Rabastan Lestrange

RABASTAN LESTRANGE

így ejtsd a nevet || Rabasztan Lesztréndzs
nem || férfi
kor || 37
vér || aranyvér
foglalkozás || Átoktörő
oldal || rossz
funkció || Ostromkarakter

A múlt
- Frank, Alice! – mosolyogva üdvözöltek. Hiszen a legjobb barátjuk voltam, a kis Neville keresztapja. Frank fél karral át is ölelt, s arcomon mosollyal viszonoztam az ölelést. Bennem bíztak a világon a legjobban, s ezzel tisztában is voltam.
- Ki az? – a hang a konyhából jött, egyből felismertem, kitől származik.
- Sirius, innen érzem az ázott kutyaszagod! – kiáltottam be mosolyogva, folytonosan piszkáltuk egymást, hiszen erre valók az unokatestvérek, vagy mi.
- Rabastan, a te kölniszagodat semmi sem nyomja el. – lép ki az ajtón, majd mosolyogva kezet rázunk. – Indulhatunk? – arca várakozással teli, mind vártuk már a mai estét. Bólintok, majd kezem hátára téve vezetem ki a házból Frank és Alice előtt.

***

- Szerintem akkor sem jó ötlet, ha te leszel a titokgazda. Gondolj bele, mindenki tudja, hogy te állsz Potterékhez a legközelebb. Még a halálfalók is téged keresnének először. – suttogom a vékony utca alkonyi félhomályában. Sirius arcán a vonások megkeményednek, komolyan elgondolkozik szavaimon, majd bólint.
- Talán igazad van. Talán Remus vagy Peter jobb választás lenne.
Bólintok, majd fejem oldalra kapom, mikor a mellettem lévő kocsmaajtó kicsapódik, s fény tölti meg az utcát.
- Hát ti? – lép közelebb James Potter. – Miért nem jöttök ti is szórakozni, mint mindenki más? – Elhúzom szám, melyet természetesen ő is észrevesz. – Nyugalom Rabastan, senki sem találhat ránk, teljesen biztonságos. – Mosolyt erőltetek arcomra, és bólintok. Siriust követve a kocsmába lépek.

***

- Annyira jó ötlet volt Harry keresztelőjét az első születésnapján megrendezni! – lelkendezett Alice, miközben beléptünk a templom ajtaján. Egy percig tétováztam, majd legyűrve minden ellenszenvem, fintorogva beljebb sétáltam.
- Igen, szerintem is. – mosolygok lelkesen, s nyomukba szegődök.
- Rab, a többiek hol várnak? – fordul hátra menet közben félig Frank. Mindig becézgetett, gyűlöltem, hogy ezt csinálta.
- A hátsó szobában vannak, gyertek. – mutatom az utat készségesen. Ők persze követnek.
Tekintetem megragad Mária szobrán, aki bölcsen figyel minket. Hirtelen bűntudat fog el, de gyorsan el is hessegetem.
Azt mondták, hogy a lelkiismeret előbb vagy utóbb eltűnik. Hogy a lélek hamarosan már érzéketlen lesz, és nem fogják zavarni a hithez, vagy a valláshoz hasonló dolgok. Az első a legnehezebb mindenkinek, utána a dolgok már könnyen mennek.
Elmosolyodok, s tudom, hogy ezután már minden könnyedén fog menni, mint a karikacsapás. Ezek az emberek szeretnek engem, s vakon követnek bárhová. Ez a bizalom, ez a barátság. Ez a család.
Holnaptól pedig elfogadnak. Végre nem én leszek a fekete bárány.
Pálcámmal világítok a hűvös, sötét folyosón, a kőfalak a Roxfortot idézik. Senki sem hitte el, hogy egy Lestrange Potterékkel barátkozik. Igaz, azt sem hitte soha senki, hogy egy Lestrange lehet Hollóhátas. Mindig kilógtam a sorból, ez az én szerencsém, de ma este mindent megváltoztatok. Mától tudni fogják, hogy vagyok valaki!
A szobához érünk, vastag tölgyajtó árválkodik a falba süppesztve. Pálcámon a fény kialszik. Én megyek előre, s kinyitom az ajtót, majd megvárom, míg besétálnak a szobába. Nem moccanok. Vaksötét van, én mégis tudom, mi vár ránk odabent. Frank már készülne megfordulni, hogy kérdőre vonjon, mikor valahonnan, talán a túloldali sarokból kuncogás hallatszik. Megbolondult, női hang, s jól tudom, hogy mi a dolgom.
- Mostantól a tiéd mindkettő. – felelem érzelemmentes hangon.
Egy idő után a lélek megtörik, mert nem bírja azt a rengeteg megaláztatást, azt, hogy a barátai félve néznek rá a származása miatt, azt, hogy minden ember elkerüli, csak mert rosszhírű rokonai vannak. Mert nem akar azonosulni.
A lélek egy bizonyos ponton ellenáll, majd végképp sötétbe borul.
- Remek munka, a Sötét Nagyúr kellőképpen meg fog jutalmazni, Rabastan.
Bólintok, melyet a sötétben úgysem lát senki, majd kijjebb lépek, s behúzom magam mögött az ajtót. Halkan suttogom el a bűbájt, a zár hangosan kattan, s odabentről női sikoly hallatszik.
Darabokat hasít lelkembe, s borzalmasan fáj, de erősnek kell lennem. Ez az én próbám. Be kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok a Lestrange névre, és a Sötét Jegyre.
Bellatrix kacagása az egész templomot betölti, odakint elered az eső. Az ajtónak dőlve hallgatom a kínzást, arcomon egy könnycsepp gördül le.
Azt mondták, hogy először a fájdalom jön, majd a megváltás. A megváltás. Megnyugtattak, hogy ezentúl minden rendben lesz. Azt mondták, az emberek tisztelni fognak.
Elértem, amit akartam.
Bellatrix azt mondta…

Jellem
Kegyetlen, és érzéketlen. Bármit képes megtenni, hogy feljebb jusson. Kiváló színészi képességei vannak, könnyen beépül, és belülről teszi tönkre a dolgokat, ehhez ért a legjobban. Régen még volt lelkiismerete, ám annak mára vége. A Sötét Nagyúr oldalán bármire képes uráért.

Külsőségek
szemszín || kék
hajszín || barna
kinézet || Jól öltözött, elegáns. Kifinomult stílusa másodpercek alatt eltűnik,mikor gyilkolni készül.

Kapcsolatok
Bellatrix Lestrange sógora, Rodolphus Lestrange testvére, és Neville Longbottom keresztapja, bár erre ma már senki sem emlékszik. Az viszont biztos, hogy Longbottomék kórházi szobájában minden nap friss virág fogadja Alice-t és Franket. A virágok eredetére a mai napig nincs magyarázat.

Azt beszélik…
Puhány, és könnyű célpont. Miután találkoznak vele, meggondolják magukat.

Egyéb
avialany || Hugh Dancy