|
|
« Válasz #30 Dátum: 2008. 09. 10. - 18:19:28 » |
0
|
[Számmisztika óra…]
Nyílik az ajtó, s egy csomó ember jön szép sorjába. Azok, akik késtek. Hát igen, ez jellemző. A pontosság az nulla errefelé. Fiúk, lányok vegyesen. S a kifogások: elaludtam, eltévedtem, ez vagy az hívtatott ide és oda… vagy egyszerűen se szó se beszéd, csak betántorognak. Lemondó fejrázással temetkezek a könyvbe. Kérdés hangzik el, talán több is már, vagy csak egy, melyre választ ad az a lány, aki pont késett.
Figyelek, hallhatok, s megpróbálom megjegyezni a szavakat. De én nem emlékszem ilyenekre. Pedig istenbizony belelapoztam ebbe a tankönyvbe a nyáron. Akkor miért nem ragadt meg semmi? Talán, mert nem is érdekel az egész… hja… ez lehet a baj. Lapozok, lapozok, lapozgatok, hátha felbukkan egy ismerős rész vagy bekezdés, amit esetlegesen hasznosítani tudok. Talán benyöghetek egy két jó választ, s talán akkor senki se néz reménytelen esetnek. Talán…
Na de ennyi nagy agy közt, akik körülvesznek, biztosan a nullával egyenlőek az esélyeim. Mert a hollós lány is olyan kimerítő választ ad, legalábbis a számomra az, hogy meglepődök azon, hogy nem fulladt meg. Ugyanis úgy tűnik, levegőt se vett, miközben darálta a jellemzőket meg a jelentéseket arról a számról, melyet a tanár kérdezett. Már nem is tudom hol járunk, igazság szerint nem is figyeltem nagyon, de mivel itt van Mióne, nem aggódom. Hátra viszont nem pillantok. Ott van Viki is. Időközben felfedeztem. S most nem akarom, hogy lássa, mit csinálok, hol vagyok, vagy ki mellett ülök. Mert biztosan kombinál. A nők mindig ezt teszik a saját sorsuk megrontása érdekében. S ő sem kivétel, hiába a név. Az egyszerű név, amely mindent elmond, Mirol.
|