Átnevelő szoba

MINDEN
GRIFFENDÉLES
RÉMÁLMA

   Csupán egy fél mosollyal jutalmazza a lány a mutatványt, mellyel a saját pálcája leendő ellensége kezébe landol. Úgysem tehet ez ellen mást. Azt meg nem engedheti meg magának, hogy ellenfele a pimasz magabiztosságon kívül mást leolvasson az arckifejezéséről. A becsapódó ajtóra még csak össze sem rezzen. Túl sok ajtó csapódott már mögötte, előtte, és túl sok hasonló egyenlőtlen találkozón volt már túl. S bár mindig ő húzta a rövidebbet, mindig ő szenvedte meg a következményeket, legalábbis fizikailag égő sebekben, ütésnyomokban, s ki tudja még miféle fájdalmas módokon, azonban lelkében mindig büszke, és törhetetlen maradt. Tudta, most is így lesz ez.

- Ó bocsáss meg! Az utca túlélésre, és nem jó modorra tanított. – válaszolta hasonló gúnyos, lusta hangvételbe, mint amit a fiú ütött meg vele szembe az imént. – Bár, ha belegondolunk nekem, legalább van mentségem a modortalanságomra. Viszont, ha tényleg így gondolod, akkor menj el tündérmanó idomárnak, mert hátha őket nagyobb szerencsével idomítod, mint az agyalágyúlt izomagy csicskásaid. Ők sem túl jól neveltek, és még veszélyesen hülyék is. – mondja ki a lehető legtermészetesebb módon, azt amit mindenki tud Crak és Monstro párosról az iskolában, csak senki nem meri hangosan is megemlíteni.

   Nem tűnt úgy, mintha a helyzet a legkevésbé feszélyezné. Még csak a mosoly sem hervadt le az arcáról. Ellenben gondosan figyelte a mardekáros mimikáját, és minden apró mozdulatát. Tudni akarta ellenfele jelleméből adódó korlátait, hibát, hogy meddig képes elmenni, milyen hosszú a türelme, mennyire ravasz? Vajon mikor ismeri fel, hogy kivel áll valójában szembe, ha egyáltalán felismeri. Ezt, pedig egy módon tudhatta meg.

- Jut eszembe Karvaly. Nem vagy kicsit fiatal a szenilitáshoz? Ámbár mondják, hogy nézd meg a szolgát, mert ugyanolyan az ura is. Ezt figyelembe véve nem meglepő, hogy még egy nevet sem tudsz megjegyezni. De azért kérlek, próbálj meg, ne csalódást okozni nekem. Ne mond, hogy nem vagy olyan okos, mint amilyennek gondoltak. Amúgy meg mért akarnék kiszabadulni innen? Enyém a világ minden ideje. Tudod a türelem nagy erény. Aki kapkod, az csak hibát halmoz hibára.

    A lány hangjába a szemtelenség mellett, most mintha némi kioktatás is vegyült volna. Mintha még mindig azt képzelné, hogy egyenrangú a vele szemben állóval. Persze szó sem volt erről. Legalábbis még nem.

- Egyébként igazad van. Szerintem is túlértékelik a humort. Köztudottan nincs humorérzékem. Ami a tisztelt Testületet illeti, nos nem. Valamint nem is nagyon óhajtok számomra, hozzájuk hasonlóan jelentéktelen alakokkal diskurálni, olyan hiábavaló dolgokról, mint a deviáns viselkedésem,  antiszociális hajlamaim, vagy a hősködési, és gondoskodási mániám a nálam kisebbek iránt.

Na jó, már lassan túl sok volt a kommunikációból, az első felvonáshoz képest. Így is ki fog derülni perceken belül pár dolog Malfoyt illetően. A direkt provokálásból talán mára ennyi elég. A többit majd a fiú elvégzi. Helyette is.