Zephyr Sebastian Devaux

ZEPHYR SEBASTIAN DEVAUX

   alapok

jelszó || "Volt családja?" "De még milyen...!"
teljes név || Zephyr Sebastian Devaux
becenév || Zeph, Zephy
nem || férfi
születési hely, idő || Cambridge; 1981. június. 12
kor || 16
faj || ember
vér || arany
évfolyam || Ötödév

   a múlt

Egy szép nyári napon, délután három óra tizenkét perckor született meg a Devaux család legfiatalabb tagja a família cambridge-i házában. A boldog anyuka, aki most már a negyedik gyerekének adott életet, nem szerette a kórházakat. Sokkal jobban szeretett volna a saját környezetében lenni, mikor megszületik negyedik kislánya. Vagyis csak azt hitte, hogy negyedik gyermeke is lány lesz az előző háromhoz hasonlóan. Teljesen megdöbbent, mikor a bába mosolygó arccal kijelentette, hogy kisfia született.
Olivia -, mert így hívták az anyukát- először nem tudta mit csináljon. Meglepte a hír. Pedig az új jövevény szobáját már teljesen be is rendezték egy olyan kis cuki rózsaszín birodalommá. Mikor túllépett ezen a problémán, megpillantotta fiát és teljesen elfelejtette az előbbi aggódó gondolatokat. Boldogan ölelte magához a gyermeket, akit eredetileg Samanthának neveztek volna, de mivel a tervek nem éppen úgy alakultak, ahogy tervezték nem adhatták neki az előre megbeszélt nevet. Olivia egy hirtelen ötlettől vezérelve Zephyrnek nevezte el az új családtagot ki se kérve férje véleményét. Azt gondolta, hogy majd a második névben ő dönthet.
A boldog apukát, Alexandert nem zavarta felesége döntése, mert tetszett neki a választás. A fiú második neve a Sebastian lett, a nagyapja után.
Az apa nagyon örült a meglepetésnek, hogy végre van egy fia is a három lány mellett.
A három nővér, az akkor tíz éves Gretchen, a nyolc éves Giselle és a hat éves Amanda nagyon örültek öccsüknek. Alig várták, hogy játszanak az új jövevénnyel.
Mindenki örült Zephyrnek, kivéve egy embert a házban. Ez nem volt más, mint Alexander anyja, az özvegy Loreley Devaux. A négyszeres nagymama leginkább sznobizmusáról, aranyvér mániájáról, beteges precízségéről, tisztaságmániájáról, álnok természetéről és a férfiak utálatáról volt híres. A rossz nyelvek szerint ő maga volt az, aki férjét az egykori Sebastian Devaux-t eltette láb alól. Saját fiát, Alexandert se szerette csak, azért mert nem kislánynak született. Viszont ennek ellenére mégis együtt élt fiával és a családjával, hogy kényeztetni tudja unokáit. Loreleynak volt még egy gyermeke is, Christina, de őt kitagadta, mivel egy félvér varázslóhoz ment hozzá.
Mikor azon a bizonyos júniusi napon az idős boszorkány megtudta, hogy Zephyr fiúnak született, kis híján hiszti rohamot kapott. Itt már biztos volt, hogy a család legidősebb és legfiatalabb tagja nem fognak egymással jól kijönni.
Teltek az évek. Zephyr neveléséhez adottak voltak a jó körülmények. Szép nagy családi házban éltek, ahol házi manó dolgozott azért hogy minden tiszta és tökéletes legyen, az apja nagyon jól keresett így mindent meg tudott adni mind a négy gyermekének, az anyjától és testvéreitől pedig sok szeretetet és törődést kapott. Csak egy dolog árnyékolta be a boldogságot ez pedig Loreley volt, aki sehogy sem tudott megbarátkozni legújabb unokájával. Szívből utálta a fiút és ezt éreztette is vele, amikor csak alkalma volt rá. Olivia egyre nehezebben viselte el anyósának a hozzáállását és ezért volt pár vitájuk a férjével.
Alexander elég öntörvényű ember volt, az anyja volt az egyetlen, aki manipulálni tudta, ezért hiába mondta felesége, hogy küldje el Loreley-t a házból, a férfi nem engedett. Olvia kezdett egyre gyanakvóbb lenni az idős hölgyet illetően. Tudta, hogy nem egy szent asszony, és abban is biztos volt, hogy valamikor megpróbálja majd megölni Zephyrt, ezért sose akarta egyedül hagyni fiát.
