Lucius Malfoy

jelszó || "Minden vágyam, hogy Sol-t és James-t, a Roxfort félisteneit szolgáljam!"
teljes név || Lucius Malfoy
becenév || Nincs! Lucius
nem || férfi
születési hely, idő || 1954. március. 11.
kor || 43
vér || aranyvér

Nézz egyszer a tükörbe. Elmesélnéd, hogy mit látsz? Elmesélnéd legféltettebb vágyaid? Azt, hogy sohasem látod igazán az érzelmeket a lelked legmélyén, hogy talán nem is léteznek? Elmondanád, hogy tilos érezned ahhoz, hogy megőrizd a nevedet és a presztízsed?
Mondd mit látnál?
Megfakult szemeket, amikben az Azkabani fogság egyfajta kiégésként lángol tovább? A szőke kócos hajat, ami soha nem fog úgy csillogni, mint évekkel ezelőtt? Mondd meg nekem, hogy mit látsz a tükörben! Mondd meg te kis senkiházi!
Nem tudom…
Sohase mertem úgy a tükörbe nézni, hogy magamba lássak.
Nem tudom mit látnék valójában…
A tökéletes Malfoyt, a családapát, a férjet, a gazdag üzletembert, vagy az elvekbe kapaszkodó, berögzült gondolkodású megvénült halálfalót. Nem tudom. De egyet tudok. A nevem Lucius Malfoy.
És örökre az is maradok.

Azt mondják, hogy egy fiú, mindig olyan lesz, mint az apja. Akárhogy is tagadja, még ha legszívesebben arcon köpné, akkor se lesz különb nála, csak pont ugyanolyan.
Az én esetemben is így volt.
Apám Abraxas Malfoy trónörököst szeretett volna. Nem fiat, akit dédelgethet, akit jóra taníthat, nem. Trónörököst. Az ég kedvezett neki, egyik éjjel, mikor szerencsésen kondultak az éjféli harangok, megfogantam. Magzatként megpecsételődött nem is olyan kedvezőtlen sorsom. Tovább viszem a nevet, a rangot, az eszmét, a vért. A Vért.

Megszületni mindig egyszerű. Utána életben maradni, már nem annyira. Az olyan kiváltságosaknak azonban, mint én, még ez is könnyen megy. Elpusztíthatatlannak éreztem magam, az első években anyám gondoskodott rólam, aztán pedig egy felfogadott dada. Apám csak akkor volt a közelemben, ha valami fontosat kellett megtanítani nekem. A vér fontosságát.

Amikor 6 éves voltam, apám meghalt sárkányhimlőben. Egyedül maradtam férfi a háznál, hamar rá kellett jönnöm, miként irányíthatom a dolgokat, miként szőhetem úgy a szálakat, hogy mindenkinek, de legfőképpen nekem, jó legyen. Azokat az elveket tartottam csak a szemem előtt, amiket apám megtanított nekem. A csodálatos Wiltshire kúria egyetlen másodpercig sem volt üres a szememben. Nem tehettem meg, hogy így érzek…egy idő után már nem hatottak meg a környezetemben lévő halálesetek. Úgy hittem, hogy egy új esélyt kaptak arra, hogy bebizonyíthassák a név, a család, a vér fontosságát. Az élet értelmét.

Malfoy voltam már akkor is. Van amit mi nem tehetünk meg. Nem gyászolunk és nem ragaszkodunk. Kivéve a látszat ránk boruló virágszirmai alatt. Megszületünk, meghalunk.

11 éves voltam amikor megkaptam a levelet a Roxfortból. Természetesen a Mardekárba kerültem, pont úgy, mint a családom többi tagja. Tagja lettem Horatius Lumpsluck klubjának. Ekkoriban barátkoztam össze Perselus Pitonnal is. Kívülálló volt, viszont utálta a Griffendéleseket, a félvéreket, a sárvérűeket. A kívülállók jól jöhetnek ahhoz, hogy a jövőben megfelelő szövetségesekre tegyünk szert.
Természetesen jó eredményekkel végeztem a Roxfortban. Akkoriban még nem tűrték meg a naplopókat, úgy, mint most. Akkor még ért valamit az oktatás…na de mióta Albus az igazgató. Merlinre is!

Megismerkedtem egy igazán bájos külsejű lánnyal. Narcissa Blackkel. Azt mondhatnám, hogy első látásra vérszerelem. Narcissa mai napig az a fajta nő, aki tudja hogy hol a helye, hogy mit várnak el tőle és aszerint teljesíti az életét. Igen. Narcissa számomra a tökéletes nő, a tökéletes anya, a trónörökösöm számára. Úgy tűnt, hogy egy szoros, szeretetteljes kapcsolat alakult ki kettőnk között. Mai napig nem tudom, hogy mi az életemben az álarc és mi az igazság.

