Csendes mellékutcák

Serpenrosa nagy örömmel látja, hogy az úriember elteszi a pálcáját, így az ő izmai is szépen visszalazulnak, majd elteszi ő is a pálcáját.  Gladwyn válaszára először igencsak meglepődik, majd végigméri alaposan és lassan, sőt kissé szenvtelenül is. Nagyot mosolyog a tényen, hiszen Mr. Selwynen nem látszódik az aurorság.
-Khm, elnézését kérem, valójában nem  néz ki aurornak, ez elismerésre méltó. *Főleg, ha a jobbak közül való, bár ahhoz túl fiatalnak tűnik, de ki tudja.* Folytatja magában a beszélgetést. Az aurorjelvény kétségkívül igazolja az állítást, így nem is firtatja tovább. Agyában még mindig zakatolnak a gondolatok, valószínűleg az Alyson házánál történtekről hallott a többi auror és vizsgálják a körülményeket. Felvonja az egyik szemöldökét, majd vidáman rámosolyog és rákacsint a férfire.
-Valóban, pedig veszélyes a szétszórtság. Még szerencse, hogy járkálnak errefelé jóképű aurorok, hogy erre felhívják a hölgyek figyelmét.- Kis szünetet tart, gyorsan átgondolja a meghívást. *Végülis, jól esne egy ital...a pasik meg mindig, szóval miért ne?* -Igazán kedves, köszönettel elfogadom.
Határozottan lép Gladwyn mellé, egy pillanatig töprengő tekintettel, majd ki is mondja ami a fejében motoszkál.
-S mi dolga Önnek egy  sötét mellékutcában Roxmortsban? Esetleg szolgálatban van?
Persze a csevegés csak gondolatelterelés, Serpi még mindig feszült és zaklatott állapotban van, ám igyekszik palástolni érzéseit, ehhez eléggé jól ért.
-Melyik vendéglátó ipari egységet kedveli inkább?

- Tudom, hogy nem nézek ki egy aurornak - mondja Serpenrosa megjegyzésére, majd elmsolyodott. - Valószínűleg akkor már nem lennék auror, mert egy halálfaló végzett volna velem.
Most először végignézett Serpenrosán, mióta találkozott vele. Teljesen átlagos lány teljesen átlagos kinézettel, de a szeme. Az olyan hirtelenzöld volt, hogy a legzöldebb fű semmi hozzá képest. Lehetetlen ellenállni a pillantásának.
- Hogy mi a dolgom itt? - tette fel a kérdést újra Gladwyn. - Nos, egy italra jöttem, de egy közveszélyesen gyönyörű emberrel hozott össze a sors.
Mikor Serpenrosa mellé lép felrakja a kezét, amivel több dolgot szándékozott jelezni. Először is az úriember mivoltát támasztotta alá, másodszor pedig felhívta a nő figyelmét arra, hogy társashopponálással egyszerűbb lesz eljutni az adott vendéglátóipari egységbe.
- Én a Három Seprűt ajánlom. - mondta Gladwyn. - Önnek megfelel Ms. Hellsing?

Alyson Rosenak, megkésve...

Pár percig figyeli a lány arcát, aki úgy bámul rá vissza, mintha találgatná, hogy vajon ki is lehet ő? Nem csoda, az iskolában sosem keresték egymás társaságát, egyszer sem beszéltek, bár Gavinnek tetszett, ő mégsem kezdeményezett, miért is tette volna? Egyetlen próbálkozása volt, egy levél a Karácsonyi Bál előtt, de azzal sem járt sikerrel, a végén egy monoklit szerzett be Alyson barátjától, aki talán két évvel is idősebb volt az akkori , fiatal Hartleynál. Míg ezen gondolkodott, lassan az eső is cseperegni kezdett, lassan felvakarva a macskakövezetről a hosszú napok porát. Az egyik sarokban macska vinnyogott, a következő pillanatban egy kuka fedele csörömpölt, mígnem landolt a kövezeten. Gav  csak egy pillanatra kapja oda a fejét, de ezután ismét a megtört lány felé pillant, még mindig nem érti, hogy a mindig vidám Alyson most miért itatja az egereket.
- Tessék - nyújtja át a ruhazsebkendőt, melyet a lány elfogad, küld felé egy mosolyt is, majd meglepődik, mikor a lány átöleli őt. Kissé bátortalanul öleli vissza, de végül kezei megpihennek a lány hátán, érzi, ahogy Alyson megszorítja, ő pedig magához húzza a szőkeséget, mélyet szippantva belélegzi kellemes illatát. Mintha mindig is erre vágyott volna, egy ostoba gyermeteg szerelem, ami sosem teljesült, most pedig őt öleli. Érdekes érzés keríti a hatalmába, talán az emlékek, valami különös varázs. A néhány pillanatig tartó ölelés után kezei a lány vállára csúsznak, picit távolabb tolja magától és rámosolyog, egyik kezével félresimítja arcából a rakoncátlan hajtincseket.
- Ne...ne ülj vissza! - megfogja a lány kezét és visszahúzza őt az ázott, rozoga ülőalkalmatosságból.
- Sétáljunk egyet, én visszakísérlek Roxfortba. - Karját nyújtja a lány felé, várva, hogy a lány elfogadja a kíséretet.
- Kérlek, mielőtt még jobban eláznánk. Elmesélhetnéd, hogy mi történt, de beszélgethetünk az iskoláról is , szellemes tanárainkról és iskolatársainkról. - Ismét mosolyog, próbál nyugalmat sugározni, ő amúgy is nyugodt típus, kicsit talán komolyabb társainál, de az élet megnevelte őt rendesen.
- Szóval mi a baj?-

