyire fájt?
- Hé... - szólította meg az első járókelőt, akivel keresztezte az utca ezen a késői órán. Ekkor már alig állt a lábán.

◆ ◆ ◆

Everything you know
It disturbs me so
Oh, I'm an outsider of everything
Oh, I'm an outsider of everything

Tik, tak. Tik, tak.
Az egyetlen hang, ami megtöri a csendet. Én a combomra fektetett vastag könyvet alátétnek használva színezgettem az állatos kifestőkönyvben kékre az elefántokat. Anya és Anyu a szemközti oldalon ültek kéz a kézben, felváltva figyelték az órát, engem, meg a zárt ajtót, és néha olyan pillantásokat váltottak, amiket nem teljesen értettem. Néha furák a felnőttek.
- Ms. Foxgrove?
Nyílt az ajtó, és a sulis tanácsadó kukkantott ki rajta. Barátságos kinézete volt, de a tekintete komoly.
- A párom is bejönne, ha nem gond - pillantott Anya Anyura, miután mindketten felálltak. - Már találkoztak, tudja.
A tanácsadó, Mrs. Collins végignézett rajtuk, aztán bólintott.
- Persze, jöjjenek, hogyne - mondta.
Volt valami a hangjában, ami nem tetszett. Akkor még nem értettem, most már igen, de azt tudom, hogy nem csak tőle hallottam ezt a hanglejtést. Az anyáim nem akadtak fel rajta, vagy mert megszokták, vagy csak úgy tettek.
- Gyere, kincsem, a színező megvár - mosolygott rám Anyu, én pedig ráérősen elpakoltam a cuccaimat a piros kisautós hátizsákba. Egy szó nélkül közelebb mentem hozzájuk, Mrs. Collins az ajtóból félreállva beengedett minket az irodájába. Jártam már itt egy párszor, ismerős volt a járás a régi székek között, és ugyanúgy végignéztem a képeket meg a nagybetűs címszavakat a falakon lévő posztereken és az állványra kipakolt prospektusokon. Nem teljesen értettem mindegyiket.
Mielőtt helyet foglaltunk volna a nehéznek tűnő íróasztal elé készített székeken, a szüleim mindkét oldalról megsimították a vállam.
- Először is, nagyon köszönöm, hogy időt tudtak szakítani rám - mondta Mrs. Collins. - Mint tudják, az utóbbi időben egyedül is beszélgettem már Roryval néhányszor, és szerettem volna, ha közelebbről megismerhetem a... családját is. Az osztályfőnökével együtt szeretnénk megérteni a benne zajló folyamatokat.
- Ha a jegyeiről van szó, azon már dolgozunk - szólalt meg Anya. - Tudjuk, hogy vannak nehézségei, mióta elkezdte az iskolát. Erről már beszéltünk Mr. Farrell-lel, igyekszünk mindent mi is megtenni, hogy minél hamarabb felzárkózzon.
- A fiunk nem egy buta gyerek - tette hozzá Anyu. - Csak eleven. Ugyanez volt a probléma az előkészítőben is, de hát milyen legyen? Még gyerek! Nekem ne mondja, hogy ez nem normális!
Mrs. Collins bizalmasan előredőlt.
- Igen-igen, Mr. Farrell említette, hogy erről is beszélt már önökkel, és ugyanezt mondta ő is, hogy maguk szerint eleven gyerek. Mi ezt itt nem teljesen így látjuk.
- Elnézést? - vonta fel Anyu a szemöldökét. - Nem így látják? Már bocsánat, de odahaza a fiunkat le sem lehet lőni.
- Drágám... - pillantott oldalra Anya, amikor látta, hogy Anyu ebbe máris bele fog lendülni.
Pár másodperc néma csend. Nem értettem, miért beszélgetünk rólam. Ezek amúgy nem azok a felnőtt dolgok, amiket nem szabadna hallanom? Vagy most hallanom kell őket?
- Nos - kezdte el folytatni a tanácsadó -, Hölgyeim, éppen ez az aggályunk. Korábban valóban egy érdeklődő kisfiút láttunk, ezt nemcsak Mr. Farrell, hanem Rory valamennyi tanára meg tudja erősíteni. Ahogy az iskola legtöbb dolgozójának feltűnt, Rory már nem jelentkezik olyan lelkesen az órákon és egyedül tölti a szüneteket is. Észrevettek esetleg valami változást az otthoni viselkedésében is?
A kérdés hallatán a szüleim kérdőn összenéztek.
Aztán nagyon sokáig beszélgettek még, néha megkérdeztek engem is. Néha Mrs. Collins még jegyzetelt is, meg elővett egy mappát, amibe legutóbb azokat a cuccokat tette, amiket akkor írt, amikor egyedül beszélgettem vele erről-arról.
Furcsának tartottak, mint ebben az iskolában mindenki. És én értettem egyedül, hogy miért volt az, amiről beszélgettek, bár ezt sem a szüleimnek nem említettem, sem a tanácsadónak korábban.
Sokáig tartott, annyira, hogy egyenesen unatkoztam. Babráltam a székkel, a pulcsim ujjával, doboltam a lábaimmal, meg minden. A székkel már nem dülöngéltem, mert kismilliószor rám szóltak, hogy nem szabad. De azért csak vége lett, és ugyanolyan értetlenül állt a végén mindhárom felnőtt, mint az elején.
Már hazafelé sétáltunk, amikor eszembejutott megosztani velük egy gondolatot, ami sokat foglalkoztatott akkoriban.
- Tudjátok, én azt nem értem, hogy most ha csendben vagyok, az miért baj?
- Mire gondolsz, Tücsök? - kérdezte Anya.
- Hát hogy a többi gyerek szerint fura, ha sokat beszélek, a tanárok szerint meg tiszteletlen vagy mi. Eddig ez volt a baj, meg hogy miért nem ülök szépen, Miss Rigby még panaszkodott is Mr. Farrellnek, hogy rossz vagyok órán. Akkor most meg nem baj? Vagy most bajban vagyok miatta... vagy ti vagytok bajban miatta?
- Állj, babám, a többiek szerint fura vagy? Miért gondolják szerinted ezt?
- Nem tudom, de nem kedvelnek. Mindig kicsúfoltak, ha sokat kellett rámszólni, de én azt se értem, hogy miért szólnak rám többször, mint másokra! Most meg azért nevetnek, mert nincsenek barátaim.

