Adam Todorius Smalling

ADAM TODORIUS SMALLING

   Alapok

jelszó || "A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg."
így ejtsd a nevemet || Edem Todóriusz Szmóling
nem || férfi
születési hely, idő || London; 1980. június 17.
horoszkóp || ikrek
kor || 17
vér || félvér

évfolyam || Hetedév

   A múlt

~Az ajtó nagy robajjal csapódott be a háta mögött, ő pedig nagyot sóhajtva lépett ki a ház udvarára. Arcát és egész testét megcsapta az ezen a nyáron szokatlan meleg. Már hozzászokott a ködös, párás hideghez amit a dementorok közelsége okoz. Talán ma épp máshol "őrjáratoznak" a csuklyás horda tagjai. Ha tehetné most azonnal elindulna a Roxfortba. Otthon sosem érezte magát igazán varázslónak, mert az őket körülvevő rengeteg mugli között, olykor már saját magát is varázsképtelennek érezte. De mindenekelőtt az volt a fontos, hogy a család biztonságban legyen és ne keltsenek feltűnést.
Hirtelen apró nesz ütötte meg Adam fülét... az ajtócsukódás jellegzetes hangjának hallatán nem fordult meg, csak állt ott tovább némán. Mígnem megszólalt az ajtón kilépő személy, Adam édesanyja:
- Adam, tudom, hogy szeretnél visszamenni oda... de értsd meg, nem lehet. Még egy éjszakára, órákra sem - mondta lágy, ám még mindig nagyon finoman érzékelhető akcentussal a hangjában. Ez az óvatos hangnem talán a pillanatokkal ezelőtt félbeszakadt veszekedésnek tudható be. Mindenesetre Adam továbbra sem szólalt meg, így anyja folytatta. - Nem azért jöttünk el apáddal Lengyelországból annak idején, mert egy angliai kiruccanásra vágytunk, hanem mert veszélyben voltunk. Talán ha akkor nem vagyok 2 hónapos terhes.. akkor azt hiszem, maradtunk volna és felvettük volna a harcot azokkal a, azok... - nem fejezte be a mondatot, mert elhalt a hangja. Amikor a Lengyelországban történtek kerültek napirendre, azt az anyja soha sem viselte jól. Mindig felzaklatták a múltbéli dolgok, ezért megnyugtatásképpen már a fiú is megszólalt: - Tudom anya, tudom. Én sem azért akarok visszamenni oda, mert hírnévre vagy dicsfényre vágyom az egykori rokonaink legyőzősével. Csak szeretném, ha egyszer úgy mehetnénk vissza oda együtt, hogy már nem kell mitől tartanunk - mondja a távolba révedve - De ígérem, hogy amíg nem végeztem el a Roxfortot, és nincs vége az itteni háborúnak, addig egy tapodtat sem mozdulok... rendben? - kérdi majd megereszt egy halvány, bíztató mosolyt édesanyja felé. A nő, Adam szavai hallatán mintha éveket fiatalodott volna: a gonterhelt arckifejezés eltűnt, helyét átvette a meleg okozta enyhe pír és átmeneti nyugodtságot sugárzó tekintet.
Adam némán a ház felé biccentett a fejével és egy pillanat múltán vissza is mentek a házba, hogy utolsóként a családfőt is megnyugtassák.~(SZJP) De ne szaladjunk ennyire előre. Íme az életem ezt megelőző eseményei:

