A Titok

[Most? Nem!! Nézd, Dumbledore-ék még nem értek ide. Az a biztonsági ember meg a hóhér azt fogják hinni, hogy Hagrid engedte szabadon. Mindenképpen meg kell, hogy lássák, ahogyan ki van kötve itt. Emlékezz csak, be fognak menni a kunyhóba.]

A torkomban dobog a szívem, nem sok hiányzik ahhoz, hogy kiugorjon a helyéről. Nagyon izgatott vagyok, muszáj mindennek tökéletesen sikerülnie. Egyedül sokkal könnyebb volt játszanom az időnyerővel, de ketten azért nagyobb kihívás. Szerintem még fel sem fogta teljesen, hogy mit csinálunk most, viszont nem mondhattam el, hogy hogyan jártam minden órára az év folyamán, mert McGalagony professzor megkért rá, és ha megszegem a szavam, akkor nem használhattam volna az időnyerőt. Harryéket mindenképpen ki kellett hagynom az egészből.
A barátom most már egy kissé türelmetlen, gondolom, aggódik ő is, akárcsak én. Nem szabad rossz döntéseket hozunk, minden lépést gondosan át kell gondolnunk, mielőtt kilépünk a rejtekből.
- Most? Nem!! Nézd, Dumbledore-ék még nem értek ide. Az a biztonsági ember meg a hóhér azt fogják hinni, hogy Hagrid engedte szabadon. Mindenképpen meg kell, hogy lássák, ahogyan ki van kötve itt. Emlékezz csak, be fognak menni a kunyhóba.
A másodpercek pedig csak telnek és telnek és mi még mindig bent vagyunk a kunyhóban. Emlékszem, hogy Hagrid mennyire ideges volt, össze-vissza beszélt zöldeket, száraz sütivel kínált bennünket, mellé öntötte a tea vizét, és még össze is törte a...
- A teáskanna! - jut azonnal eszembe, amint meghallom a kunyhóból kiszűrődő zajokat - Hát persze! Hagrid most töri össze a teás kancsót... én pedig mindjárt megtalálom Makeszt.
Dumbledore-ék eközben feltűntek az udvaron, lassú léptekkel tartanak a kunyhó felé. Jajj, csak jöjjünk már ki onnan! Semmibe nem merek belevágni, mert ha összekeverem az időt, abba akár bele is őrülhetünk!
Megfogom Harry karját, nehogy esetleg valami meggondolatlan lépést tegyen, nincs tudatában annak, hogy milyen következményei lehetnek, ha csak egy hibát is ejt. Koncentrálnunk kell.
- Most sikítok! Figyelj, mindjárt kijövünk! Maradj csendben és ne mozdulj sehová! - szólítom fel Harryt suttogva, ugyanis a hangos beszéddel is nagyon vigyázni kell.

[- Akkor alig egy percünk marad csak az akcióra!]

Harry már készen állt a mentésre, azonban Hermione szavai megriasztották. A lába szinte mázsás súlyokká vált, csoda, hogy nem roppant meg alattuk a föld. Ereiben megfagyott a vér egy pillanatra, talán el is fehéredett, még akkor is, ha szellő csipkedte az arcát. Nem mozdult, továbbra is csendesen várt, a szíve csak úgy zakatolt. Eléggé kiélezett volt a helyzet, nem szeretett volna hibát véteni, mert azzal életek sorsát pecsételte volna meg. Hallgatta a barátja okfejtését, miért is nem indulhatnak meg a szerencsétlen hippogriff elkötésére, hogy aztán a Rengetegben eltűnhessenek vele. Az, amit hallott, eléggé logikusnak hangzott. Áldotta Merlint, hogy a lány velük volt, az ötletei, noha soha nem vallották be Ronnal, sokszor életet mentettek, vagy éppen helyzetet. Meg perszer a táskája is, amibe valószínűleg a bűbájnak köszönhetően belefért volna az egész Roxfort. Persze meglehetősen érdekesen festett volna belegyömöszkölni az iskolát a jól ismert oldaltáskába, de Harry már párszor belegondolt ebbe. Mindannyiszor a füle széléig húzódott a szája.
- Akkor alig egy percünk marad csak az akcióra!
Mormogta csendesen Hermione felé, majd óvatosan kidugta a fejét a fa törzse mellett, hogy lássa, mi is történik éppen a kunyhó környékén. Kezdte belátni, nem cseppentek könnyű helyzetbe. Igaz, kezdett már hozzászokni az évek során, hogy egyszerű dolog nem létezik, mégis, olykor jólesett volna neki egy kis könnyebbség. Az utasító szavakat követően visszahúzta a fejét, majd a törzsnek vetve a hátát leült a földre. Érdekes gondolatok fogalmazódtak meg a fejében, de nem akart hibát véteni, ezért úgy döntött, megosztja barátjával.
- Hermione...
Oldalra fordult, kérdő tekintettel méregetve a lányt.
- Mi lenne, ha egyszerűen csak berontanánk magunkhoz! Megfognánk Pettigrewt és...
Szegény be sem tudta fejezni a mondatot, barátja úgy vágott közbe, mintha most végeznék el Csikócsőrön az ítéletet.