Olivia félelmei ellenére a legkisebb gyereknek nem esett baja. Legalábbis külsőleg. A nagyanyja ugyanis mivel nem bánthatta, ezért a lelki világát próbálta tönkre tenni. Folyton negatív megjegyzéseket tett a fiúra és a nővéreihez hasonlítgatta őt. Azt mondta, hogy sose lesz olyan okos, mint nagyobb testvérei. Gretchen és Giselle, akik addigra már Roxfortos diákok voltak nagyon jó eredményeket mutattak fel. Míg Gretchen mindent bemagolva él tanuló lett, addig húga csak a bájitalkészítésben és a sötét varázslatok kivédésében jeleskedett, de azokhoz vele született tehetsége volt így semmilyen megerőltetést nem jelentett számára a két tantárgy.
A nagymama gyakran vitte a lányokat ide-oda a nyári szünet alatt, ilyenkor Zephyr általában egyedül volt otthon. Szerencséjére élt a szomszédban egy szintén varázsló család, amiben a feleség boszorkány, a férj egyszerű ügyvéd volt. Nekik volt egy fiuk, Oliver, aki egyidős volt Zephyrrel. A fiú általában vele játszott, mikor testvérei éppen nem voltak otthon. Később legjobb barátok lettek. Olivia örült, hogy fia nem unatkozik, de Loreley mikor tudomást szerzett róla egyszerűen felháborítónak találta, hogy a gyűlölt unokája szégyent hoz a családra azzal, hogy egy félvérrel barátkozik.
Ebből újabb viták robbantak ki a felnőttek között.
A végén Loreley vesztett, mert a szülők továbbra se tiltották meg fiuknak azt, hogy Oliverrel találkozzon. Olivia azzal érvelt, hogy nevetséges lenne elvárni azt, hogy csak aranyvérűekkel legyen jóban. Így a nagyinak bele kellett törődnie a kudarcba.
Oliver félig mugli származású volt, ezért nem volt neki olyan idegen a varázstalan világ, mint Zephyrnek. Neki minden teljesen új és rendkívül érdekes volt. Új barátja és az ő apukája megtanították lovagolni, úszni és némiképp zongorázni is. Az aranyvérű kisgyerek boldogan mesélte el otthon milyen új dolgokat tud csinálni Loreley pedig már majdnem a haját kezdte el tépni. Úgy gondolta éppen itt az ideje, hogy ő is lépjen valamit, mert ezt a dolgot nem hagyhatta annyiban. Nagy nehezen rávette magát, hogy elvigye legkisebb unokáját is egy bálra, amit az egyik sznob barátnője tartott a házában. Ott bemutatta minden ismerősének, akikkel jó pofizni kellett. Zephyrnek nem nagyon tetszett a dolog, és párszor szóvá is tette mennyire unja már magát.
Ezen után az idős hölgy még pár ilyen eseményre elvitte, amíg egyszer a fiúnak elege lett az egészből és elkezdett nagyanyja barátnőinek elég kellemetlen megjegyzéseket mondani. Loreley pedig azok után már próbálta magától távol tartani Zephyrt amennyire csak lehetett. Meg se kísérelte, hogy elmenjen vele bárhova is.
Zephyr kilenc éves volt, mikor egy szeptemberi napon egyedül kellett maradnia a nagyanyjával otthon. Feszült hangulat uralkodott az egész házban, de nem szóltak egymáshoz. Próbáltak úgy tenni, mintha a másik ott se lenne. Zephyr utált unatkozni, ezért úgy döntött átmegy Oliverék házába. El is mondta az idős hölgynek a tervét, de az nem engedte ki a házból. Megfenyegette, hogy ha ki mer lépni azon az ajtón, akkor megölni, mint egy kutyát. Igaz, ez a kijelentés nem volt túl helyénvaló, mivel a nő köztudottan rajongott az előbb említett állatokért. Mindenesetre a fiú nem ijedt meg ettől a fenyegetéstől, hanem életében először hangosan megkérdezte nagyanyjától hogy miért ne mehetne ki. Ekkor Loreley előadta a fél órás monológját a család jó híréről meg arról, hogy az aranyvérűek különbek a nem tiszta vérvonalú varázslóktól. Mikor pedig ezt befejezte, elkezdte ismét szidni a fiút és olyanokat vágott a fejéhez, hogy ő nem fogja semmire se vinni az életben meg, hogy ha addig él is megakadályozza, hogy a Roxfortba tanuljon és szégyent hozzon a családra. Ezen kívül elejtett egy olyan megjegyzést is, hogy a férfiaknak varázserő nem való. Zephyr nem bírta tovább a sok bántó szót, ezért felment a szobájába sírni. Loreley pedig, hogy lenyugtassa magát elővett egy üveg whiskey-t. Kevesen tudtak róla, hogy régebben alkoholista volt most pedig hosszú évek után újra a pohárhoz nyújt.
