Agnes Meadows

Agnes Meadows

• Bizalom • Szeretet • Kitartás •

• Alapok • • •

jelszó • "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név • Agnes Meadows
így ejtsd a nevemet • agnesz mídouz
nem • nő
születési hely, idő • 1981. május 2. Portinscale, Tóvidék, Anglia
horoszkóp• bika
kor • 17
vér • félvér
évfolyam • hetedik

• A múlt • • •

• Style • • •

„Senki sem gondolta volna, aki gyermekkorában valaha is látta, hogy Catherine Morland hősnőnek született. Az életben elfoglalt helyzete, atyjának és…”

- Agnes! Agnes! – Édesanyám megállt a könyvtárszoba ajtajában. Arcát épphogy nem takarta el a magas könyvtorony, amit kezében tartott. – Olvasol, te kis pimasz? – Kérdezte. De válaszra sem várva, arcán azonnal megjelent széles mosolya. A házat betöltötte jóízű kacajának édes tónusa. Átjárta az öreg falakat, betöltötte a szobákat és életet lehelt mindenbe maga körül. Boldog asszony. Mindig is az volt. Életerős, olykor kissé harsány, de melegszívű. Igazi olasz nő. Gyönyörű sötétbarna hajjal és régi fiatalságát idéző mosolygó szemekkel.
Sok szempontból könnyebb lett volna az élete, ha Olaszországban marad. Bizonyára ott is talált volna egy szép férfit, szült volna sok csodálatos kreolos bőrű gyermeket. De talán az nem is Verica Naldo lett volna…
Anya sosem keresett kalandot, csupán hosszú virágos ruhájában sétált a tengerparton. A kaland talált őrá, apám személyében. Azóta már nem is olyan egyszerű az élete... de talán számára éppen így tökéletes.
Leteszem a könyvet és az ablakhoz sétálok. A vakító napsütés fénnyel áraszt el mindent. A természetnek ennyi kell csupán, hogy boldog legyen. És ha a természet boldog, nem látunk-e mi is mindent egyszerűbbnek és szebbnek? De. Határozottan így van.
Anya immáron egy óriási tálcát egyensúlyoz a kezében lefelé a kerti lépcsőn, hogy aztán tökéletes pontossággal a fűre állított asztal közepére helyezze. Testvéreim, Lia és Noe azonnal megtámadják a sütis tálat, miközben édesanyám kitölti nekik a délutáni teát.
Kinyitom az ablakot és mélyet szívok a levegőből, mintha idáig érződne a sütemény meleg illata. Nem csoda. A csokis csiga anyám egyik specialitása, különböző fűszerekkel bolondítja meg, ettől lesz egyedi. Na meg, attól a szenvedélytől, ahogy egy jó cukrász szakmájából kifolyólag készíti. Hmm… tökéletes! Elsőben küldött egy nagy dobozzal az iskolába, végigkínáltam vele barátaimat, de bár ne tettem volna… hetente követelik az újabb adagokat. Verica főztje eddig mindenkit elvarázsolt. Nem rossz teljesítmény!
Tekintetem végigviszem a kastély hátsó udvarán. Sok munka lesz még az elhanyagolt környezettel. Amíg élt a nagyapám több kertész is dolgozott a karbantartásán. Így kívánta a becsület. Ápolt kert, tökéletes összhang.
Papó egy régi, angol nemesi család leszármazottja volt. És bár egy kastélyt örökölt, Nigel Meadows fél életét azzal töltötte, hogy a család becsületét visszanyerje, és a pazarló életmódot folytató szülei után fennmaradt adósságokat törlessze. Mikor első unokája megszületett, a Meadows Park már vagy tíz éve régi dicsőségében ragyogott.
Mára mindez ismét elveszett. Papó halála után évekig senki sem látogatta a birtokot. A régi emlékek szépsége túlontúl fájó volt számunkra. Nem tudtunk tovább itt élni, ezért egy lakást béreltünk Londonban. Nem volt túl nagy, de eddig megfelelt. Mostanra azonban, ahogy egyre nőnek kistestvéreim, anya számukra is biztosítani akarja azt az örömöt, amit egy kert nyújthat. És, amiben nekem is részem volt életem első tíz évében.
Még szerencse, már én is nagyon vágytam ide vissza.
