Arion O'Niell

[ARION MARIUS O’NIELL]

ARION MARIUS O’NIELL

         Alapok

jelszó || Szótlanul tették meg az utat Roxmorts határáig.
teljes név || Arion Marius O’Niell
becenév || A, Aero
nem || férfi
születési hely, idő || || Anglia – Norfolk – Minor Tent’s - 1981.07.08
kor || 16
vér || arany

iskola || magántanárok
évfolyam || hatodik
szak || -
munkahely || -


         A múlt

Búskomor éjszaka köszöntött a Roxfortra, legalábbis egyesek számára mindenképpen annak hatott az igencsak kései baglyok érkezését követően. Azok, akik közeli barátságban álltak Arionnal, megkapták a hírt Elora kérésére, melyben tudatták velük, a fiú Londonban van, a Szent Mungóban kezelik koraesti kalandjai miatt. Talán az időjárás is hozzátett a szomorkásabb, aggodalommal telt légkörhöz hűvöskésnek ható szellőjével, és az ég zengésével. Vihar készülődött, afféle tavaszi zápor, gyorsan jön, gyorsan megy. Mégis, most nemcsak a természetre hatott ki, hanem a lelkekre is.

A hollóhát klubhelyiségének nyitott ablakán befurakodó szellő meg-meglengette a kékellő függönyöket, és majdhogynem kioltotta egy, a terem bal sarkában megbúvó íróasztalon álló gyertya fényét. Az alkalmatosság előtti széken egy fiú gubbasztott, méregetve az asztallapon fekvő pennát, olykor pedig a tintára vetve tekintetét. Balja ökölben feszült meg, míg jobbjával az előtte heverő, még üres pergament kapargatta. Nem tudta, mitévő legyen, hozzáfogjon-e, vagy hallgasson inkább? Igen, egyike volt azoknak, akik megkapták a levelet Arion állapotáról, mégis kitűnt a többiek közül a fiúval való kapcsolata miatt. Kevés olyan ember létezik a világon, aki elmondhatja magáról, hogy van legjobb barátja. Ő az volt, neki pedig Arion. Bántotta a tudat, hogy itt kuksol az iskolában, míg másik fele a Szent Mungóban heverészik, és ki tudja, túléli-e a sérüléseit. Ott kellene lennie, nem pedig tétlenül üldögélni egy asztalka előtt, amikor előfordulhat az is, hogy többé már nem beszélhetnek. Kitekintve a sötét éjszakába méregette a csillagokat, de azok nem adtak választ a fejében gyülemlő súlyos kérdésekre. A hosszas pillantás alatt eldöntötte, megírja a történetet, legfeljebb soha nem mutatja meg azt senkinek. A görcsösen ökölben lévő bal engedett, az ujjak a pergamen szélére kúsztak. Ezzel egy időben jobbja elengedte a papírost, megragadta a pennát, és a tintába mártva lecsepegtette azt. Hozzálátott az íráshoz, mert ki kellett adnia a feszültséget. Hollósként ez pedig írva ment a legkönnyebben. Tudta jól, Arion mérges lenne rá, ha megszökne, ezzel a saját jövőjét kockáztatva, csak azért, hogy mellette legyen a bajban.

„

A nevem? A nevem nem fontos, mert ez az egész história közel sem rólam szól, sem pedig a rokonokról. Családtagról? Igen, mégsem olyan értelemben családtag, de az egyik legfontosabb személy az életemben. Egy fiúról szól, aki igen nehéz megpróbáltatásokon van túl, mégis, mindvégig megpróbált önmaga maradni, mert erre nevelte az édesapja, sőt, talán maga az élet is. Egy olyan fiúról szól, akit a barátomnak tartok, és akiért akár az életem is feláldoznám. Haldoklik, és nem szeretném, ha a múltja, vagy éppen a jelenje az örök homályba vészne, esetleg egyesek által kicsorbításra kerülne. Tudok róla mindent, a legapróbb titkait is. Meg szeretnéd érteni őt? Hallani akarod az igazat, amit kevesek tudnak, és emiatt talán tévesen ítélik meg? Olvasd el! Nem könnyű történet, nem biztos, hogy elsőre is beveszi a bendőd. Talán a végén, mindennek a végén felfedem, ki is vagyok.

Mert ez megmutatja, ki is ő valójában

Ma este történt, 1997. június 2.-án a szörnyűség, de Arion biztosan nem annak élte meg, hiszen amit tett, azzal kifejezte, mennyire is fontos számára az igazi családja. Azok, akik már nem lehetnek az élők sorában a háttérben munkálkodó sötét ármányoknak köszönhetően. Koraeste, amely után a barátom az ispotályba került, és amely után jómagam, amíg nem kaptam hírt róla, mi is van vele, csak fel-alá járkáltam a klubhelyiségben. Nem tudtam magammal mit kezdeni, de a levél, ami közel negyed órája érkezhetett sokkolt. Mesterséges kómában hever és ki tudja, vajon talpra állhat-e még valaha. Történetként fogom mesélni, mintha valami író agyszüleménye lenne, úgy talán emészthetőbbé válik majd az egész cselekményszál. Eleddig nekem is nehéz volt megértenem azt, ami zajlik, talán nem is sikerült teljesen, nem tudom. Egy dologban viszont biztos vagyok, Arion jó ember, aki ha kell, akár az életét is képes eldobni a szeretteiért. Nehéz elnyerni a bizalmát, de akinek sikerül, az olyan dolgokat tapasztalhat meg az életben, amit csak kevesek.

Két fiú álldogált a déli tornyok kilátójában, az egyikük Peter volt, Arion féltestvére, a másik pedig maga Arion. Mondanom sem kell, vitatkoztak, és rettenetes dolgokat vágtak egymás fejéhez, azzal a különbséggel, míg barátom az igazat szajkózta szüntelen, a mardekáros bizony olyan hazugságokkal állt elő, amitől az igaz emberek arcáról sült lefelé a bőr. Állítólagos barátainak köszönhetően a torony ajtaja természetesen reteszre lett zárva, de biztos, ami biztos alapon ott vártak, hátha társuk segítségre szorul. Az igaz bátorság szimbóluma, sokan egy ellen, hogy biztosra menjünk. Sajnálatos, hogy akadnak olyan emberek, akik ezt részesítik előnyben, nem pedig a tiszta és valós megmérettetéseket, amikor a két fél szemtől-szemben áll egymással és úgy küzd meg az igazáért.

Az előző bekezdés kissé elfogultra sikeredett, félek tőle, azok, akik kevésbé ismerik Ariont, nem kapnának valós és tiszta képet a történtekről. Nem könnyű elfogulatlan írni, amikor az ember legjobb barátjáról van szó. De nekifutok újra, biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog, és képes leszek rá.

A nap fáradtan ásított egy hatalmasat, mielőtt lebukott volna a horizont alá, átadva birodalmát az éjszaka koronázatlan urának. A piszokszín égboltot hatalmas fellegek tarkították, voltak közöttük lomhán úszó feketék, és a homályban azért kivehető szürkéllők is. Nem hiába mozogtak oly gyorsan, erőteljes széllökések hirdették, az éjszaka folyamára nem sok jóval számolhat az ember. Mindenki jobban teszi, ha fedél alá húzódik, és ott várja meg, amíg a kitörni és tombolni készülő viharfellegek elvonulnak a széles, végeláthatatlan vidék felett. Voltak azonban olyanok, akik fittyet hánytak a környezet figyelmeztető jeleire, és nemhogy eltűntek volna, a legmagasabb tornyokban léptek az égbolt alá ügyleteiket intézni. Veszélyes dolog a környezettel kikezdeni, mert pusztítása emberfeletti tud lenni épp úgy, ahogyan félve ölelhet körbe minket. Mindez mégsem számít, ha olyan értékekről van szó, mint a család, vagy éppen a barátság, emberség.

