Gwendolyn de Crasso

GWENDOLYN DE CRASSO

alapok

jelszó || "Cedrah Lupen az egyetlen véla férfi."
teljes név || Gwendolyn de Crasso
becenév || Gwen
nem || nő
születési hely, idő || London; 1980. január 18.
kor || 17 (tizenhét)
faj || ember
vér || félvérű
évfolyam || 6 (hat)

a múlt

...Mikor lehullott az első hó 1980 telén, akkor születtem meg Londonban. Anyám és apám másodszülött gyermeke voltam, bátyám 1 évvel volt idősebb nálam. Mivel lánynak születtem, anyámnak én voltam a kedvence. Apám természetesen hímnemű gyereke iránt rajongott. A család kettéoszlott. A nőneműek engem, míg a hímneműek a bátyámat tartották jobbnak. A nagynénik szerint én voltam érdemes az örökségre, a nagybácsik szerint viszont Tristram. A harc a kettéoszlott család között éveken keresztül folyt. Csak két gyermek nem vitatkozott egymással. Hiába voltak különböző neműek, ők szerették egymást. Hiába visszhangozták a szülők, hogy csak egyikőnk lehet az örökös, mi nem törődtünk velük. Testvérek voltunk, jó testvérek. Ha kellett megvédtük egymást, akár a többi gyerekkel, akár a rokonsággal szemben. Kiskorunk folytonos szomorúságban telt el. Szüleink csatája miatt egyre rosszabb lett az életünk, míg végül bekövetkezett a változás...

...Egy borús vasárnapi napon, mikor Tristram betöltötte a nyolcadik életévét, s én is 7 éves lettem (igen egy napon születtünk!) szörnyű tragédia történt, ami akármilyen hihetetlen, de jobb irányba fordította életünket. Anyánk s apánk hosszú útra kelt, hogy meglátogassák a legokosabb boszorkányt családunkban. Ő volt a mi egyetlen dédanyánk. Minket otthon hagytak a nagynénikkel s nagybácsikkal, lelkükre kötve, hogy tartsanak távol minket egymástól, nehogy rossz hatással legyünk a másikra. Az este eljövetele után a nénik s bácsik telefont kaptak. Mi tudtuk,hogy valami szörnyűség történt. Ezt láttuk az emberek arcán. Szomorúságot, fájdalmat és tehetetlenséget egyaránt. Mivel már senki sem foglalkozott azzal, hogy távol tartson Tristramtól, hozzáfutottam s átöleltem. Így ültük végig az egész éjszakát, ami megváltoztatta életünket. Szüleink meghaltak és mi a dédanyánkhoz kerültünk...

...Az első napunk nála félelemben telt. Nem tudtuk, hogy ő is olyan lesz e,mint a többiek. Folyton csak az járt a fejünkben, hogy el akar választani bennünket egymástól. Ha Celia dédanyánk ki akarta küldeni a bátyámat a kertbe játszani, Tristram hangosan kijelentette, hogy minket senki sem választhat el egymástól s bent maradt velem a konyhában. Az első héten el se engedtük egymás kezét. Egy ágyban aludtunk, együtt fürdöttünk, mindenhova együtt jártunk. A második héten Celia leültetett minket magával szemben s elmagyarázta, hogy ő nem olyan, mint a többi rokonunk. Őt nem érdekli, hogy fiúk vagyunk-e, vagy lányok. Őt az örökség se érdekli. Azt majd később, felnőtt korunkban eldöntjük, hogy ki kapja meg kettőnk közül. Ő csak azt akarja, hogy érezzük magunkat jól nála, ameddig csak lehet. Együnk cukrot, csokit; maradjunk fent éjfélig; húzgáljuk a macska farkát. A magyarázata után minden megváltozott. Celia dédanya minden jóval elhalmozott minket. Minden nap csokoládétortát sütött, amit még azon melegében fel is faltunk. Akkor mehettünk át a barátainkhoz, amikor csak akartunk. Csak egy valamit kötött a lelkünkre. Azt, hogy SOHA NE HAGYJUK EL EGYMÁST!