◆ ◆ ◆

Hey, don't write yourself off yet
It's only in your head you feel left out or looked down on.
Just try your best, try everything you can,
And don't you worry what they tell themselves when you're away

- Hé, új srác!
Egy hónapja élünk itt, a nyár végét többnyire a berendezkedéssel meg a környék felfedezésével töltöttük. Bár a szomszédok jófejek, többnyire vagy idősek, vagy nagyon kicsi gyerekesek laknak az utcánkban, úgyhogy túl sok lehetőségem nem is volt még velem egykorúakkal találkozni. Szívás. De talán kevésbé szívás egyedül lenni, mint amikor tudom, hogy nem bírnak.
Szeptember közeledtével kicsit ijesztő is volt. Brighton sokkal szebb, nagyobb és színesebb, mint Grimsby, pedig mindkettő a tengerparton van. Anyu szerint itt még a tenger is más, amit nem teljesen értek, hogy lehetséges, de mindegy.
Ez volt a második napom a suliban, és ahogy megfordultam a mögülem érkező hang felé, azonnal szinte védekezni készültem.
- Nem "új srác", van nevem is - felelem.
- Bocsi - nevetett fel a fiú. - Ronnie, ugye?
- Rory - javítottam ki.
- Oh, oké, Rory, bocs. Van kedved lógni velünk ma? A barátaimmal észrevettük, hogy egyedül voltál a szünetben. Ha gondolod...
- Honnan tudod, hogy nem direkt voltam egyedül?
- Nemtom', magányosnak tűntél. Délután ki szoktunk járni a sulihoz közeli focipályára néha, leszünk egy páran, ha gondolod, gyere!
- Öhm... rendben. Megkérdezem a szüleimet és meglátjuk - mondtam. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján következetesen a "szüleim" szót használtam, mert az emberek mindig meglepődtek, ha az "anyukáimat" emlegettem. Nekik ez fura volt, nekem meg az volt fura, hogy nekik ezt magyarázni kell. Úgyhogy elkerültem a magyarázkodást.
- Várunk akkor a focipályán! - vigyorgott a srác az osztályból, akinek én sem voltam akkor még biztos a nevében, mintha készpénznek vette volna, hogy elmegyek, aztán felpattant a bicajára és elhúzott.
Én meg elmentem velük focizni aznap.
Kiderült, hogy az itteni srácok teljesen mások, mint akiket ezelőtt ismertem. A korábbi városomban élő gyerekek kinevettek, ha elzakóztam, a brightoniak előbb biztosra mentek, hogy jól vagyok, aztán velem együtt nevettek. Sőt, ők azt mondták, nem baj, ha fura vagyok, hiszen egy kicsit mindenki az.
Még el se telt a szeptember, de máris beilleszkedtem közéjük. Ráadásul az új sulimban még a tanárok is mások voltak, itt valahogy mindenkivel a saját képességei szerint bántak és sokkal kevesebbszer éreztem hülyének magam. Az is sokkal kevesebb embert lepett meg, ha Anya és Anyu megfogta egymás kezét az utcán, vagy ha együtt jöttek el a béna sulis rendezvényekre.
Ja, aztán lett egy kistesóm, ami megint fura volt, mivel mióta az eszemet tudom, mindig csak hárman voltunk. Komolyan ekkora nőuralom kell ebbe a házba?! Öcskösnek mondjuk jobban örültem volna, ha már elvileg örökbefogadásnál válogatni is lehet. Amikor ezt kifejtettem, Anya azt mondta, hogy ez nem teljesen így működik.
Na, mindegy, azért megkedveltem a kiscsajt. Csak meg ne tudja...

