|
|
« Dátum: 2011. 05. 17. - 12:20:11 » |
0
|
KIERA RILEY
Alapok
jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!" teljes név || Kiera Riley becenév || Kiky nem || Nő születési hely, idő || Bolton, Great Manchester; 1980. 11. 12 kor || 17 vér || Félvér iskola || Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola évfolyam || Hatodik A múlt Gyerekkor
November leghidegebb éjjelén jöttem a világra, a Riley család következő sarjaként, Boltonban. Először bemutatnám a szüleimet, hiszen úgy illik. Édesanyám, Maya Winsley, aki brit származású, egészen huszonkét éves koráig élt Londonban. Ezután ismerte meg édesapámat Steven Riley - t egyik nyaralása során ahol rengeteg időt töltöttek együtt és elválaszthatatlan barátok lettek, majd a barátságból pedig szép lassan szerelem lett, aminek a gyümölcse én magam vagyok. Szüleim az első pillanatoktól kezdve elhalmoztak szeretettel. Én lettem a kis királylány, aki csak a legjobbat érdemelte annak ellenére, hogy szüleim keményen dolgoztak a Minisztériumban, hogy megbiztosítsák mindazt amire szükségem lehet.
Gyerekkorom nagy része eseménytelenül telt, hat éves koromig az anyai nagymamám vigyázott rám, a többi nagyszülőmet sose ismertem. Vele egy igen bensőséges valamint őszinte viszonyt alakítottam ki. Adisson nagyi nyolc éves koromban, elhunyt. A hír borzasztó szomorúsággal borította el szívemet, hiszen ő volt az egyedüli személy életemben akinek minden el tudtam mondani anélkül, hogy elítéljen vagy kioktasson. A nagyi halála után teljesen magamba zárkóztam és keveset foglalkoztam a dolgokkal magam körül, a halál fogalma viszont annál jobban foglalkoztatta személyemet. Nem tudtam feldogozni azt a tényt, hogy egyszer mindannyian megindulunk azon az úton amely után nincs visszatérés, annak ellenére, hogy édesanyám valahányszor próbálkozott meggyőzni, hogy szeretteink a halál után is köztünk vannak és vigyáznak ránk.
Kilenc éves koromban átköltöztünk Londonba. A szüleim azt gondolták, hogy ez a változás jót tesz nekem és sikerül majd elfelednem azokat az emlékeket amelyek egy éven keresztül sanyargatták lelkem. Itt indultam el iskolába, méghozzá mugli iskolába. Ekkor még nem volt semmi jele annak, hogy boszorkány lennék, ezért senki nem féltett attól, hogy leleplezem a világunkat. A hétköznapi gyerekekkel játszottam, velük tanultam írni, olvasni, egyszóval teljesen úgy éltem, mint egy mugli, egészen tíz éves koromig. Ekkor történt meg az amire senki sem számított, én a legkevésbé. Házi feladatként fogalmazást kellett írni arról a személyről aki a legjobban pecsételte meg életünket. Mindenki örült a témának. Szemeim könnybe szaladtak, hiszen újból felszakadtak a régi sebek és a nagyi jutott eszembe. Nem tudtam eltakarni fájdalmamat, most az egyszer nem. Az érzelmek furcsa kombinációt alkottak, jelen volt a fájdalom, a bánat és a düh. Annyira mérges voltam a világra, az emberekre arra a bizonyos személyre aki eldönti ki mikor hagyja el ezt a világot és költözik el egy újabb fájdalom nélkülibe. A tenyereim verejtékeztek, éreztem amint dobog a szívem gyorsabban és gyorsabban míg nem lettem figyelmes a borzasztó sikolyokra körülöttem. A gyerekek eszetlenül szaladtak ki a tanteremből míg a tanító hangosan kiabálta a nevem, hiszen én voltam az egyedüli aki könnyes szemekkel ült a padban, míg az ablakok sorban törtek ki, betöltve a tanterem padlóját apró üveggel. Szerencsére senki sem sérült meg, de a szüleim ezen pillanattól kezdve tudták, hogy mégsem tudtak megóvni a varázslattól így elmondtak mindent és felajánlották segítségüket bármiben amire szükségem lehet. Nem befolyásoltak így rajtam múlt, hogy mit szeretnék kezdeni életemmel. Édesapám csak annyit árult el, hogy hamarosan levél fog érkezni számomra, amely meg tudja változtatni életemet és további céljaimat.