Az, ahogyan a duó viszonyult egymáshoz, ahogyan egymásra néztek, senki nem mondta meg volna róluk, hogy testvérek. Jobban mondva egy fél-testvérpárról van szó, egyetlen édesanyától vannak, azonban édesapjuk nem ugyanaz a személy. A déli szárny magasló tornyait választva eszmecseréjük helyéül jelentek meg az este folyamán a kilátóban. Az egyikük Peter, ő érkezett hamarabb, nem egyedül, társakkal, félve testvérétől, és biztosítva győzelmi terveit. Az úgynevezett barátai, bár inkább pribékeknek lehetne nevezni őket, vagy talpnyalóknak, elbújtak a folyosón. Nem szólt az egész másról, mint konok versengésről, ki a jobb a másiknál. A verseny azonban egyszemélyes volt, mindig is, a kezdetek óta már, mert Ariont nem érdekelte a hajsza, csak élni szerette volna saját világát. Ő percekkel később lépett ki az ajtón, tudván, hogy csapdába sétál. Tekintete ennek ellenére határozott és kemény volt, egy pillanatra sem lehetett észrevenni rajta, hogy megremegett volna, vagy nem tudná pontosan, mit is tesz. Hosszú ideje viselkedett már így, de megvolt rá az oka, mert az élet kegyetlen elbánt vele. Megállva féltestvére előtt vetett egy pillantást arra, majd odasétálva a kőszegély párkányhoz rákönyökölt arra. Háttal volt Peternek, de nem zavartatta magát különösebben, hogy az esetleg megátkozza, mert nem volt veszítenivalója. Lepillantva a feneketlen mélységbe, nyugalmas, már-már hátborzongatóan érzelemmentes hangon szólalt meg.
- Kerestél, hallgatlak.
Lényegre törő kezdet mindenféle udvariassági formulától eltekintve. Köszönés? Régóta nem dívott már kettejük között, persze ennek is megvoltak az okai. Peter gúnyosan elmosolyodott, majd tőle szokott módon lazára vette a figurát, mégis úriasan és nyájasan beszélt. Arion mellé sétált, majd hátát a kőszegélynek vetette. Pár pillanatig ízlelgette a kérdést, mintha várt volna valamire, ami megerősíti a hitében, hogy tennie kell. Az eresz alatt egy, a vihar elől bebújó bagoly terpeszkedett, de az sem adott választ, vagy éppen útmutatást. Mélyet sóhajtva szedte össze a gondolatait és jómagát is, hiszen jobbára tartott a testvérétől, majd felé fordulva kinyújtotta balját, át a szegélyen, a mély felett tartva azt. Halk csendülés törte meg a kettejük között uralkodó csendet, ahogyan a kinyíló tenyérre aggatott láncocska lassan lepergett az O’Niell fiú szemei előtt. A felismerés keserű fintort csalt az arcára, egyszerűen nem akart hinni a szemének. A láncon egy medál függött, amelyet annakidején jómaga adott oda az ikertestvérének a család és szeretet jelképeként. A bizonyos ereklye eltűnt a lány halálakor, a megdöbbentő az egészben az, hogy amikor az eset történt, Mary-Anne egyedül volt otthon. Mindenki, még a Minisztérium által kiküldött nyomozók is véletlenre gyanakodtak, egyszerű balesetre, voltak olyan elvetemültek is, akik azt mondták, a lány önmaga életét vette el. A ház egyik ablaka alatt találták meg, üvegcserepekkel volt szórva az udvar, amelyből arra következtettek, egy véletlen folytán esett ki az emeletről, esetlegesen kiugrott. Arion biztos volt benne, hogy testvére soha nem tett volna ilyet, még akkor sem, ha az édesapjuk halála beárnyékolta a közelmúltjukat. A szerencsétlenség után hónapokat töltött el azzal, hogy feltúrja a családi házat és meglelje az egyetlen emléket, amely megmaradt a lányból.,. mindhiába. Most, hogy újra láthatta az ékszert, egyszeriben rándult görcsbe a gyomra a fájdalomtól és a haragtól. Nem tekintett a fél-testvérére, egyre csak a medált bámulta, agytekervényei pedig lázasan kattogtak, próbálták kitalálni a hogyant. Nem lehetett, hogy ő, az teljességgel kizárt… vagy mégsem? Továbbra is nyugalmas hangon szólalt fel, noha legszívesebben mérgét beleadva vonta volna kérdőre Petert.
- Azt hiszem, addig jó a számodra, amíg nem tudom, honnan!
A mondatot követően vetette oldalra tekintetét, hogy mélyen a másik szemébe nézve folytathassa.
- Ne próbáld meg!
Az utasítás egyértelműen arra utalt, ha a fiú eldobja a medált, azzal önnön testi épségét veszélyezteti, még annak fényében is, hogy falkája valahol a folyosón rejtőzve, és hallgatózva várja, mikor léphet közbe. Amaz ennek ellenére elmosolyodott, gúnyosan, élvezve a helyzetet, hogy bizony sikerült elérnie, és kést döfhet a másik szívébe. Lassan közelebb hajolt Arionhoz, egészen a füléig, majd szinte suttogva ejtette ki a szavakat.
- Úgy tudom, rimánkodott, és sikított, akár egy rossz kurva!
Ez volt a pillanat, amikor Marius sarjának elméjére feketéllő és ködös fátyol ereszkedett, hiszen a mondat felért egy vallomással. A mellette álló tudta, ki volt az, aki megölte az ikertestvérét, de vajon miért adta ezt a tudomására? Nem számított, abban a pillanatban egyetlen dolog lebegett a szeme előtt, a medált vissza kell szereznie, bármi áron. Szinte ösztönösen, a vallomást követően pár másodperccel jobbja megemelkedett, ujjai pedig Peter nyakára fonódtak, erősen szorítva azt, eltorlaszolva az áldott levegővételt. Nem kellett több a csatlósoknak sem, beözönlöttek az ajtón, négyen voltak. Pálcát szegve álltak a páros mögött, és figyelték, mikor adhatják le az első átkot, amely véget vet az egésznek.

A medált tartó fiú még így, a levegőtől megfosztva is mosolygott, mert azt hitte, övé a világ, és hiába vallott színt, Ariont úgyis kivonják a képletből, hamarosan. Nyögve, alig hallhatóan szólalt meg ismételten.
- Vesztettél O’Niell, nem győzhetsz! Soha nem is volt rá esélyed!
Arion mély lélegzetekkel tartotta féken szenvedélyesen felszínre törni akaró haragját, még így is képes volt hideg fejjel gondolkodni. Tudta jól, bármi rosszat mond, vagy tesz, azzal valóban véget vet mindennek, amiért már évek óta küzdött. Élesen villanó szempárja szinte belevájt Peter lelkébe, úgy mardosta annak íriszeit. Az ujjak szorítása engedett, de továbbra is a torokra fonódva tartotta sakkban a mellette állót.
- Egy O’Niell soha nem veszít.
Sziszegte a fogai alatt, nagyon nehezére esett, hogy ne vessen véget az egész kalamajkának ott, a kilátóban, az este folyamán. Akarta a fél-testvére megruházását, mindennél jobban vágyta, de nem tehette meg, most nem.

Peter gúnyosan mosolygott, vagy legalábbis próbált grimaszokat vágni a lassan kékülő tekintetével. Olyan volt számára az ujjak engedése, és ezzel a friss levegő áramlása a torkán, mint a legízletesebb étel falatkái.
- Dehogynem!
Vágott azonnal vissza, hogy övé lehessen az utolsó szó, majd eleresztvén balját hagyta, hogy a lánc a medállal a mélybe zuhanjon. Arion nem pillantott oda, mert biztos volt abban, hogy ez fog következni
- Mint mondottam volt, soha!
Szólt ismét, majd, mintha ez természetes lenne, eresztette el a nyakat, és ugrott le a párkányról. Peter számolt ezzel, hiszen tudta jól, hogy a fiú animágus, alakja pedig vándorsólyom… ez volt a kirakó egyetlen darabja, amely megpecsételte a történteket. Mindketten számítottak a másik lépéseire, de Arion nem engedhette meg, hogy a nyakékben kár essen… élő személyek hiába esnek ki az ablakon, a Roxfort bűbájai megvédik, de egy élettelen tárgynak ezen magasság örök kárhozatot jelenthet.
- Exmemoriam!
Az elmeátok hátulról érkezett, az egyik pribéktől, és talált. A párkány elhagyását követően a fiú pár pillanatig nem tudta, mi történik körülötte, csak zuhant a föld felé. Akkor pillantotta meg testvére nyakékét… kitépte alkarjának tartójából a pálcáját, majd egy hangos kiáltást hallatott zuhanás közben.
- Invito medál!
Amaz nem reagált a hívásra, evidens volt, de a próbát megérte. Volt ideje visszacsúsztatni a pálcáját, majd a zuhanás közben lassan formálódni kezdett, mígnem kirajzolódott annak a bizonyos sólyomnak a sziluettje. Szárnyait maga mellé szorítva száguldott az ereklye után, mígnem sikerült a csőrébe kaparintania azt. Ami ezután következett maga volt a szörnyűség számára, azonban tudása nem volt elegendő a legyőzésére. A teste megfeszült, a medál crucio átokkal volt szórva, amely alól egyedül Peter élvezett védelmet. Nem akarta elengedni testvére emlékét, noha, ha szerette volna sem sikerül a tapasztó bűbájnak köszönhetően. Szárnyai ennek fényében nem nyíltak ki, a sólyom görcsösen összerándult a levegőben, majd zuhant tovább, akár egy kődarab. A Roxfort védőbűbája működött, lassan ereszkedett a már harmattal itatott pázsitra, de a madárbőrben lévő fiú nem sokat ért vele, medállal a szájában hevert a földön, folyamatosan a crucio hatása alatt.

Hosszas percek kellettek, mire a tanárok megtalálták addigra fájdalomtól megtört testét… és újabb percekbe, amíg sikerült eltávolítani a szájából az ereklyét. Azonnal a Mungóba került, hoppanáltak vele. Remélni lehetett, hogy az elméjére nem hatott ki a kegyetlen kínzás.

[Mindennek van kezdete]

Mindennek van kezdete

Az O’Nielll család élete soha nem volt egyszerű, még mintának sem nevezhető a többi család számára a sokasodó perpatvarok, és egyéb feszültségkeltő marakodások végett. Sajnálatos módon a férj, Marius, valamint az édesanya Elora között meglehetősen feszült volt a viszony.

Marius O’Niell

Elora O’Niell

Elhidegültek egymástól. A kialakult, nem éppen családias hangulat több ágban gyökeredzik, és ezek a gyökerek bizony rettenetesen mélyre nyúlnak vissza. A férj rengeteget volt távol a háztól, és ezzel együtt feleségétől is. Egy igen sikeres céget tudhatott a magáénak, amelyet még fiatalon, a Roxfortban töltött évei után alapított. Gyógy- és varázsnövényekkel foglalkozott, azok adásával, vételével, import és exportjával. Az évek során hatalmas vagyonra tett szert, valamint rengeteg állandó vevőre. De ahogyan teltek az esztendők, úgy nőttek az igények, és a vásárlók, érdeklődők száma is ugrásszerűen emelkedni kezdett. Az ádáz munkára kezdetben nem kellett több pár óránál, mára egész, sőt, több napos programmá alakult még úgy is, hogy alkalmazottak armadája állt segítségre. Nem volt elég, hogy reggeltől estig intézte a cég ügyeit, mindezt a hét minden napján tennie kellett, ha tartani szerette volna az ütemterveket. Egy üzletember nem engedheti meg magának a késést és a hibákat, mert azzal reputációt veszít, és híre megy a piacon megbízhatatlanságának. Mariust szabadsága alatt is rengeteget zavarták munkahelyéről, így soha nem lehetett nyugta. Elorával a kezdetekben rajongtak egymásért, szerették egymást… igazából Marius haláláig a szívében hordta a nőt, de a folytonos civakodások alkalmával nem engedte igazát. Az asszony is igaz szerelmet érzett a kezdetekben, de az idő múlásával a láng kialudt, helyét pedig a magány vette át. Évekig korholta magát, ura azért teszi, amit, hogy biztosítsa a jövőjüket… de egy idő után az önnön győzködések abbamaradtak, és helyüket az üresség, magány érzése vette át. Tulajdonképpen mindkét fél megérthető, hiszen egyikük törekedett az egész család ellátására, és küzdött azért, hogy soha, semmiben ne kelljen hiányt szenvedni… ugyanakkor éppen azokról feledkezett meg, akikért mindennap a lelkét adta. Az édesanya pedig, noha érezte a magányt, soha nem mondta azt, hogy legyen vége a kapcsolatnak. Helyette egy másik férfi karjaiba menekült, mert vágyta a törődést, amelyet férje nem adott meg a számára.