◆ ◆ ◆

There's a place where everyone can be happy
It's the most beautiful place in the whole fucking world
It's made of candy canes and planes and bright red choo-choo trains
And the meanest little boys, the most innocent little girls
And you know, I wish that I could go there

"Kedves Anya & Anyu,

Bocs, nincs telefon ezen a helyen, úgyhogy ez marad. Remélem, látni fogjátok a baglyot, mikor ledobja az üzit, mert nagyon menő.
Tök durva a Roxfort, egyáltalán nem olyan, mint az előző sulijaim. Már tudok tárgyakat lebegtetni, meg ilyenek. Tudtátok, hogy a varázslóknak még saját sportjaik is vannak, amit seprűkön játszanak? Ja, és végre ehető a menza, sőt itt nem is emberek főznek, hanem elvileg manók, de én még nem láttam eddig egyet se.
A többiek is nagyon jófejek, legalábbis a nagy részük. Az aranyvérűek néha furák, bár szerintük meg mi vagyunk a furák. De szerencsére a Mardekárban van a legtöbb aranyvérű, én meg nem ott vagyok. Ja, házakba sorolnak minket és lehet pontokat gyűjteni meg veszteni meg minden, a múlt héten szereztem 5-öt, mert betippeltem véletlen valamit bűbájtanon, aztán vesztettem 20-at, mert levertem egy üstöt bájitaltanon és büdös lett a teremben tőle meg befüstölt a cucc és félbe kellett szakítani az órát miatta. Nem lesz a kedvenc tantárgyam.
Amúgy egy bazinagy kastélyban vagyunk, ahol forognak a lépcsők, dumálnak a festmények, a tanárokat meg professzornak kell szólítani. Ki érti ezt?
Megkérdezném, hogy veletek mizu, de abban nem vagyok biztos, hogy a muglik (ti) is tudtok-e küldeni baglyot vagy hogy ez hogy megy, majd valakit megkérdezek, hogy ilyenkor mi van. Úgyhogy majd vagy jelentkezem még ezzel, vagy majd dumálunk, amikor hazamehetek a szünetben, legközelebb meg nem felejtek el ilyen sokáig jelentkezni, eskü!
Ölelééés,

Kedvenc gyereketek,
Rory

u.i.: Puszilom Daisyt is, majd hazafelé veszek neki a vonaton csokibékát, kártyákat lehet benne gyűjteni, mint a chipses zacskókból. Tudom, hogy ő bírja az ilyesmit."