Roxfortos évek
Amikor megkaptam a Roxfortból a levelet, úgy döntöttem, hogy megindulok a varázslók és boszorkányok rögös útján. Úgy gondolom édesapám boldogabb volt mint édesanyám eme hír hallatán. Annak ellenére, hogy az iskoláról sokat hallottam szüleimtől, valahogy szkeptikus voltam ami ezt az varázslatos dolgot illeti. Azonban hamar kiderült, hogy a Roxfort valóságos és a kezdeti nehézségek (elzárkózás a többiektől) ellenére sikerült úgy-ahogy beilleszkednem. Zárkózott voltam és nem nyíltam meg a világ előtt. Szerettem olvasni, és zenét hallgatni meg énekelni amikor csak időm ezt megengedte. Őszintén megmondva az első évben igazán féltem az új dolgoktól és egyszerűen nem tudtam megszakadni a múlttól.
Az év első negyede zavartalanul telt, szinte már túl csendesen, de nekem ez megfelelt. Tanulgattam a Sötét Varázslatok Kivédését, a bűbájtant és az átváltoztatástant amelyek idővel igazán elragadták lelkesedésemet. Így végeztem az első évet kitűnő eredménnyel.
A negyedik év hozta a fordulatot iskolás napjaimban. Az én első szerelmem története. Nem én kezdeményeztem, igaziból addig az ominózus esetig fel sem figyeltem erre a fiúra. Ő volt az osztály legjobb tanulója. Az történt, hogy egyik nap az iskola kertjéből csent rózsát hozott nekem ajándékba. Ezen eset után én is teljesen más szemmel néztem rá. Ezután az ajándékok mindennaposak lettek, és minden nap erőteljesen mosolyogtunk egymásra. Ha a másiknak súgni kellett az órákon segítettünk. Többször észrevettük, hogy ugyanazon dologra gondolunk, egymás kívánságait kimondatlanul is kitaláljuk, és hasonlóan duzzogunk. Jól kiegészítjük egymást. A románc túl sokáig nem tartott, mégis jó emlékeket táplál bennem. Találkoztunk utána is. Minden érintésében, minden csókjában éreztem azt a bizsergést, amit legelőször éreztem. Vele szívtam el az első cigarettám is és azóta is szeretek rágyújtani. Hogy miért? Mert menő dolog cigizni?! Mert ettől felnőtté válok?! Nem. A válasz nagyon egyszerű, valakinek nevetséges is, de egyszerűen ez lenne a valós ok: az elegáns mozdulat vonzott, ahogy a gyönyörű filmsztárok szépen rúzsozott ajkukhoz emelték a vékony rudat, és sikkesen meggyújtották. Szeretem amikor kifújom az első füstöt miután rágyújtok. Szeretem a cigi füstjének ízét, azt az ízt amit valójában nem is lehet leírni, csak érezni. Szeretem a nyugalmat, de nem amit a cigaretta nyújt, hanem azokat a nyugodt perceket egymagammal még szívom a cigarettát. Nem tartom magam függőnek, a cigi nem uralja mindennapjaimat és nem tett rabszolgájává. Emlékeztet rá. Most haragban vagyunk. Amikor meglátom, ugyanúgy görcsbe rándul a gyomrom, ugyanúgy ver a szívem érte, mint azelőtt. Nem telnek el úgy napok, hogy ne gondolnék rá és tudom, hogy ez mindig is így lesz. Örökre belevéste magát a szívembe.
Háború
Mikor kitört a háború, sokat gondolkoztam azon, hogy vajon mennyire és végül is kinek jó ez az egész. Nem tudtam támogatni ezt a döntést, hiszen azokra a gyerekekre gondoltam akik át kell, hogy éljék a háború brutalitását. Különösebb nyomot nem hagyott életemben a háború és a legtöbb időt szüleimmel töltöttem akik törekedtek minél kevesebbet beszélni róla és elterelni a témát más irányba ha szóba is került.
Jellem
Hideg burok övez kívülről, amin jószerivel képtelenség áthatolni. Sosem ismerném be senkinek, de szükségem van erre. Nem akarok sebezhetőnek tűnni. Pedig az vagyok, még ha ez nem is tűnik fel elsőre. Igazából nem vagyok elégedetlen az életemmel, sosem féltem semmitől.