Rengeteget kereste barátait, közöttük is régi udvarlóját, Noxart. A férfi kezdetekben megnyugtatta a nőt, esze ágában sincs beleszólni a házasságába, hiszen ismerte jól Mariust, üzleti kapcsolatban is álltak egymással.

Noxar O’Connor

Az órákon át tartó beszélgetések, folyamatos vigaszok mégis belesodorták a duót a bűnbe, és megtörtént az, aminek soha nem szabadott volna. Egy derűs délutánon esett meg az alantosság legnagyobbika… hiszen, hiába a veszekedések, a férj soha nem érdemelte volna meg ezt a csúfságot. Elora Noxarnál töltötte a délutánt, sírva és zokogva érkezett hozzá az újabb bejelentést követően, mely szerint ura két teljes hétre utazik Ausztráliába. A férfi felajánlotta, hogy magával viszi asszonyát, az azonban nemmel válaszolt, és vitát szított. Természetesen, tudván, hogy Marius ennek ellenére is el fog utazni, ríva távozott otthonról, és egyenesen az ördög karmaiba sétált. Együtt háltak, és nem is sejtették, hogy ezzel milyen gyökeresen felforgatták saját életüket… és egy harmadik fél életét is, mert megfeledkeztek a védőbűbájokról, arról, kapcsolatuknak így akár gyümölcse is lehet.

Talán a hosszas önmarcangolástól, vagy a kimerültségtől, de Marius megbetegedett. A Mungóban azt javasolták számára, hogy pihenje ki magát, mert önnön egészségét veszélyeztetheti, ha rohanó életet él továbbra is. Ennek fényében hosszabb szabadságot vett ki, és úgy döntött, afféle békejobbként külföldi nyaralást szervez feleségének és magának. Fogalma sem volt róla, hogy asszonya megcsalja, és vét a házasság szent köteléke ellen. Boldog volt, kedélyállapota is javulni kezdett, hogy otthon tölthette az idejét… itt látszott meg igazán, hogy Elora szíve mélye is dobogott még érte, betegsége alatt végig otthon volt vele és ápolta. A viták egyre múlandóbbá váltak a házban, és újra beköltözött a család életébe a nevetés. Olyannyira jól alakultak a dolgok, hogy az egyik estén újbóli egymásra találásukat megpecsételték. Talán amiatt, hogy újra felgyúlt a láng, talán csak ráébredve, milyen szörnyűséget tett urával, mikor megcsalta, de az asszony közölte Noxarral, a férje mellett marad, és többé nem szeretne találkozni, mert szereti őt, és úgy fest, az események lassan visszazökkennek a medrükbe. Továbbá kérte bújának feledtetőjét, hogy kettejük kapcsolata soha nem lásson napvilágot, vegyék úgy, kaland volt, se több, se kevesebb. Mondani sem kell, egy férfinek, aki szívében szereti a nőt, ez igen hatalmas szúrás. Hátulról mellbe, valami hatalmas tőrrel, amit utána még meg is forgatnak, hogy a belső szerveket facsarva okozzon nagyobb kínokat.

Az idő lassan csordogált és a nő egyre többször lett rosszul reggelente, sőt egyes étkek is hányingert váltottak ki belőle. Keblei lassan duzzadni kezdtek, amely nem jelenthetett mást, csak és kizárólag a gyermekáldást. Marius önkívületi állapotban volt, hogy feleségével való újra egymásra találásukat gyermekáldással pecsételték meg. Természetesen, mint aggódó férj, azonnal intette a cselédeket, hogy készítsék elő hintójukat. Volt egy kvibli állatgondozójuk, aki látta a thesztrálokat, így az szokásosan, ha a férj hivatalos útra készült, befogta a jószágokat, majd előállt a hintóval a ház előtt. A ház ura nem szerette volna megkockáztatni a hoppanálást, vagy a hopp-porral való utazást a felesége állapotában, így jobbnak látta ebben a formában utazni. A Mungóban megállapították, hogy Elora várandós, ráadásként, ha minden igaz, ikreket vár. A család élete egyik pillanatról a másikra változott meg, minden olyan gyorsan történt… de örültek, hiszen egymásra találtak ismételten és ezt szebb módon megkoronázni sem tudták volna. Kilenc hónap, ennyi választotta el őket attól, hogy nagycsaládosok legyenek. A férj újabb alkalmazottakat vett fel, és amíg feleségével törődött, felkérte barátját, egyben a cég alelnökét, hogy igazgassa az ügyeket egy esztendő múlva való visszatéréséhez.

Áldás, vagy átok?

A férj lelkesedése nem hagyott alább, a gyermekáldás örömteli mámorában úszva kezdte kényszerszabadsága alatt intézni ügyeit, hiszen egyértelmű volt, ha jönnek a porontyok, mégsem dolgozhat majd annyit, amennyit eleddig, hiába szerette munkáját. A vagyon bőségesen elegendő volt ahhoz, hogy megfelelő számú alkalmazottat vegyen fel a cég zökkenőmentes működtetésére, nem beszélve arról, hogy a létszám emelésével fokozni tudta vállalkozása hatásfokát is. Szerencséjére barátja, aki átvette helyét a betegszabadság idejére, megbízható és lojális ember volt. Egyszer sem fordultak meg a fejében sötét üzelmek, hogy a vezető távolléte alatt a maga malmára hajtsa a vizet. Minden hét végén részletes jelentést küldött bagollyal Mariusnak, hogy a férfi ne zökkenjen ki teljesen a cég ügyeiből, és visszatérése alkalmával tökéletes tájékozottságot mutasson.

Elora részéről azonban az áldás egyben nagy átkot is jelentett, ugyanis alig egy hét telhetett el a két férfivel való együttlét között, és egyszerűen nem tudta, vajon kitől lesz a gyermek. Mivel férje mellette töltötte ideje nagy részét, esélye sem volt arra, hogy a Mungóba menjen titokban, és megvizsgáltassa magát, valamint orvosi szakvéleményt kérjen a gyermekek édesapjáról tudakolózva. Megbánta, amit tett, ezerszer, tízezerszer, de nem forgathatta vissza az idő rozsdás kerekét, hogy meg nem történtté tehesse az eseményeket. Leghatalmasabb hibájával immáron együtt kellett élnie, nem beszélve arról, a csemeték megszületését követően derül majd csak ki az igazság… sokszor eljátszott a gondolattal, hogy elmondja kedvesének a szörnyű titkot… de valahányszor belenézett Marius arcába, abba a mosolygó és gyermekek után sóvárgó tekintetbe, egyszerűen elszállt a mersz lelkéből, és mindig a félelem győzedelmeskedett.

A férfi többször is észrevette a terhes hónapok alatt, hogy felesége, annak ellenére, hogy örülnie kellene, meglehetősen komor hangulatú, olykor borongós kedvvel méregeti a tájat kúriájuk egyik ablakán keresztül. Ilyenkor mindig megpróbált beszélni az asszonnyal de, az kitérő válaszokat adott. Minthogy tisztában volt vele, a terhesség egyes ciklusaiban a nőkre nagyobb érzelemingadozások jellemzőek, ezeket betudta annak, azonban mélyen, belül valahol motoszkált benne, hogy talán többről lehet szó, mint erről. Ennek ellenére nem tudott mit tenni, el kellett fogadnia, hogy Elora nem akar és nem is fog róla beszélni. Az igencsak sötét múltú téma helyett azonban többször is szóba jött a születendő sarjak neve, amely bizony vidám perceket okozott a pár számára. Olyannyira fontosnak tartották a nevek kiválasztását, mint magát a majdani neveltetést is. Több efféle szakirodalmat lapoztak fel, hogy tanulmányozzák azokat. Amikor kiderült, hogy ikrekről lesz szó, de nem egypetéjűekről, ennek okán egy lány és egy fiú nevelkedik a nő pocakjában, megegyeztek, az édesapa a fiúnak keres nevet, míg az anyuka a lánynak. Marius rengeteget gondolkodott, hogy születendő trónörökösét is Mariusnak hívják, mi több, édesapja egyenesen kikérte magának, hogy esetlegesen más is szóba került ezen a több generáció óta használatos, és szerinte csodálatos néven kívül. Az édesanya dolga egyszerűbb volt, ő már akkor, amikor közölték vele terhes, eldöntötte, ha lány lesz, mindenképpen a Mary-Anne-nek fogják hívni a csemetét. A férj merengése hosszas hónapokig tartott, de aztán eldöntötte, még akkor is, ha emiatt összeveszik édesapjával, a gyermekének első neve Arion lesz, és csak ezt követi majd a Marius. Az öreg természetesen felháborodott, mert tudta, hogy a középső nevet soha, sehol nem fogják feltűntetni, mi több, a sarj használni sem fogja. A hosszas vita persze elült a két férfi között, hiszen a gyermekáldás öröme felülírta a komorabb időket is.

A kilenc hónap olyan gyorsan reppent el, mint egy gondolat… és a Mungóban napvilágot látott a két csecsemő. Ahogyan az orvosok jósolták, ikrek lettek, egy fiú, és egy kislány. Természetes úton születtek, és egészségesen… mindketten felsírtak. Arion volt az első, amelyre az édesapa elmésen csak annyit mondott, a gyerek olyan akaratos és céltudatos már csecsemő korában is, mint ő maga. A lány a fiú után érkezett közel negyed órával.