◆ ◆ ◆

'Cause I'm just a teenage dirtbag, baby
Yeah, I'm just a teenage dirtbag, baby
Listen to Iron Maiden, baby, with me

Az összefirkált tornacipőm, a Hex Pistols nevű varázslóbanda merchpólója és egy sötétkék, láncokkal díszített szakadt térdű farmer van rajtam, amikor egy utazóládával meg a fél vállamra hanyagul feldobott hátizsákommal beslattyogok a King's Crossra, a már jól ismert vágányra, a falon túlra, ahova a családom már nem jön át velem. A táska oldalzsebéből kilóg két pár dobverő, mintha lenne értelme magammal hurcolni őket - ennek ellenére jólesik a tudat, hogy nálam vannak, főleg, miután az egyikre sikerült is pár aláírást szerezni a nyáron. Közéjük dobva a pálcám, csak úgy, nem törődve vele, hogy megláthatják a muglik, messziről úgyis beolvad a verők közé, aki meg elég közel kerül hozzám, hogy felismerje, annak már fel szabad.
Minden lépésemnél csörren rajtam valami. Ha én magamtól nem lennék elég hangos, ez tutira jelzi, hogy jövök; megcsörren a nadrágláncom, összeütődnek a dobverők a lendületben, egymást éri és fémesen csörög a kismillió kitűző a tasimon. Spike a nyakamban fekszik, mintha csak egy kiegészítőnek érezné magát rajtam.
És a világ királyának érzem magam, totál készen az új tanévre. A nagyon hatásosnak gondolt belépőmet leginkább egy dolog cseszi el, mégpedig az, hogy majdnem túl sokat tököltem a búcsúzkodással az imént, a falnak ezen az oldalán már sietnem kell, ami miatt majdnem pofára esek a saját lábamban. Hupszi.
Az utolsók közt vergődöm fel az Expresszre, leginkább elsősforma kölykök társaságában, na mindegy is.
- Hát haliiii - vágódom be széles vigyorral a szokásos kupénkba azzal egyidejűleg, hogy az utolsó füttyszó kíséretében elindul a vonat, én meg a fülke ajtajában kapaszkodom meg, miután ismét majdnem visz magával a lendület.

◆ ◆ ◆

Jellem

Rory hangos, hiperaktív, nagy a pofája, és (szerinte legalábbis biztosan) zseniálisan vicces. Az agyát kizárólag olyan dolgokra hajlandó használni, ami számára is érdekes vagy szórakoztató, úgyhogy esélyes, hogy egyik percben olyat alkot, hogy csak pislog az ember a fejéből, akkora baromság, utána meg azért, mert meglepődik azon, hogy ennek a srácnak vannak néha értelmes gondolatai is. Amúgy a gondolatokat és a véleményeket általában kimondja, mert képtelen magában tartani a szót, vagy ha valamilyen csoda folytán mégis meg tudja magát fékezni, akkor az arcára úgyis kiül.
Az a figura, aki már külsőre is egy jelenség a lázadó muglipunk gönceivel és a huncut pofájával, de amint megszólal, akkor biztossá válik, hogy belül is legalább egy deszka lóg nála vagy valami egész máshova van bekötve, és ő erre meglehetősen büszke. Néha direkt kitűnik a tömegből, kicsit passzívan lázadozik, de a szíve aranyból van, és mindenkivel jól eldumál a hülyeségeiről - komoly dolgokról nem gyakran szokott, de ha mégis, azt is elég szenvedélyesen szokta tenni.
Valahol ő se tudja eldönteni, komolyan veszi-e magát vagy sem, de abban biztos, hogy szereti, ha megnevettethet másokat, és ezt amúgy sokszor nem is szándékosan csinálja. Jó, persze, a legabszurdabb és legrandomabb poénok szülőatyja tud lenni és ismeri ő is az összes varázslóviccboltot, használja is rendszeresen, de amilyen kétbalkezes és kétballábas néhanapján, olyankor gyakran a pillanat szüli a röhögés tárgyát. Zsenialitását nagy sajnálatára a tanárok nem értékelik annyira, pedig az órákon is nagyon igyekszik bemutatni a legújabb kreatív ötleteit, ennek hála általában pontlevonással vagy büntetéssel jutalmazzák, amire ő ugyanolyan ártatlanul tud pislogni százezredjére is. Ugyanez a helyzet, amikor a szabályokat kell szabadon (félre)értelmezni, azok valahogy neki nem a barátai.
Meglehetősen impulzív egy teremtés, szinte minden új dolog érdekli, különösen az első pár napban vagy hétben, amíg rápörög, aztán talál magának új elfoglaltságot, illetve ez a durrbele hozzáállás jellemzi a mindennapjait is, valamint a pillanatnyi érzelmei is jobban befolyásolják, mint bármi.