A fiú eközben folyamatosan azon gondolkozott, amit a nagyanyja mondott neki. Hosszú tépelődés után viszont belenézett a tükörbe és azt mondta magának, hogy azért se hagyja, hogy úgy legyen, ahogy az idős hölgy megjósolta. Megfogadta magának, hogy eléri a céljait bármi áron, és csak a maga útját fogja járni. Ezt rögtön el is akarta kezdeni azzal, hogy Loreley tiltása ellenére elhagyja a házat. Az abalkon keresztül kísérelte meg a bravúros szökést és mivel nagyanyja el volt foglalva az alkohollal, ki tudott menni az épületből úgy, hogy ne vegye észre.
Oliver és Zephyr estig játszottak, majd az aranyvérű fiú úgy gondolta ideje lenne valahogy hazajutni anélkül, hogy az özvegy észrevegye, hogy eltűnt. Sajnos ezzel elkésett, mert a nagymama éppen akkor támolygott ki a házból idegesen ordibálva legfiatalabb unokája nevét.
Az udvaron ezután egy nem éppen kellemes jelenet zajlott le. Ott állt a részeg Loreley, aki kiabált a két gyerekkel. Zephyrt haszontalan idiótának, Olivert pedig mocskos félvérnek titulálta ebben az ittas állapotban. Hamarosan megjelentek Olvier szülei is, akik kikérték maguknak, hogy a hölgy így beszeljen az egyetlen gyerekükkel. Az öreg boszorkány egyre idegesebb lett. Előrántotta varázspálcáját és az unokájára szegezte.
- Csak jót teszek azzal, ha megszabadítom a családot egy ilyen szánalmas féregtől, mint te vagy. Figyelmeztettelek, hogy ne menj ki. Most viseld az engedetlenséged következményeit. – Mondja miközben a pálca remegett a kezében, majd kimondta a gyilkos varázsigét és a pálcából zöld fény tört elő. Ekkor Oliver hősiesen barátja elé ugrott így a végzetes varázslat vele végzett. Nyitott szemmel, halálra sápadva esett össze erőtlenül a földön.
Loreley pedig a bűnbánat semmilyen jelét se mutatta sőt még bele is rúgott egyet a holtestbe, majd mint aki jól végezte dolgát visszament a házba és még annyit kiabált hátra Zephyrnek, hogy soha többé be ne merje tenni oda a lábát. Senki nem merte megállítani, mert pálca volt nála és ahogy azt be is bizonyította nem fél használni.
A fiú még a sokk hatása alatt volt. Még mindig meg volt döbbenve attól, ami Oliverrel történt. Fel se tudta fogni, hogy a legjobb barátja meghalt. Ez nagyon mély sebet hagyott benne. Hamarosan megérkeztek Zephyr szülei is a helyszínre, akik csodálkozva álltak az eset előtt. A síró fiút elrángattak a helyszínről, hogy ne nézze sokáig a halottat.
A kegyetlen gyilkosság nem maradt megtorlatlanul. Másnap Loreley-t elszállították az Azkabanba, ahol már várt rá egy szép hűvös cella. Ez viszont nem volt vigasz Zephyr számára, aki még hosszú ideig gyászolta halott barátját, aki az életét áldozta érte.
A fájdalom és a düh nagyon erősek voltak benne. Ezeknek az érzéseknek köszönhetően mutatkozott meg a varázsereje is. Mikor sírt, akkor az egész házban minden csapból elkezdett ok nélkül folyni a víz. Ha pedig a nagyanyjára gondolt és arra, amit tett, mindig meggyulladt valami a közelében. A szülők legalább tudták, hogy a fiuknak is van varázsereje. Már csak az volt a feladatuk, hogy egy kicsit megnyugtassák Zephyrt mielőtt tönkreteszi az egész épületet.
Loreley távozása után az élet érezhetően jobb lett. A légkör is sokkal nyugodtabb volt, de a fiú nem tudta sokáig élvezni, mert amint kezdett volna teljesen boldog lenni, bevillant a zöld fény illetve a barátja élettelen pillantása.
Azt mondják, az idő mindenre jó gyógyszer. Ez így is volt. Zephyr egyre inkább kezdte túltenni magát a történteken, bár eléggé fájt neki még a dolog. Viszont azt is tudta, hogy élnie kell a saját életét, mert akkor Oliver áldozata hiábavaló lett volna.
