Montague Colien

MONTAGUE COLIEN

alapok

jelszó || "Napfény, pitypang, kenderspárga, legyen ez a patkány sárga!"
teljes név || Montague Colien
becenév || … Monty. De ezzel veszélyes játszani. Bibíí

nem || férfi
születési hely, idő || London, 1979. december 20
kor || 17
faj || ember,
vér || félvér
évfolyam || 6

a múlt

London, 1979. december 20

Egy nem várt terhesség. Ostoba esküvő, s talán még szánalmasabb szülők. Az ő képzetei szerint. Elvenni egy nőt, csak azért mert nem tudott magára eléggé vigyázni? Ráadásul ilyen idősen…? Oh, Apa! Ezt igazán nem vártam volna tőled. S Anya.. Te kis huncut. Azért tudod, hogy miképp keverd a kártyákat. Talán az eszemet tőled örököltem.
Elég nagy botrány volt a születése körül. Ugyanis az édesanyja mindössze 17 évesen adott neki életet, ami… Nos, azthiszem már bőven beletartozik a liliomtiprás fogalmába. Természetesen most semmiképp sem térnék ki ama mocskos, jótét emberi lelkeket sértő részletekre, hogy mikor, hányszor, s milyen módokon vették el a szüzességét a kislánynak. Elégedjünk meg annyival, hogy az idősebb Colien nagyon rossz kisfiú tudott lenni ha akart. Az egyik tulajdonsága amit nem tud hova tenni magában. Szeresse, ne szeresse…? Egyelőre maradjunk annyiban, hogy olykor-olykor enged neki. Természetesen csak ha a drága ideje engedi. Szóval, miután a lány, pontosabban Luna, nem az a Luna, még igen fiatalka volt, s gazdag családból való, mit volt mit tenni, hát az apuka elvette őt. Nem mintha ezzel bármit is változtatott volna az életvitelén. Csak a kislány egy új környezetbe, magasabb körökbe keveredett. Amit… Szeretni? Drága ékszer, drága óra, szép ruhák… Valahogy elviselt. Csak épp igencsak gyermeki volt, így nem sokat törődött a fiatal kis Montague-val. Inkább eljátszott a maga barátnőivel, csevegett, csacsogott, élte világát. Az apját szerint meg nem kell részletezni. A pornó király atyja csak nem másmilyen. Nem? Az egyedüli nevelő erő a házimanóban állt, aki minden hülyeségének engedett, s a dadusban. Akinek igen hamar, s igen könnyen az idegeire tudott menni ha akart. S ne akart volna? Nagy ház volt, gyerekek nélkül, ő meg… Valahogy csak el kellett ütnie az idejét! S sajnos ez a mondat nála mindig valami igen rosszat sejtetett. Leverni a vázát az emeletről, közszemlére tenni a dadus alsóneműit, érdeklődve leskelődni a fürdőnél, vajon neki miért nincs olyan mint neki. Aki mostanra kapott egy szép titulust. De persze most ezt is mellőzzük. Lentebb olvasható.
Tehát, élte a világát. Nála sosem volt kétséges, hogy mágus lesz. Az apja, nem tudni, hogy büszke-e rá vagy sem, de már igen előre megvásárolta a kötelező iskolai szereket, pedig a levél akkor még távol állt. Az anyja elvitte vásárolni, merthát az mily jó móka is, s az iskola előtt valamiért mindenki körülötte ugrált. Nagyon tetszett neki ez a kérdés. Ahogy izgatottan pusmogtak arról melyik házba is kerül, s megannyi kis új játékszert kapott. A kviddics úgysem kötötte le, s sakkozni ritkán sakkoztak vele. Csak az apja alacsonyodott le olykor a „szintjére”. Így azokban a napokban, melyek egyedülállóak voltak a sokáévi magányhoz képest, egyszerűen szárnyalt. Állandóan vigyorgott, ami rá nem volt jellemző, s a fél boltot felvásároltatta magának, mert… Igen, ostoba kis indok, s ökölbe szorul a gyomra ha rá gondol, de… Szerette látni ahogy az anyja szeme csillog a nevetéstől. Átöleli, magához szorítja, s cinkosan suttog olyanokat, hogy majd nem mondják el az apunak. Akkor még kellettek neki ezek az apró kis semmisége. Egy ölelés, beszélgetés, és… Apa? Hát ő akkor sem volt ott. Valahol a távolból intézte az ügyeket. Ami persze bosszantotta. Ezért csinált már megint cs… hülyeségeket a boltokban is. Csak varázserő hiányában ezek nem voltak olyan megrázóak. S mint egy kellemes élmény, najó, mondjuk inkább azt, hogy meghatározó, akkor érte. A nagy bevásárlás közepette. Egy felnőtt, persze ismeretlen, csak ÚGY, miután leverte egy csomó könyvet, persze direkt, fellógatta a levegőbe. A kis pofi jól elvörösödött, a lábak meg kapálództak a levegőben, de ugyebár túl sokat nem tudott tenni az érdekében. Csak az a szégyen… Ami ott, s akkor érte. Teljesen letaglózta. Mai napig ideges lesz ha erre kell gondolnia. Annyira egy kis selejtes korcsnak érezte magát. Miközben nem tud semmit sem tenni, s az anyjának kell megvédenie… Itt fogadott meg valamit. Soha többet. Soha többet nem tehetik ezt vele. Mert ha valaki kihasznál, felhasznál, eltipor bárkit is, az csak ő lesz, s senki más.
Meglepő mód, oh, dehogy az, megkapta a „behívót”, s búcsút inthetett a családnak. Természetesen nagyon elégedett volt. Még az apja is elbeszélgetett vele mint férfi a férfival, hogy miképp kell majd odabent viselkednie. Ő ezt először nem értette. Aztán lassacskán felfogta. Amikor is közönséges kis sárvérűek akartak vele bratyizni, meg a félvérek kezdtek el rajongani a varázstalan holmikért.
Hogy, tessék?! Vérmániás? Nem. Vagyis… Persze, ez igen evidens dolog, hogy az egyszerű kis muglik selejtek, a sárvérűek meg szerencsés barmok akik sosem lesznek olyan jók mint ők. De beálljon ő, egy arctalan figurához, értve itt Voldit, hogy ugráljon minden füttyszavára? Ugyan kérem… Aztán meg menjen azért az azkabanba mert mugligyilkolt. … Azért ennél jóval több esze volt. Nem kedvelte őket de a törvényi kereteket betartotta. A jóízlését nem szokta, de a szabályokat azokat szereti. Így egy viszonylagos jópofizást fent tartott, mert ki tudja, hogy miből lesz a cserebogár, de különösképp, önmagán kívül, mások nem nagyon érdelik. A professzorok neveit betéve tudja, az iskolát úgy-ahogy ismeri, nade mi annak a fiúnak a neve aki évek óta az ő szobájában alszik? Nade kérem, érdekel az engem? Mindig úgy hívja, hogy öcsi, s arra ugrik. Az pont elég. Ne jegyez meg feleslegesen dolgokat.
Az iskola. Hmh, hmh… Szeret tanulni. Mert a tanulás által okosabb lesz, a tudás pedig hatalom. A hatalom pedig jó. Sőt, néhol élvezi is azt, hogy a tanárok kérdezik ha a többiek nem tudnak valamit, s ő, általában, tudja a választ. Akkor nagyon dühös lesz ha nem. Egyszerűen idegesíti ha nem tud valamit, ha hibázik, vagy esetleg rosszul fejezné ki magát. Ilyen szempontból egy átkozott perfekcionista. Természetesen vannak tárgyak amikből ő sem jeleskedik, gyógynövénytan, mert földes lesz, rúnaismeret, mert nem izgatja. De ezekből sem kúszik a V alá. Na még csak azt kéne. … Jár könyvtárba, érdeklik a különleges varázslatok, de nem készül a világ meghódítására. Tehát neki épp elég ha olyan szinten van a tudása, hogy megtudja védeni magát, esetleg még egy kicsit ki is emelkedik. Mert… keresni a bajt? Nem az a fajta. Inkább sztoikus nyugalommal várja ki a harc végét, s akkor rúg abba akit nem szeret. Ha veszített. Ha nem veszített akkor marad a jópofi.
Valamit kihagytam? Milyenek voltak az eddigi évei. Tanulás, tanulás, csúnya dolog, csúnya dolog. A csúnya dolgot most nem részletezném. A tanulás pedig általában a könyvtárban folyik. Ez lenne ő, a hírhedt Montague, akit olykor Montynak hívnak. Kicsit oktalan. Remélem tetszett az előadás, s a színház is tökéletes! Mert bármikor szívesen látjuk a kedves vendégeket!

