Vendégszoba

- Azt hiszem neked van igazad.. *Böki ki kicsit hosszabb hallgatás után Craig..*
- Mármint, hogy nem akarsz gondolkodni ezekről a dolgokról.. *Aztán ha csak nem töri meg valami újabb hosszú némaság következik a hajnali fényektől kissé kába Ausztrál részéről.*
- Olyan vagy aki tudja mit akar.. te ezt is tudtad.. *Utalt ezzel arra, hogy itt lesznek ma reggel.., hogy a nap első sugarai még mindig egy helyen találják őket, és reménykedett benne, hogy a másik érti mire gondol.*
- De az is lehet tévedek.. nem vagyok egy túl okos srác.. *Fordul a hátára beszéd közben a kócos reggeli jelenés, mely lényéből fakadóan sajnos túlságosan valóságos.. aztán a különösnek ható kérdés eredményeképp a fiú gondolkodóba esik.. Látható rajta, hogy valóban töpreng a dolgon aztán megszületik a válasz.*
- nem is tudom nem emlékszem pontosan, de talán esett.. igen azt hiszem.. *burkolózott megint mély hallgatásba Craig, aztán egy evidensnek tűnő kérdés következett.*
- ezt miért kérdezed egyébként.? *Tettszik az igazmondásom.. ízlelgette magában e szavakat a srác, és valahogy szokatlanul de tetszett neki.*
- Köszönöm mondta! Azt hiszem ezt nekem sem mondta még senki.. *Aztán mintha az egészet csak meg akarná őrizni magába, hisz tudja már nem sok lehet hátra.. ha csak nem történik valami váratlan.. becsukja a szemét, és a kezeit ököl beszorítva koncentrál valamire.. valami olyan nyugtató érzésre amiről tudja, hogy már nem sokáig lesz a közelben..*

*Valóba.. talán Craig megérzései nem a legelsőrangúbbak, de most valamit megérezhetett.. még hogy történik valami.. ugyan már.. bár amikor az ausztrál elméjében a korábbi gondolatok megfogalmazódtak minden bizonnyal nem szerepelt az elgondolások között egy sem az odalent zajló események közül. Craig, még egy kis ideig heverészik aztán mintha furcsa érzés kerítené hatalmába. Az érzésnek engedve lomhán ugyan, de remélhetőleg a lányt nem megijesztve ülő helyzetbe emelkedik, és kiül az ágy szélére. Megdörzsöli a testét, és hirtelen komolyan gondolkodóba esik a furcsa érzés forrását illetően. Fejét megvakarva kissé vissza fordulva a válla fölött a lányra néz, és a következő kérdést teszi fel.*
- Te nem érzel semmi furcsát..? Mintha mintha nem is tudom..  *Próbálgatta Craig szavaiba önteni a különleges, és szokatlan érzést. Aztán perceken belül amint a mellkasára vetett egy kósza pillantást az információk egészen komoly mennyiségben tódultak a fejébe. Azonban vegyük csak a tényeket. Lefelé pillantva a mellkasára egyértelmű jelre lett figyelmes az ifjú Ausztrál mágus. Az egyik tetoválása körül a bőre erősen bepirosodott begyulladt az egész szimbólum izzott a testén. Ez a jel pedig nem volt más mint Craig egyik különleges saját készítésű tetoválása, mely az Elűzés Rúnáját ábrázolta. Az izzás egyértelműen jelezte a fiú számára, hogy valaki valami, vagy valakik.. a közelben tanyáznak.. elég közel ahhoz, hogy a tetoválás egyre fájdalmasabbá váljon, és éreztesse a fiúval.. hogy valakiknek akár tervük is lehet vele, és a szándékaik nem egyértelműek. Az izzás stagnált, tehát a szándékok sem lehettek egyértelműek. Craig kezdett kissé idegessé válni. Jó ideje nem érezte a tetoválást, ráadásul így egészen pontosan még sosem reagált semmire. Az ausztrál az ágy szélén üldögélt pólóban, és boxerban, miközben lassan a pálcájáért nyúlt, és meg is ragadta azt, eztán pedig a talán még mindig fekvő lányra nézett, hátha kapott választ a korábbi kérdésére.*