...Sajnos nem sikerült teljesítenünk kérését. Mindketten használni kezdtük az erőnket, de épp ebből lett a probléma. Tristram ereje kevesebbnek bizonyult, mint az enyém. Ezt nem is hagyta szó nélkül, folyton felemlegette, hogy ez nem érvényes, ő az idősebb és neki kellene a nagyobb erő. Folyton piszkált, apró varázslatokkal próbált felingerelni. A dédanyánk látta mindezt és nemegyszer próbált Tristrammal beszélni, de semmit se ért el vele. Egy napon a bátyám cserebogarakat rakott a hajamba, amik miatt le kellett vágatnom hosszú hajamat. A dédanyánk nem tűrt tovább. Elege lett Tristramból. Úgy döntött, hogy elküldi őt az egyik távoli rokonunkhoz, akit se én, se a testvérem nem ismert. Miután elutazott többet nem láttam...

...További életem magányban telt. Hiányzott a bátyám s ezt az űrt a szívemben senki sem tudta betölteni. Dédanyám egy napon örömmel az arcán lépett be a szobámba. Levelet hozott. Rögtön tudtam, hogy honnan jött a sárgás színű pergamen, de néhány napig hozzá se nyúltam. Csak később bontottam ki s olvastam el. Bekerültem a Roxfortba...

...Első évesként félénken léptem át a Roxfort kapuit. Nem tudtam kiben bízhatok s kiben nem. Megismerkedtem a híres Harry Potterrel és barátjaival. Sok barátot szereztem, de voltak olyanok is, akiket nem kedveltem. Itt megemlíteném pl Draco-t. Miután első óráim elkezdődtek, mindig a legjobbat akartam nyújtani. Szerettem volna, ha ugyanolyan kitűnő tanuló legyek, mint Hermione Granger. Folyton a könyvtárba jártam, ahol ismét csak barátokat szereztem. Kedvenc óráimon voltam a legjobb, vagyis bájitaltanon és jóslástanon. A többi tantárgyból 4-es és 5-ös voltam. Egyetlenegy tantárgytól féltem, a repülésórától. Féltem,hogy lepottyanok a seprűről, vagy, ami még rosszabb, el se tudok indulni a seprűvel. Ha nincsennek kedves barátaim, akik segítenek, hogy miként üljek fel s helyezkedjek el a seprűn, majd hogyan irányítsam azt, akkor még talán most is félelemmel töltene el az óra. Bár a kviddics csapatba nem akartam bekerülni, de szerettem seprűn repülni. Sok varázslatot próbáltam ki, mégis a legemlékezetesebb az volt, mikor szembe kellett néznünk a mumussal, aki nálam cserebogár formában jelent meg, eszembe juttatva ezzel egyik szörnyű gyermekkori emlékemet. Legjobban a tárgyak lebegtetése ment, ebben a varázslatban sokaknak segítettem is. Aki akart bátran fordulhatott hozzám. Ha akartak megtaláltak a könyvtárban, vagy az udvar valamely területein. Az első években egy hely volt, ahova nem tudtam belépni a félelemtől. Ez a lánymosdó volt, ahol hisztis Myrtill 'lakott'. Ő egy szellem volt, aki folyton csak hisztizett (adódva a nevéből). Később olyan harmadikos koromban léptem át először a mosdó küszöbét. Most hatodikosként még inkább szeretnék megfelelni az iskola követelményeinek. Remélem ez sikerülni is fog. De a legnagyobb álmom még mindig az, hogy találkozzak Tristrammal, akit sajnos nem vettek fel a Roxfortba és most sem tudom, hogy hol lehet...

jellem

Sokan mondják, hogy kedves lány vagyok. Nem a külső alapján ítélek, inkább mindenkivel elbeszélgetek és úgy tartom nincs olyan ember, akiben ne lenne egy csöppnyi jóság. Talán túlságosan is megbízok a társaimban, nemegyszer csalódtam már bennük naivságom miatt. Ha szomorú vagyok csak legjobb barátaimnak öntöm ki a szívemet, de könnyeimet még senki sem láthatta.

apróságok

mindig ||

barátok
könyvek
macska
ló
varázslás
Tristram
csoki

soha ||

hazugság
önteltség
beképzeltség
bogarak
béka
gonoszság

dementorok || Csak a rossz érzés.
mumus || Cserebogár a hajban.
titkok ||
Egyszer Celia dédanya kedvenc macskáját elvarázsolta egy csigává.
A második titok, hogy Tristrammal közösen megpróbálták a szüleiket jobb benyomásra bírni, persze mindezt varázslással.
A harmadik, hogy titokban szokott sírni, pedig mindenkinek azt mondja, hogy sose sír.
rossz szokás ||
Mindent elhisz az embereknek, vagyis szegényke túl naiv.
Ha valaki gonoszkodik vele, akkor mindenáron visszaadja neki a 'tréfáit'.

