Drew Conolly

   Alapok

jelszó || Szótlanul tették meg az utat Roxmorts határáig."
teljes név || Drew Matthew Conolly
becenév || Drew, Matt
nem || férfi
születési hely, idő || 1982. április 12., Liverpool
kor || 16
vér || arany,
iskola || Roxfort
évfolyam || öt
szak ||-
munkahely || -

   A múlt

Drew apja a Conolly varázslódinasztia sarja, édesanyja is egy régi, nemesi származású máguscsalád leszármazottja, így Drew egy igazi aranyvérű, gazdag család tagja. Ennek köszönhetően már kisgyerek korától el volt kényeztetve, semmi más dolga nem volt, mint az állandóan a kúriára sereglő vendégek hallgatása, gyerekeik szórakoztatása. Apja nem dolgozott, az ő és Lindsey, az édesanyja öröksége bőven elég volt, hogy remekül éljenek. Az örökmozgó és élettelteli Drew azonban gyakran elunta magát testvér és barátok nélkül. A vendégségbe érkező gyerekek ugyanis nem igazán kedvelték, mivel előszeretettel mártotta be őket olyasmikért, amiket valójában ő csinált. A fiú azonban élvezte a balhékat, nem úgy, mint a vendégei, akik lassan nem akartak vele együtt lenni, így ez a fajta szórakozása is el-elmaradt. 7 évesen majdnem kapott egy runespoort, de első próbálkozásait apja pofonokkal jutalmazta, s csak jóval később rengeteg tanulás után idén ősszel kapta meg azt amire oly régóta vágyott.
   Ezek után alig maradt valami kellemes elfoglatsága, szüleit lekötötte a társadalmi élet. Lassan beleszeretett a zenébe, és a mai napig szenvedélyesen szereti. Hallgatja ha dühös, ha nem érzi jól magát, ha álmos, dudorászik ha unatkozik, stb... 10 évesen felfedezte, hogy ha nagyon mérges vagy vidám, szóval ha erős érzelmek érik, képes tüzet gyújtani. Ezt a titkot azonban senkivel sem osztotta meg, kivéve unokatestvérével és legjobb barátjával, Lucas Conollyval. Lucassal sok közös vonásuk volt, és bár természetükben meglehetősen eltérőek voltak, mégis remekül megértették egymást. Sokszor tettek rossz fát a tűzre, és ilyenkor (bár Lucas ezt ellenezte) Drew régi szokásához híven kisebb hazugságokkal kimentette őket, később viszont Luke általában elmondta az igazat is- kissé tarkítva. Együtt azonban könnyen elkápráztattak bárkit, személyiségük lenyűgöző volt, mindenki szerette őket, bár tűz és víz voltak. Drew mindig számított a követlező lépésre és csendben kiszámította azt, Lucas addig fejest ugrott bármibe. Drew előbb megismerte az embereket és aztán közeledett hozzájuk, Lucas azonban mindenkivel barátságos volt az első pillanattól kezdve. Ezek az eltérő vonásaik ahogy teltek az évek és kisgyerekből kamaszokká váltak, egyre jobban kiéleződtek, és szinte csodaszámba ment a barátságuk.
   Drew magától értetődően megkapta a roxforti levelet, ekkor Lucas már a második évét kezdte az iskolában. Drew már nagyon várta a kastélybeli életet, ahol esélye nyílt új kalandokra, új ismeretségekre, tehát egy egészen új és változatos életre. Lucas azonnal a szárnyai alá vette, de erre nem igazán volt szükség. Drew már az első napokban hasonló barátokat talált magának, mint ő maga, akik ráadásul rajongtak érte megnyerő modora, intelligenciája és (leginkább a szebbik nem képviselői) feltűnő jóképűsége miatt, és a sok ember közt kiélhette magát, még a tanulással sem foglalkozott eleinte. A magányt mindig is gyűlölte, az unalmat méginkább, ezért gyakran csoportosan kalandozott el, és ha lebuktak, nem egyszer a követőit mártotta be, akik azonban egy szót sem szóltak róla. Az első év tehát kapcsolatai kiépítésével telt, és nem csak követőkre, de társakra is talált, akik ugyanolyan eszesek voltak, mint ő. Lucas viszont egyre inkább eltávolodott tőle, mindketten másféle körökben mozogtak, és bár majd' minden nap beszéltek és jól elvoltak, már érezhetően nem volt olyan szoros a kapcsolatuk, mint kisgyerek korukban.