Arion, valamint Mary-Anne és Elora

A szülés nagyon megviselte Elorát, de nem lett különösebb baja. Egy kis pihenő kellett csupán, hogy regenerálódhasson a szervezete a megterhelést követően. Alig pár nap telhetett el, és a család már teljesen együtt ünnepelt a kórház emeletének tehetősebb vendégek számára fenntartott szobájában.

[Isteni színjátékból az ember tragédiája]

Isteni színjátékból az ember tragédiája

Marius számára az esztendő letelt, amelyet önnön magának határozott meg pihenő gyanánt, így ismét munkába kellett állnia. Megtehette volna, hogy vállalkozásának irányítását legjobb barátjára hagyván visszavonul, de szavát adta a visszatérésre… és egy O’Niell mindig állja azt, soha nem szegi meg. Az adott szó megsértése olyan bűn, amely megbocsáthatatlan egy családban. A férj tudta jól, munkájának időtartama meg sem közelítheti régvolt idejét, ennek fényében visszatért a vállalat élére, azonban jóval nagyobb mozgásteret hagyott az alelnök számára. A megrendelések sorra érkeztek, a vevők pedig elégedettek voltak a szolgáltatás minőségével, sőt, egyenesen el voltak ragadtatva… ennek fényében a család vagyona egyre csak gyarapodott és nőtt. Természetesen ahogyan annak lennie kell, ezzel együtt egyenesen arányosan tetéződött az ellenségek száma is. Voltak olyanok, akik csak céges versenyfutásnak élték meg a vállalat egyre jobb működését, egyesek viszont személyes sértésnek vették, hogy Marius vagyona gyarapodva túlnőtte az övükét.

Noxar a terhesség alatt gyakorta látogatott el a kúriába, egyrészt üzleti ügyeket intézni, másrészt, hogy láthassa, az asszony hogyan érzi magát… esetleg megpróbálhasson hatni rá, mellette szebb és jobb élete lehetne. Noha Elora kedvelte a férfit, mindenképpen feledni szerette volna a történteket, tudván, bűnével akkor is együtt kell élnie, ha cinkostársa eltűnik a család életéből. Így is lett, a férfi érezte, hogy nincs keresnivalója, és nem fog sikerülni meghódítania az asszonyt, akibe oly hőn szerelmes… ennek fényében látogatásainak száma kopott, míg végül végleg abbamaradt… mi több, a Marius által üzemeltetett vállalkozással is felbontotta a szerződést. Természetesen a varázsvilágban azonnal pletykák indultak arról, hogy mi lehetett az ok. Sokszor súgtak össze az emberek ilyen, meg olyan teóriákat kitalálva, amelyeket az újságok ezt követően kész tényként írtak meg… elvégre két igen tehetős emberről volt szó, aki meghatározó szerepet töltött be a varázslótársadalom üzleti életében.

A két gyermek ebből semmit, vagy esetleg csak nagyon keveset érzett meg, minden adott volt a számukra a jóléthez, sőt, még többhöz is. Semmiben sem szűkölködtek, vagy szenvedtek hiányt. Élvezték az édesapa, az édesanya, és a két ágról a nagyszülők feltétlen szeretetét. Ajándékokkal halmozták el őket, minden, amit szerettek volna, azonnal az ölükbe hullott. Tehetősek gyermekének lenni azonban felelőséggel jár, és mint ilyenek, a két O’Niell elméjének pallérozása idejekorán vette kezdetét. A család jómódú volt, csak a varázslótársadalom krémjével tartották a kapcsolatot, ennek fényében egyszerűen már a gondolat sem merülhetett fel, hogy a két gyermeket ne magántanárok oktassák. A szülők és nagyszülők egyetlen hibájának a vér tisztelete róható fel… megéltek mellettük, mert nem tehettek mást, és a vállalkozás is ugyebár megkövetelte. Nem gondolták, hogy többek, vagy kevesebbek lennének, egyszerűen a múltra-, valamint neveltetésre való tekintettel úgy tekintettek rájuk, mint szükségességre.

Szépen lassan teltek az évek, és közeledett a porontyok ötödik születésnapja, amelytől majdan kezdetét veheti okításuk. Marius és Elora már mindent előkészítettek, hosszas keresgélés után felkérték a legjobbnak titulált tanárokat… a kúria egyik nagyobb lakosztályát mondhatni igazi iskolateremmé alakították, hogy mindenben Mary-Anne és Arion kedvében járhassanak. Történt azonban egy érdekesség, amelyet a férj nem tudott szem elől téveszteni, amely úgy beleette magát az elméjébe, mint valami rossz féreg az ízletes és lédús alma húsába. Minthogy minden, a Roxfortban tanult tárgyra fel szerették volna készíteni az örökösöket, így egy, a jóslástanban járatos asszonyt is megfizettek tanítása gyanánt. A szerződés megkötésekor a nő akaratlan, de szakmai ártalomként itatva végigmérte a férfi tenyerét… elsápadt. Először nem szeretett volna belemenni a részletekbe, de Marius már nem engedett, tudni akarta, mi a baj. A felbérelt tanár engedvén a nyomásnak jósolt az igencsak tehetős férfinek, melyből kiderült, az még az idén életét fogja veszíteni, és egy olyan szörnyű titkot fog megtudni, amely miatt halálában sem nyugodhat majd, mégsem térhet vissza, semmilyen formában. Az asszony sajnálta, hogy ilyen hírrel kell szolgálnia felvételének a napján, de a férfi megnyugtatta, hogy ő abban hisz, a saját sorsának a kovácsa, így ezt a jóslatot is csak egy jelnek veszi, amin változtathat, ha akar. Ennek ellenére úgy döntött, biztosítja a családja, de legfőképpen a gyermekei számára a hátteret. Legjobb barátjával megbeszélve felkerestek egy, a szakmájában nagyon jó hírű ügyvédet, akivel írásba foglaltatták Marius végrendelkezését. Ez pedig természetesen nem szólt másképpen, minthogy vagyonának hetven százalékát két gyermeke örökli egyenlő arányban megosztva, vállalkozásának rá eső részvényeit szintén ők kapják meg, de ezzel csak huszadik életévüket betöltve rendelkezhetnek majd, kitételként említve legjobb barátja alelnöki posztjának megtartását. A fennmaradó vagyon maradék százalékait természetesen felesége örökli. Mindezen vagyont halálát követően a Gringottsban osszák szét a megfelelő és megadott arányokra, majd külön széfekben tárolják azokat. A széfek ne kulccsal nyíljanak, hanem a tehetősebbek számára fenntartott, érintést felismerő zárakkal lássák el őket. Ezen célból a rendeletet követő héten két, a banktól érkező alkalmazott vizsgálta meg a két gyermek tenyerét, valamint Eloráét is, akinek csak annyit mondott a férj a vizsgálódásról, szükséges, és ne kérdezzen semmit. Noha valóban hitte, saját sorsának kovácsa, úgy látta jónak, ha felkészül minden eshetőségre.

Az év lassan telt, mintha az égiek is azt szerették volna, hogy a férfi több időt tölthessen családjával… ez persze csak álomszerű illúzió volt. Az esztendő utolsó hónapjában aztán bekövetkezett a tragédia, amelyet a felbérelt magántanár megjósolt. A család egy csodálatos színházi előadáson vett részt, melyet követően a thesztrálok mögé fogott hintón indultak meg hazafelé. Az egyik eldugottabb utcába fordulva az utazók egy nagyobb rázkódást éreztek csupán, valamint azt, hogy eddigi nyugalmas tempójuk egyre fokozódott. Marius kíváncsiságtól vezérelve húzta el az inasra tekintő ablak függönyét, ám meglepődve tapasztalta, hogy az félig kifordulva az üléséről élettelenül hevert. Azonnal pálcát ragadott, hogy megpróbálja megállásra bírni a gyorsuló szállítóeszközt, azonban mire a non-verbális ige végigszaladhatott volna az elméjén erős nyomást érzett a mellkasán, arcába pedig tűz csapott. Jómaga egyedül ült az elülső ülésen, amellyel szemben foglalt helyet felesége, valamint a két gyermek. Elora már akkor teste oltalma alá helyezte a fiatalokat, amikor a hintó még csak gyorsulni kezdett, így ők, ha nem is tökéletes, de biztonságban voltak. A szemből érkező tűz letépte a hintó elejét, és a felismerhetetlenségig összeégette Marius arcát, mellkasát… a csóva a testén a szélrózsa irányába csapott szét, így abból a felesége és a gyermekei nem kaptak. Azonban köszönhetően a hintó elülső totális roncsolódásának, az előre dőlt a kitörő kerekek miatt, majd többszöri bukfencet vetett. Az esetet egyetlen járókelő látta, aki azonnal jelentést küldött a minisztérium, valamint az aurórok felé. A másnap megjelenő bulvár újságok természetesen foglalkoztak a tragédiával, és nem meghazudtolva önmagukat máris teóriákat kezdtek gyártani az esetleges elkövetőkről. Beszámoltak róla, hogy a hintó ellen egy ismeretlen férfi követett el támadást, amelyben Marius O’Niell életét veszítette, Elora O’Niell, Mary-Anne O’Niell és Arion O’Niell súlyosan megsérültek. A kérdés már csak az volt, hogy a gyilkos az egész családot akarta, vagy csak a férfit. A biztonság kedvéért az aurórok úgy döntöttek, védelem alá helyezik a túlélőket felépülésük, valamint kihallgatásuk idejére.

A kórházba szállítást követően felbukkant az eltűnt madár Noxar, aki aggódva kereste fel a Szent Mungóban Alorát, remélve, nincs az asszonynak semmi baja. Noha még fájt a szíve, és a seb is mélyen tátongott, egyszerűen nem hagyhatta ki a meglátogatását. Ezen nem éppen kellemes kórházi élmény alatt ismerkedett meg Arion és Mary-Anne a velük egyidős Thomas P. Walkerrel.

Thomas P. Walker

A testvérpár, és a mindenkijét elveszítő fiú hamar szoros barátságba keveredett, egymás támaszaiként próbálták meg túlélni a nehéznek bizonyuló időket. Egyszerűen felfoghatatlan volt számukra, hogy soha többé nem találkozhatnak azokkal, akik a legfontosabbak az életükben.