Akkor töltötte el igazán nagy boldogság a szívét, mikor egy szép nyári napon a bagoly egy levelet hozott neki. Ebben arról értesítették, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző szakiskolába. Ez újra visszaadta az életkedvét. Boldogan készült arra, hogy elkezdhesse a tanévet.
A legjobban az iskolai eszközök beszerzését élvezte. Arról a gazdaságos megoldásról, hogy a testvérei könyveit használja hallani se akart. Mindenből sajátot szeretett volna, de ez érthető is volt ennyi év összehasonlítgatás és elnyomás után. Amivel viszont meggyűjt a baja az a varázspálca kiválasztása volt. Rengeteget megpróbált, de úgy látszik egyik pálca se találta alkalmasnak Zephyr személyét. Körülbelül háromnegyed óra után, aztán végre meglelte az igazit. Vagyis a pálca találta meg őt.
A zűrös pálcaválasztás után Zephyr választhatott magának egy háziállatot. Egy fekete bundájú macskát vetetett szüleivel, akit Castellonak nevezett. Igaz, valójában kígyót akart magának, de erről szülei hallani se akartak.
Pár nappal a vásárlás után Zephyr családjával elindult Londonba, hogy ott felszálljon a Roxfort expresszre. Akkor még Amanda a legfiatalabb nővére is elkísérte, mert akkor volt hetedéves.
A vonaton próbált minél több embert megismerni az évfolyamából. Gondolta, jobb ha megismeri azokat, akikkel össze lesz zárva hét teljes éven keresztül. A legnagyobb kérdés a fejében az volt, hogy vajon melyik házba fogják őt beosztani. Gretchen és Amanda Hollóhátosok voltak, Giselle viszont Mardekáros, mint egykor a nagyanyja, akit ugyan utált, de tudta, hogy rengeteg olyan tulajdonság van, amikben ők ketten hasonlítanak.
Miután túl voltak a beosztáson, a fiú próbált jó viszonyt kialakítani a háztársaival, ami egész jól is sikerült neki, bár igazi életre szóló barátságot senkivel se kötött. Első évesen még minden új volt neki és nagyon tetszettek neki a kastély adta lehetőségek. Eleinte mindenáron benne akart lenni a kviddics csapatban, mert imádta a sportot, de másodéves korára elfelejtette ezt a tervét.
Nagyon jó tanuló volt, jó képességekkel. Kedvenc mondata mindig is az volt, hogy „Ez nem nehéz csak meg kell tanulni”. Ezzel általában kikészítette diáktársainak nagy részét. Szerencséjére remek memóriával áldotta meg a sors, így nem volt nehéz jó eredményeket elérnie. Be akarta bizonyítani magának, hogy ő sokkal jobb, mint nővérei voltak. Gretchen magolózseni volt, Gisellet a bájitalok mestereként tartották számon, Amanda pedig a kviddicsben volt tehetséges. Ilyen elődök mellett nem is volt csoda, hogy Zephyr mindent megtett a siker érdekében.
Harmadéves volt, mikor megismert egy Hugrabugos szőke hajú lányt, akibe rögtön beleszeretett. Addig próbálkozott, amíg sikerült elhívnia a lányt egy randira, ami nagyon jól sikerült. Ezek után két hónapig jártak együtt, majd Zephyr ráunt a lányra és szakított vele. Utána negyedik évben volt még két hasonló szerelem az életében. Az egyik lányt az iskolában, a másikat a nyári vakációja alatt ismerte meg, de ezek sem voltak tartós kapcsolatok. Mindegyiknek ugyanaz lett a vége, Zephyr kegyetlenül dobta őket.
Természetesen a Roxfortos évei alatt ő is megismerte annak a bizonyos Harry Potternek a nevét. Ha meghallotta, hogy megint csinált valami nagy dolgot látványosan elkezdett undorodó arcot vágni. A folyosón, ha elment a fent említett személy mellett, úgy tett mintha nem is létezne ezzel is tudtára akarta adni mennyire nem érdekli mit mondanak róla az emberek. Csak egy felkapott tehetségtelen diáknak tartotta, akit mindenki sztárolt csak, azért mert túlélte a Sötét Nagyúrral való találkozást. Mindenestre próbált tudomást se venni róla. Csak magával törődött, és a saját céljaival…

