Saskia Romanov

SASKIA AMANDA ROMANOV

Mottó
Ki, ha én nem?

Alapok

jelszó || "Mert nem is vagy Te más, csak egy istenfing!"
így ejtsd a nevemet || Szászkiá Romanov
nem || nő
születési hely, idő || 1983. 04.22., London
horoszkóp || Bika
kor || 14
vér || arany
évfolyam || 4

A múlt

Gyerekkor

A családom Oroszországból származik, de tulajdonképpen már három nemzedék óta áttelepedtünk London szívébe. A tévhittel ellentétben nincs semmiféle kapcsolatunk a történelemből ismert Romanov családdal, akik egyébként ráadásul muglik voltak, szóval ezt az elképzelést mellőzzük.
1984 áprilisában láttam napvilágot London szívében. A születésnapom akkor van, mint a Führernek, azt mondják, hasonlítok is rá. Bár remélem, nekem sosem lesz olyan bajuszom, mint neki.A szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy jó hosszú nevet kapjak és természetesen ebből az egyik oroszos legyen, még ha nem is ott élünk már rég. Az első 11 évemet elég kemény perpatvarok között éltem le a nővéremmel.
Születésemtől fogva féltékeny rám, mert hát én vagyok a kicsi, akit mindenki imád. Az sem titok, hogy én ezt szeretem kihasználni, elvégre erre valók a kisebb testvérek. Csak nagyon ritkán tudunk mindig szót érteni, ez az erősen különböző jellemünkből is fakad. Ő inkább egy csöndes és stréber típus, míg én inkább nagyszájú stréber vagyok. Szóval egy hónapban körülbelül átlagosan egy napot vagyunk jóban a kezdetektől fogva.
A szüleim már az iskoláztatásom előtt is elkezdték nekünk tanítani a mágia alapjait, ami legalább mindkettőnket lekötött és ez volt az amit együtt szívesen csináltunk. Még többet tanultunk a varázslásról, hogy később naggyá válhassunk. Mármint én biztos, belőle csak egy aktakukac lesz, ez tuti. Repülni is megtanított minket apa, amit én imádtam, Svetlana kevésbé. Nem tudom, hogy létezhet olyan ember, aki nem szeret repülni. Ennél nagyon kevés dolog van, ami nagyobb buli. Csak száguld az ember a semmiben, egy szál seprűn. Jó, oké, talán kicsit veszélyes, de van ez így. Én azóta is nagyon szeretek röpködni.
Körülbelül hat éves voltam, amikor észrevettem nem messze tőlünk cheerleadereket gyakorolni és meg akartam tanulni azt a sok akrobatikus mutatványt és táncot, amit ők művelnek, így onnantól keményen edzettem és gyakoroltam. Igencsak csúnya baleseteket tudtam szenvedni a saját próbálkozásaim következtében, mindaddig, amíg két év múlva néhány korombeli boszorkányt is sikerült rávennem, hogy velem együtt szerencsétlenkedjenek. Egész jól sikerült összeszoknunk. Persze a szüleink szórakoztatásánál tovább nem terjedt mindaz, amit együtt elsajátítottunk, de ők mindig türelmesen figyeltek minket, sőt, néha még egy kis csodálatot is elkaptam néha anya szemében, amikor egy magasabb ugrásnál majdnem a mennyezetet súroltam, ami azért teljesítmény, mert elég magas a nappalink. Az amatőr és magányos pompon-imádatunk természetesen megmaradt, de ennek a kiélésére együtt már csak a szünidőben van lehetőségünk. 11 évesen nekem is megérkezett a Roxforti levelem. Nővérem, aki ekkor már harmadikos volt, természetesen kivágta a hisztit, hogy miért kell oda járnom, ahová neki, de hát érdekelt is ez engem. Izgatottan vártam, hogy végre érdemben tanulhassak valamit. Fűtött a buzgalom, hogy igazán beléphessek a varázs-életbe, ne pedig csak egy idióta kis porbafingó legyek.

Játék:

Unottan majszolgatom a reggelimet, amit anya nekem és apának készített. A nővérem legújabb heppje, hogy ő vegetáriánus. Már el is terveztem, hogy hogyan szúrjak ki vele. Az az igazság, hogy szeretek főzni, úgyhogy a hétvégén terveim szerint csinálok egy kis rántott húst. Ismerem már az idióta tesómat, hogy a két hete tartó nagy vega élete ott fog véget érni, amikor megérzi a sülő pipihusi illatát. Kevés dologban értünk egyet, de abban igen, hogy a világ legjobb kajája a rántott husi. Persze általában azon is összeveszünk, mert neki állandóan a hátsóját kell hizlalnia. Aztán elcsodálkozik mindig, amikor felszed pár… najó, sok kilót. Az arcomon sejtelmes kis mosoly jelenik meg, s Svetlana rögtön kiabálni kezd nekem a lekváros kenyeréből.
-Te meg mit vigyorogsz? Hogy két füled van és nem vagy szatyor?
Tulajdonképpen nem vettem észre, hogy mosolyogtam, így kissé meglepetten nézek Svetre. Hát, ha ő mondja, biztos úgy van.
-Nem. Annak, hogy belőled viszont szatyor lesz. Egy vén, magányos szatyor! – nagyon humorosnak érzem magam. Azt kevésbé látom annak, amikor egy tányér méretű, ribizli-lekváros kenyérszelet csapódik az arcomba. Morogva dobom a földre a nővérem reggelijét és állok fel, hogy most aztán megfojtom, amikor bagoly kopog az ablakon. Nem nagy rejtély, vagy az enyém, vagy az örvé. Meg is indulok, hogy kinyissam neki, de Svetlana beelőz.
-Hagyjad, úgyis az én tanszer-listám jött meg!
Ez a szöveg talán még kedves gesztusnak is tűnhet mások szemében, de én tudom, hogy nem annak szánta, hanem erős célzásnak, hogy itt ő a sztár. Ugyan kérlek! Ő csak talpnyalónak jó. A beképzelt vigyor hamar lehervad az arcáról és lecsapja elém a pergament, miközben akkora felfújt arccal ül vissza a helyére, hogy mindjárt kipukkad. Én is majdnem kipukkadok, de én a nevetéstől.
-Megosztod velem, hogy mit fogsz shoppingolni? Ez kedves. – vigyorodom el és pillantok a levélre, melyről már biztos, hogy az enyém. Hát természetesen az, a felvételim, én pedig vigyorogva ugrok fel az asztaltól és körbetáncolom a konyhát, majd apával kezdve megölelgetek mindenkit.
-Én vagyok a király! Ó igen bébi! Én vagyok a király!
Svetlana is kelletlenül visszaölel, miután ő is sorra kerül. Tulajdonképpen nem utáljuk mi egymást, csak nem tudunk megférni. Azt azért nem tűrném el, hogy valaki más bántsa a nővéremet. Azt csak én tehetem meg. Ez a gondolkodásmód kölcsönös. Persze normális, hogy akad némi közös vonásunk is, mert van valamennyi körünk egymáshoz. A felvételi levelem nagyon felvillanyoz.
-Anya! Anyaaaa! Mikor megyünk vásárolni? Ugye ma? És kapok ajándékot?
Várható volt ugyan, hogy felvesznek a Roxfortba, de azért mégis más érzés a kezemben tartani az értesítőt, mint szimplán csak tudni.
-Kapsz. – forgatja meg a szemét drága szülőm, de addigra én már sehol nem vagyok, csak a hangos dübörgést hallani, ahogy felrohanok a szobámba.

Roxfortos évek

Szóval, miután a nővérem nagy bánatára én is csatlakoztam hozzá a Roxfort Expresszen… pontosabban nem. Igazából mind a ketten elsprinteltünk tök más irányba, hogy véletlenül se legyünk egymás közelében. Ő a barátnőivel ment, én meg elmentem ismerkedni a többiekkel. Nem szeretek a bizalmamba engedni embereket, így a haverkodáson többre senkinél nem pályáztam. Mindenki teljesen be volt sózva, hogy hová osztják a ceremónián. Én szinte biztos voltam benne, hogy hová kerülök. Ha nem így lett volna, akkor már csak azért is megpróbáltam volna bejutni a saját klubhelyiségembe, ahol a valódi helyem van. Nem sokan kerültek velem egy házba, de velük a későbbiekben is megtartottam a viszonylagosan jó kapcsolatot, hogy mindig legyen kivel elütni az időt. A varázslást már az elejétől kezdve nagyon élveztem, főleg a bájitaltan-órákat. Most mit tagadjam, odavagyok a kotyvasztásért, főzni is szeretek, bár az kevésbé muris. Ez azért elég jól fog jönni, ha megtalálom egyszer életem párját és ő esetleg nem ért egyet velem, hogy minket egymásnak teremtett a sors. Most mit tagadjam, szeretem elérni, amit akarok. Bármilyen áron. Ellenben az elméleti tanárok nem voltak oda értem a kezdettől fogva. Nem szeretek magolni, az nagyon unalmas. Különben is minek tanuljak én gyógynövénytant, amikor nemes egyszerűséggel meg is tudom venni ami nekem kell? Van miből, bőven! Emellett különösebben nem is tanulok szívesen olyasmit, amiről úgy gondolom, hogy a való életben nem veszem hasznát. Ebből azért néha akadtak összetűzéseim a tanárokkal, akik nem feltétlenül értettek egyet velem. Óh, a kis megtévelyedettek.