Hála apám neveltetésének, amikor először feltűnt a színen a Nagyúr, rögtön tudtam, hogy melyik oldalon is állok. 1980-ra a leghűbb szolgálja és jobb keze voltam Voldemortnak. Mindenben megegyezett gondolkodásmódunk, világnézetünk.

Akkor gondolkodtam el azon először, hogy másként nézzek e magamra a tükörben.

Megszületett a fiam, Draco. S mint ahogy a jóslat szól, pont olyanná váltam, mint apám volt egykoron. A legfontosabbnak azt tartottam, hogy megtanulja a három alapelvet. Vér, Név, Család.

1981-ben bekövetkezett az, amitől annyira féltem. A nagyúr megbukott én pedig felelősségre lettem vonva. Hazugságomnak hála, miszerint Imperius átok hatása alatt cselekedtem, felmentettek. Egyedül az az átkozott Arthur Weasley sejtette, hogy valami nem stimmel azzal a csodálatos mosolyommal.
Mindezek ellenére a minisztériumi tanács 12 főjének egyike lettem.
Mindig is tudtam, hogy az emberek megvásárolhatók, ha pedig nem, akkor egy két jó fenyegetés megteszi a hatását. Igen. Az emberek gyávák.

Jöttek hosszú évek, mikor nekünk, hű mágusoknak meg kellett húznunk magunkat. Elérkezett az az idő is, mikor Draco levelet kapott a Roxfortból. Karkarov miatt a Dumstangba akartam küldeni, de drága nejem akarata előtt fejet hajtottam, így maradt a közelebbi iskola. Pedig egy halálfaló támogatása mellett megfelelőbb képzésben részesülhetett volna.

Sokszor próbálkoztam azzal, hogy visszatérhessen közénk Mesterem, de egyszer sem jártam sikerrel. A világ felé egy álarcot tartottam, amit talán jobb lett volna, ha sohasem alkotok meg. Eltorzult jellem, eltorzult maszk …

Ülök a tükörrel szemben.
Próbálok a felszín alá menni. Megválaszolni a kérdéseket. Megjósolni a jövőt. Felölteni a halálfalómaszkot.
Éreztem én egyáltalán valaha? Volt részem valódi érzelemben? Vagy mindig csak a Vér, a Család és a Név számított? Bármilyen áron? Bármilyen áron …

Az Azkaban meggyötört. Látod te is rajtam ugye? De nem mered kimondani. Félsz egy Malfoynak ilyet mondani! Féled a halált, amit kivívhatsz ezzel. Nem mered azt mondani, hogy egy senki vagyok, amiért elkaptak miután újra visszatért Mesterem. Életfogytiglan? Ugyan…ők sem gondolhatták komolyan!
Nem mered a szemembe vágni, hogy pálca nélküli senki vagyok, egy kegyvesztett. Nem…
Tudod miért nem?
Mert számodra is azok az elvek fontosak, amik családomnak és nekem. Vér, Név, Család.
És nekem még mindig megvan. Még mindig én vagyok Lucius Malfoy! És az is maradok!

Ülök a tükörrel szemben.
Tikkel egyet a bal szemem.

Egy könyörtelen, arisztokrata sznob vagyok. Arrogáns és kegyetlen. Igen. De mit vársz valaki olyantól, akinek az egész élete erről szól? Nem tudok és nem is akarok megváltozni. Malfoy vagyok. Az a dolgom, hogy ilyen legyek. Valahol mélyen a lelkemben tudom, hogy mióta kiszabadultam az Azkabanból, nem stimmel valami. Volt időm elég, hogy elgondolkozzak az élet értelmén. Szörnyű mantraként azonban csak egy dolgot hallottam a fejemben. Vér, Család, Név. Vér, Család, Név. Vannak olyan dolgok, amiken törvényszerűen lehetetlen változtatni. Maga vagyok ez a három alapelv. Felvetődik a kérdés, hogy ha valamelyik elveszne az életemből, minden tönkre menne? Egyáltalán van esély arra, hogy ez megtörténjen?

mindig ||
arany
ezüst
pénz
aranyvér
család
hírnév
kínzás
soha ||
csalódás
Tara Swan
pénztelenség
sikertelenség
könyörület
Manó .. nem szereti a manókat -.-
dementorok || Azkabani félelem
mumus || Koszos ruhákba látja magát földönfutóként

Edevis tükre || Meglelje valódi jellemét, ami nem a berögzült elvek alakított démon
százfűlé-főzet || aranyszínű és bodza ízű
titkok ||
Egyszer a felesége kikötözte az ágyhoz és ott hagyta.
Egyszer megijedt a kúria sötétjében egy manótól.
Van egy féltve rejtegetett könyve, apjáé volt.
rossz szokás ||
Tikkel a bal szeme.
Ha ideges iszik és szivarozik.
Mostanában nem szeret fésülködni.