Apróságok

mindig ||
◆ túl hangosan nevetni
◆ színes, csíkos, rózsaszín, dínós, bolyhos, felemás, tehenes, pizzás vagy bármi hasonló hülyezokni bármilyen alkalomra
◆ sárga-fekete fűző az acélbetétes bakancsba
◆ a "csinálja, akinek két anyja van" frázis hallatán kötelező jelleggel felállni és elindulni
◆ minden zsebpénzt nasira, Zonko- és Weasley Varázsvicc-cuccokra költeni
◆ beleállni azokba, akik másokba beleállnak
◆ csokibéka & mindenízű drazsé
◆ süti és egészségtelen gyorskaja minden mennyiségben
◆ pofázni 0-24 és instant örökbefogadni minden introvertáltat (és nem észrevenni, ha sok)
◆ zenét csak hangosan, vagy sehogy

soha ||
◆ komolyan venni az életet
◆ magolós tantárgyak
◆ egyhelyben megülni - esélyesen laza ADHD befigyel nála
◆ szabályok
◆ előítéletek & előítéletes emberek - egy félhippi leszbikus pár gyerekeként esélye se volt eltanulni az ilyesmit
◆ kirekesztés, kiközösítés - sosem hagyná, hogy bárkivel is megtörténjen hasonló, mint vele
◆ keserű ételek

hobbik ||
◆ K.Á.O.S.Z. - szivatós cuccokat venni, szerezni, cserélni, aztán elrejteni bárhol és megalkotni a tökéletes poént
◆ hülyét csinálni önmagából
◆ tulajdonképpen bármiből poént csinálni és szórakoztatni vele másokat, de magát legalábbis biztosan
◆ dobolni - a mugli haverjaival tavaly nyár óta van egy kezdetleges bandája, ami érthető okokból csak a tanítási szünetekben tud működni, de ez nem tántorítja el attól, hogy villogjon azzal, hogy együttesben játszik
◆ kitűzőket gyűjteni - feliratos, bandás, kisállatos, tökmindegy, tele van vele a bőrdzsekije meg a táskája
◆ bakelitlemezeket vadászni - de csak mert a Roxfortban semmi más nem működik, otthon plafonig érő CD-polca van, így az otthoni meg az iskolai szobájában lévő lemezgyűjteménye is teli van olyanokkal, mint a Sex Pistols, The Clash, Anti-Flag, X-Ray Spex, Green Day, Blink-182, Misfits, Black Flag, Sum 41 és egyéb, mugli és varázsló punk-rock és pop-punk együttesek lemezei
◆ kviddics - valójában nem is magát a játékot, hanem a különféle abszurd seprűmutatványokat élvezi a leginkább
◆ tárgyakat buherálni, elvarázsolni, ezekhez új bűbájokat keresgélni és kombózni a muglicuccokat a varázslótárgyakkal

merengő ||
◆ legjobb: Amikor elkezdte felfedezni, hogy tehet jó dolgokat, amik mosolyt csalnak mások arcára, és hogy ezzel együtt barátokat is lehet szerezni.
◆ legrosszabb: Amikor még a mugli iskolája udvarán friss kisiskolásként játszott délután, és Anyu, a színesbőrű anyukája ment érte, a másik osztályból pedig egy túlbuzgó szülő feltételezte, hogy elrabolni akarják, mivel "ő már látta az igazi anyukáját a múlt héten, és ezzel a nővel még csak nem is hasonlítanak" - erre hivatkozva pedig indokolatlan mértékű patáliát csapva rendőrséggel fenyegetőzött a többi gyerek előtt, mígnem meg nem ismerve Anyu haragját sikerült meggyőzni az igazságról.

mumus ||
◆ Egy szomorú bohóc. Ezt mások legegyszerűbben bohócfóbiával magyarázhatnák meg, és neki is ez a magyarázata, de valójában ez annak a megtestesülése, hogy senkinek sem kell és semmiben sem elég tehetséges, amibe belekezd, és végül egyedül marad és megreked az életben anélkül, hogy rájönne a céljára. Fogalma sincs, miben jó igazán, és hihetetlenül fél attól, hogy minden kortársa elhúz mellette és elfelejti, miközben ő a középszerűségben fulladozik.