Háború

A háború alatt kissé össze kellett húznunk a költségeinket, amit én rosszul viseltem. Gyakorlatilag úgy vásárolom a könyveket, mint más lányok a cipőt és nem tehettem már meg, hogy minden nap vegyek magamnak. Na nem mintha nem lett volna pénzünk, de apának az a fura elmélete támadt, hogy ha hivalkodunk, akkor azzal bajt hozunk a saját fejünkre. De hamar leszokott róla, amikor rájött, hogy mennyire nem tud luxus nélkül meglenni. Kifejezetten cuki volt, amikor megpróbált kenyeret sütni. Öhm… megsínylette a konyhánk. Apa nem tud főzni

.

Jellem

Saskia általában szeret nagyra lenni mindennel, amit tud, mert meggyőződése, hogy amit ő csinál, az mindig kivételes. Tanulni különösebben nem szeret, de a varázslás élteti, így a jegyein látható, hogy csak ez érdekli, az elméleti tárgyakból bukdácsol. Türelmetlen és hiperaktív. A mániája, hogy smink nélkül ő nem szalonképes, így sosem teszi ki a lábát vastag fekete szemkontúr és alapozó nélkül. A tanulással ellentétben olvasni viszont szeret, a táskájában mindig lapul valami nyalánk olvasnivaló. Szeret fiúzni, de mindeddig olyan még nem akadt, akivel össze is akart jönni, csupán flörtölget, hiszen az minden nőnek simogatja az önérzetét, ha tetszik az ellenkező nemnek. Ha jó az idő, akkor már a szabadban lehet megtalálni, vagy a lábával a nyakában, vagy egy sorozatos szaltó közben. Nem egy kifejezetten diktatórikus jellem, de azt sem szereti, ha dirigálnak neki. Utálja a kényelmetlen ruhákat, ennél fogva nincs oda az olyan eseményekért, ahol feltétlenül valami rém szoros, vagy nagy öltözetet kell húznia, amiben levegőt sem kap. Nem túl megértő típus, nem neki való a vigasztalás, főleg hogy nem tud csendben maradni, amikor a másik arra vágyna, és kéretlen tanácsokat osztogat, amik azonban mindig jók és beválnának, ha az illető megfogadná. Nem tud sokáig egy helyben ülni, kissé hiperaktív, ha nem vezetheti le a felesleges energiáit. Keresztbe tenni nem érdemes neki, mert bizonyos, hogy a jóakaró mindezt visszakapja idővel, ha lehet, még durvábban, nem riad vissza semmilyen eszköztől. Őt nem lehet csak úgy ukk mukk fukk alázgatni, majd ő megalázkodik, ha akar. (bocs, hogy E/1-ből E/3-ba váltottam, de valahogy bizonyos részek furán jöttek volna ki. De ha kell, átírom)

Erősség || Amit akar, azt mindig eléri, bármi is az ára.
Gyengeség || Rémesen bosszantó tud lenni, emellett bosszúálló is, nem viseli el a vereséget.

Apróságok

mindig || sminkel, elpirul, olvas, sportol, övé az utolsó szó
soha || nem dicsér meg senkit, nem lép ki smink nélkül, nem vesz fel rózsaszínt, nem olvas pletykalapot, nem ad igazat senkinek
hobbik || Olvas, esetleg ábrándozik, bár ezutóbbit szereti jó erősen eltitkolni, szóval senki ne várja, hogy ezt bevallja. Ha partner is akad, akkor meg vitatkozik. Ja és imád sportolni, mert levezeti a feszültséget és jót tesz az ember kinézetének.
merengő || Amikor egy csapat fiú előtt elrontott egy hátra-bógnit (kézenátforulás) és csúnyán fejreesett. Az meglehetősen ciki volt neki és napokig nem jött ki a szobájából. A legszebb pedig amikor megkapta a felvételi-levelét és a nővére reakciója, hogy nem neki érkezett levél (erről van szó a példajátékban is, ha nem is jó, ezt azért tessék elképzelni)
mumus || Bogarak
Edevis tükre || Hogy híres lesz. Hogy mitől, azon még sose gondolkozott, de mindenképpen híres akar lenni. Amolyan tipikus tini-ábránd, majd elmúlik(vagy nem).
százfűlé-főzet || Enciánkék, kesernyés illat.
Amortentia || Vattacukor egy kis kesernyés „felhanggal”
titkok || Titokban novellákat is ír, amiket az ágyneműtartóban dugdos, általában az aktuális plátói, vagy kevésbé plátói szerelméről szólnak. Odavan Voldemort nagyúrért. Egyszer még szerelmes levelet is írt neki (persze nem küldte el). Szeretne egyszer a Halálfalókhoz szegődni.
azt beszélik, hogy... || Nem természetadta tehetségéből jó sportember, hanem „rásegít”.