A kert végében egyszer csak megpillantok egy alakot. Furcsa, nagy léptekkel közeledik a ház felé. Mindig így jár, már sokszor kinevettem miatta, de persze miért változna meg. Ettől ő Gerson Meadows, immáron Meadows Park ura. Az édesapám. Most tényleg olyan, mint egy regénybéli főhős. Elmosolyodom. Apa szélesre tárja karjait, arcán boldog mosollyal öleli magához gyermekeit, mintha hónapokkal ezelőtt ment volna el. Pedig csak a kert végében lévő tavat ellenőrizte a tegnapi esőzés miatt. Felnéz az ablakhoz. Tudja, hogy ebben a szobában vagyok és rendezgetem Papó könyveit. Szép gyűjtemény, az egyszerű könyvektől kezdve a varázslatosokon át, a harciasokig, igen tegnap megharapott egy neveletlenebb példány, van itt minden.
Ahhoz képest, hogy az öreg mennyire szerette az egyszerűséget, mindig sikerült jól választania. Beleszeretett a környék egyetlen boszorkányába, a kedves arcú Farrahba. Nem csoda hát, hogy innentől kezdve minden érdekelte, aminek köze volt a varázsvilághoz. Szüksége van az efféle tudásra egy olyan embernek, akinek jó eséllyel varázslók és boszorkányok lesznek az utódai.
A ház fényét ismét visszaállítani nem kis munka. Fél éve kezdtük a felújításokat, de csak a nyár elején, azaz néhány hete költöztünk be. Anya azt akarta, hogy én is itt legyek, amikor az utolsó dobozt is áthozzuk a régi lakásunkból. Október végén határoztak a költözés mellett, akkor kaptam az első erre vonatkozó baglyot a Roxfortba. Azután hetente érkezett egy hasonló témájú, mugli fényképekkel tarkított levél. Anya mindenbe bele akart vonni, a nappali falának színétől kezdve az utolsó csempéig. De egy idő után rájöttem, hogy a sok tervezgetés a tanulás rovására megy, pedig ez fontos év volt. Az RBF vizsgák éve.
Szerencsére csak a jóslástan volt kérdéses, hogy sikerül-e teljesítenem. Utálom a jósnőket. A frász kerülget tőlük kiskorom óta, talán, mert csak rosszat mondtak a családom jövőjéről. Pedig véletlenül tévedtem a sátrába, eszemben se volt beszélgetni vele, úgy megijedtem a sok csörgő, zörgő dísztől a ruháján és a tömény illatfelhőtől, ami körüllengte. Csak az a baj, hogy eddig igen nagy arányban teljesültek a jóslatai…
   „A Sötét Nagyúr viharfelhőket hoz az égre Meadows Park fölött” – mondta fátyolos hangján. Bolondnak néztem. Engem is azon elv szerint neveltek fel, miszerint az a bizonyos Tudjukki, történetesen halott. És semmiféle hatással nem lesz az életemre a továbbiakban. Az iskola első évétől kezdve, jól tudom, hogy apa ebben sosem hitt. De meg kellett nyugtatnia egy kislányt és egy édesanyát, aki sorra hallott rémtörténeteket az angliai varázslótársadalom egyik legszörnyűbb korszakáról. Mit tehetett volna?
   Ismét körbenézek az ódon könyveken, a kerten, a szüleimen és a testvéreimen. Minden nap boldogsággal telik el. Ilyenek vagyunk. Pedig minket sem biztosít róla senki, hogy a holnapot is túléljük. Akár apa is lehetett volna, akit megtámadnak a rend miatt. Akár ő is fekhetne a Szent Mungóban magatehetetlenül.
   Sajnos változnak az idők. Egy kis kastélyban nőttem fel, védve a gonosztól, a rossztól. Egy szoros családi kötelékben, ahol mindenki segíti a másikat, és ahol valaki mindig fogja a kezed. De ez, mára kevés. Most már nem elég, ha valaki melletted áll, mert őt ugyanúgy megölik, mert mindketten elestek. És senki sem lesz, aki visszahúzna.
    - Nessie! – Apa mély, búgó hangjára eszméltem fel. Már kezdek én is olyan lenni, mint egy Jane Austen korabeli hősnő, kissé filozofikus, elmélkedő… - Gyere, igyál velünk egy kis teát! Anya a kedvencedet készítette! Uzsonna után pedig megmutatom mit találtam a télikert tároló szekrényében! – Mondta és már el is tűnt a folyosón.
   - Mondd, hogy nem egy újabb gnómot rejtettél el ott! – kiabáltam utána, de nem válaszolt, csak hallottam harsány nevetését a kertből. – De, valószínűleg egy újabb gnóm… - suttogtam lemondóan, majd becsuktam a könyvtárszoba ajtaját.
Élj a mának! Légy boldog azzal, amid van! Mondaná nagyapám. És igaza volna. Én mégis csak egy kis időre hagyom magam mögött a sok száz évnyi történelmet, hogy családommal lehessek a madárdallal kísért, verőfényes napsütésben.

