Nelle Dyer

N E L L E D Y E R

így ejtsd a nevet || nell dáj’r
nem || nő
kor || 23 éves
vér || félvér
foglalkozás || nem dolgozik, a Godrik Akadémia tanulója
oldal || jó
funkció || ostrom-karakter a Rend oldalán

A múlt


   A pályaudvar csendes volt és egészen néptelen, annak ellenére, hogy a kijelző tábla szerint bő félóra múlva befut a manchesteri vonat. Nelle egy félreeső alkóvba hoppanált, egy padon horkoló hajléktalan mellett. Büdös volt és hangos, Nelle pedig látványosan fintorgott, pedig tudta, hogy nem illik kimutatni az ellenszenvet.
   Őt is megvédtem tegnap. Nekem köszönheti, hogy ma itt fetrenghet, és nem a pokolban.
   Tegnap kis híja volt, hogy a pályaudvart egyenlővé nem tették a földdel. Nelle árulása mentette meg azt a rengeteg embert, akik hangyamód nyüzsögnek szinte egész nap a peronokon, a vonatokról le, a vonatokra fel. Próbálta a dicsőséggel elcsitítani a lelkiismeretét, ami azóta is csak üvöltözött a fülében, de tudta előre, hogy ezt nem fogja egykönnyen megúszni. Előfordult már az életben, hogy a kívánt sikerért hajlandó volt csalni vagy hazudni, nem is egyszer, de sohasem érezte úgy, hogy megért már az idő a gyónásra. Nem is hitt a gyónásban. Nelle nem hitt semmiben. Az ilyesmiről egyszerűen csak elfeledkezett, elengedte a nem túl dicsőséges emlékeket, mintha meg sem történtek volna. Úgyis csak az eredmény számít.
   És ma mégis eljött ide, ahol végül nem került sor a támadásra.
   - Dorian, told ide a képed, és ne bujkálj tovább! Láttalak bejönni. – kiáltott fel hirtelen, és mélyen dühítette, hogy a hangjából hiányzott az a határozott keménység, amit eredetileg szeretett volna visszahallani. Még mindig túl puha volt és kislányosan csengő.
   - Ó, lebuktam. Drágám, de te is. Tudom, hogy egy áruló ribanc vagy – hangzott a válasz a peron túloldaláról. Dorian volt, egy magas, bőrkabátos férfi, csapzott frizurával. A hátát egy kávéautomatának döntötte, ki tudja, már mióta állt ott, és tapsolt. – Azért kár érted. Gondoltam, többet is kihozhatnánk a dologból. De hogy eljárt a szád… ez fájt, édes Nelle. Összetörted a szívemet.
   - Szarok a szívedre.
   - Pedig nem volt mindig így. Régen nagyon szerettél.
   - Csak amennyire muszáj volt. Hülyeségeket csinálsz, egy bolondot utánzol, mire számítottál? Hogy majd én is megtapsollak téged? – a hangja már szinte remegett a dühtől, de már meg sem próbálta megjátszani, hogy bátor és erős. Dorian mindig is átlátott rajta, és élvezettel figurázta ki az érzelmeit.
   - És mondd csak, megérte? Nincs már munkád, nincs családod, az utcára kerültél… - Nelle torka összeszorult, pedig számított rá, hogy ilyesmiket vágnak majd a fejéhez. Önkéntelenül is a részegen fetrengő hajléktalanra pillantott, és ettől szinte kigyúlt benne az önirónia.
   - Megérte elárulnod a testvéredet? – folytatta Dorian kíméletlenül, és végre abbahagyta a somolygást. Ellökte magát az automatától, és felhúzta a kezére a zsebéből előrángatott bőrkesztyűket. – Legszívesebben odamennék hozzád, és addig szorítanám a gigádat, míg össze nem roppanna az ujjaim között. Vagy egyszerűen belöknélek a vonat alá. De nem vagyok ilyen barbár, bár ki tudja, mi mindent nézel még ki belőlem. Egyetlen húgom, azért csak tudd, hogy soha nem felejtem el, amit értem tettél. Az árulás sajnos árulás marad. És akármi is lesz ennek az egész felhajtásnak a vége, mi még összefutunk. – A könnyed hangvételű fenyegetés vérfagyasztóbb volt, mintha nekitámadott volna a testvérének most azonnal, a pályaudvaron. Nelle sejtette, hogy tegnap este aludt utoljára nyugodtan.
   - Nem érdekelsz, Dorian. Húzz el, mielőtt újra rád küldöm a Rendet.
   - Mert azt hiszed, hogy ők talán majd befogadnak? Milyen kis ostoba vagy. Mindig is az voltál, de most ráadásul még a vesztesekre is fogadsz. Végül is értem a döntésedet. Örökké emberektől függtél, és ez sohasem lesz másképp…
   - De másképp lesz, minden másképp lesz! – ordította teli torokból Nelle, de addigra a bátyjának már csak a hűlt helyét látta a peron másik oldalán. – Másképp lesznek a dolgok…
   Halk sírásba csendesedtek a szavai, és nem sokra rá megjelentek az első metróval érkező emberek a pályaudvar területén. Nelle addigra köddé vált, mintha ott sem lett volna.