Képes a szeretetre, de úgy érzi az csak meggyengíti és esélyt ad az általa szeretett egyénnek, hogy megsebezze őt. Ezért nincs szüksége rá. Modora a hosszú idő változatával is néha régimódi, de tökéletesen beilleszkedett a változó világba. Igazi színésznő, mesterien képes megjátszani magát. Utálja a változásokat , szíve szerint inkább maradna a régi megszokott dolgainál.
Az élettel nem mindig van kibékülve, de alapjában véve élvezi. Szeret szerelmes lenni, és ha Ámor nyilacskája eltalálja őt, akkor kevés ember boldogabb nála. Külső szemlélők számára eléggé kiismerhetetlen személyiség, egész lényéből sugárzik valamiféle megfoghatatlan kettősség. Ennek ellenére, aki rászorul azzal kedves, segítőkész. Bizonyos területeken igazán ambiciózus, nyugodt természetű, kevés dolog tudja kihozni a sodrából.
Apróságok
mindig || - Cigaretta - Zene - Mágia - Magány - Család - Könyv
soha || - Halál - Háború - Hazugság - Halálfalók - Rámenősködés
dementorok || A nagyi halála jut eszébe, szomorúság önti el lelkét. mumus || Halálfalók Edevis tükre || Hogy még egyszer találkozhasson nagyijával. százfűlé-főzet || Az illata különös mint a mentás csokoládéé, az ízek pedig egy különös harmóniát alkotnak az ízlelőbimbókon, édeskés de ugyanakkor savanyú. titkok || - Titokban fél a magánytól - Még mindig szereti első szerelmét - Egy nap szeretné ha le tudná győzni a halált, meg ha tisztába is van azzal, hogy ez csupán álom
rossz szokás || - Amikor veszélybe érzi magát megbénul, kezei megmerednek és nem tud kiejteni egy szót sem. - Amikor ideges tenyerei verejtékezni kezdenek.
A család
apa || Edward Riley; 45 év; félvér; nyugdíjas minisztériumi dolgozó anya || Sussane Dwain; 42 év; félvér; volt auror családi állapot || Egyedülálló
Családtörténet || A Riley családot sosem érdekelte az aranyvérűségen alapuló megkülönböztetés. Édesapámat és édesanyámat egyaránt úgy tanították, hogy az embereket nem az alapján kell megítélni, hogy milyen vérűek és milyen státuszt élveznek a társadalomban, hanem a modorukról, segítőkészségükről és a más emberekhez való viszonyulásukról. A Riley családnak nem volt nagy hírneve, de mindenki ismerte őket, úgy mint nagyszüleimet is jóságukról és alázatosságukról. Ezek az erények kísérték őket évtizedeken keresztül, még amikor átköltöztünk Londonba is.
Külsőségek
magasság || 174 cm tömeg || 56 kg szemszín || Kék hajszín || Barna különleges ismertetőjel || Nincs kinézet || Annak ellenére, hogy visszahúzódott vagyok, viselkedésem olyan mint egy úri hölggyé. Mindig is vigyáztam arra, hogy megjelenésem nőies legyen. Büszke vagyok göndör hajamra amit a természet ajándékozott nekem, lehet, hogy nem a természet de akkor édesanyám génjei megtették a munkát. Az edzéseken sportos ruhákban vagyok, ám onnan eljőve igazán nőies holmikban láthatnak. Kedvfüggő hogy mikor milyen ruhákat veszek fel. egészségi állapot || Egészséges
A tudás
varázslói ismeretek || Inkább szeretem bújni a könyveket mint barátkozni, ezért vagyok kitűnő tanuló akit a tanárok szeretnek, hiszen látják igyekezetemet. A bűbájtant teljesen elsajátítottam és ez lenne egyben a kedvenc tantárgyam is. Az mellett, hogy odafigyelek az órákon, rengeteg időt töltök a könyvtárban ahol újabb érdekességek után kutatok ami ezt a tantárgyat illeti. felvett tantárgyak || Jóslástan, Legendás Lények Gondozása mugli képzettségek || Gitár, éneklés tanfolyam, stressz oldó torna. A stressz oldó tornán először 15 éves koromban vettem részt és azóta is szívesen relaxálok eme sport keretein belül. Az edzések keretein belül különböző akrobatikus elemeket, táncos mozdulatokat sajátíthatnak el az indulók. Kevés faktort lehet felsorolni, amely olyan nagy hatással lenne az ember egészére, mint a sport. Nem csupán a fizikai szervezetre bír rendkívül pozitív befolyással, hanem elősegíti a lelki béke megteremtését. Mind az akrobatikus elemek elsajátításához mind pedig a kellő lazaság eléréshez idő, türelem és kitartás szükséges. Én már ma teljesen el tudok lazulni az edzéseken és el tudok jutni pszichikailag egy újabb szintre, a nirvána szintjére. pálca típusa || 13 hüvelyk, , bodza fa főnix toll maggal különlegesség || Nincs
