Régen látott sorstárs
Hűvös, unalmas novemberi este
- Egy korsó almabort, fiam! -hallom a jól ismert, roskatag hangot a hátam mögül. A kezemben tartott poharat törölgetve megfordulok; Nick papa a szokásos széken ül, én pedig a szokásos mozdulattal töltök tele neki egy korsót. Jóval 50 fölött jár már, de szívós, mint a bőrszíj amivel apán szokott elkalapálni gyerekkoromban. Ha látná, hogy a fiacskája egy nevesincs mugli falu kocsmájában dolgozik... az lenne csak a kurva nagy buli!
Vigyorogva teszem le a szeszt Nick papa elé, majd komótosan nekiállok megtömni a pipámat az oldalamon lógó dohányos zacskóból. Az öreg hálásan kortyol bele a félhomályban aranyló nedűbe.
- Még mindig szarakodik a traktor, papa? -sandítok fel, majd hosszan pöfékelni kezdek, amíg a dohány be nem izzik. Általában leszarom mások piti gondjait, de az öreg más volt. Kedveltem.
- Ne is mondd, fiam. Tegnap egy órát bütykölte az unokám, de reggel megint nem indult el.- Na, holnap majd megnézem, papa - a fényesre kopott pultra könyökölök, majd elengedem az első sűrű, nehéz füstfelhőt az emelet felé. A walesi kéket jobban csípem, de a francos muglik között csak francos mugli dohányt szívhat az ember, ha nem akar lebukni. Én meg pláne nem akartam.
Kerek 8 hónapja élek ebben a kihalófélben lévő tetűfészekben, ahol már csak 50 és a halál között van élet, egy-két kivétellel. Ideális terep a magamfajtának.
- Egészségedre, fiam! -nyújtja a korsóját Nick papa.
- A holnapra, és hogy mindig lehet szarabb -koccintom a pult alól előbányászott vodkámat a korsó üvegéhez, majd egészségtelenül nagyot kortyolok belőle. Valamiben meg kell halni.
- Ugyan, fiam -rázza meg a fejét az öreg-
te fiatal vagy még, előtted az élet. Ne mondj ilyeneket. -még a pulton felejtett kezemet is megpaskolja. Szép tőle, de engem ez nem vigasztal.
Éppen rávágnám, hogy mennyire hányingerem van az optimizmusától, de nem akarok a lelkébe gázolni. Fogalmam sincs, mi van velem, de tényleg kedvelem az öreget. Sokat látott, tapasztalt fószer, megjárta a muglik nagy háborúját is. Olyan életbölcsesség rejtőzött abban a kopaszodó fejében, ami előtt még nekem is le kellett borulnom. Csak az a baromi nagy naivizmus ne lett volna mellette.
Szóval inkább kussoltam és néztem, ahogy a lakosság férfirésze elkortyolja a bambiját a tévé előtt. Be kell ismernek, fasza egy találmány ez a tévé, ennél jobban csak az írógépet szerettem. Meg a kocsikat. Éppen a tegnapi meccs ismétlése ment: ha jól értettem, a foci a kviddics mugli megfelelője volt. Baromi unalmas egy játék, ha engem kérdezel: 20 pasas kerget egy tök egyszerű labdát 90 percig, és próbálnak betalálni a másik csapat kapujába. A kviddicsben legalább bárki eltörheti valamijét bármelyik percben.
Élvezettel szívom meg a pipát, majd a nyikordulásra a bejárat felé tekintek. Magas, kellemesen telt szőke nő lép be rajta, az a fajta, aki még nem túl kövér, de kellemesen lehet rajta mit fogni. A látványt a világos szemek és az apró, csókos száj tetőzte be, na meg a mélyen kivágott pólója. Megköszörültem a torkomat, miközben mohón bámultam a tüneményt. Kezdett szűk lenni a nadrágom.
A nő mosolyogva ült le a pulthoz Nick papa mellé.
- Helló, Max -csicseregte, miközben fülig pirult. Már vagy egy hete jött be rendszeresen fél nyolc körül, hogy semmitmondó hülyeségekkel traktáljon.
- Cherry, virágom -fújom ki a következő adag füstöt- a szokásosat?
- Igen, de ma dupla adag vodkát tegyél bele -idétlenül rezgeti a szempilláit. Nem tudom, miért hiszik a nők, hogy ez sejtelmes. Szerintem b.szottul idegesítő, de ezt persze nem kötöm Cherry orrára. Eleve milyen épeszű anya ad ilyen nevet a lányának? Mintha valami kurva lenne...
Leteszem elé az italt, majd pofátlanul végigmérem, bunkó módon elidőzöm a ruha kivágásánál, végül mélyen a szemébe nézek, miközben az ujjaim véletlenül az övéihez érnek.
A feje még vörösebb lesz, gyorsan belekortyol a vodka-narancsba. Látom a libabőrt a karján: ez jó jel. Talán még ma este megdöntöm.
- És mi járatban? Csak nem a meccsi érdekel? -a hangok durvák, darabosak ahogy kiejtem a szavakat. Kiérezni belőlük az idegen szülőföldet. Tovább törölgetem a nemrég letett poharat, miközben a pipát a számban tartva füstbe borítom a környéket. Cherryre kacsintok.
- Hát, öhm... igazából hozzád jöttem -az egyik szőke tincset kezdi csavargatni-
elromlott a mosogatógépem és nincsen pénzem szerelőt hívni... meg tudnád nézni? Nem lennék hálátlan...Felcsillan a szemem. Ha nem is ma, de holnap biztosan meglesz a csaj. Nem lenne hálátlan... ajánlom is, te kis perverz! Ingyen én sem dolgozom.
- Hát... megnézhetem éppen, de csak Nick papa gépe után -bökök borostás állammal a szomszédos széken ücsörgő öreg felé. Az sumák módom elvigyorodik: mondom én, hogy dörzsölt egy fazon!
- Ne aggódj, szívem -hajolok már-már kellemetlenül közel- értek a mosogatógépekhez.
Intenzíven szemezek a libával, majd őt is füstfelhőbe burkolom. Gyorsan lehajtja a pohár alján lötyögő maradékot, majd rendel egy újabb adagot.
Miközben kitöltöm, a saját poharamba kortyolok. Talán ez a holnap mégse lesz olyan szar.