   jellem

Az első dolog, amit meg lehet állapítani vele kapcsolatban, hogy elég nagyszájú. Ha valami nem tetszik neki azt rögtön szóvá is teszi és nem számít, hogy diáktársával vagy tanárával beszél. Viszonylag sokat beszél és van, hogy kérdéseivel megőrjíti a körülötte lévőket. Nagyon makacs természetű, ha valamit nem tart igaznak, akkor mindenáron be akarja bizonyítani az ellenkezőjét. Ha megbántják, rögtön bosszút is áll sokkal kegyetlenebb módon, mint arra az ember számítana. Szereti a társaságot, de valójában nem kötődik senkihez igazán. Nem szereti, ha sajnálják, és nem értékeli az együttérzést sem. Meghallgat másokat, de valójában az egyetlen ember, akinek a sorsa igazán érdekli az saját maga. Eléggé ambiciózus. A célt, amit kitűz maga elé minden áron megvalósítja, és ezért képes bármit bevetni illetve félredobni mindent. Nem tud sokáig nyugodtan ülni és örülni a learatott babéroknak, mindig új kihívást keres. Folyton bizonyítani akar a világnak, de főleg magának és ennek oka a kisebbségi komplexusában keresendő. Sose érzi úgy, hogy elég jól csinál valamit, a jelenlegi helyzetében mindig talál valami hibát.
Eléggé könnyen megnyílik… Legalábbis úgy tűnik. Egy olyan embernek is elmondja a legnyomasztóbb gyerekkori emlékeit és a problémáit, akit csak tíz perce ismer, de valódi érzéseit, vágyait, félelmeit ügyesen leplezi. Nem tart nagyra senkit se, akit mégis annak úgy adja jelét, hogy utálja az illetőt. Ilyen a nővére is. Szeret mindent kipróbálni, szereti feszegetni a saját határait, szeretné tudni mire képes és mik a képességei korlátai. Az életet egy nagy csatatérnek fogja fel, ahol folyton bizonyítania kell, hogy ő a legjobb. Utál veszíteni, de ha mégis csalódás éri, nem rohan sírva a sarokba, hanem újra próbálja, addig amíg nem sikerül az adott dolog.
Előszeretettel használja ki az olyan embereket, akik meg akarnak próbálni közel kerülni hozzá. Amennyiben mégis talál valakit, akit alkalmasnak tart a barátságára azt tűzön vízen át követi.
A szerelem terén eléggé válogatós. Nem éri be azokkal a lányokkal, akiknek meg kéne szeretni a hibáit. A tökéletességet keresi. Ha esetleg mégis beleszeret valakibe, akkor az egész világa megváltozik, és istennőként kezeli az illetőt. Viszont nem rajong a változatlanságért, ezért valószínűleg pár hónap alatt beleun abba, akit azelőtt a lelki társának látott.
Néha vannak hím soviniszta megjegyzései, de ez csak egyfajta bosszú a gyerekkori sérelmeiért.

