-Repül a repül a... Sunny? -Repüüüül! ::

[-Repül a repül a... Sunny? -Repüüüül! ::]

-Repül a repül a... Sunny? -Repüüüül! ::



Sunnyyy!! Sunnyy! Kelj már fel a csudába is!! Elfelejtetted, hogy ma van a kviddics válogató? Azonnal kecmeregj ki az ágyadból, különben lekésed. Hangik a másod éves leányhálók ajtaja felől az éktelen dörömbölés, és az azt kísérő kiabálás. Felnyitom fél szemem, és vasvilla minőségű szúrós tekintettel figyelek az ominózus irányba. Válaszolni nem válaszolok, csak a párnámat kapom elő a fejem mögül, és hajítom homlokegyenest az ajtónak. Nagyon gyermeteg, és persze hatástalan lépés volt ez, de hát ilyen vagyok. Még csak egy gyermek. Hangosan fújtatok, majd villámgyorsan nekilátok készülődni a válogatóra. Nagy mázlim van; anyám ugyanis jelenleg nem tartózkodik az iskolában, úgyhogy legalább ma, a nagy napon nem kell Őt elviselnem. Az ügyes bajos reggeli dolgok elintézését követően már rohanok is a pályára, ahol már nagyban zajlik a válogatás. Remélem nem késtem el. Ugye nem… Szerencsére úgy tűnik, még időben vagyok. Kissé komikus látvány lehetek, ahogy lihegve rohanok a seprűvel a hátamon. Lihegve fékezek le a csapatkapitány előtt, aki vigyorogva adja meg Nekem az itinert, hogy hol a helyem. Felteszem az őrzőkesztyűket apró kacsóimra, magamhoz veszem a Jólsep-R 6 osomat, és teszek pár bemelegítő kört a pályán. Aztán elfoglalom helyemet az őrzőkarikák előtt. Hamarosan kezdetét is veszi az igazi banzáj. A cikeszt kiengedik a ládából, és a kvaff is a magasban van. Az idő kellemes, mindössze egy kis szellő fújdogál a pályán. Szorgalmasan körözök a csapatunk karikái körül úgy látom az ellenfél megkaparintotta magának a kvaffot, és most az egyik háztársam sebesen közeledik felém. Mindeközben egy gurkót, ami felém repült a terelő könnyűszerrel szerepéhez híven elterelte az irányomból. De nem lélegezhetek fel. Hisz a lány ügyesen mentette ki a gurkót a három hajtó előtt. Nincs messze az őrzőkarikáktól. Amikor már arra számítottam, hogy rádob, hirtelen átpasszolta egy másik üresen maradt hajtónak a csapatából. Az a másik viszont elhajítja a kvaffot, nagyon oda kell figyelnem. Rántok egyet a seprűn, és a seprű részével sikerül megakadályoznom, hogy átjusson a karikák valamelyikén a legnagyobb labda. Nagyot sóhajtok. Ez meleg helyzet volt. Nem sokon múlt, hogy gól legyen. De nincs idő ilyeneken mélázni. Hamarosan újabb támadás indul a mi csapatunk karikái felé. Ez sem lesz könnyű eset. A gurkók ráadásul ma igen indulatosak, adnak Turneréknek munkát bőven. Már majdnem háromszor fejbecseszett az egyik. Hogy az anyája kapná be a menetét. Saoirse Simmons pedig egyre közeledik a kvaffal. A lány taktikát vált az előzőn okulva, és megpróbálja kijátszani a gyenge pontomat. Hogy alacsony vagyok. Ezért a fejem fölött próbálja meg bejuttatni a karikába a keze ügyében lévő kvaffot. A csudába is. Hirtelen feljebb húzom a seprű nyelét, ennek következtében magasabban helyezkedem el a levegőben. Egy pár pillanatra elengedem mindkét kezemmel a seprű nyelét, és felnyúlok a sebes iramban támadó kvaffért. Ismét sikerült megakadályoznom egy gólt minden erőmet megfeszítve. De az állás még mindig döntetlen. Harington is valahol sebesen cikázik a levegőben az ellen fogóval viaskodva. Csak nem előkerült a cikesz? De bizony elő. Nem sokára megszólal a jelző síp. Vulkanov professzor pedig lefújja a mérkőzést. Mivel Sol megszerezte az aranycikeszt. Nem tudom mennyire lesznek Velem megelégedve, hisz nem Én vagyok az egyetlen, aki jelentkezett a Hollóhát Kviddics csapatába őrzőnek…