• Jellem • • •

Agnes maga a szelíd, kitartó kedvesség és bűbáj.
Mindenkit szeret, és őt is mindenki szereti. Aki meg nem, azzal véleménye szerint, minek foglalkozni?
Megértő és kedves az emberekkel. Képes meglátni a jót és bizalmába fogadni az olyan embereket is, akiket mindenki más eltaszított magától. Ezzel akaratlanul is újabb esélyt adva nekik a boldogságra. Talán ezen képességével érte el, hogy tulajdonképpen valamiféle misztikus tisztelet övezi a legtöbb ember részéről. Mégis vannak, akik naivnak tekintik, talán a romantikus történetek szeretete miatt… De egy idő után mindenkinek be kell ismernie, hogy a látszat ellenére, ez a törékenynek és védeni valónak tűnő leányzó, igenis jól tudja mi folyik körülötte. Tökéletes megfigyelőképességének és talán ártatlan kisugárzásának köszönhetően szinte percek alatt kiismeri az embereket és átlát rajtuk. Megérti tetteiket és mérlegeli a következményeket. Mégsem tartja önmagát elég erősnek a cselekvéshez. Pedig nyugodt természetének köszönhetően minden helyzetben képes tisztán gondolkodni. De a legtöbb esetben hiába tudná a megoldást, túl bizonytalan önmagában ahhoz, hogy megtegye a kellő lépéseket. Ennek legyőzésében az sem segít, hogy ellene van az erőszaknak. Mindig a békés megoldásokat keresi.

Bájának lételemét a megismerés adja. Szeretne mindenről a lehető legtöbbet tudni. Így az általa érdekesnek tartott varázslatoknak, főzeteknek, gyógynövényeknek és történelmi eseményeknek is mindig a lehető legtöbb módon utánajár. Megismerni, megérinteni és megérteni. Ez hajtja. Képes akár órákat eltölteni a könyvtárban kutatással vagy a természetben növények tanulmányozásával.
Könnyen tanul, mert gyors észjárású. Sajnos ezt önmagának nem ismeri be, ezért olykor tétovázó. Hiába biztos a dolgában, ő újra átgondolja, hogy még biztosabb legyen. Emiatt olyakor lassabbnak tűnhet, mint mások. És hiába tud fejből egy-egy receptet vagy információt, ha mégis muszáj csupán még egyszer elolvasnia. Csapatmunkában emiatt inkább hátráltató, mint segítő társ. Viszont precíz és szorgalmas, csak tökéletes munkát ad ki kezei közül, feladataival mégis mindig kapkodás és sietség nélkül készül el a megadott határidőkre. Nem gyakorlati, mindinkább elméleti ember, de lényében és tetteiben megvan az egyszerű praktikusság, mellyel sokszor nehéznek tűnő feladatokat is játszi könnyedséggel végez el.
Erősség • kedvesség, megértés, kitartás
Gyengeség • önmagával szembeni bizonytalanság