a család

apa || William de Crasso; - (meghalt); Anglia
anya || Florrie Sentillan; - (meghalt); Anglia
testvérek || Tristram de Crasso; 18 (tizennyolc)
családi állapot || egyedülálló
állatok || nincs

külsőségek

magasság || 162 cm
tömeg || 50 kg
rassz || latino
szemszín || barna
hajszín || szőkésbarna
különleges ismertetőjel || Mindig a nyakában hordja a bátya képét tartalmazó medált.
kinézet || Hajával s testalkatával nem tűnik különleges leányzónak, ezért nem is tűnik ki a többiek közül. Ha megjelenik előtted, akkor mindenféleképp leengedett hajjal, könyvekkel a kezében láthatod. Mosolya még a legkeményebb szívet is feloldja.
egészségi állapot || makk egészséges

a tudás

varázslói ismeretek || Kitűnő tanuló, bár néha szerez egy-egy rosszjegyet, de csak akkor, ha rossz napja van. Kedvenc tantárgya a bájitaltan és a jóslástan.
mugli képzettségek || Gitározás és éneklés.
pálca típusa || 11 hüvelyk, ébenfa, főnixtoll maggal >KÉP!
különlegesség || -

egy darabka belőled

Azon a bizonyos napon megjött a levél. Borítékban volt, nem volt kinyitva. Magamhoz szorítottam s beszívtam az illatát. De még nem akartam kinyitni. Várni akartam vele. Várni valakire.
Leraktam a levelet az asztalomra és ráhelyeztem egy könyvet, hogy senki se láthassa.
Ebéd után felmentem a szobámba, de nem nyúltam a levélhez.
Este lefekvés előtt egyszer se néztem a könyv alatti levél irányába.
Másnap reggel már igencsak furdalt a kíváncsiság. De türtőztettem magamat.
-Várnom kell. Várnom kell RÁ! - hajtogattam magamnak.
Kíváncsiságom egyre nőtt, dédanyám nem tudta mi a bajom. Nem mondhattam el neki, hogy azt várom, hogy Tristram megérezze sóhajomat és hazajöjjön, majd együtt bontsuk fel a levelet.
Egyszer régen még megígérte nekem, hogyha megkapom a levelet, akkor velem lesz és együtt bontjuk ki.
Hiába vártam három napot, Tristram nem jött. Azt sem tudtam, hogy felvették-e a Roxfortba. Így aztán szomorúan arra a döntésre jutottam, hogy kibontom a borítékot.
Óvatosan leemeltem a borítékról a könyvet. Remegő kezembe fogtam a szabályos téglalap alakú papírt és egy papírvágó kés segítségével felnyitottam. A borítékot az asztalra tettem és én kezemben az összehajtogatott sárgás papírlappal leültem az ágyamra. Az ablak nyitva volt. Én beszívtam a friss levegőt ötször-hatszor. Nagyot sóhajtottam és hajtogatni kezdtem a lapot.
Mikor már teljes nagyságában volt előttem letettem az ágyra, az ablakhoz léptem és suttogni kezdtem.
-Tristram drága bátyám. Hol lehetsz most? Talán már soha többé nem látlak? Emlékszel az ígéretünkre? Meg kell szegnem. Nem jöttél el. Sajnálom. - hajtottam le a fejemet.
Visszaléptem az ágyamhoz, újból kezembe fogtam a levelet és olvasni kezdtem.
Ahogy a kíváncsiság lassan elült belőlem, az öröm kezdett egyre jobban áthatolni testemen. Mikor a levél végére értem nagyot kiáltottam és egy könnycsepp kicsordult a szememből. Gyorsan letöröltem és lerohantam Celiához.
-Felvettek dédanya! Felvettek a Roxfortba. - öleltem át.
Celia dédanya szorosan ölelt.
-Jaj kincsem tudtam én.
Majd elengedett és megkönnyebbülve ültem le az egyik székre a konyhában...

egyéb

Kedvenc színe a zöld.
Egy forró nyári napon mindent megtenne egy citromfagyiért.
Soha nem volt még szerelmes.