   Ez év nyarán szülei új eszméket kezdtek hangoztatni. Bár régen sem kedvelték különösebben őket, de most egyre többet beszéltek a muglikról és a "sárvérű" varázslókról, mindezt megvető hangnemben és lekicsinylően. Drew eleinte nem értette az ellenszenvet, hiszen az iskolába rengeteg mugli származású gyerek járt, nem egyet ismert is közülük, sőt még jó ismerősei is akadtak köztük. Az otthon töltött két hónap kellemetlenül érintette. Rossz körökben kérdezősködött, olyan embereknek írt levelet, és a vérmániások valamint az otthoni beszélgetések kezdték meggyőzni őt is a vérárulók és sárvérűek ocsmányságáról. Unokafivérével is alig beszélt már, ha igen, akkor is meglehetősen felszínesen vagy hűvösen. Apja ugyanis Lucas családját vérárulónak titulálta, amiért nem egy mugliszármazású varázslócsaláddal jó viszonyt ápolt, mi több, szinte reklámozta őket az aranyvérűek közt, és nyilvánosan kijelenetette, hogy a vérmániások sokkal rosszabbak, mint azok, akiknek nincs mágikus felmenőjük. Az év nyarán Drew megismerkedett egy halálfalóval, aki náluk járt, és akiről kiderült, hogy távoli rokona. A férfi egy hétig volt náluk, de ő igyekezett elkerülni, mert bár tudta, hogy biztonságban van, nem szívesen tartózkodott a halálfaló közelében, akiből áradt a gonoszság. Drew megijedt és tanácstalan volt, nem értette, mit keres náluk egy a Sötét Úr csatlósai közül. Kis korától fogva hallott Voldemortról, de egészen addig nem is fogta fel, mit jelent, ha valaki a muglik ellen fordul - vagy épp melléjük áll. Félni kezdett, azt hitte, belőle is halálfalót akarnak majd faragni. Félelmét egyedül Lucassal akarta megbeszélni, de egy kihallgatott beszélgetés után, amiben Lucas családját rettentő rossz színben festették le, teljesen megváltoztak az érzelmei. Az iskolai barátai tanácsát kérte ki, akik szinte egybehangzóan állították, hogy Voldemort eszméi helytállóak, és a varázsltársadalomban semmi keresnivalója ennek a söpredéknek vagy a mugliknak. A nyár végén egy szinte teljesen új Drew tért vissza a Roxfort falai közé.
   Mikor Lucas beszélgetést kezdeményezett vele, ő örökké rideg és cinikus volt vele, a félelem és tanácstalanság, az undorral vegyes kétely miatt kifordult önmagából. A régebben humoros és önálló fiúból gúnyos és arrrogáns társasági lény lett. Aranyvérűekkel vette körül magát, és nem is barátkozott nagyon mással. Ha mégis kedveni kezdett volna valakit, aki "nem volt arra érdemes", erőszakkal nyomta el magában ezeket az érzéseket, és bár fájt miatta a szíve, maradt a magukat nagyra tartó vérmániások körében. Másodikban történt a tragédia.
   Lucas családja meghalt. Drew jól tudta, miért és hogyan. Szülei már hetekkel azelőtt célozgattak "barátjuk és a Társaság" céljaira, a halálfalókra, akik újra mozgásba lendültek, és itt-ott balesetknek álcázott gyilkosságokkal foglalkoztatták magukat abban a reményben, hogy ha uruk, Voldemort újra köztük lesz, ezzel majd örömöt okoznak neki. Nagyon kevés ilyen eset történt, mert nem hívhatták fel magukra a figyelmet. Drewt megrázta, hogy épp nagybátyjára esett a választás, de nem mutatta. Mikor Lucas kisírt szemmel kereste fel, ő nem tudott mit mondani. Elfordult unokatestvérétől, és egyedül hagyta a fájdalmával. Lucas nem tudhatta, hogy Drewnak az eset ugyanannyira fáj. Ez volt azonban az a pont, ahol mindkét ifjú Conolly utat választott.
Drew látta, hogy ha életben akarja tudni a saját csaláját, nem tehet mást: maradnia kell az aranyvérű, arrogáns és legtöbb esetben egocentrikus vérmániások közt. A halálfalók vagy exhalálfalók gyerekei is ott voltak körülötte, álandóan jelentve az othoniaknak az iskolában történt dolgokról. Ez a kényszerű döntés teljesen kiégette. Mosolya már csak cinikus maszk volt, nevetése jeges szúrás, tekintete sötét és mogorva, vagy ravasz és kihívó. Átvedlett, és már ő sem tudja, mihez kezd majd később.