Kicsit oldalra biccenti a fejét, széles mosoly az arcán, smaragdzöld szemei kissé kísértetiesen fénylenek.
-Nos valóban nem látszik. S tény, mi tény, maximum az ispotályban találkozhattunk volna az Ön számára kellemetlenebb módon valószínűleg. Így jobban örülök azonban.
Serpenrosa érdeklődve hallgatja a választ, majd csengőn felnevet, mikor az auror úr bókos-mókás mondatot is hozzátűz a magyarázathoz.
-Tudja kedves uram, ha egy italra jött, nem hiszem, hogy ide hoppanált volna, de igazán nem az én dolgom, mindenesetre örülök, hogy Önnel akadtam össze.
Udvariasan el is fogadja Mr. Selwyn karját, bár pár pillanatig habozik, mire megérti mire is gondol a fiatalember.
-Tökéletesen megfelel, igazán kellemes hely, netán Ön is a Roxfort padjait koptatta valaha?  Különös, ha Roxmorts falucskába járok mindig rámtör a nosztalgia. Néha csak úgy fecsegek, előre is elnézését kérem emiatt.
Bár szíve még mindig kissé hevesen ver, mivel azért a sokk nem múlt el teljesen, éppen ennek köszönhető a túlzott locsogás.

[G A V I N ~]

G A V I N ~

   - Köszönöm! - szólal meg hálás hanglejtéssel, és elfogadja a zsebkendőt. Nem igazán akarta elvenni - sőt minek neki zsebkendő, ő nem sír...-, de ez is a terv része. Az álca, a furfang, a ravaszsághoz.

   Ahogy belé karolva haladnak ki a mellékutcából, Alyson hálát ad az égnek, hogy ilyenkor már nem igazán járnak diákok Roxmorts utcáin. Még jó, különben ismét elindulna egy kétes eredetű pletyka, hogy ő és Hartley... Lassan haladnak, de Aly legszívesebben megszaporázná lépteit, hogy minél előbb kikerüljön Roxmort területéről és a falut ás a kastélyt összekötő útra érkezzenek. Miután Gavin befejezte a kérdezősködést, egy darabig csend honolt köztük, ő nem feszegette a húrt, Aly pedig - látszat szerint - próbálja összeszedni a gondolatait, érzelmeit, és küszködik a könnyeivel. Látszólag.
   Valójában próbál valami kézenfekvő, mégsem túl sablonos történetet kitalálni arra, hogy miért bőg, úgy mint elsőéves, Roxmorts egyik csendes mellékutcájában. Lassan lépdel a vizes kavicson, de az agya fáradhatatlanul kattog. Miután úgy érezte, hogy a csend túl sokáig húzódik, kényszeredetten megszólal:
   - Gavin, el fogom mondani... - mit? Azt, hogy egy pszichopata üldözi, hogy megölje? - De nem most. Elég... - sóhaj. Hatás kedvéért. - ...friss az emlék...- megszorítom a kezét, és a szemeibe nézek. - De ígérem hozzád fogok fordulni, csak...csak egy kis idő, rendben?
   Lehet színészi pályára kéne mennie. Ha nem ismerné saját magát, még be is dőlne.
   Nem sokáig sétálgatnak még. Lassan kiérnek a faluból, és pár perc alatt már fent is vannak a kastély bejáratánál. Ott Alyson a fiúhoz fordul és ellágyult arckifejezéssel megöleli. Reméli, hogy senki nem figylei az ablakból, különben lőttek a hírnevének.
   - Hálás vagyok Gavin! - megjegyezte a nevét. Ezt vegye jó pontnak!  - Majd... Összefutunk még, és remélem többször lesz alkalmunk találkozni! - kibontakozik az ölelésből, és elindul felfele a lépcsőn, ott hagyva a hollóst.
   Alyson szívből remélte, hogy találkozni fognak még. Csak nem úgy, ahogy a fiú gondolja...

;;köszönöm a játékot!

- Mellesleg, ha szolgálatban lennék akkor nem térnék be Roxmortsba egy pohárkára és  nem álltam volna le önnel beszélni - válaszolt Gladwyn Serpenrosa egyik megválaszolatlan kérdésére. Közben elvigyorodott és kacsintott egyet a nő felé.
- Nos, ha az ispotályban találkozunk, akkor eléggé kellemetlen helyzetben lennék - mondta és márcsak magában tette hozzá, hogy: ~ Ha a Nagyúr bukása előtt, akkor felejtés átok vagy halál lenne a jutalmad, ha utána, akkor nekem lenne ámen. ~
- A jelenlegi helyzetünkben, ezalatt a belpolitikai tényezőkre gondolok, még egy aurornak is félnie kell. Azt gyanítjuk, hogy halálfalók épülnek be a Minisztériumba. - reagált Serpenrosa szavaira és folytatta. - Ráadásul önnek sem szabadna egyedül lennie ilyenkor, kivéve ha a kedvesére vár vagy hozzá tart.
A hölgy szavaiból Gladwyn kikövetkeztette, hogy a hölgy is Roxfortos volt és akkor most örülhet Gladwyn, mert a jobb helyet választotta a vendéglátóipari egységek közül.
- Igen Roxfortos voltam - felelte a kérdésre. - Nyugodjon meg rám is rám törnek az emlékek, azokról a roxmorts-i csínyekről. Nyugodtan engem nem zavar, ha a nosztalgia miatt önre tör a szó menés.
Megint rá mosolygott Serpenrosára. Ekkor hirtelen eszébe jutott egy fontos dolog. Majd még egy. Az egyikre most rákérdez, a másikra majd menet közben.
- Mi lenne, ha tegeződnénk? - kérdezte meg nagy elánnal Serpenrosától.