Angyal, vagy démon

Az idő olyan lassan múlt, mint a fájdalom, amely átitatta az utóbbi esztendőket… olykor már-már megállni látszott. Mindkét gyermek nehezen tudta feldolgozni a halálesetet, Mary-Anne közel fél évig nem volt hajlandó megszólalni, magába fordult, és bánatába temetkezett. A legjobb minősítést szerzett szakértők vizsgálták, és az édesanyával karöltve foglalkoztak vele a nap huszonnégy órájában. A hathónapnyi kezelést követően is jobbára csak rövid tőmondatokkal volt hajlandó kommunikálni… két személy volt, akiknek kissé jobban is megnyílt, ez pedig nem más, mint testvére, és Thomas. Ariont évekig nyomasztó rémálmai kísértették, ahol mindig ugyanaz a képsor forgott le előtte… ahogyan a hintó eleje leszakad, az édesapja üvölt a tűz marta fájdalomtól, majd sötétség. Voltak napok, amikor tanulás közben is rátört az emlék… ilyenkor, noha igyekezett uralkodni magán, kiverte a víz, ingerlékenyebbé vált. Minthogy Thomasnak nem volt élő rokona, aranyvérére való tekintettel a család úgy döntött, magához veszi a fiút, hogy ő is megfelelő kezelésben részesülhessen. Az orvosok úgy vélték, mindhárom gyermeknek az a legjobb, ha mihamarabb visszazökkentik őket a mindennapokba. Tanulás, tanulás és tanulás, mert addig is elfoglalhatják magukat, és nem a szörnyű eseményekre gondolnak. Ez részben igaz is volt, egy esztendő multával a fiatalok ismét magas színvonalú magánoktatásban részesültek. Minden egyes tantárgy, amely fellelhető a Roxfortban, megjelent itt is a palettán, de ez kiegészítette még az etikett, valamint tánc is.

Elora is nehezen dolgozta fel a történteket, hosszú időn keresztül hasonló tüneteket mutatott, mint fia, álmában szörnyű képek peregtek le a szeme előtt. Nem egyszer ébredt fel úgy, hogy egy ápolónő ringatta a karjaiban, mert sikítani kezdett, valószínűsíthetően a látványtól, amelyet átélt. Fájdalmát enyhítendő Noxar igen gyakran látogatta meg, próbálta feledtetni vele a múltat, és egy szebb jövőképet varázsolni elé. Hosszú ideig az asszony csak kedves barátként tekintett az életében ismét megjelenő férfire, azonban az idő múlásával érzései újfen formálódni kezdtek. A két fiú hamar megkedvelte, jobban mondva, más nem lévén, elfogadta az egykoron Mariussal üzlettársi viszont ápolót, azonban Mary-Anne tartózkodó, sőt ellenséges maradt vele szemben. Senki sem tudta, hogy mi az oka, az igazat megvallva a lány sem… egyszerűen úgy érezte, hogy a férfi el akarja venni az édesapa helyét, azt pedig egyértelműen lehetetlennek tartotta. Elora többször is beszélt vele erről, próbálta megértetni az ekkor már nyolc éves kislánnyal, hogy az elhunyt édesapja a szívében mindig élni fog, de tovább kell lépnie, mert szeretné ismét megtalálni a boldogságát. A kislány nem értette meg, ha édesanyja szerette édesapját, hová szeretne túllépni, számára az egyetlen elfogadható út a gyász volt… örökre.

Újabb évek teltek el, a Mary-Anne – Arion – Thomas trió közötti viszony egyre jobban mélyült, gyakorlatilag az aranyvérű családok által tartott összejöveteleken megismert gyerekeken kívül nem igazán beszélgettek másokkal, csak egymás között. Az Elora és Noxar közötti kapcsolat olyannyira jól alakult, hogy a férfi beköltözött a kúriába, és magával hozta az előző házasságból származó, a trióval egyidős fiúgyermekét, akit Peter O’Connornak hívtak. A fiatal nagyon szélsőséges neveltetést kapott, gyakorlatilag nem tudott megmaradni egy szobában egy nem aranyvérű varázslóval, mugliról már szó se essen. Ez pedig nem volt elmondható a mellette élő három másik fiatalról. Egyiküket sem izgatta annyira a tiszta vérűség, egyszerűen megszokták, hogy a maguk fajtával beszélgetnek, de velük is csak akkor, ha szükséges és muszáj. Mindenkit kerültek, senkivel nem akartak túlzottan szocializálódni, amit a környezetük betudott szörnyűséges múltjuknak. Természetesen Noxar és Peter beköltözésekor a varázsvilág ismét felhördült, hiszen újabb pletykaalap adódott a számukra. Mindenki azt kezdte találgatni, a férfi vajon a nő pénzére hajt, vagy valós érzelmek lapulnak meg a háttérben.

Peter O’Connor

Merlin 1992. esztendejében aztán több, a család életét befolyásoló esemény is történt. Mary-Anne kapcsolata Noxarral egyenes arányban romlott, ahogyan a férfi egyre jobban közelebb került az édesanyához. Párszor megesett az is, hogy a férfi, és a fiatal lány közötti vitatkozás tettlegességig fajult, és természetesen a fiatalabb gazdagodott egy-két pofonnal. Ezt magától értetődően sem Thomas nem hagyhatta, Arion pedig pláne, hiszen vér a vére. Többször is konfliktus keveredett a helyzetekből, amelybe, hogy bonyolítsa azt, olykor Peter is beszállt édesapja oldalán. Az Arion és Peter közötti viszony innentől számítható tulajdonképpen, ahogyan az egyoldalú versengés is, mintegy önmagának bizonyítandó, jobb az O’Niell sarjnál. Ez a szellem teljesen hidegen hagyta Marius fiát, nem óhajtott részt venni a vele egy kúriában élő mániákusról. Az egyik nyugalmasabb napon aztán négy levél érkezett a Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskolából, melyben tudatták a fiatalokkal, felvételt nyertek. A jeles napon került bejelentésre az is, hogy Noxar megkérte Elora kezét, aki igent mondott. Mary-Anne felvételét beárnyékolták a történtek, és erősen összeveszett édesanyjával.

[Az első szárnycsapások]

Az első szárnycsapások

Több ízből is találó a cím, de haladjunk szépen sorjában. A nyár még otthon telt a fiataloknak, bár hármójuk már szeretett volna kireppenni az iskolába, hogy kicsit maguk mögött hagyhassák az utóbbi napok történéseit, és feldolgozhassák, hogy valaki az édesapjuk helyébe akar lépni. Mindenesetre kis megnyugvást jelentett a számukra, hogy a két felnőtt keveset tartózkodott otthon, tekintettel az esküvő előkészületeire. Történt az egyik napon, hogy a trió tagjai a kúria legfelső emeletének ablakában üldögéltek, amikor Mary-Anne felvetette, ha Noxar elveszi az édesanyját, akkor neki valószínűleg fel kell vennie az O’Connor nevet, amit érthetően nem szeretett volna. A beszélgetésbe való ezen közbevetés annyira meglepte Ariont –aki bele sem gondolt eleddig ezen helyzetben-, hogy tenyerét rossz helyre téve egyensúlyát veszítette, és kiesett az ablakon. Mindegy utolsó mentsvárként megpróbált csapkodni a karjaival, minden mindegy alapon… Mary és Thomasnak ideje sem volt pálcát rántani, annyira gyorsan történt minden. Ahogyan Arion zuhant a közel hat emelet magasságból, karjai zsugorodni kezdtek, alkarján pedig tollak jelentek meg. Legnagyobb szerencséjére az ezekkel való kapkodás meghozta valamilyen formában a sikert, a lába eltörött, de komolyabb baja nem esett. Az orvosi vizsgálatok alatt kiderült, hogy animágus, arra is sikerült fényt deríteni, hogy alakja nem más, mint egy vándorsólyom. Ezen tulajdonságát örökölte, Marius jól tartotta titokban, de jómaga is büszkélkedhetett ezzel a kiváltsággal, mint kiderült az orvosi papírokból. Változó eredménnyel, de aznap Mary-Anne, Thomas és Peter is kivizsgálásra került. Négyükből kettejüknél állapították meg az animágusi hajlamot.

A nyár megpróbáltatásait követően megkezdődött az iskola első éve, amelyre hárman nagy elvárásokkal tekintettek, főleg annak tudatában, hogy nehezen ugyan, de megoldottá vált, hogy Arion és a másik animágus csemete egy kis behatással, órákat vehessen McGalagony professzortól a fejlődésük érdekében. Peter már az első napon a bajt keresvén próbálta felhívni évfolyamában és házában a figyelmet, ő bizony felsőbbrendű. Ezen irányú kirohanásait tetézte, hogy az évben egy igen veszélyes helyzet is kedélyeket borzolt. Kinyitották az eleddig csak könyvekben legendaként emlegetett Titkok kamráját, amelynek szörnyűséges lakója purgát tarthat a nem aranyvérű diákok között. Mary-Anne, Thomas, Arion és Peter sem tartozott a veszélyeztetettek közé… utóbbi egyszerűen rajongott az ismeretlenért, aki a szörnyet az iskolára eresztette. A trió tagjai itt szembesültek vele először, hogy egy nem aranyvérű ember is lehet értelmes, kedves. Kapcsolatokat is alakítottak ki, de jobbára megmaradtak egymás között.