A nevem Adam. Adam Todorius Smalling. Egy angol lengyel vagy egy lengyel angol. Ahogy tetszik, bár magamat 90%-ban inkább angolnak mondanám, hiszen még soha sem jártam Lengyelországban és a napvilágot is Londonban láttam meg. Egy borongós nyári nap volt, ám ezt a borongós, komor hangulatú napot a szüleim számára én tettem fényessé a születésemmel. Nekik már igencsak kijárt egy kis boldogság, mert 7 hónappal korábban még rettegésben éltek egy Wyslo nevű lengyel kisvárosban.
Édesanyám félvér. Amivel nem lett volna probléma, ha a nagymamámra nem vet szemet a bálban egy igencsak beitalozott aranyvér mániás, Grindelwald egykori nézeteit valló varázsló. Különböző bűbájok segítségével arra az időre elcsavarta a fejét, amíg megkaphatta majd eldobta, mint egy rongyot. Azonban a gyermek, Adam édesanyja megfogant és meg is született. Végül 20 évvel később, mikor édesanyám már velem volt várandós, megjelent egy férfi a család házánál. A nagymamám rögtön felismerte, de már nem tudott mit tenni, csak menekülésre intette a szüleimet, Wysildát és Razokvilt, miközben ő a testével próbálta útját állni a "nagyapámnak". Aki azért jött vissza, hogy mindegyikőnkkel végezzen egytől-egyig. A nagymamám belehalt a férfi által kreált robanásba, édesanyám is könnyebben megsebesült. De még idejében sikerült hoppanálniuk. Angliában aztán az eredeti Smalska nevet megváltoztatták Smalling-ra és mindketten felvettek egy-egy angol nevet is. De én is megkaptam a lengyel gyökerekre való tekintettel a Todoriust második névnek.
A születésem után alig 1,5 hónappal egy sötét varázsló... Valami Voldemort elvesztette az uralmát a brit térségben és mindenki a szabadságot ünnepelte. A szüleim pedig 1-2 év alatt beilleszkedtek az itteni társadalomba. Szinte anyanyelvi szinten beszélik a nyelvet és sikerült elhelyezkedniük. Édesapám a Minisztériumban kapott állást, míg édesanyám a Reggeli Prófétánál volt szerkesztő. A kezdeti éveket követően sikerült megállapodnunk, egy Londontól 30 km-re fekvő kis városkában, Camberben. Egy közepes, abszolút mugli stílusban épült családi házat építettünk és ebben élünk már évek óta. A közvetlen környékünkön csak egy-két varázsló család élt, így velük igen jó barátságba kerültünk, de emellett a mugli világban is otthonosan mozogtunk, biztos ami biztos. Éppen ezért jártam a mugli-féle óvodába is, és majd 11 éves koromig a mugli iskolába is jártam annak ellenére, hogy már 6-7 éves koromban elárulták a szüleim, hogy a néha kissé fura és megmagyarázhatatlan dolgok amik történnek körülöttem, az nem más, mint a mágia jeleinek megmutatkozása. Így hát rettentő módon vártam, hogy megkapjam a levelet a ROxfortból, amin az áll, hogy felvételt nyertem az iskolába.
Mígnem eljött a várva várt pillanat. A család otthon volt és a szomszéd faluban lakó varázsló család, Ilswerék is épp nálunk vacsoráztak amikor egy bagoly repült be a házba és pottyantott az ölembe egy levelet. A levélben az állt, hogy felvételt nyertem a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképzőbe. Nagyon megható pillanat volt, mert rögtön körülvettek és gratuláltak, édesanyám persze csókolgatott ahol ért. Az a nyaram telt el a leglassabban. Már tűkön ülve vártam az Abszol-úti bevásárlást és minden egyéb, Roxforthoz köthető teendőt. Legeslegelsőként a pálcámat szerettem volna beszerezni, így első utunk Mr. Ollivanderhez vezetett. Ahol majdnem 1 órát töltöttünk el mire elértünk ahhoz a pálcához amit mindmáig használok: egy 12 és fél hüvelykes tiszafa pálcához, sárkány szívizom-húrral. Mr. Olliavander intésére, az első években igencsak finoman bántam a pálcával. Azt mondta, majd rájövök, hogy miért.
Amolyan hab a tortán jelleggel bírt szeptember első napja, amikor is kimentünk a King's Crossra és a Roxfort expresszel útnak indultam az iskola felé. A vonatút közben hallottam olyan susogásokat, hogy ott van Harry Potter is, aki annak idején, a születésem után pár héttel "legyőzte" Tudjukkit. Sokan a megkeresésére indultak, én azonban annak ellenére, hogy kíváncsi a természetem, nem futkostam a fiú után. Elég baja lehet enélkül is.
Az első évem igazán jól telt, szinte minden tantárgy jól ment a Bájitaltant kivéve. Nem mondanám, hogy nem volt érzékem hozzá, vagy ügyetlenebb lettem volna, esetleg butább, mint a kortársaim, csakhát Piton professzor ugye... Amilyen idillien indult a roxforti évem, úgy történtek egyre furább dolgok. Például a troll a pincében, vagy az év végi Mógus professzor féle "incidens". Voltak akik már ekkor rebesgették, hogy Tudjukki hamarosan vissza fog térni. A nagy port kavart dolgokat lezárta a hosszú nyári szünet. Majd egy újabb év az iskolában. Amikor azthittem, hogy ennél több izgalom nem érhet, akkor az élet rámcáfolt, hiszen másodikban a kis Ginney Weasley kinyitotta a Titkok Kamráját és elszabadította azt a vlamit, amitől az emberek, de még a szellemek is kövé dermedtek. Végül Harry legyőzta azt a valamit és az addigi áldozatai is mind magukhoz tértek.
A harmadik évem telt a legcsendesebben. Annak ellenére, hogy egy Sirius Black nevű szökött rab a roxforti birtok közelében kószált, nem éreztem magam veszélyben és a tanév végére el is ült ez a Black-féle mizéria. Senkinek nem esett bántódása. A negyedik, ötödik, és hatodik évem azonban igencsak eseménydúsra sikeredett. Elsőként a negyedik évemben, a nyáron, a Világkupán történt halálfaló támadás rázott meg, majd a Trimágus tusán történtek és legfőképp az, hogy a Sötét Nagyúr visszatért. Én teljes mértékig biztos voltam benne. Aztán ötödéves koromban megkaptuk a nyakunkba Umbridge-t. Egy minden hájjal megkent, de kegyetlen szipirtyó. Aki éltette a defenzív mágiát, és a pálca használat még csak meg sem fordult a fejében, így én is beléptem a Harry és barátai által alakított DS-be, azaz Dumbledore Seregébe. Itt tanultam meg igazán varázsolni és párbajozni, bár előtte is gyakorolgattam ahogy tudtam. A 6. évfolyamban történtek voltak életem legsötétebb eseményei. Ollivandert elrabolták, támadást intéztek a Weasleyék otthona ellen és nem utolsó sorban az összecsapás a Mardekárosokkal és a Halálfalókkal a Roxfortban, valamint a legfájóbb.. Dumbledore halála. A legtöbben úgy érezték, hogy az utolsó védőbástyánk és védelmezőnk hagyott itt minket. Most pedig az utolsó, hetedik évemre készülök és úgyérzem, hogy most fog kicsúcsosodni minden, most fog a feje tetejére állni a világ és most fog minden megváltozni.