Edevis tükre ||
◆ Bár magába a tükörbe még sosem nézett bele, de önmagát egy 2-3 fős elválaszthatatlan társaságban látná, ahol nem kell önmagára szándékosan felhívnia a figyelmet, hanem végre valaki őt is felkeresné és "első választás" lenne az igazbarát-listán, nem csak valaki, aki mindenhova odacsapódik.

százfűlé-főzet ||
◆ töményen édes fahéjas-mézes-juharszirupos illatú, cukros-gyömbéres ízű, halványszürkén gomolygó "ködös" folyadék élénk kékes-zöldes-sárgás csillanásokkal és bizarr, nagy buborékokkal

Amortentia ||
◆ narancsos-csokis süti, tábortűzfüst, benzin, cukros dió, vaníliás illatgyertya, tengerparti levegő

titkok ||
◆ van egy tetoválása (a nyáron készült párcentis sufnitetkó egy oposszumot ábrázol a jobb oldalán fentebbi tájékon - a felnőttek elől eddig kiválóan elrejtette).
◆ retteg a jövőtől és a felnövéstől.

azt beszélik, hogy... ||
◆ a vérszerinti szülei egyike talán varázsló vagy legalább híres ember lehetett, és egy titkos küldetés miatt kellett örökbeadniuk, hogy megvédjék őt.
◆ van egy szerencsezoknija, amit sosem mos ki.

A család

spermadonor ("apa") || ? ? ? - feltehetően a másik szülőjének kuncsaftja
◆ mugli
◆ az örökbefogadási szabályok értelmében nem ismerheti, de kiléte se ismert

kihordó ("anya") || ? ? ? - balszerencsés prostituált
◆ mugli
◆ az örökbefogadási szabályok értelmében nem ismerheti

Anya || Harper Foxgrove
◆ mugli, 41
◆ papíron egyelőre Rory egyetlen törvényes örökbefogadó szülője
◆ egy kávézó-antikvárium vezetője, ahol gyakran kis kézműves vásárokat is tartanak környékbeli művészek és termelők közreműködésével
◆ egy fokkal szigorúbb, mint a párja, de alapvetően egy nagyon támogató, nyitott és szabadszellemű szülő

Anyu || Yasmin Ellington
◆ mugli, 39
◆ papírok és törvények szerint nem, szerintük viszont ugyanolyan szülője Rorynak, mint a másikuk
◆ jógaoktató és hobbicukrász
◆ jóságos tündérkeresztanya Anyuciba oltva, de ha belekötsz, könnyen feketeöves Karenné változik

testvér || Daisy Foxgrove
◆ mugli, 12
◆ cukimuki hugica, akinek megígérte, hogy egyszer szerez neki egy unikornist, ha nagyobb lesz - ha csak rajta múlik, fog is
◆ bátyus által elkényeztetett hercegnő, de nem kell őket félteni akkor se, ha ölni kell egymást

állatok ||
◆ Spikey Rotten 'Spike' - vadászgörény, akit gyakran magával hurcol
◆ Banjo - mentett, öregecske családi utcakutya
◆ Waffles - szürke keverékmacska, hivatalosan a húgáé, de mindenkit a szolgájának tekint