jellem

Hűvös, elegáns, kifinomult. A tanároknak legalábbis ezt szereti mutatni. Egyébként egy perverz állat, aki egy nap többször is képes elkapni egy lányt, hogy egy-két órácskát titkon eltöltsenek. De mindez persze csak a szórakozás. Vizsgaidőszakban, dolgozatok előtt… Szóval azért túl sok ideje nem akad erre. S inkább koncentrál a tanulásra. Mert azért a fontossági sorrend megmaradt. A huncutságokra később is ráfog érni. Főleg ha sok pénze lesz mint nagyhatalmú politikus. Igen, egyik vágya, hogy legalább három titkárnője legyen.

apróságok

mindig || nők, könyvek, varázslat, pénz, sakk
soha || muglik, ostobaság, griffendélesek, felesleges nyűglődés, aurorok
dementorok || A legrosszabb élménye az, amikor egy lány majdnem leharapta a kis generálisát.
mumus || Fogszabályzók. „Ne próbálj meg olyan csajjal csókolózni”
titkok || mindenkinek vannak titkai, na halljunk ebből hármat
rossz szokás || gyűrögeti a pergamen szélét ha gondolkozik, állandóan „túrkál” a hajában, mániákusan ügyel a megjelenésére, idegrohamot kap ha rossz jegyet kap, dühöng ha veszít a sakkban

a család

apa || Alfred Colien; 65; félvér
anya || Luna Colien; 35; félvér
testvérek || -
családi állapot || egyedülálló
állatok || bagoly, de nem nevezte el.

külsőségek

magasság || 185cm
tömeg || 75kg
rassz || európai
szemszín || barna
hajszín || barna
különleges ismertetőjel || … mindig elegáns. Na?
kinézet || Ha elsőre látod? Helyes, elegáns, ápolt… Nem néz rád, elsiklik a tekintete fölötted, s tök mindegy hány éve ülsz mellette az órákon, nem jegyezte meg a neved. Hideg, kimért, távolságtartó, mindezt talán lehet érezni. De ha egy másik éjszakán pillantod meg… Akár zilált is lehet a haj, s csillogó a szempár. Z mindig az adott szituáció függvénye.
egészségi állapot || teljesen egészséges.

a tudás

varázslói ismeretek || Általában a jegyei kiválóak. Nem szeret eltérni ettől. A kedvenc tantárgya a sötét varázslatok kivédése, a „leggyengébb” a mágiatörténetből s gyógynövénytanból. Az utóbbinál leginkább azért mert utálja bepiszkolni magát.
mugli képzettségek || mugli?
pálca típusa || 10,5 , diófa , főnixtoll
különlegesség || …

szerepjáték-példa

Kirké Hibbs ^^

egyéb

minden más, ami a fentiekből kimaradt, de említést érdemel