• Apróságok • • •

mindig •
természet
szép történetek
Jane Austen
a cicája; Pavo
különleges teák
pasztell színek
barátság
tartozni valakihez
soha •
jósnők /kivéve; Avelin McCoy-Meadows/
cigarettafüst
gnómok
sötét
seprűn való repülés
ha naivnak tekintik
siettetés
hobbik • Agnes talán mindennél jobban szereti a szép történeteket, ezért régen a mugli gyerekek között sok időt töltött magányosan. Viszont titokban mindig figyelte őket, önmagában mintegy jelentést írva a történtekről. Talán ennek a régi szokásának köszönhetően ismer most bárkit ki szinte pillanatok alatt. A Roxfortban levetkőzte a magány szeretetét és felcserélte a barátokkal együtt töltött hosszú órákéra, de az olvasás nyilvánvalóan még most is legkedvesebb időtöltéseinek egyike. Ahogy a sütés-főzés, a természetben eltöltött hosszú séták és a varrás is.
merengő •
Azt a két napot tartja élete legrosszabb napjainak, mikor Papó halálával szembesítették, és mikor Philip tragédiája után először lépett a „Csendes” folyosóra.
Mind az angol Meadowsoknál, mind az olasz Naldoknál a család mindenekfelett áll. Agnes is eszerint nevelkedett, így ezt a nézetet tekinti általánosnak. De mivel a család olasz felével viszonylag ritkán tud találkozni, ezért a velük töltött időt nagyon megbecsüli.
mumus • sötét zugokból kinyúló gnóm kezek
Edevis tükre • Be kell ismernie, hogy kicsit irigyli Iza és Dakota tulajdonképpen esztelen bátorságát. Ezért csak önmagát látja, de a tükörben szereplő Agnes bátor, erős és eltökélt.
százfülé-főzet • Íze, mint az akácméz, állaga, mint a tiszta víz.
Amortentia • A Meadows Parkhoz hasonló vidéki kúriáknak megvan a maga, mindent átható illata. Ez talán van, akinek kellemetlen, de Agnesnek ez az otthon. Vegyülve a frissen sült sütemények illatával.
titok • Agnes apja és nagybátyja tevékeny szerepet vállalt a Főnix Rendje tagjaként. Sok rendbéli megfordult már a házukban, szinte mindenkit ismer névről és arcról.
azt beszélik, hogy... • Néhányan úgy gondolják, hogy Agnes ért az állatok nyelvén…

• Család • • •

apa • Gerson Meadows (47) félvér, gyógyító a Szent Mungó, Varázslény okozta sérülések osztályán. Nagyon tiszteli és szereti az édesapját.
anya • Verica Naldo (43) boszorkány, cukrász és séf otthoni vállakozásban készít szállításra süteményeket. Igazi meghitt anya-lánya kapcsolat van köztük, Agnes igazán bízhat Vericában, mindent elmond neki.
testvérek • Lia (8 ) és Nigel (7), igazi rosszcsontok, akiket mindennél jobban lehet szeretni
nagybácsi • Philip Meadows (35) félvér, varázslény gondozó, az utóbbi években oylan lett számára, mint egy pótapa.
nagynéni • Avelin McCoy (25) félvér, jósnő, Philip felesége. Eleinte tartott a nőtől, de mára igazán szeretik egymást.
állatok • Pavo, Mignon és Leda a cicusok, Orion a törpebagoly, Allon a házörző, Nemo az árva őzike, Zack a profi patkány, Miss Lou a ló, Happy the Bunny és Tom a sünfiú.
Családtörténet • Verica egy nagy és összetartó család első számú lányaként született Portofinoban. Egy bátyja, két húga és egy öccse van. Nagy családjuk (beleértve nagynéniket, nagybácsikat, unokatestvéreket) néhány családias kis nyaralót, éttermet és pár csecsebecséket és ruhákat árusító üzletet üzemeltet. A gyerekek egészen kis koruktól kezdve be-besegítettek a munkában, ami mellett persze bőven jutott idő a játékhoz a tengerparton vagy a közeli parkokban. Verica már gyermekként tudta, mit szeretne az élettől, de persze általában nem úgy alakulnak dolgaink, ahogy elterveztük…
A Meadows család az angol arisztokrácia egyik legalsó ágán éldegélő földbirtokosok voltak, már hosszú évszázadok óta. Nem túl nagy vagyon, de a birtok és a Meadowsokra általában jellemző tettvágy segített fenntartani azt a színvonalat, amire még büszkék lehettek. Egészen Agnes dédszüleiig. Akik pazarlóan bánva a pénzzel tönkretették mindazt, amit az őseik oly sok éven keresztül megőriztek. Miután Agnes nagyapja megörökölte a birtokot, okos gazdálkodással ismét elérte, hogy Meadows Park lakosai büszkék legyenek nevükre. Nigel Meadows jó ember volt, kellemes modorú, helyes arcú férfi nem kevés kalandvággyal. De életének igazi kalandja csak akkor kezdődhetett el, mikor megismerkedett a Kedves Arcú Farrah-val, a környék egyetlen boszorkányával…

