Mr. Nicholls
Egy újabb szürke, borongós nap Londonban. A köpenyeket mintha a bárányfelhők szürke gyapjából szőtték-varrták volna, az utcán elsuhanó alakok színkavalkádja valahogy elfakul a szememben. Minden szürke. Minden egyhangú. Minden unalmas ezen az egész világon.
Magam vagyok. Magam vagyok ezen az egész világon. Elhagyatva, eldobva, tönkretéve, hasztalanul, mégis itt állva az élet viharában és esernyőt tartva a fejem fölé továbblépek. Mindig csak továbblépek, de szeretnék egyszer végre tető alá érni, megállni, csak egy kicsit megpihenni az úton, leheveredni azok közé a karok közé... Eszméletlenné csókolni azt a szájat, ami szakadatlanul szórja a szitkokat rám... Odabújni hozzá... Elég!
Butaság ilyenekre gondolnom.
Fátyolos tekintetem megrebben ahogy magamra parancsolok, Leon gondolata már el is tűnt a kis lyukban az agyam hátsó részében, aztán rá is csapom az ajtót. Várni kell, ennyi az egész. Ha eddig kibírtam, ezután is ki kell bírnom. Erősebb vagyok én annál, hogy meghasson egy elkényeztetett tizenéves lelkivilága, butácska gondolatai és egy érett férfi gyalázkodó szóvirágai. Leonard Beckett egy szánalmas alak lett, akivé soha nem szabadott volna válnia, nekem nem szabad úgy tekintetem rá, mint arra a Leonra, akibe beleszerettem évekkel ezelőtt.
Lepillantok a kezemben tartott könyvre, ebbe menekülhetek csak a világ elől: a tudásszomj spiráljába, ami leránt a mélybe és elszakít mindentől, mint valami speciális drog, egyre többet és többet akarok, kapzsiságom határtalanná válik, a betűk táncba kezdenek, a szemeim már nem is a sorokat látják, hanem a meséket, a képleteket, a recepteket, az igéket, a varázst, a megkínzottak arcát, a csonkokat, a törött zárakat, a feldúlt házakat, a vért és a sötétséget... magamat. És akkor felébredek. A csikk a földre hull én pedig elnyomom a lábammal.
Ismét az utcára emelem seszínű tekintetem és keresem azt az alakot, aki felém veszi az irányt, aki a könyvemért jött. A Zsebpiszok köz kihalt és üres. Hólé csöpög a háztetőkről, a macskakövek nedvesen csillognak, a csatornarácsok közül egy patkány mászik elő. Az óra némán kattog a fejemben. Hol késik Mr. Nicholls?