A család

apa || Dimitrij Alexej Romanov, 57, aranyvérű, apuci szeme fénye vagyok
anya || Coria Sharpenter-Romanov, 42, aranyvérű, anya inkább barát nekünk, mint szülő
testvérek || Svetlana Jelena Romanov
állatok || Nincs. Nem ér rá ilyenekkel foglalkozni.

Családtörténet ||

Romanovék, mint a nevükből is látszik, Oroszországból származnak. A család még Saskia nagyapja idején költözött Nagy-Britanniába, ahonnan azóta sem mozdult el, néhány kalandvágyóbb személyt kivéve. Családfájuk ugyan nem teljes, jellemző Romanovékra a lustaság, de 9 nemzedékig visszamenőleg végig van vezetve. Ennek nyomán a család alapítójának Acer Dimitrij Romanovot tekintik. Hagyományaik közé tartozik, hogy a férfiak neve mindig tartalmazza a Dimitrijt, tisztelgésül ősüknek. Az aranyvérűek ranglétráján nem túl magasan helyezkednek el, ha a nevet említik, előfordul, hogy nem tudják hová tenni a családot (ez egyébként részben a kedves történelemnek is köszönhető), s jól elélnek, luxusra is futja, azért még nem ők a legnagyobb milliárdok tulajdonosai.
Büszkék a származásukra, azonban sosem voltak olyan pöffeszkedő beképzelt alakok, legalábbis többségükben. Sosem szóltak bele, hogy ki kit vegyen feleségül (habár egy muglinak nyilván ők sem örültek volna. Ez a hagyomány akár szándékos, akár nem, jól sült el, ugyanis eddig nem került sem félvér, sem mugli, sem sárvérű a családba, tovább emelve őket egy bizonyos szintig.
Anyai ágról Coria családja igencsak „alsórendű”. Habár aranyvérűek mindvégig, a családjuk sosem dúskált sem galleonokban, sem hírnévben. Amolyan csendes, tiszta emberek. Tősgyökeres angolok, így találkozhatott Coria és Dimitrij is. Felmenőik is hasonlóan szerény életben részesültek még a maguk idejében, habár akad olyan pletyka, hogy valamelyik férfi közülük részt vett Amerika felfedezésében, de hogy ebből mi igaz és mi nem, az eddig sosem derült ki. Ők azért szeretnek hinni ebben a történetben, mely legalább egy kicsit izgalmasabbá teszi őket.
Saskia szülei az egyetemi évek alatt találkoztak, s szerettek egymásba. Két lányuk születése után bár még szerettek volna gyermeket, már nem lehetett, ugyanis Cor-nak egy betegség következtében nem lehetett több csemetéje.
A háborúból igyekezték kivonni magukat. Ennek a saját kis okai megvoltak természetesen, ugyanis mindkét szülő más oldallal szimpatizál, de annyit nem ért nekik a dolog, hogy szétszakadjanak. Ők az a fajta pár, akik valóban a sírig szeretnek. Természetesen azért ezek az idők megviselték őket, főként anyagilag, egyszer fel is dúlták az otthonukat, de a ház szerencsére épségben maradt, a Gringotts pedig a pénzük nagy részét bizonságban óvta.
Jelenleg még mindig próbálnak nem hivalkodni, ami inkább Dimitrijnek kihívás. A gyerekeket igyekeztek nem bevonni a háborús ügyekbe, így csak azt mondták el nekik, amit valóban szükséges: hogy háború van és nehéz idők. Sajátos hozzáállásuk végett valószínűleg a felsőbb középosztálynál nem jutnak feljebb sem most, sem később.

   Külsőségek

magasság || 165cm
testalkat || Atletikus. Mivel a kedvenc sportja a cheerleading, ezért szüksége is van rá.
szemszín || Barna
hajszín || Szőke
kinézet || Átlagos (162 cm) magasság és atletikus testalkat, ez az, amit a leányzó alakjáról elmondhatunk. Szereti a rövidnadrágot és a szoknyát, úgyhogy élete legnagyobb hálájával tartozik a harisnya feltalálójának, hogy ezeket hideg időben is felveheti. Szemét mindig sötéten, vastagon kontúrozza, de azért nem úgy, akár egy panda. Szőke, hullámos haja éppen hogy a vállát verdesi és akárhogy próbál megfésülködni, mindig kócos. Bolondul a platina ékszerekért is.

   A tudás

varázslói ismeretek || Most negyedikes a roxfortban. A gyakorlati tárgyakban jeleskedik, de az elmélet, pl.: a mágiatörténet, vagy a gyógynövénytan elég nehezen megy neki. Kedvenc tárgya a bájitaltan.
felvett tantárgyak ||
   Repüléstan, Jóslástan
pálca típusa || 8 hüvelyk, gesztenyefa, sárkány szívizomhúr

   Egyéb

avialany|| Fogalmam sincs, találtam.