• Külsőségek • • •

magasság • 161cm
testalkat • kicsi és törékeny
szemszín • barna
hajszín • eredetileg barna, de szereti a változatosságot, így gyakran befesti
kinézet/benyomás • Agnes kisugárzásában érezhető mindaz a jó, ami lényének sajátja. Kedves és mosolygós arcával, valamint értelmet és megértést sugárzó tekintetével önkéntelenül is szimpátiát vált ki az emberekből.
Termetre kis alacsony, törékeny, és ahogy elmosolyodva észrevehetővé válnak arcának halovány gödröcskéi, egyszeriben úgy érzed, ő lenne az első, akit megvédenél egy esetleges baj közeledtével, mert mintegy teával fűszerezett délutáni beszélgetés, olyan otthonosságot áraszt a lány egész megjelenése.
Bár beszéde megfontolt, mégis kiérződik, mindaz mi természetéből kimaradt, az olasz nő temperamentuma. Hangja kellemes, de képes mondandójának oly hangsúlyt és élt kölcsönözni, hogy azzal a leghatározottabb egyéniségeket is majdhogynem megadásra készteti. Amúgy a legtöbben szeretik hallgatni, ahogy beszél vagy mesél, mert az enyhe dél európai tónus igen meglepően hat az ártatlan alkatot szemügyre véve.
Öltözködéséből szintúgy hiányzik mindaz, amit egy olasz anya szeretne belecsempészni gyermeke ruhatárába; a színek. Agnes szereti a lányosan szép szoknyákat, ruhákat és harisnyákat, de mindezeket igen szolid színösszeállításokban, kevés mintával. Viszont rajong a csipkéért, a pasztellért és szinte mindenféle kékért az ég színétől a tavakéig.
• Style • • •

• Tudás • • •

varázslói ismeretek • Gyorsan tanul, nem volna szüksége ismételgetésre, de mégis azt vallja, hogy „Ismétlés a tudás anyja”, így ha teheti, mindent többször is átolvas, leellenőriz. Nincs tisztában vele, hogy minden elsőre is tökéletesen menne. Még így is inkább elméleti, mint gyakorlati ember. Nem tartja ügyesnek magát, így általában véve tart a pálcahasználattól és észre sem veszi, hogy ugyanolyan gyorsan és ügyesen képes véghezvinni a gyakorlatokat, mint bárki más. Sőt talán még jobban is… De szinte örökké elégedetlen, igyekszik mindig a jobbra és jobbra törekedni.
Mivel a legjobban az olyan témák érdeklik, amik foglalkoznak a természettel, ezért a legmagabiztosabban a Gyógynövénytan és a Legendás Lények Gondozása órákon viselkedik. Nagyon szereti még a Bájitaltant is, bár úgy gondolja, nem rendelkezik különösebb tehetséggel hozzá, de édesapja igen. Így ha valami nem megy, mindig kikérheti a tanácsát, segítségét, ez pedig általában kellemes apa-lánya programokként telik el. Emiatt sokszor felkészültebb, mint a többiek.
felvett tantárgyak • Jóslástan és Legendás lények gondozása
pálca típusa • 8 és fél hüvelyk, feketediófa, egyszarvúszőr mag
RBF •
Átváltoztatástan: V
Bűbájtan : K
Bájitaltan: K
Gyógynövénytan: K
Asztronómia: V
Mágiatörténet: K
Jóslástan: E
Legendás Lények Gondozása: K
Sötét Varázslatok Kivédése: E