   apróságok

mindig || pontosság, rágózás, jó megjelenés, Castello, tea, hó
soha || együttérzés, vanília, unalom, egyedüllét, vesztíteni
dementorok || Az a pillanat, mikor ittas állapotban lévő nagyanyja megöli legjobb barátját. Látja maga előtt a gyűlölt rokont, amint remegő kézzel egyenesen rá szegezi a varázspálcáját, majd a következő pillanatban a barátja elé ugrik, a pálcából előtör a zöld fény, majd az előtte álló fiú nyitott szemmel holtan rogy össze.
mumus || Nagyanyja
titkok || Hat ujjal született, de a felesleges hatodik ujjat eltávolították gyerekkorában. Csak a csonkja maradt meg.
Tud sütni. Mivel rengeteg nő vette körül otthon, rá volt kényszerülve, hogy ő is megtanulja a konyhaművészet rejtelmeit.
Gyűjti a különböző madártollakat.
rossz szokás || Rágózás, ami főleg óra közben zavarja a tanárokat. Régebben a körmét rágta, de miután arról leszokott valamivel ki kellett elégítenie rágáskényszerét.
Csettintgetés. Ha nem jut eszébe egy szó akkor a bal kezével folyamatosan ezt csinálja, amíg eszébe nem jut.
Lábrázás. Ezt valamikor ő maga észre se veszi, de másokat eléggé idegesíthet.
A túlzott precízség. Mindent ezerszer ellenőriz, mert attól fél, hogy van benne valami hiba.

   a család

apa || Alexander Devaux, 46 éves, aranyvérű
anya || Olivia Devaux, 43 éves, aranyvérű
testvérek || Gretchen Devaux, 26 éves; Giselle Devaux, 24 éves; Amanda Devaux, 22 éves
családi állapot || egyedülálló
állatok || Castello, egy fekete macska

   külsőségek

magasság ||176 cm
tömeg || 73 kg
rassz || európai
szemszín ||barna
hajszín ||barna
különleges ismertetőjel Egy ezüst piercing van a jobb fülében (ez a képen nem fog látszani.)Ezen kívül a bal kezén a kisujja mellett ott egy kisebb kitüremkedés, ami alig észrevehető. Ez a hatodik ujj maradványa.
kinézet || Egy magas, göndör barna hajú és barna szemű fiú, vékony testalkattal. Megjelenése mindig tökéletes, szinte egy gyűrődést, de még egy kis foltot se lehet felfedezni a talárján. Legalábbis a nap elején biztos. Bal fülében egy kis ezüstből készült piercing díszeleg, az ujján pedig ugyanabból az anyagból előállított gyűrű. Az öltözködése megfelel az iskola házirendjének, amikor az órákon tartózkodik. Azonban, amint beér a ház klubhelyiségébe, rögtön ledobja a talárt és a nyakkendőt. Nem nagyon szereti ezt a két ruhadarabot, de a házirend kedvéért viseli őket.
Arca valamikor komoly, ekkor biztos, hogy éppen gondolkodik valamin. Egyébként gyakran mosolyog valamikor még, akkor is, ha látszólag semmi oka nincs rá. A folyosókon általában úgy járkál, hogy jobb kezét zsebre vágja. Érdemes tudni róla, hogy a legtöbb dolgot bal kézzel csinálja, mivel balkezes. Így abban a kezében viszi a könyveket, azzal ír, azzal tartja a pálcát. Ez akkor okoz problémát, ha a mellette ülő jobb kezes és a kezük összeütközik írás közben.
egészségi állapot || teljesen egészséges. Erős az immunrendszere. Még akkor se lesz beteg, ha mindenki más körülötte már az ágyat nyomja egy kis influenza miatt. Persze vannak kivételes esetek, amikor az ő védekezőképessége is csődöt mondd.