Családtörténet ||

Harper Foxgrove és Yasmin Ellington még nagyon fiatalon, mindössze 20 és 18 éves korukban ismerkedtek meg és találtak egymásra. Mindketten Lincolnshire megyéből származtak és egy véletlen folyamán botlottak egymásba egy szórakozóhelyen. Ide mindketten a barátaikkal érkeztek, és mint általában minden szórakozóhelyi női mosdó, ez is kimondatlan nővériségeket szült, és az éppen egy fülkében egyedül síró Yasmin csak szerencsés volt, hogy Harper meghallotta és azonnal vigasztalni sietett.
A gyors vigasztalás és szemfestékigazítás végül többórányi beszélgetésbe fulladt, aztán egy telefonszámcserébe. Több közös volt bennük, mint gondolták, és rövidesen legjobb barátnők lettek, aztán a szülői házból való elköltözés nehézségeit is lakótársakként oldották meg. Viszonylag hamar felfedezték azt is, hogy tulajdonképpen ami köztük van, az nem szimpla barátság... Grimsby, ahová költöztek az olcsó lakhatás miatt, valójában mégsem látta őket olyan szívesen, ennek ellenére jónéhány évig igyekeztek beilleszkedni. A zárt, konzervatív közösség nehezen barátkozott meg a szomszédságban élő leszbikus pár gondolatával, akármilyen diszkrétek vagy kedvesek is voltak, ráadásul Yasmin a bőrszíne miatt is kapott ebben az időszakban ferde pillantásokat. Ennek ellenére igyekeztek pozitívak maradni és a megtakarításaikkal úgy gazdálkodni, hogy elköltözhessenek egy nyitottabb városba.
A gyereknevelés számukra sosem volt kérdéses, meg is egyeztek az örökbefogadásban és abban, hogy Harper lesz az, aki ebbe belevág egyedülállóként - így kaptak esélyt kölcsönösen ők is, és az a kisfiú is, akit párok is sorban utasítottak vissza a kétes háttér miatt, amit tudni lehetett róla, és aki a nevelőotthonokban töltött közel két év után ma már hosszú évek óta az életük része.
A már háromtagú kis család a '90-es években a konzervatív városkában kapott hideget és meleget is bőven, ennek pedig a páros úgy gondolta, hogy a legnagyobb kárát hosszútávon Rory fogja látni. Ennek és egy régi nagy álomnak köszönhetően költöztek el '97 nyarán a színes-szagos, haladó szellemű Brightonba, ami nemcsak egy nagyobb és kulturálisan sokszínűbb város, hanem már akkoriban is az ország queer közösségi "központjaként" emlegették. Itt hamarosan könnyen beilleszkedtek, munkát vállaltak és képezték tovább magukat, a barátságos kertvárosi környezet ideális volt mindannyiuknak. Az addig csendes és visszahúzódó kissrác is megnyílt az új közegben, láthatóan élvezte a pozitív változást és hogy többé nem titulálják furának. Illetve de, csak akkor már máshogy - az viszont annyira már nem számított.
A család négytagúra is a költözés után bővült, örökbefogadtak egy kislányt is, ezzel végre teljesnek érezve az életüket. Daisy érkezése kisebb zökkenőt jelentett, mint gondolták, a két gyerek viszonylag hamar megszokta egymást és minden adódó nehézség ellenére is jó viszonyt alakítottak ki egymással.
A többit meg majd megőrzi a családi kalendárium...

Külsőségek

magasság || 180 cm
testalkat || vékony, enyhén szálkás
szemszín || fekete
hajszín || sötétbarna
kinézet ||

Rory kölyökképére mindig kiül az aktuális véleménye, meg általában az is, amikor egy darab értelmes gondolat sincs a fejében. Sokszor pislog értetlen fejjel a világra, röhög teli szájjal, vagy vigyorog, mint a vadalma - emiatt egy abszolút barátságos, gyermeteg jelenség, viszont ugyanolyan nyitott könyv, ha éppen lepleznie kéne mondjuk az undorát, az ellenszenvét, vagy ha nem érdekli valami.
Arcra egyébként semmi extra, nincsenek túl markáns, hivalkodó vonásai, de kellően jellegzetes, kicsit hosszúkás arcformája, huncut tekintete kissé rókaszerűvé teszik. Haja sötétbarna, általában kissé rendezetlen és kócos - és láthatóan nem is akar ennél többet kezdeni vele -, szemei szintén sötétbarnák, már-már feketék.
Az utóbbi hónapokban kifejezetten sokat nőtt, szemmel látható centiket hozott be, amiket eddigi magasságából hiányolt, cserébe viszont kilókban nem igazán sikerült elérnie ugyanezt, úgyhogy kissé nyakigláb-érzetet kelt, bár a vállai pont eléggé szélesek ahhoz, hogy némileg ellensúlyozzák ezt. A tartása és a mozgása ugyanannyira laza, mint a személyisége, kicsit hanyag, kicsit túlmozgásos.
Öltözködését tekintve a kényelmet részesíti előnyben, meg a lázadó szellemű szubkultúrához való tartozást. Ezek egyvelegeként általában sima, egyszerű pólókat visel, gyakran számára vicces feliratokkal meg együttesek logóival, illetve laza szabású vagy éppen szakadt farmereket, mindenféle rájukaggatott lánccal, biztostűvel, kulcstartóval, cipzárral, bisz-basszal. Kedveli a kockamintát, a bő pulcsikat, a kitűzőkkel telepakolt bőrdzsekit, a roxforti házának megfelelő színű sálját, a szegecselt karkötőket, dögcédulás nyakláncokat, lábbeliként pedig szinte mindig acélbetétes bakancsot vagy egy széttaposott, filctollal összefirkált orrú tornacsukát hord, alatta természetesen a legabszurdabb mintájú és színű zoknikkal.