• Szerepjáték példa • • •

Ódon falak. Sötét fa bútorok. Öregek, de tiszteletet parancsolóak. Minden szép és tiszta, kezdve a szőnyegtől, egészen a mennyezetről lelógó kristályos fényű csillárig.
- Papó! Papó! – Egy kislány szalad el mellettem. Kék ruhácskája tiszta tavaszi levegőt sodor be maga után. Barna szemeivel egyenesen rám néz, és én felismerem benne tízéves önmagam. Az utolsó nyár, amikor még élt a nagyapám.
   Nyílik a nehéz tölgyfaajtó és ő ott áll, barna nadrágjában, feltűrt ujjú bézs csíkos ingében. Ez a munkaruhája. Mondta mindig. Valójában ez volt Farrah nagyi kedvence. Az ő halála után legszívesebben csak ezt viselte volna.
   - Á! Szervusz kedvesem, gyere csak be! – Szelíden maga mögé tuszkolta a kislányt, de mintha egyenesen hozzám beszélt volna. Nem akartam megzavarni. Emlékeimben annyira meghittek ezek a pillanatok. – No. Miért állsz még mindig odakint! – Megfogja a karom és a kislány mellé állít. – Várj csak, hol a szemüvegem! – A gyermek odasétál egy polchoz, valamit levesz róla, majd Papó felé nyújtja – Köszönöm Nessie! Na, had nézzelek jobban meg! Áhá! Szépen megnőttél mondhatom! Kész ifjú hölgy, pedig csak pár év telt el! Mennyi is?
   - Hat. – Válaszolom kurtán.
   - Hat. Igen. Gondolom, már senki sem szólít Nessienek! Én voltam az a vén marha, aki csecsemőkorodban elnevezett így. Aztán rajtad maradt. – gyengéden vállon veregetett, majd elkezdte polcra pakolni az asztalon lévő könyveket. Segítettem neki. Mindig szerettem vele itt lenni. Régi könyveket olvasott fel nekem, amikor megtanultam olvasni itt gyakoroltunk. Rendezgettük a gyűjteményét. Új könyveket rendeltünk meg.
   - Még mindig Nessie-nek hívnak. – Válaszolom egy hosszabb csönd után.
   - Zavar?
   - Nem, rád emlékeztet, és ez jó így. Hiányzol!
   - Tudom, gyermekem. Ti is hiányoztok nekem! – elnevette magát, majd leült kényelmes karosszékébe - De kilencvenhét éves voltam! Mit vártunk a világtól? Az idő lepereg kedvesem. Le bizony, gyorsabban, mint hinnéd! Mondd csak, te is oda jársz már, abba a Roxfortba, ahova édesapád és testvérei?
   - Igen. Én is odajárok.
   - Szereted?
   - Nagyon! Bár most nem könnyű. Tudod, van ez a gonosz varázsló, aki most…
   - Aki miatt kórházba került Philip. - Döbbenten nézek rá. Mintha könnycsepp gördülne végig az arcán. – Láttam, sajnos. De Philip erős fiú. Mindig is az volt! Túléli!
   - Remélem, igazad van!
Felállt és az ablakhoz bicegett. Onnan nézett végig a kerten. Nagy zsivaj áradt be kintről. Emlékszem ekkor ünnepelhettük Lia születését. Örülök, hogy Papó legalább még láthatta őt is.
   - Ez a család, erős volt. Most is erős! És a halálom után is az marad. Mindig! Mert ilyen kitűnő emberek, teszik ki a tagjait, mint például Farrah, vagy az édesapád, vagy az édesanyád! Vagy például te! Nem kell mindig bátornak lenni. Vagy hősnek. Elég, ha megteszed, amit meg kell, vagy amit helyesnek vélsz. Gyere! Add a kezed! Kísérj ki, kérlek a kertbe, idáig érzem Verica főztjének illatát!
   Hirtelen elhomályosult a tekintetem. Sötétség telepedett a könyvtárszobára. Hangokat hallottam. Minden akadály nélkül átszűrődtek a feketeségen. Egy apró fénypont jelent meg a horizonton. Felém közeledve egyre nagyobb és nagyobb lett, míg végül kitisztult látásom. És én ott ültem a Roxfort expresszen, öt diáktársammal a kupéban.
Azt hiszem, elaludtam pár percre.

• Egyéb • • •

avialany • Carey Mulligan