apa || Abraxas Malfoy (arany) halott
anya || Elenora Malfoy (arany) halott
testvérek || -
családi állapot || házas
állatok || Két páva, egy hatalmas fekete kutya

Részlet a nagy családi lexikonból:

A Malfoyok ősei több mint négy évszázada jöttek Angliába a szomszédos Franciaországból egy igen előnyös házasság révén, melynek köszönhetően szert tettek az azóta is legendásan óriási vagyonra. A családban mindenki szőke hajú és szürke szemű: egy titkolt családi legenda szerint ez azért van, mert a felmenők közt akadt véla is, igaz, legalább 8-10 generációval ezelőtt. A vérük teljesen tiszta, a családban nem akadtak vérárulók, sem kviblik (vagy csak eltüntették őket), ráadásul köztudott, hogy generációk óta minden egyes Malfoy a Mardekárba került.

magasság || 182 cm
tömeg || 78 kg
szemszín || Szürke
hajszín || Szőke
különleges ismertetőjel || kígyó díszítésű sétabot
kinézet ||
Szürke éles szemek, hosszú szőke haj, ami évekig makulátlanul csillogott, ám most, kócosan hullik a vállak alá. Arcát borosta fedi, száján pedig még mindig a töretlen magabiztos mosoly ül. Alkatát tekintve, éppen megfelelő a női ízlésekre hagyatkozva. Testét szálkás izomzat borítja. Mindig a legjobb minőségű talárban látható.
egészségi állapot || Tikkel a bal szeme. Paranoiás.

varázslói ismeretek || A Roxfortban megtanulta a bájitalkészítés alapjait, majd ezt később saját könyvekből továbbfejlesztette. Ugyanígy járt el az átkok, bűbájok esetében is. Kiválóan ért a kínzó átkokhoz, és a fekete mágiához.
felvett tantárgyak || -
mugli képzettségek || Én? Mugli képzettség? Ugyan ...
pálca típusa || 12 hüvelyk, cseresznyefa, sárkányszívizomhúr
különlegesség || -

végzettség || Roxfort, elég jó eredményekkel végzett
foglalkozás || saját kis feketemágiás holmijait adja el a Zsebpiszokközben, üzletember, halálfaló
státusz || körözött bűnöző
szolgálati idő || Még 1980. előtt kezdődött
hogyan lehetne a karakter a Nagyúr hasznára? || Biztos
Egykor a jobb keze volt, mai napig bármit megtesz, amit a Nagyúr kér.

Sötét az este. Mint mindig. Sétapálcámat szórakozottan kopogtatom meg olykor-olykor a macskaköves úton. Egyedül vagyok. Mióta kiszabadultam az Azkabanból, nem sokszor vagyok utcán. Igazából sohase járkáltam még azóta ennyire szabadon. Az este ugyanis mindent elnyel, elnyeli a titkokat, a félelmeket, és elnyeli a szürke szemem arrogáns villanását.
- Állj! Állj meg ha mondom!
Unottan fordulok meg, sejtettem, hogy előbb vagy utóbb találkozni fogok valakivel, aki bizony felismer és leghőbb vágya az lesz, hogy ártalmatlanítson és visszaküldjön az Azkabanba. Ilyenek már csak ezek a fránya aurorok.
Meglepődötten nézek végig rajta. Épp, hogy csak befejezhette a főiskolát. Talán 22 éves. De annál nem több. Még fiatal és éppen ezért könnyen megvezethető.
- 20 galleon!
- Mi a ….?
- Na jó, 30 galleon! A jó modoromról vagyok híres.
Elnyújtom a szavakat, miközben hátratűrök pár tincset hosszú szőke hajamból. Egyáltalán nem számítok arra, hogy használná a pálcáját. Valószínűleg Ő maga sem számított arra, hogy ekkora halat fog ezen az estén.
- Megátkozlak!
- 70 galleon!
Sóhajtom. Mosolygok. Magabiztosan.
- Meghalsz átkozott halálfaló!
- 160 galleon!
- Mit akar ezzel?
- Mondd meg mennyit kérsz és megkapod!
- Nem vásárolhat meg! A pokolra küldöm!
- 300 galleon!
- Mennyi?!
- Legyen 1000 galleon, hogy a családja is jómódú életet élhessen…ahogy látom, most nem futja többre, mint egy pár galleonos talárra.
A fiatal auror nem szól. Csak áll meredten. A pálcáját már nem fogja rám.
- 1000 galleon?
- 1000 galleon …
Felé hajítok egy kis ezüst színű zacskót, amit a taláromból halászok elő. Holnapra a galleonok csokoládévá változnak. Kihasználom, hogy nem figyel, mielőtt azonban hopponálnék, kígyófejes sétapálcámmal intek neki egyet. Ágyő fiatal barátom. Ágyő.
Pukk.

avialany|| Jason Isaacs

Kérek szépen titoktartást a stafftól!