   Jellem

Drew jó társalgó, kissé csipkelődő és ravasz kisgyerek volt, mindig ki tudta beszélni magát a nehéz helyzetekből. Szerette, ha elismerik képességeit, ennek érdekében gyakran produkálta magát, ami azonban bájának köszönhetően sosem tűnt mesterkéltnek. Talpraesettsége és megnyerő megjelenése miatt sosem látott akadályt semmiben, és amit a fejébe vett, azt igyekezett is megvalósítani, bár a figyelmét kevés dolog kötötte le igazán. Ahogy egyre idősebb lett, egyre jobban tudta használni jó emberismerő és befolyásoló képességét, ennek köszönhetően mindig elérte, hogy megkedveljék és egy idő után az emberek bizalmába férkőzött. Ezt eleinte nem rosszindulatból tette, egyszerűen szerette, ha emberek veszik körül és foglalkoznak vele, sosem szerette a magányt. Később azonban, ahogy teltek a sötétebb hangulatú évek és főképp nyarak, ismeretségeit, kapcsolatait haszonszerzésre, kicsinyes tettekre, szórakozásra is használta. Idővel megelégelte (jórészt az otthoni állapotok miatt) a felesleges emberekkel, főképp mugliivadékokkal való haverkodást, és nyíltan kimondta: a sárvérűek semmit sem érnek, és habár ezt nem teljesen gondolta komolyan, előszeretettel emlegette. Minden évben egyre ridegebbé vált, érzelmeit már nem mutatta ki olyan nyíltan, mint régen, régi kapcsolatai megváltoztak, új barátokat szerzett. Vidámsága elenyészett az otthoni nyomás hatására, nevetni már csak ritkán lehet, azok is gonosz kacajok, és nem szívből jönnek.
Nem egy vakmerő ember, megfontolja a döntéseit, mérlegel, hogy hogyan jöhetne ki legjobban a helyzetből. Csak ha nagyon felhúzzák, lesz hirtelen haragos, könnyen felkapja a vizet, és olyankor megállíthatalan és kiszámíthatatlan.

   Apróságok

mindig ||
Zene
Balhék
Tűz
Aranyvér
Csoki
Házikedvencek
soha ||
A származás megtagadása
Háború
Felelősséget vállani tetteiért
Savanyúcukorka
A vagyon elherdálása

dementorok || Nincsen semmi különös, csak a szokásos hideg üresség.
mumus || Egy kétfejű ember ahol az egyik fej Voldemort, a másik Dumbledore feje.(Fél a döntéstől, hogy nemsokára el kell döntenie melyik oldalhoz csatlakozik)
Edevis tükre || Ha belenézhetne a tükörbe két fiút látna amint barátságosan lapogatják egymás hátát(A két fiú kicsit hasonlít rá és Lucasra)
titkok ||
- Ha erős érzelmek érik, képes tüzet gyújtani
- Cigizik(de ez annyira nem nagy titok)

rossz szokás ||
Gyakran dudorászik
Ha valami balhét csinál megpróbálja másra kenni(általában sikerrel)

A család

apa || Ronald Conolly, 48, aranyvér
anya || Lindsey Conolly, 47, aranyvér
testvérek || nincs
családi állapot || nincs
állatok || egy runespoor és egy törpegolymók idegességlevezetére