A griffendél házfejétől vett órák nagyon jó irányba haladtak, Arionék egyre hosszabb időre voltak képesek animágusi alakjukat magukon tudni. Eleinte alig pár percre voltak csak képesek átváltozni, az év vége felé ez közel negyed órára rúgott. McGalagony úgy értékelte a fiatalok tehetségéből fakadóan, hogy a második év végére elsajátíthatják a tudományt középszinten, onnantól azonban maguknak kell továbbfejleszteniük ismereteiket, vagy a nyári szünetekre profi tanárt kell fogadniuk. Idejéből már ilyen magas fokú ismeretek átadására nem jut elegendő. Mary-Anne tanulmányi átlaga volt a legjobb a trióból, minden tantárgyból nagyon jól teljesített… természetesen megvoltak a gyengéi, de még így is jobb átlagot ért el, mint a két fiú. Tudták jól, hogy a lány a tanulásba menekült emlékei, valamint édesanyja házasságának gondolata elől. Inkább elolvasott öt könyvet is egy nap, csak ne kelljen azon kattognia, mi lesz, ha télen, vagy nyáron hazatér. Arion és Thomas sem teljesítettek rosszul, köszönhetően a magántanárokkal való idejekorán megkezdett felkészülésnek. Ez természetesen Peterrel sem volt másképp. Az év alatt az immáron mostoha testvérpárrá avanzsáló két fiú viszonya egyre romlott. A passzív fél természetesen O’Niell volt, a kezdeményező pedig O’Connor.

A soha nem alvó kastély

A második év szintén érdekesre sikeredett, köszönhetően az Azkabanból megszökött fegyencnek, akivel tele volt a bulvárlapok címoldala, Sirius Blacknek. Az igazat megvallva a két testvér és Thomas nem alkotott véleményt, ki tudja, miért dugták be a férfit a legádázabb börtönbe. Persze, az olvasottak alapján mindenképpen odavaló volt, de az éveik során sokat megélt fiataloknak volt már annyi sütnivalójuk, csak akkor alkotnak képet valakiről, ha már ismerik is az illetőt. Mindenesetre az esemény kihatással volt az iskolára, ugyanis a Roxfort védelmére Dementorokat rendelt ki a Minisztérium. A vonaton történt is egy incidens, de arról vajh keveset lehet tudni, mert mind a tanári kar, mind pedig az érintettek hallgatnak. Persze pletykák keringenek, hogy egy azkabani őr megtámadta Harry Pottert a vonaton, de ugyebár, az ember annak hisz, amit a saját szemével lát. Mindenesetre többször is látni lehetett az egyes óraközi szünetekben, hogy a griffendéles fiút a csuklyájuk alá bújt mardekárosok piszkálják. Peter egyszer, talán kétszer részt is vett ebben a hülyeségben, tekintve, nem akart kimaradni semmi olyanból, ami számára móka, mások számára inkább szánalmas cselekedet.

Az év nagyon lassan csordogált, a két animágius tanonc nagyon szépen haladt a tanulmányaival, és egyre hosszabb ideig voltak képesek másik alakjukat magukra ölteni. A téli szünet előtt már mozgáshelyzetekből való átalakulást is tanultak, amely sokkal nehezebben volt kivitelezhető, mint az álló helyzetből való.

A szünet aztán hatalmas perpatvart hozott, Noxar feleségül vette Elorát, és kérvényezte, hogy a gyermekek vegyék fel az ő családnevét. Vér szerinti fia teljesen felháborodott, ez volt az első alkalom, hogy ellent mondott édesapjának, persze a trió oldalára nem akart állni, akik szintén ellene voltak családnevük megváltoztatásának. Mindenesetre a szünetben megtörtént a sajnálatos eset, Mary-Anne O’Niell Mary-Anne O’Connor lett, Arion O’Niell pedig Arion O’Connor. Peternek ez természetesen újabb alapot szolgáltatott arra, hogy kiélezze a még mindig egyoldalú versengését, bizonyítandó, csak ő az egyetlen és az igazi O’Connor.

Az iskolába való visszatérést követően a trió lány tagja újra szótlanabbá vált, depressziós lett. A családnevének megváltozását úgy értékelte, mintha elszakították volna édesapja utolsó emlékétől is. Arion viszont nem adta fel, többszöri bagolyváltást követően meghallgatást nyert a Minisztériumban, ahová elkísérte őt az édesapa által hátrahagyott vállalkozás alelnöke, a család névtelen védelmezője, valamint a jogászai. A közel egy órán keresztül tartó tárgyaláson sem Noxar, sem pedig Elora nem jelent meg a beidézés ellenére, így a pert a fiú nyerte, aki ezzel elérte, hogy testvére és jómaga is visszakapják a régi családnevüket. Noha erről akkor még nem tudtak, a jelenlegi gyámjuk kitagadta őket, így önnön vagyonukból kellett finanszírozniuk iskolájukat és minden kiadásukat. Minthogy a vagyonhoz leghamarabb a tizennyolcadik életévüket betöltve juthattak hozzá, így az édesapa legjobb barátja elintézte, hogy fizetéséből vonják a költségeket. A trió ekkor került igazán közel Ashton Ridgwellhez, aki immáron hosszas évek óta vezette a céget, hogy majdan átadhassa azt a két gyermeknek.

Ashton Ridgwell

A végrendelet kitétele szerint a férfi addig nem volt elmozdítható helyéről, amíg Mary-Anne és Arion el nem érik huszadik életévüket. Esetleges baleset, vagy haláleset esetén a gyerekek gyámjára száll a vállalat, de csak amíg, nem lesz belőlük nagykorú. Októberben a testvérpár születésnapján Arion egy medállal díszített nyakláncot adott húgának, amelyen a család címere volt látható, hátoldalába pedig Marius képét gravíroztatta.

Az év második fele a kis sikernek köszönhetően valamivel nyugalmasabban telt, leszámítva Peter folyamatos zaklatását, amelytől a trió egyszerűen nem tudott megszabadulni. Tanulmányaikban nagyon jól haladtak, mintha a nevük megőrzése újabb erőt adott volna nekik, Thomast pedig húzták magukkal.

Egy újabb tragédia

Ahogyan eddig minden egyes év, ez sem képzett kivételt az érdekesség fogalma alól. Az idén megrendezésre kerülő Trimágus tusának ugyanis a Roxfortot választották otthont adó színhelyéül. Mindenki tisztában volt azzal, hogy az plusz megmérettetést is jelent, hiszen házigazdának lenni természetesen nem könnyű feladatokkal járó dicsőség. Az első feladat mindjárt a külön táncóra volt, amelyet év elejétől majdhogynem minden egyes nap gyakorolni kellett, hogy adott pillanatban tökéletesen működjön az összhang, szimbolizálva az iskolában lévő összetartozást, valamint összetartást. Ez nem jelentett különösebb gondot, hiszen magántanári okításuk ezen a téren is biztosított volt az iskolába való felvétel előtt. A Roxfort egységességéről persze beszélni sem lehetett, hiszen a házak közötti, jobban mondva a mardekár és a maradék három ház közötti viszony egyre jobban elmérgesedni látszott. Legalábbis Arion ezt állapította meg bizonyos események folytán, természetesen ehhez hozzátette a féltestvérével való kapcsolatának rossz ízét is. Mary-Anne és Peter viszonya is egyre jobban elmélyült a veszekedések és összetűzések terén. Olykor már-már annyira elfajultak az egyes eszmecserék, hogy Noxar többször is rivallot küldött a lánynak, amelyet aztán Elora nyugtató levele követett. Ez persze nem enyhített a lány érzésein, ő még mindig azt vallotta, édesanyja elárulta édesapja emlékét, ezért pedig nagyon nehezen fog megbocsátani neki.

Az egyik Roxmortsban való kirándulás alkalmával egy fura, idegen hölggyel volt szerencséje a triónak megismerkednie, mint utóbb kiderült a nő jós volt, nem más, mint az, aki megjósolta O’Niellék édesapjának a halálát. A világ kicsi, mondhatná az ember, de az események ettől a pillanattól kezdtek egyre veszélyesebbé és gyorsabbá válni a kis csapat számára, és lehet másokéra is. Az asszony kiszúrta magának Ariont, és hosszasan méregette, fixírozta… ő természetesen csak annyit érzett a dologból, hogy egy vadidegen ember le sem veszi róla a szemét. Minthogy nem tartozott a túlzottan szívbajos emberek körébe, felkelt az asztaltól, és megszólította az őt bámulót, akivel ezután hosszasan beszélgetett. A magát Caroline Steelnek bemutató nő csatlakozott az asztaltársasághoz, és mindenkinek jósolt egyet. A miértre a kérdés az Arionnal való beszélgetés volt, ott derült fény ugyanis az ismeretlen ismeretségre. A Mary-Anne-nek való jóslás hidegzuhanyként ért mindenkit, az pedig, amit az öregasszony utána mondott, pláne. A fiatal lánynak a halálát jósolta a nyári szünetre, és elmondta, az édesapának való jóslás minden egyes részletét is a megfelelő ellenjuttatás begyűjtését követően. Kiderült, hogy Marius tudta, ki fogja elkövetni a gyilkosságot, ez az információ pedig hatalmas lavinát indított el.

Arion ettől a naptól szinte elszakíthatatlanul követte testvérét, Thomas pedig szintén így tett. Az estéket, amikor nem lehettek együtt a hálókörletbe való visszavonulás miatt, a két fiú egy lányra bízta, akivel jó kapcsolatot ápoltak. Ő volt Mary-Anne szobatársa már elsős koruk óta, így meglehetősen jól ismerték. Az O’Niellok fiatalabbika megrögzötten kutattatni kezdett, levelet küldött Ashtonnak, amelyben ecsetelte, mit tudott meg… a férfi pedig válaszként megírta, utánajár az ügynek. Olyan március környékén jött vissza az egyetlen, ezzel a témával foglalkozó levél, amelyben kiderült, hogy Marius valóban ismerhette a gyilkosát, mi több, kutakodott is a férfi után… ehhez pedig a vállalat nem egy erőforrását felhasználta, jól elrejtve a könyvelésben. A jelenleg gyámként oltalmazó férfi nevet, neveket nem tudott mondani, csak jelezte, hogy talált valamit.

Az év végét beárnyékolta a Trimágus tusán Cedrig Diggoryval történt esemény, nevezetesen, a fiú életét veszítette az utolsó feladatkör megoldása közben. Továbbá az év közben hallott jóslat is, amely továbbra sem hagyta nyugodni Ariont.