   a tudás

varázslói ismeretek || „Mi ebben a nehéz? Csak meg kell tanulni.” Ez a két mondat szinte mindent elárul róla. Nagyon jó tanuló minden tantárgyban kitűnő eredményei vannak. Jó képességű gyerek, már az órán meg tudja jegyezni a tananyagot, de az se okoz neki gondot, ha el kell olvasnia pár oldalt a tankönyvekből. Nagyon jó a memóriája, aminek nagy hasznát veszi. Ha valami nem megy neki, addig próbálkozik, amíg nem sikerül. Mindenben túl akarja szárnyalni nővéreit. Két tantárgy van, amit kifejezetten szeret ez a sötét varázslatok kivédése és a legendás lények gondozása.
mugli képzettségek || úszás, lovaglás, zongorázás (csak nagyon alapofokon)
pálca típusa || 12 hüvelyk, mahagóni, főnix tolla
különlegesség || nincs

   szerepjáték-példa

Egy gyönyörű napsütéses nyári reggelen mi is lehetne jobb, mint a szabadban reggelizni, és élvezni a természet páratlan szépségét? Nos, Zephyr Deavux el tudott volna képzelni ennél jobb elfoglaltságot is. Például még egy órát aludni. Szülei ugyanis hajnalban felkeltették, hogy együtt nézzék meg a napfelkeltét. Igen, ezért szerette, ha együtt van az egész család, a csodás közös programok miatt. Fel se bírja fogni, hogy képes ezeket bárki élvezni? Gretchen ugyanis egyszerűen rajongott ezekért a középkori kínzó módszerekért, mint mondjuk a hajnali négykor felkelés utána pedig villás reggeli a szabadban. Az evéssel éppen neki se volt semmi problémája csak az zavarta némiképpen, hogy a tányérjára nézve néha a szeme le-lecsukódott és valakinek mindig fel kellett keltenie, mikor éppen kezdett ülve elszunyókálni.
Végül is mindenki megérthetné, hogy kialvatlanul unalmas történeteket hallgatni nem éppen valami lelkesítő és adrenalin növelő dolog. Most viszont rá volt kényszerülve, hogy Amanda élménybeszámolóját hallgassa, aki éppen azt ecseteli hogyan ismerte meg az élete párjának tartott fiút. Zephyr, ha még el is kap néhány szót az egészből, amit fel tud fogni, akkor is csak a szemét forgatja ennyi csöpögéstől. Nagyon szívesen bele is szólna testvére monológjába, de az folyamatosan csak mondja, mondja és mondja szünet nélkül. A végén már a fiú azt kezdi figyelni, hogy vesz-e egyáltalán levegőt. Úgy mered a barna hajú lányra, mint egy biológus, ami egy békát tanulmányoz. Persze Amanda ezt észre se veszi, mert teljesen bele van merülve a beszédbe. Valószínűleg azt se venné észre, ha mindenki felállna az asztaltól és elmenne. Ez viszont sajnos nem történik meg, mert vannak az étkezésen olyanok is, akik úgy hallgatják a lány szavait, mint a mélyen vallásos nénik a templomban, mikor a pap prédikál. Zephyr fel se bírja fogni, hogy vajon szülei és Gretchen csak nagyon szó színészek, vagy tényleg ennyire érdekli őket ez a történet, ami olyan mintha egy rossz brazil szappanopera lenne. Csak éppen itt nem portugál nevű emberekről van szó, de a sztori teljesen olyan, hogy egy tele novellában is megállná a helyét.
A család legfiatalabb tagjának már kicsit elege lesz abból, hogy nővére mozgó száját figyeli, ezért ránézett a terített asztalra és azok az ételek után kezdett kutatni, amiket még érdemes onnan megenni.