A tudás

varázslói ismeretek ||

Sárvérűként az elején túl kellett esnie a szokásos kezdeti bénázáson, ami valahogy neki a sorstársainál egy fokkal tovább tartott. Ennek egy részét köszönheti annak is, hogy a tanulós elméleti részek fölött már akkor se tudott megülni, a gyakorlatiakhoz meg türelmetlen volt, de inkább utóbb, mint előbb, elkezdett beérni azért ő is. Aztán ahogy belelendült, rájött ő maga is, hogy mi az, ami legalább részben leköti és mi az, amiben jó is.
Kifejezetten bírja a bűbájtant és jól is szerepel belőle, átváltoztatástanból az elején akadtak nehézségei, de a helyes pálcamozdulatok gyakorlása után és némileg több koncentrációval ráérzett a dolgokra. Az állatokat imádja, így nem volt kérdés, hogy az LLG legyen az egyik fakultatív tárgya, jól is bánik a legendás lényekkel, inkább a tárgyhoz tartozó magibiológiai ismeretek szokták megfogni. Az SVK ismereteit lényegében nagyrészt ártalmatlan párbajozás közben szerezte, meg felsőbbévesektől leste el, kifejezetten izgalmasnak és menőnek tartja az ilyesmit, még ha távol sincs az elsők közt belőle.
Alapvetően ezek fedik le az érdeklődési körét, amibe hajlandó egy kis extra munkát is fektetni, de csak addig, amíg számára is izgi. Jó diagnosztizálatlan ADHD-s módjára bizonyos időszakokban nyom az agya egy nagy adag hiperfókuszt, míg máskor szinte sehol semmi, úgyhogy a teljesítménye is egészen ingadozó, legfeljebb az év végi vizsgákon szépen mosolyog és megpróbál virítani valamit.
Alapvetően középszerű tanuló, ez az év közben beadott munkáin is látszik, amiket gyakran összecsap, és az őt nem érdeklő tárgyakba nem is tesz nagy energiát. Az utolsóhatáridős vizsgastressz motiválja, amúgy a halogatás koronázatlan királya. Bizonyos tárgyakban viszont ez se segít neki, ő tökre szerette volna a rúnaismeretet, ha a rúnaismeret is szereti őt, bájitaltanból valahogy mindig megszalad a keze és több a szájából a "hoppá", mint bármi más, míg a gyógynövénytan és az asztronómia halál semleges neki, de abból, ami a koszon kívül ráragad, marha szerencsésen tud tippmixelni. A mágiatöri ismeretei kifejezetten hiányosak, ő meg éjszaka még sose aludt olyan jót, mint amilyeneket azokon az órákon.
Hogy a néma varázslatok azért nem mennek neki, amiért alapvetően a kussban maradás sem, vagy a pálcája típusára igaz a sztereotípia, hogy nem fogékony rájuk, vagy pedig mert még a pálca se szokta meg, hogy a gazdája valamiért nem beszél, az rejtély. A lényeg, hogy totál képtelen a nonverbális varázslatokra.

pálca típusa || somfa, főnixtoll, 12 és 1/3 hüvelyk, rugalmas

RBF ||
Asztronómia ◆ E
Átváltoztatástan ◆ V
Bűbájtan ◆ K
Bájitaltan ◆ B
Gyógynövénytan ◆ E
Legendás Lények Gondozása ◆ V
Mágiatörténet ◆ T
Rúnaismeret ◆ H
Sötét Varázslatok Kivédése ◆ V

Egyéb

avialany || Devon Bostick