Családtörténet ||

A Conolly család mindkét ága egészen a régmúltba vezethető vissza. Anyai részről az első említés VIII. Henrik korában íródott, ekkor kapott a királytól grófi rangot, mivel nagy segítség volt az egyházszakadás során (konfúziós bűbájok hatására egy csomóan álltak a király mellé, de persze ezt ő nem tudta, mert hát azonnal máglyára vetették volna akkor is, ha férfi).Az apa Ronald családfáján ír, és kelta ősöket lehet felfedezni, s az akkor még McNolly család az 1800-as évek végén települt be Angliába.
A család a tipikus nagyszájú, de inkább lábtörlőnek használt aranyvérű család, akit a Nagyúr bármikor bármire ugraszthat, de mivel kétségtelenül tehetséges mágusok és boszorkák a család tagjai, ezért sosem bántották őket, annál is inkább, mert annyira hangoztatják a sötét nézeteket, hogy nincs is más választásuk. Ráadásul az örökségekből, és az apa Mágiaügyi Minisztériumi állásából( Legendás Lányek osztály vezetője) és a feketepiaci tevékenységből élnek, tehát sok hasznuk nincs.
Nem megrögzött vérmániások, de akadtak szélsőséges alakok is. Drew nagyapjának a nagybátyja például megtagadta a varázslást, és bár nem volt kvibli, de kettétörte a pálcáját. Akadt viszont pont az ellentét is: az első betelepült McNolly azért kereszteltette át magát Conolly-ra, hogy ne ismerjék fel, Írországban ugyanis olyan durva módszerekkel félemlítette meg a rangban alatta állókat, hogy azt Angliában nem látták volna szívesen.
Mivel a Nagyúr sosem bízott meg bennük, a családot nem nagyon érintette a háború. Úgyhogy azon kívül, hogy haptákban kellett állniuk, semmi feladatot nem kaptak. Voldemort szemében ők is csak egy elkényeztetett család voltak, akik semmire sem jók, maximum a feszültség levezetésére, és az aranyvér csillogtatására.

Külsőségek

magasság ||180 cm
tömeg ||78 kg
szemszín || halványkék
hajszín || sötétbarna
különleges ismertetőjel || jégkék szemek
kinézet || Ha szembe találnánk magunkat Drewwle az utcán, akkor egy könnyed járású fess fiatalembernek is gondolhatnánk. Félhosszú sötétbarna hajjal és halványkék íriszekkel, mely pillantástól úgy érzi magát az ember mintha egy jeges tengerben úszkálna. Azonban nem mindig ad külsejére, gyakran jelenik meg gyűrött ruhákban, borostás arccal. És sokszor lóg egy cigi a szája széléből. A varázsvilágban használt ruhadarabokat nem kedveli, süveget ritkán hord, s talár is csak néha található rajta. Kedveli viszont a mugli tornacsukákat a fekete farmerokat s a színes( kék, lila, piros) pólókat. Emellett gyakran látható talpig feketében, általában akkor öltözködik íg ha rossz hangualtban van.
egészségi állapot || egészséges

   A tudás

varázslói ismeretek ||
varázslói ismeretek || Az eddigi iskolában töltött 5 és fél év anyaga nagyjából megtanulva. Akadnak kisebb nagyobb hiányosságok, ezért sosem sikerül tökéletes vizsgát tennie( általában az írásbeli részen bukik el) A varázslatok jól mennek neki. LLG-ből viszont mindig évfolyama legjobbja volt ugyanis apja révén hamarabb megtanult bánni az állatokkal, mint azok akik csak az iskolában tanultak LLG-t. Azonban folyamatosan bővül a tudás a fejében, hiszen otthon nem néznék jó szemmel ha ne msikerülne minimum 10 RBF-et összegyűjteni. Bár szerinte nem a tanulás az élet legfontosabb dolga.

felvett tantárgyak ||
Rúnaismeret
Alkímia
LLG
mugli képzettségek || Gitár és Zongoratudás
pálca típusa || 10 hüvelyk egyszarvúszőr szőlőfa
különlegesség || Patrónus - királykobra