Az utolsó felvonás

A nyár a közelmúlt eseményeinek hatására sokkal zaklatottabban kezdődött, mint amilyen amúgy lenni szokott. Mary-Anne teljesen magába fordult és senki mással nem volt hajlandó kommunikálni vér szerinti testvére, és fogadott testvérén, Thomason, valamint gyámján kívül. Már az édesanyjára is ellenségként tekintett, aki csak nehezíteni szeretne amúgy sem könnyű életén, sem, mint segíteni. Ashton és közötte jó pár bagolyváltás történt, amelyekből nem minden információ jutott el Arionhoz és Thomashoz, a lány már maga próbálta összerakni a kirakós darabkáit, annyira megszállottá vált édesapja gyilkosának felkutatása ügyében.

A helyi bulvár és szennylapok mindeközben elkezdtek arról cikkezni, hogy Harry Potter megőrült, hiszen azt állítja, Tudjukki visszatért. Az igazat megvallva ez volt az a hír, ami jelen helyzetben a trió egyik tagját sem tudta megrázni. Az egyik napon aztán fontos levél érkezett, amelyben Ashton annyit kért, azonnal hagyja el Mary-Anne, Arion és Thomas a szülői kúriát, és menjenek be hozzá a vállalkozás központjába. Természetesen nem kellett kétszer megírnia, a csapat azonnal útra kerekedett, hogy kideríthessék, vajon a gyámjuk miért rángatja el őket az otthonnak már közel sem nevezhető birtokról. A megérkezést követően furcsa események kezdtek el kibontakozni. A csapat lány tagja azonnal a mellékhelyiségbe szeretett volna menni, azonban testvérének konoksága itt is jól megmutatkozott. Megmondta, egyetlen pillanatra sem fog elszakadni mellőle, mert ott akar lenni mellette a nap minden egyes másodpercében, hogy megvédhesse, legalábbis megpróbálja. Többször is testvére és barátja tudomására hozta, hogy önmagát tartaná felelősnek, ha megtörténne a szörnyűség. A beszélgetés közben aztán furcsa dolog történt, Arion sem tudta igazán hová tenni, le is fagyott egy pillanatra. Mary-Anne szőkés hajtincsei egyszeriben elvörösödtek… ezzel egy időben a leányzó futásnak eredt. Thomas azonnal utána vetette magát, fogadott testvére azonban csak álldogált, és egy szót ismételgetett folyamatosan… elszúrtam… elszúrtam… A pár másodperces blokkot követően a vállalat hopporral működő kandallójához sietett, majd hangosan kiejtve a kúria nevét próbált meg hazamenni. Nem sikeredett, így más választás nem lévén, azon járművet választotta, amivel a trió megérkezett… a hintót. Közel fél órás volt az út nyugalmas tempóban. Arion azonban nem kímélte a számára ekkor még láthatatlan thesztrálokat.

Bevágtázva a kúria udvarára a torkában olyan hatalmas gombóc keletkezett, hogy levegőt is alig kapott. A cselédek női tagjai hangos, és fülsiketítő hangon sírtak, és ölelgették Elorát, valamint Noxar O’Connort… ez pedig nem sok jót sejtetett. A fiú kétségbeesetten mérte végig a házat, és azonnal megakadt a szeme testvére ablakán, amelyben már csak vöröslő szilánkok voltak felfedezhetők. Egyre szaporábban kapkodta a levegőt, nem akarta elhinni… nem akarta, hogy valóság legyen az átkozott jóslat. Lepattanva a hintóról indult meg hatalmas iramban a ház előtti kavicsos felé, hogy megnézze, ott hever-e… átszakítva az aurórok kordonát szaladt a földön heverő test irányába. Attól közel három, négy méterre megállva tekintett körbe, már nem volt önmaga, nem tudta kontrollálni a testét. Eddigi szapora légzése gyorsult, a gombóc már fojtogatóan mardosta a torkát, nem kapott levegőt… elhányta magát, próbált talpon maradni, de nem sikerült, sehogyan… mintha minden szétkapcsolt volna az agyában, elsötétült előtte a világ.

Öt nap telt el, a tragédia óta. Thomas minden egyes napot a Mungóban töltött, barátja mellett… így tett természetesen az édesanyja Elora is. Noxart elszólította a kötelesség, intéznie kellett az O’Niell vállakozással kapcsolatos ügyeket, ugyanis, mint kiderült, amikor a trió, jobban mondva a két barát meglátogatta a cégnél Ashtont, az már három napja halott volt. Egy bejelentésnek köszönhetően találták meg a holttestét. Az ismeretlen, magát Mary-Anne-nek kiadóra körözést adtak ki, a fiatal fiúnak ugyanis nem sikerült elkapnia, hiába eredt utána. A már csak egyetlen O’Niell sarj ébredése nem volt a legkellemesebb, ugyanaz a fájdalom gyötörte, mint ott, az udvaron, nem enyhült semmit. Az édesanyának javasolták a pszichológiai kezelést, és azt, hogy a fiú hagyjon ki egy fél esztendőt, csak azt követően térjen vissza. Természetesen Arion erről hallani sem akart, jelezte, hogy nem őrült meg, csak kell neki a nyár hátralévő része, hogy összeszedje magát. Barátja mindenben a segítségére volt, amiben csak lehetett. Noxar többször agresszívebben tűnt a szokottnál, de okát sem fiának, sem feleségének nem volt hajlandó elmondani, mindig egy tipikus válasz mögé bújva kerülte meg a kérdéseket, mely szerint nem jött be egy üzleti megállapodása.

Mint hetekkel később egy közjegyző megkeresésére kiderült, a vállalkozás, amelyet még a fiú édesapja indított, az újonnan megalakult igazgatótanács kezébe került, amíg Arion nem éri el a huszadik életévét. Ashton a vagyonát rá, és Mary-Anne-re, valamint Thomasra hagyta, amelyet a Gringottsban helyeztetett el a már meglévő számlákon. Ezenfelül egy levél is várta a fiút, amely szintén csak és kizárólag a varázslótársadalom leghíresebb bankjában helyben, tanúk jelenléte előtt volt átadható. Ebben a levélben nem szerepelt más, mint az Ashton általi nyomozás részletei. Kiderült, hogy az édesapa haláláért egy bizonyos Maxwell C. Harrington a felelős, akinek az előző napon egy nagyobb összeget utalt át az O’Connor társaság. Természetesen az ügyben azonnal nyomozás indult, Elora pedig követelte, hogy a férfi azonnal szedje a sátorfáját a gyerekével együtt, és hagyják el a kúriát, amely az aurórók védelmi programja alá került, tekintettel a későbbi tanúskodás miatt. A nyomozás nem hozott sikert, mi több, zátonyra futott… nem lehetett egyértelműen rábizonyítani Noxarra a gyilkosság kitervelését, sem pedig az arra való felbujtást, így felmentették a vádak alól, mondván, cége bármely vezető tagja elrendelhette, elintézhette a pénz átutalását.

A negyedik év szomorúan és csendesen telt, leszámítva az iskolai változásokat. Umbridge, és egyebek. Thomas és Arion is elvonulva a társaiktól tengették mindennapjaikat, és tanulásba fojtották bánatukat. A sikeres vizsgákat követően már csak pár nap volt a költözködésig haza a kúriába, amikor aztán kibújt a szög a zsákból, levél érkezett Petertől…

Thomas P. Walker
alias Bagoly

„

[Jellem]

         Jellem

A legnehezebb rész, bevallom, ezt hagytam utoljára, tekintve a fiú összetett személyiségét.

Roppant nyugalmas jellemről beszélünk, gyermekkora óta az egyik leghiggadtabb volt a trió tagjai között is, ezen még a közel illetve régmúlt eseményei sem voltak képesek változtatni. Mindenkor a megfontoltság jellemezte, nem volt a kirakóban olyan elem, amelyről ne tudta volna pontosan, hogy mikor fog a helyére kerülni. Egyszer hibázott mindösszesen, húga halálakor, tekintve, hitt egy jóbarát levelének, aki akkor már –a fiú még nem tudott róla, de- halott volt. Még körültekintőbbé vált azóta, ha lehet ilyet mondani.

Jelleméből fakadóan nem a nagy csínyek kiagyalója, szeret kimaradni az olyan dolgokból, amelyek komolytalanságra utalnak. Természetesen igazának megvédése teljesen más kategóriába tartozik. Minthogy fontosnak érzi a róla és családjáról varázslótársadalomban kialakult képet és renomét, ennek a fényében tesz az ellen, aki megpróbál valamilyen formában ártani ezek ellen. Ez e tétel Peterre nem igaz, minthogy őt csak egy idióta kisgyereknek tekinti, akinek a szavait senki sem veszi komolyan.

Életének eseményei végett antiszociálisnak mondható, akinek igazán meg tudott nyílni, az egyedül Thomas. Természetesen, ha szóba elegyednek vele diáktársai, tanárai, helyzettől függően megmutatja kifinomultan kommunikálni is képes oldalát.

Mindezek figyelembevételével zárkózott jellemként beszélhetünk róla, akit igazán megismerni roppant nehéz, és nagy kihívás.


         Apróságok

mindig ||

• Marius emléke
• Mary-Anne emléke
• Thomas
• Tanulás
• Animágia

soha ||

• Noxar
• Peter

dementorok ||  Édesapja és testvére halálának emléke
mumus || Testvére infernusként
Edevis tükre ||  Visszaforgatni az időt, és megmenteni édesapját, valamint testvérét, Mary-Anne-t
titkok || Nincsenek titkai, mindig is nyílt és egyenes ember volt, amióta él.
rossz szokás || Nem tudom, a rossz szokások közé sorolandóak-e a következő tulajdonságok… azonban régóta Arion barátja vagyok már, engem olykor kitérítenek a hitemből. Egy roppant nyugalmas emberről beszélünk, akit kihozni a sodrából gyakorlatilag lehetetlen. Akinek mégis sikerülne ez a mutatvány, az valószínűleg bekerülne a varázsvilágban számon tartott rekordok könyvébe. Nyugalma valószínűleg csak külső, egyszerűen múltjának eseményeiből nem tudom elhinni, hogy odabent nem tombol valami. Az, amilyen higgadtsággal kezel egyes helyzeteket, olykor bizony már idegesítőnek hathat.