Jellem

Csendes és visszahúzódó volt gyerekkorában. Megvoltak a barátai, de nem vágyott sohasem a népszerűségre. Mindig is követő típusnak tartotta magát, és akkor sem emelte fel a hangját, amikor már elszakadt nála a cérna. Inkább visszavonulót fújt. Felnőtt korára azonban – miután a körülmények rákényszerítették – megtanulta, hogy ki kell állnia magáért, mert másra nem számíthat. Az önbizalma nem kicsattanó, de már érzi, hogy egy kis határozottsággal egész meggyőző emberré válhat.

Külsőségek
szemszín || kék
hajszín || sötétbarna
kinézet || klasszikusan nőies az alkata, bár meglehetősen alacsony. Sok figyelmet fordít a megjelenésére, elég hiú.

Kapcsolatok

Dorian Dyert, a bátyját kiadta a Rendtagoknak, ezzel elejét véve egy pályaudvarra mért merényletnek, csakhogy Doriant és a csapatát nem kapták el, sőt: a testvére halálosan megfenyegette őt. Azóta Nelle nem alszik túl jól, és a lelkiismerete sem tiszta.

Azt beszélik…
…halálfaló a bátyja. Áruló lehet.

Egyéb
Könnyű és kellemes gyerekkora volt, a fiatalkora is hasonlóan telt, szinte gondtalanul. Az anyja kissé elkapatta, de azért mindig helyén volt a szíve. Az iskolában nem volt sem túl feltűnő, sem túl népszerű, de magányos sem. Szinte mindenben különbözött a bátyjától, de többnyire megvolt köztük az egyetértés és a testvéri szeretet. Nelle sohasem volt olyan önálló típus, egyetemista éveiig úgy érezte, csak végiglötyögi az unalmas életét, közben az emberek keresztülnéznek rajta. Akkor már évek óta tudta, hogy a bátyja egyik rossz döntésre halmozza a másikat, végül úgy határozott, a legrosszabb előtt közbelép. Az árulásával meg akarta óvni a testvérét, de arra nem gondolt, hogy Dorian nem lesz olyan hálás érte, mint ahogy azt várta.
Az anyja halála után nem volt, aki elássa, fizesse a tanulmányait, a lakhelyét, a szülői házba pedig Dorian miatt nem mert beköltözni. Most a sarkára kell állnia, beletanulni az önálló életbe, megtalálni a függetlenségét és a saját hangját. A Rendet támogatja, bár ő maga még nem tagja a társaságnak. Tanár szeretne lenni.

avialany || Emilia Clarke