Háború
A háborúnak köszönhetően én is megérezhettem picit a rettegés ízét. Hogy milyen az amikor az ember a barátaiért és a szeretteiért aggódik éjt nappallá téve. Az évek múlásával megkeményedtem és hozzászoktam a szörnyű hírekhez és eseményekhez. Talán már a véremben van az, hogy elviseljem a harcokat és az ezzel járó feszültséget és szenvedést.

   Jellem

Összetett, ám mégis egyszerű és érthető jellem. Általában mindenkit semlegesen közelít meg, mert így senkivel sem lehet elfogult. Kis idővel úgyis kiderül mindenkiről, hogy mégis milyen. Alapvetően kedves és társaságszerető ember, de olykor szeret magányos farkas módjára, eltűnni az emberek elől egy kis ideig. Természetéből fakadóan nyugodt és higgadt, azonban bizonyos dolgokkal igen hamar ki lehet hozni a béketűrésből. Általában ezeket a dolgokat mindig a helyzet hozza. Saját maga legnagyobb erényének azt tartja, hogy nem pánikol és, hogy mindig képes szeretni. Olykor kissé önfejű, makacs. Van, hogy hosszú percekig tudna monológot mondani, de van hogy egyszerű és tárgyilagos. Bátor, de a legtöbbször megfontol mindent mielőtt cselekedne. A jellemére abszolút a kettősség jellemző.