Másik rossz szokása a szótlan kommunikáció, amikor csak bólint, testbeszéddel kommunikál.


         A család

apa || Marius O’Niell – Anglia – Godric’s Hollow – 1955.03.29. – Aranyvérű – Halott
anya || Elora O’Connor - Anglia – Norfolk – Minor Tent’s – 1957.12.31. - Aranyvérű
testvérek ||  Mary-Anne O’N’iell – Anglia – Norfolk – Minor Tent’s – 1981.10.08. – Aranyvérű - halott
családi állapot || egyedülálló
állatok || Ír Pellentér – a hollóhoz igencsak hasonlatos testfelépítésében, tollai azonban ezüst-kék szín világítanak - Seraph

Családtörténet ||
Arion mindkét szülő oldaláról régmúltra visszanyúló családfával rendelkezik. Mind az édesapai ágról származó O’Niell-ek, mind pedig az édesanyai ágról származó Bright család szerepel a Mágiaügyi Minisztérium megfelelő ügyosztályának nyilvántartásában. Noha egyik család sem nevezhető túlontúl híresnek, azért az O’Niell fa az évszázadok során folyamatosan az előkelő és elit tagjává kezdett válni, amely végül Marius esetében csúcsosodott ki, tekinthetően vagyonára és vállalkozásának mivoltára. A család mindig próbált a semleges oldalon maradni, a háború előtt, alatt, és napjainkban is.

A Bright családfa szerényebb múlttal és jelennel rendelkezett és rendelkezik manapság is. Nem sorolhatóak az elit közé, bár a Marius és Elora közötti házasság valamelyest lendített reputációjukon. A család mindig próbált a semleges oldalon maradni, a háború előtt, alatt, és napjainkban is.

Mint minden aranyvérű családban, a két fa esetén is fontosnak tartották a szülők, nagyszülők, és felmenők, hogy a vonal megmaradjon, és ne „szennyeződjön” be. Nem voltak a muglik és félvérek esküdt ellenségei, egyszerűen a hosszas esztendők alatt kialakul szokásokat követték. Marius O’Niell-nak, ahogyan minden édesapának a vágya fiúgyermek volt, hogy legyen, aki továbbviszi a család nevét, és gazdagbítja azt a közeljövőben, emeli tekintélyét.

Az O’Niell család mottója : „Aki sajnálja a pénzt a tudás megszerzésére, az nem számol a tudatlanság költségeivel.”
A Bright család mottója : „Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!”
Az O’Niell név eredete Írországba vezethető vissza, jelentésként egyetlen szó fűződik hozzá az évek során élők sorsából fakadóan : fájdalom


         Külsőségek

magasság || 171 cm
tömeg || 70 kg
szemszín || mélybarna
hajszín || mélybarna
különleges ismertetőjel || -
kinézet ||
Aranyvérű család gyermekeként nem kellett nélkülöznie, ennek fényében igen jó húsban van a fiatal úrfi. Nem lehetne azt mondani róla, hogy fölös zsír lógna rajta, erre mind édesapja, mind pedig édesanyja gondosan ügyelt. Szerették volna, ha elsőszülött fiúk jól fest az elegáns estélyeken, amikor más aranyvérű családok előtt kell pózolni. Testtartása úrias, járása könnyednek, mégis büszkeséggel itatottnak hat.

Arion arca hosszúkás, inkább ovális, sem, mint kerek lenne. Erős az állkapcsa, ahogyan az álla is, mely egyfajta dekadens tekintetet varázsol arcára. Ezt csak erősítik szemének ívei, melyekkel a kontraszt valóban egy kellemes egészet ad. Általánosságban véve egyfajta titokzatos, mégis talán fájdalmasnak ható maszk mögé rejtőzik, amely egy idő után esetleg idegesítőn hathat. Haja barna, abból is a mélyebb tónusokat képviseltetve. Feje búbján hosszabbra maradt, míg oldalt megritkítva, rövidebb szálakkal büszkélkedhet. Ápolt, mindig és mindenkor, ez nála alapelv.

Amennyiben nem az iskola kötelező viseletét kell magára öltenie, úgy a drágább anyagokból készült ruháit viseli. Nem ragaszkodik egyetlen színhez, több kedvence is van, melytől öltözködésének stílusa széles skálát képvisel. Ízlésesen válogat, itt érteni kell a színek megfelelő kombinálását.
egészségi állapot || || Gyakorta migrénnel küzd, olyankor kissé agresszívebb a viselkedése


         A tudás

varázslói ismeretek ||

• Alkímia – Ario átlagos teljesítményt nyújtott a tárgyból, tekintve, az anyag érdekesnek hatott a számára. Arra azonban nem szakított időt, hogy tudását esetlegesen nem iskolai irodalmakkal is bővítse.
• Asztronómia – Mindig elbűvölték az éjszakai égbolt képei, szerette a csillagászatot, otthoni magántanárával a szünetekben mindig hozzátett egy kis pluszt a félév anyagához. Átlag feletti teljesítményről tett tanúbizonyságot, az órákon aktív résztvevő volt.
• Átváltozástan – Animágusi mivoltából fakadóan mondani sem kell, hogy ez az óra áll szívéhez a legközelebb. Rengeteget tanult McGalagony-tól, valamint a felbérelt, felsőfokú képzést adó magántanároktól.
• Bájitaltan – Az alkímiával azonos szintű óra a szemében. Noha az anyag érdekes, időt nem szakít ismereteinek plusz bővítésére. Átlagos jegyekkel büszkélkedhet.
• Bűbájtan – Nagyon szelektíven viseltet az óra iránt, ami felkelti az érdeklődését, annak utánajár, ami nem, azt pedig hanyagolja.
• Gyógynövénytan – A családi vállalkozásból fakadóan átlag feletti a teljesítménye… nemhogy szereti az anyagot, imádja, és az órákon kívül rendszeresen bővíti ismereteit a könyvtárban, illetve a tanár által javasolt művekkel.
• Jóslástan – A legborúsabb tárgyak egyik a számára, utálja, soha nem akar hallani róla. Jegyei alig ütik meg az elfogadhatót belőle. Magát az órát is feszéjezve üli végig, tartva attól mikor derül ki újabb szörnyűség valamelyik hozzátartozójáról.
• Legendás Lények Gondozása – Felemásan szerepel a tanórákon. Azon alkalmakkor, amikor az aktuális lények felkeltik az érdeklődését, akár plusz tanulást is kezdeményez. Amennyiben viszont számára érdektelen állatról van szó, az anyag átolvasása is nyögvenyelősen megy.
• Mágiatörténet – Kiegészítő óraként tekint rá, nem mondható, hogy túlzottan érdekelné. Ennek ellenére figyel az órán, és jó jegyeket szerez belőle.
• Mugliismeret – Nem igazán ragadta meg az óra hangulata… nem azért, mert utálja a muglikat, egyszerűen csak nem érdeklik.
• Seprűlovaglás –A magántanártól vett órák egyértelműen meglátszanak rajta, nyakatekert és vakmerő mozdulatokra is képes… gyakran olyan kombinációkat is bevállal amelyek esetleg testi épségét veszélyeztetik.
• Rúnaismeret – A másik olyan tárgy, amitől kirázza a hideg… ennek ellenére az alap, elvárható szintet teljesíti belőle mindig.
• Sötét Varázslatok Kivédése – Szereti magát az órát, valamint magát az anyagot is. Kiemelkedően teljesít, magántanára egy egykoron Durmstrangos diákból lett nevelő volt, és az jelenleg is.
• Számmisztika – Kiegészítő tantárgy, figyel az órákon, átlagos teljesítményt nyújt belőle.
• Animágia  : McGalagony két éven keresztül okította, mely alatt középszintű tudásra tett szert. Ezt követően minden egyes téli, illetve nyári szünetben magántanára folytatta felsőszintű oktatását. Nagyon jó eredményekkel szerepel az órákon.

felvett tantárgyak ||

• LLG
• Alkímia
• Számmisztika

mugli képzettségek || -
pálca típusa || 15 ¼ hüvelyk – Szőlőágból kimunkált pálca, magját pedig egy főnixtoll adja
különlegesség ||

• Patrónus bűbáj – alakja : Vándorsólyom
• Animágus - alakja : Vándorsólyom

         Szerepjáték-példa

Az előtörténet első része úgy gondolom megteszi. Szükség esetén persze szívesen pótolni fogja a hiányosságait.


         Egyéb

Noxar ismeretlen helyre távozott, Peter továbbra is iskolába jár, azonban gyámsági papírjai nagyszüleihez kerültek.

Az Arionra vetett „exmemoriam” varázslat révén, hogy diáktól származott, pillanatnyi eszméletvesztéssel járt csak. A fiú állapota a nyáron stabilizálódott, augusztusban tért magához, tehát az esetet követően másfél-két hónappal. Az orvosok véleménye szerint az iskolakezdésre fizikálisan már egészséges lesz, eltekintve az esetleges pszichológiai következményektől.

Kedves Arion!

Egy lenyűgöző előtörténetet olvashattam, és ezennel felmentelek a szerepjáték példa megírása alól - pedig a szabály szerint előírt! De látva a tartalmas és rendkívül érdekes történetet (mindenkinek javaslom, hogy olvassa el, mert megéri, még a hossza ellenére is!), meggyőztél arról, hogy remekül tudsz játszani és megállod az oldalon a helyed.
Elég nehéz a döntés, mivel a Hollóhát és a Griffendél ház is közel áll a karakterhez, azonban a Süveg itt csücsül mellettem és ő azt súgja, hogy a házad a

GRIFFENDÉL

legyen. Nagyon jó játékot kívánok neked!
Kérlek, még annyit tegyél meg a játék megkezdése előtt, hogy írd be magad a Népszámlálásba, foglalj avatart és válassz fakultatív tárgyakat!

Üdvözlettel,

Mrs. Norris