Azonban a fiúnak nem maradt ideje sokáig válogatni, mert abban a pillanatban érkezett meg a bagoly a napi postával, ami kizökkentette a fiút. Neki nem gyakran küldenek levelet, de azért mindig reménykedik hátha egyszer jön egy boríték, amin az ő neve áll. Ez a csoda pedig azon a napsütéses nyári reggelen meg is történt.
A levelek nagy része az apja nevére volt címezve, de volt egy, amin a „Zephyr S. Devaux” név állt. Ez pedig egyértelműen a tizenegy éves gyereknek szólt.
Először el se akarta hinni, hogy végre neki is küldtek valamit. Rögtön meg akarta nézni kitől jött és mi áll benne. Apja már nyújtotta is volna felé a borítékot, mikor a közelebb ülő Giselle egyszer csak kitépte a férfi kezéből.
Zephyr nem hagyta magát. Megpróbálta visszaszerezni a levelét. Átmászott az asztalon, amit az anyja sikítozással díjazott, de a fiút nem érdekelte. Mikor átmászott, rögtön rávetődött nővérére, akinek már nem volt ideje felállni a helyéről és mindketten felborultak a székkel együtt. Zephyr kihasználta az alkalmat és próbálta kitépni a borítékot nővére kezéből, de az túl erősen szorított a tárgyat. A gyereknek nem volt más választása, beleharapott Giselle kezébe, aki ennek hatására rögtön el is engedte. Zephyr pedig gyorsan megragadta és szélsebesen befutott a házba. Meg se állt a szobájáig ugyanis biztos volt benne, hogy testvére követni fogja.
Becsapta maga mögött az ajtót majd nekitámaszkodott, és izgatottan bontotta fel a pecsétet. A borítékból gyorsan kivette a tartalmát és olvasni kezdte. Vagyis kezdte volna, de valahogy azok a betűk rajta olyan furcsák voltak. Sehogy se tudott rájönni, vajon milyen titkosírással van nyomtatva a szöveg. Pár pillanat múlva viszont rájött, hogy szó sincs ilyesmiről csak annyira kapkodott, hogy fordítva vette ki a papírt, és fejjel lefelé tartja. Azonnal meg is fordította a lapot és olvasni kezdte a tartalmát. Az arca egy pillanat alatt felragyogott a boldogságtól és máris nyitotta az ajtót, hogy rohanjon vissza szüleihez.
- Anya, apa! – Kiáltozik már a lépcső tetejéről ugyanis a szobája fent volt az első emeleten. OIyan gyorsan futott, hogy párszor majdnem hasra esett valamiben. Nem látott és nem hallott az örömtől. Még szerencse, hogy az üvegajtó nyitva volt, mert talán még annak is nekiment volna.
- Mi baj van? Ugye nem gyújtottad fel megint az ágyadat kisfiam? – Kérdezi Olivia, mikor fia látótávolságba került. Zephyr viszont elengedte füle mellett a feltételezést.
- FELVETTEK A ROXFORTBA! – Kiabál olyan hangosan, ahogy csak tud. Nem is csoda, hiszen egyben teljesült egy nagy álma, és az egyik legnagyobb félelme is szertefoszlott. Nagyanyja ugyanis azzal fenyegette, hogy minden kapcsolatát beveti, hogy ne kerüljön be a fent említett oktatási intézményre, mert azzal szerinte szégyent hozna a testvérei által elért családi jó hírre.
Azonban úgy tűnik, Loreley Devaux terve most is kudarcba fulladt, így Zephyr egy szebb jövő elé nézhetett, ami a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola falai közt várta…

   egyéb

Nincs.