   Szerepjáték-példa

Rohanok..
Gyorsan száguldok végig a lakáson anélkül, hogy törődnék bárkivel, s bármivel ami az utamban áll. Ha valaki olyan meggondolatlanságot követne el, hogy elém áll, akkor azt hiszem esne egy szépet. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, s szinte betöröm a szobám ajtaját, hogy a könyvespolcomat leborítsam egyetlen könyv kedvéért. Majd mikro kezembe kerül az ágyamhoz ülök, s remegve kezdem lapozgatni. Ashwinder, Erkling, Kiméra, Lethifold, Nundu, Plimpy, Puffskein. Mind megannyi csodálatos, és kevésbé csodálatos bestia, melyekről már megannyit hallottam, azonban most egyik sem érdekel. Még néhány oldalnyi lapozás után eljutok az S betűhöz, s elégedett mosollyal olvasom fel – Runspoor- A képe egy háromfejű kígyót ábrázol majdnem pontosan olyat mint amit percekkel korábban apámnál láttam. Mély levegőt veszek, s hangosan olvasni kezdem: - „A háromfejű Runespoor őshazája Burkina Faso. 180-200 cm.es, élénk narancssárga, testét fekete csíkok díszitik. Igen feltűnő állat, ezért a B.F.-i M.M egyes erdőkben feltérképezhetetlen rezervátumokat jelölt ki számára. A runespoor nem különösebben agresszív lény, egykor a feketemágusok kedvelt állata volt – Érdekes tény, kíváncsi vagyok a sötét nagyúrnak, vagy Grindenwaldnak volt-e valaha ilyen teremtménye. – A faj sajátos viselkedési szokásait azokból a párszaszájú varázslók leírásaiból ismerhetjük, akik birtokoltak, és kifaggattak ilyen lényeket. Ezekből a feljegyzésekből kiderül, hogy a kígyó egyes fejei más-más célt szolgálnak. A (szemből nézve) bal oldali fej a tervező. A középső fej az álmodozó, míg a jobb fej feladata a kritizálás – érdekes, tehát a három fejben, három különböző agy van. Mintha egy emberi agyat szétválasztottak volna, három különböző testbe, mely lényegében mégis egy test. – gyakori az olyan példány aminek hiányzik a jobb feje, mert a másik kettő összefogott, és együttes erővel leharapta bírálóját. A runespoor a mágikus lények között egyedülállóan száján préseli ki a tojásait. Ennek és magának a bestiának évszázadok óta virágzó feketepiaca van.”
A svékonyka szöveg túl rövid volt, s alig tartalmazott információt erről a csodálatos álaltról. Csak bámulom a mellé nyomtatott fekete – fehér mozgó képet, miközben elképzelem narancssárga, fekete csíkozású testét. S csak bámulom és bámulom, miközben semmi más nem jár a fejemben. De innentől kezdve tudom, nekem kell egy ilyen.

Mivel apám a Mágiaügyi Minisztérium Veszélyes Lények osztályának legfelsőbb vezetője(Ahova anno a Sötét Nagyúr idején verekedte fel magát ilyen pozícióba – s annak bukása után is megtartott, hiszen családunk sosem tartozott a belső körbe, így inkognítóban tudott maradni) íg nem csodálkozom, ha gyakran veszélyes és igen ritka álaltok fordulnak meg a házunkban. Nem ritka eset, hogy azok az állatok, és egyéb részeik pl: tojások, különböző preparátumok amiket a fekete piacon apám utasítására foglalnak le az árusoktól gyakran egy kis kerülővel ott kötnek ki, persze jóval magasabb áron, s mi húzzuk le a busás hasznot. Ugyanígy járnak azok a „szegény” kisérleti állatok amiket különböző őrült varázslók és boszorkányok kisérleteznek ki teljesen hétköznapi állatokból. Talán enne köszönhető, hogy már kiskoromban megtanultam bánni a szelídebb állatokkal, és az iskolában is az LLG lett az egyik kedvenc tárgyam, s természetesen ebből voltam a legjobb is. Elég volt egy pillantás, s én azonnal beleszerettem a Runespoorba, szerelem első látásra akár így is nevezhetnénk. S eltökélt szándékom volt, hogy szerzek is magamnak egyet, hiszen első válasza a kérésemre( hogy adja nekem azt amit elfogott) egy büdösnagy pofon volt néhány apai jótanács kíséretében. Persze azóta megértettem a szándékát. Nem csodálom, hogy 10 éves fejjel még nem bízott rám egy ilyen még ha nem is veszélyes, de értékes bestiát. Az elmúlt évek során elolvastam minden létező könyvet, amit csak írtak a témában, s a pofonok és büntetések ellenére folyamatosan kérleltem szüleim, s próbáltam bizonyítani nekik, hogy igenis méltó vagyok. Az eredmény nem is váratott magára, a munka meghozta a gyümölcsét, s jó pár év tanulás után idén iskolakezdés előtt magamhoz ölelhettem az első saját Runespoorom.

Az éjjeliszekrény mellett állókancsóból töltök egy pohár hideg töklevet, hogy enyhítsem vele szomjúságom, majd a baldachinos ágy függönyét behúzva kezembe veszem kis kedvencem, s az ágyra ledőlve mosolygok a régi emlékeken.

   Egyéb

A kastélyban rendezett nagyobb eseményekről (kviddics meccsek, trimágus tusa) általában lemarad. Jobban szeret egyedül üldögélni, s elmélkedni. A halálfalók betörése, s Dumbledore halála megviselte, azonban ennyivel nem sikerült a jók oldalára billenteni a fiút. Nagyon ingatag személyiség , akit nagyban befolyásolnak a vele kapcsolatba kerülő emberek, ez a befolyásolás azonban csak az oldalra igaz, ahol ezek a bizonyos emberek állnak( jó, rossz, semleges)