*A jelek egyre egyértelműbbé válnak. Jóval egyértelműbbek, mint amire egy másnapos varázsló számíthat ilyen vészterhes időkben. Persze ennek egészen idáig Craig egyáltalán nem képezte részét, de most minden változni látszik. A tovatűnő hajnali fénysugarakhoz hasonlatosan. Az elűzés rúnája rendkívül különösen viselkedik. Nyilvánvaló a dolog különösebb elemzés nélkül is. Jóval nagyobb varázserővel találta szembe magát a pecsét.. Craig behunyja a szemét, és a kezét a tetoválásra teszi, azonban perceken belül elrántja onnan, mintha csak forró sütőlapra tenyerelt volna.. a szemei felpattannak a pupillája kitágul.. érti már.. ez a varázslat jóval hatalmasabb ennél a rúnánál.. de leginkább nála hatalmasabb.. Craig tisztán érzi, hogy a közelben lévő erő ebből a távolságból is képes lenne a pecsétet kiszakítani a testből, mely akár Craig halálával is járhatna.. Craig végighúzza tenyerét a mellkasa felett, és ezzel azon nyomban kiiktatja a pecsét működését, ezzel is elzárva egy utat, és természetesen magát védve.. nem sok de ennyit megtehet.. *
- Odalent van.. *Mondja halkan, és határozottan lánynak*.. nem tudom mi ez.. te szerintem igen..*Sandít a másikra félszegen.*
- de veszélyben vagyunk.. és valamiért engem keres.. nem tudom mi ez.. *Az utolsó dolog amit még megtehet Craiga vérfagyasztóan hívogató szavak, és látomások ellen, az az hogy elzárja az elméjét a külső behatástól.. ennyit még megtehet aztán szinte vége is.. Craig lehunyja most a szemét, és a pálcáját a homlokához emeli. Egy x-et rajzol rá miközben erősen koncentrál, és ekképp mormog.*
- Mentis Occlusio.. *Majd várja a hatást.. ha a kép kitisztul, tudja hogy csupán rövid ideje marad.. nem is törődve már a másikkal.. hiszen egyértelmű, hogy bajt hozhat rá.. csupán komoly bajt.. Craig magára kapja a pólóját, és pálcáját az ujjai közé véve lassan pörgetve azt mélyet sóhajtva áll fel. Még egy utolsó pillantást vet a másikra aztán leszegett fejjel indul le a lépcsőn szembenézni azzal.. amit ki tudja miért de egyértelműen neki szántak.. nem fél.. egyelőre nem.. bár Ausztrál talán nem is fog.. legfeljebb meghal.. de semmi extra..

-Tévedsz, nem tudtam, hogy itt fogunk kikötni, főleg nem, hogy melletted leszek.  De abban igazad van, hogy tudom mit akarok. Okos srác vagy, ne becsüld le magad.
Meghallgatja a srác válaszát, majd elmosolyodik kissé, amikor visszakérdez. Aztán előkapar egy cigarettát és rágyújt, természetesen Craiget is megkínálja.
-Tudod itt mindig esik. Azt mondják, hogy Londonban mindig esik, ha valami nagy esemény történik.
Smaragdzöld szemei fénye a fiatal férfi szemeibe villanak.
-Ez általában be is válik. Tényleg mindig esett...Csak ezért érdekelt.
Nyom egy puszit a kócos ausztrál arcára. Majd kényelmesen cigizik tovább, feláll és kinyitja az ablakot, hogy a füst távozhasson és a hideg levegő beáramolhasson. Maximus valami nagyon érdekeset láthat a padlón, mert kikúszik az ágy szélére és éberen figyel, azonban nem ez az igazság, a macskák kiválóan érzékelik az energiákat, s mindent látnak, amit a csökevényes emberszemek nem. Valami történik odalent. Serpenrosa is érzi ezt, még jó, hiszen a védővarázslatait most törték fel. Nem túl erősek voltak, de ahhoz igen, hogy a legtöbb halálfalót megtévesszék, vagy megakadályozzák, kivéve a nagy öregeket. Mégis teljes lelki nyugalommal szívja be a mentás füstöt, mely kellemesen kitölti tüdejét, hiába káros, egy varázsló szervezetének meg sem kottyan. Nem néz Craigre, érzékeli, hogy felült ugyan, ám nem reagál. Csak nyugodt mosollyal néz ki az ablakon. *Milyen szép napunk van!*
Csak akkor néz oda, mikor a srác a pálcájáért nyúl, s ekkor válaszol.
-Nem hiszem, hogy azzal sokra mennél. -Mélyet szív, majd kifújja.- Ha nem tévedek, nagy megtiszteltetés érte a házat. Azonban úgy vélem, nem velem van dolga. Akkor már túl lennénk a dolgon, bár ki tudja, szereti mozgatni a bábokat. Veszély, hah, milyen ostoba kifejezés. Ő nem veszély, Ő az izzó Halál. Az újjászületett Lord. Hm, vicces, azért ez a dolog. Ha adhatok egy tanácsot, működj együtt, úgy kevésbé fog fájni.
Lezseren kidobja az ablakon a cigit, majd ő is felkapja a talárját, elteszi a pálcáját a zsebébe és megigazítja a haját.
-Légy Vele tisztelet tudó, hatalmas varázsló, a leghatalmasabb. Ausztráliában sok a kígyó, főleg a halálos, de csak akkor, ha nem tudod, mikor kell eltűnni. És az ég áldjon meg NE VÁRASD MEG!
Mosolyog, teljesen őszintén. Nem fél, már rég túljutott azon a ponton, amikor a félelem lebénítja, a Nagyúrral való találkozásnak két kimenetele van halál vagy élet. A srác lemegy a lépcsőn. Serpenrosa rendbe teszi az ágyat. Majd felsétál a kertjébe. Nincs értelme lemennie, a Sötét Lord úgyis tudja, hogy ott van, nem kívánja megzavarni, amíg nem hívja, vagy meg nem öleti. Maxi abbahagyja a szemlélődést és követi gazdáját, bár a lépcső felé leszimatol és morran egyet. Ám végül mégiscsak a kiváncsiság nyer. Így a nem túl bátor, de annál nagyobb macska lassan leereszkedik a lépcsőn, érdeklődve nyújtogatva a nyakát. Az utolsó lépcsőn megáll, lesunyja magát és nagyokat pislog az ott lévő, de nem odaillő alakokra, lehet észreveszik, lehet nem, azonban a cica figyelmét a kandallónál támaszkodó alak köti le, kicsit idegesen megcsóválja a farkát, majd a varázsló feje fölé néz meredten, figyeli a szándék és gondolatkivetüléseket.