Szerepjáték-példa
Tizenegy éves voltam amikor megérkezett a híres levél amiről édesapám sokszor mesélt nekem. Valóban egy bagoly hozta azt. Már a borítékon látszott, hogy ez nem egy egyszerű, hétköznapi iromány, amit a muglik világában szoktak küldözgetni, nem olyan, mint amit a postás hoz a szomszédoknak, ez teljesen más volt. Koszos fehér, vörös viasszal lezárt boríték, rajta gyönyörű, régies kézírással a nevem, a lakcímem, és a feladó. Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola. - Gondolom, sejted mi lehet ez, kincsem – ölelt magához édesapám. - Nyisd ki - mondta izgatottan. Remegő kezekkel törtem fel a pecsétet, és húztam ki a vastag pergament, majd olvasni kezdtem. - "Tisztelt Riley kisasszony ! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a Roxfort Boszorkány - és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1.-én kezdődik. Legkésőbb július 31.-éig küldjön baglyot nekünk - motyogtam halvány mosollyal az arcomon. Talán ez volt életem egyik legmeghatározóbb pillanata ami a jövőt illeti. Pár nappal az értesítő után együtt mentünk el vásárolni, mi hárman, az Abszol Útra. Megkaptam az első pálcám, amit máig használok. Miután hazatértünk, édesanyámon látszott, hogy nem annyira boldog mint amennyire azt mutatja (ezen tulajdonságát is örököltem). Összetett karokkal ült a székben és bámulta a felhőket. - Miért vagy szomorú anya? - kérdeztem tőle szelíden. - Á semmi - mondta mosolyogva. - Tudod, mikor felhagytam a varázslással, azt gondoltam, hogy majd egy igazi családi életet fogunk élni. Iskolába jársz majd a többi gyerekkel, még balettra is szeretem volna ha jársz és majd egy nap híres orvosnő lesz belőled. De mindez az idő mellett velünk leszel, a családdal, de úgy látszik a sorsot nem lehet megváltoztatni. Kísérletezhetünk vele ugyanis, de a végső szó, maga a sorsé! - fejezte be édesanyám, könnyes szemmel. Tudtam, hogy édesanyám szó szoros értelemben megutálta a világát és azt is tudtam, hogy miért hiszen édesapám elmondta még annak idején amikor először beszéltünk Roxfortról. Anyu nem tudta elviselni a munkakörét, jobban azt a hierarchikus létrát amely igen szigorú volt a mágia világában. Semmit nem csinálhatott önállóan, bármit csinált, mindenbe találtak kifogást, mikor valamit előre megcsinált, és örült, hogy szorgalmas volt, akkor is találtak valamit, ami nem jó. Sajnos ez annyira kihatással volt lelki világára, hogy sokszor megtörtént, hogy édesapámmal vitába kezdtek még ha nem is ő volt a rosszkedv okozója. Már félt, hogy majd rámegy a családi élete a dologra. Ekkor jöttem én világra és ez egy fantasztikus ok volt arra, hogy ne dolgozzon többet ott ahol nem becsülték eléggé. - Anyu, szeretném ha tudnál valamit. Annak ellenére milyen messze vagyok tőletek, semmi és senki nem fogja tudni betölteni azt a helyet a szívemben amelyet nektek szántam. Igaz, hogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy azt szereted volna, de a nagy halála után, megtanultam egy dolgot: a szeretteidet a szívedben tudod tartani örökké! - mondtam és kezeimmel gyöngéden letöröltem a könnyeket édesanyám arcáról.
Egyéb
avialany|| Ellen Page
|