Erősség || nyugodtság, rámenősség, természetesség, tudás, kitartás
Gyengeség || olykor a távolságtartás, képtelen haragudni, önfejűség

   Apróságok

mindig || kviddics, család, barátok, párbaj, küzdeni valamiért
soha || vérmánia, önteltség, jóslástan, halálfalók, hazug és gyáva emberek
hobbik || Szabad idejében szeret kint lenni. Kis korában megszerette a mugli sportokat, mint pl. a foci, kosárlabda, de imádja a kviddicset is. Ha esetleg nem tud kimozdulni, akkor olvasgat vagy varázslatokat, bűbájokat gyakorol.
merengő || A legjobb az amikor édesapja elvitte élete legelső kviddics meccsére. A legrosszab, az egyértelműen Dumbledore halála.
mumus || A szüleit Halálfalók fogságában látja, ő pedig tehetetlen.
Edevis tükre || Magát és a jövőbeli családját látja, ahogy békésen és boldogan élnek.
százfűlé-főzet || Közepesen sűrű, narancsszínű és citromos/savanyú ízű.
Amortentia || rózsa és enyhe citrom illat keveredve
titkok || Egyszer az apja tudta nélkül "ellopta" annak seprűjét és éjszka kipróbálta.
azt beszélik, hogy... || Egyszer a DS-gyűlés utén még a Szükség Szobájában maradt gyakorolni, de kissé ideges volt és ekkor jött rá, hogy mire célzott annak idején Ollivander úr, mert egy átok után egyszerűen belefúródott a falba egy Halálfaló "baba", majd felrobbant. De persze ezt az esetet senki sem látta, és az a tükör is csak véletlenül került az említett, fal említett része elé.

   A család

apa || William Razokvil Smalling; (született: Razokvil Smolska) 39 év; félvér; amolyan tipikus apa-fia kapcsolatnak nevezhető: olykor idilli, máskor vitáktól terhes
anya || Emma Wysilda Smalling; (született: Wysilda Perkovic) 37 év; félvér; szinte tökéletes az összhang köztünk, anyukám a mindenem
testvérek || ---
állatok || Egy belga erdei bagoly, a neve: Haro

Családtörténet ||
A felmenőimről csak a nagyszüleimig tudok. A nagyanyámat a "nagyapám" ölte meg, 20 éve. De égek a vágytól, hogy kiderítsem és megtaláljam az öreget. A szüleim nem vettek részt az előző háborúban, hiszen érekzésünk után 1,5 hónappal már vége is szakadt és ők elsőként az én biztonságomra koncentráltak. De támogatták, hogy beléptem a DS-be és pártolták Dumbledore nézeteit is.

   Külsőségek

magasság || 181 cm
testalkat || igencsak izmos és szálkás testfelépítésű
szemszín || barna
hajszín || barna
kinézet || Magabiztosságának és nyugodtságának köszönhetően minden helyzetben otthonosan mozgó fickónak tűnik. Ügyel a kinézetére, de ez nem azt jelenti, hogy órákat foglalkozna magával. Feleslegesnek tartja. Tekintete barátságos, barna szeme szinte az emberek lelkéig hatol. Megnyerő, alkalmazkodó stílusú. Visszafogott, modern öltözködés áll hozzá a legközelebb. )Szürke, fekete, fehér és pasztell színek.) Testalkatából adódóan tiszteletet parancsol a megjelenése, és ezt támogatja az egyenes testtartása, azonban a járása ruganyos.

   A tudás

varázslói ismeretek || Hetedévesként már igencsak elsajátította a mágiát, de persze még közel sem mindent. Igyekszik folyamatosan fejleszteni önmagát és tudását. Kedvenc tantárgyai az SVK és a Bűbájtan. ezekből volt a legjobb.
felvett tantárgyak || LLG, rúnatan, repüléstan
pálca típusa || 12,5 hüvelyk; tiszafa pálca;sárkány szívizom-húr maggal
RBF || RBF eredmények:
Sötét Varázslatok Kivédése K
Átváltoztatástan V
Bájitaltan E
Bűbájtan K
Mágiatörténet E
Gyógynövénytan V
Asztronómia E
Repüléstan K
Rúnatan V
Legendás Lényeg Gondozása V

   Egyéb

avialany|| Garrett Neff (lesz majd:D)