Állomás

G i n n y

   Mosolyogva nézek Ginnyre, szinte iszom szavait, s közben érzem az egyre csak sürgető késztetést, mely halk szavakkal szólít elmémben. Suttog, körbevesz, és aljas módon rángatna ki a kupéból. Nem igazán válaszolok neki, csak udvariasan mosolygok, hogy azért lássa, figyelek rá. Tekintetem az elsuhanó környezetet vizslatja ismét. Kintről zsivaj hallatszik, de nem foglalkozok vele. Hiába vagyok prefektus, van rajtam kívül még sok ember, aki ügyeleteskedhet a folyosón, meg hát már év vége van. Egyáltalán kinek jut eszébe ilyesmi… rajtam kívül?
- Akkor ezt megbeszéltük. – dörzsölöm össze tenyereim, és körbenézek a kupéban, fejem körbeforgatva. Minden rendben. Mégis mi ne lenne rendben. Áh, teljesen paranoiás vagyok egyébként. Bár Trevor mellett ez érthető. Isten nyugalmazza ártatlan jószágot. – Én ’asszem most megkeresem a mosdót. – állok fel a puha székből, és küldök felé egy bizonytalan mosolyt. – Nem sokára visszajövök. – teszem hozzá csak úgy, kiegészítésképpen, tulajdonképpen fogalmam sincs miért, csak kissé kínosan éreztem magam, hogy nem mondok semmit.
   A kupé ajtajához lépek, kinyitom, majd pár másodpernyi várakozás múltán kilépek a folyosóra, pár kergetőző másodikos nyomában. A kupé ajtaját lassan tolom vissza, s az elzárja a csendes fülkemagányba burkolózó lányt.

Köszönöm a játékot! *-*