jegyzetfüzet

ha lenne türelmem naplót írni, akkor új nyelvet találnék ki. vagy valami képírást, nem inkább új nyelvet, egy kódnyelvet. vagy egy kódnyelvet, ami valamilyen képíráson alapszik. egyszer olvastam egy ilyenről, hogy két karakterrel akármilyen szót le tudtak írni. nem túl bonyolult, mégis egy így írt levelet, vagy hosszabb terjedelmű szöveget kibogarászni, megfejteni a kód ismerete nélkül, igen nehéz. sokkal egyszerűbb szóra bírni a feladót. emlékszem, ott is azon buktak meg, hogy többen ismerték a nyelvet, és le volt írva a kód. én biztos nem árulnám el senkinek, és az emlékeimet is módosítanám, csak az kéne, hogy visszanézze valamelyik legilimentor. ez a halálfaló csürhe túl bolond ahhoz, hogy megfejtse, de mivel titkos félnek tőle, és valószínűleg rögtön eltalálna egy zöld fénysugár... na jó, azért ne beszéljünk sztereotípiákban, biztos vannak ott is hátborzongató elmék, maga v... vo...
mi az, hogy még gondolatban sem merem kimondani a nevét? miért félek tőle ennyire? ezt nem láthatja, ha meg belenéz valamelyik híve a fejembe, nem ez lenne az utolsó csepp a pohárban, végeznének velem más miatt is. csak azért is kimondom... volde...
ugyan miért kéne kimondanom? mi jelentősége van egy puszta névnek? túl sok szimbolikát teszünk mögé, már el se fér az a sok minden, amire egy normál ember asszociál, ha meghallja ezt a nevet. rövid ez a szó ahhoz, hogy olyan sokat jelentsen. na ezért hamarabb ölnek meg. már ha azok a hülyék egyáltalán tudják, hogy ez mit jelent. szinte sajnálom már vol..., szóval őt, hogy ilyen hülyékkel kell együtt dolgoznia. talán a régiekbe még szorult némi értelem, de ez az új generáció már menthetetlen... még az a malfoy fiú akibe szorult némi értelem, de azt is csak a vak buzgóság hajtja... a két csatlósa meg... remélem még azelőtt meghalnak azok a seggfejek, mielőtt a génállományukat továbbviszik. az evolúció zsákutcái azok...
normális dolog ilyet kívánni? most mondhatnám, hogy ezzel az emberiségnek akarok jobbat, de nincsen igazam, mert végtére is mindenkinek megvan a joga a saját életéhez, és ahhoz is, hogy ezt milyen szellemiségben teszi. ha valaki hülye, akkor hülye. ezen nem lehet változtatni, csak, ha kihalnak a hülyék... na tessék, már megint itt járok! mint abban a mugli iskolában, amikor felküldtek glasgow-ba a központi kórház pszichiátria részletére... hehe. sok szerencsétlen, még hogy érzelmileg autista vagyok. egy érzelmileg autista, hogy írhat verseket? nem olyan botor dolgokat fabrikálok, mint az a sok nemnormális akinek csak a metrum meg a rím számít! pedig, ha tudnák, hogy csak az arabok használtak összecsengő sorvégeket! a mi költészetünktől távol állt az ilyen! igen, nálunk a tartalom volt a lényeg, az én verseim is tömör érzelemkötegek, ezeket öntöm szavakba, és nem is a szavak a lényegesek, azok csak a közvetítő anyagok, a repülők, amikben a pilóták az érzelmeim és belehatolok egyenesen a vénájukba. engem olyan nem érthet meg aki még nem okozott magának fájdalmat. azon nincsen seb, amin keresztül én bejuthatok a vérébe, aztán ott élősködök. mikor még friss az élmény bent vagyok, kiteljesedek csak rólam szól minden, aztán szépen lassan leülepedek, elbújok a falon és ott várok lesben... a megfelelő pillanatra áhítozok, és minden megfelelő pillanatnál ismét én uralom a testet, ilyen az én költészetem.
hehe... még, hogy költészet... minek vagyok én olyan nagyra magammal? mert majd én fogom megváltani a világot, mi? ez a túlzott messiás-komplexus nem tesz jót se neked, se a barátaidnak.
hehe... még, hogy barátok... mintha lennének olyanjaid...