Lily Pennicotte

LILY PENNICOTTE

"Ha nem figyelek oda, úgy fogok megöregedni, hogy elfelejtek felnőni előtte."

Alapok

jelszó || Titokzatos dolog az idő. Hatalma van. És ha játszunk vele, veszélyes!
így ejtsd a nevemet || Lili Penikout
nem || nő
születési hely, idő || Anglia, West Sussex, Colgate, 1983. 03. 19.
horoszkóp || Halak
kor || 16
vér || félvér
évfolyam || Ötödév (Hatodéves lenne)

A múlt

Azt vártuk, hogy egy romhalmaz vár minket. Az, hogy a házunk érintetlenül áll, majdnem riasztóbb volt, apa háromszor nézte át az egész telket csapdák után kutatva.
Nagyon furcsa újra belépni az egy éve elhagyott, de jól ismert, kopott bejárati ajtón, ami végre kitárult anya sokadik pálcaintésére. Belül minden mozdulatlan, csak a por ült meg a bútorokon és az ajtó mögött heverő nagy rakás újságon és levélen. A szedett-vetett rakásról különböző szalagcímek ordítanak felém, a két legfelső címlapon ugyanazzal a képpel két különböző felirat:: "Potter legyőzte Őt, Akit Nem Nevezzünk A Nevén!" és "1. számú nemkívánatos személy". Ironikus, de az elmúlt őrült hónapot teljesen jól tükröző jelenet.
Felkaptam a levélpakkot, villámgyorsan kikerestem a nekem írt leveleket, aztán ügyet sem vetve anyám kiáltására felrohantam a szobámba. Levelek a barátaimtól! Elsőre csak a dátumozás érdekelt. 1997. június vége. Megkönnyebbülten csúsztam le a fal mellé, hatalmas kő gördült le a szívemről.

* * * *

Az életem, amit olyan gondosan tervezni kezdtem már öt éves koromban, egyáltalán nem úgy alakult, ahogy én azt szerettem volna. Nem vagyok a korunk legtehetségesebb boszorkánya, legfiatalabb Szombati Boszorkány Szépe és legzseniálisabb hajtója. Sőt, csokoládéboltot sem tudtam még nyitni, a világuralmi tervekről nem is beszélve.

Ehelyett csendben növekedtem egy kis faluban, a vicces nevű Colgate-ban, szerető anyukámmal és apukámmal. Na jó, a csendes nem teljesen igaz, ahhoz képest, hogy egyke vagyok, elég nagy zajt tudtam csapni így is. Már egész kicsi koromban lelkesen segítettem anyának a kertben a gyógynövényei között, az ő legnagyobb bánatára. Végül a működésem odáig fajult, hogy inkább leválasztott egy kisebb ágyást, ahol kedvemre randalírozhattam, és végezhettem rejtélyes kísérleteimet, ami a csokoládéfa kitenyésztésére irányult. Sajnos hiába volt minden próbálkozásom, bármennyi csokibékát is ástam el a földbe és locsoltam cukros vízzel, nem vezetett eredményre a kutatás. A mellette lévő egresbokor viszont nagyon édes termést hozott az évben!

Egy idő után nem volt elég a kert nyújtotta élmény, megkezdtem a felfedezőútjaimat a faluban. Felfedeztem: 1 db templomot, 1 db a Sárkányhoz címzett fogadót, 1 db iskolát és sok kedves muglit.

- ...és képzeld el, Bernard bácsi, anya nem engedte, hogy használjam a pálcáját, bűbájokat sem akar mutatni, mert azt mondja, hogy túl fiatal vagyok! Pedig csak meg akartam változtatni a ruhám színét, de még azt sem csinálta meg! A játékseprűm is elvette, pedig milyen boszorkány az, aki nem repülhet? -
- Talán jó boszorkány? - mondta a kedves Bernard bácsi, aki rámtalált a kertjében, és kijelentette, hogy hazavisz. Nem ellenkeztem, bár leszögeztem, hogy egyedül is visszatalálnék, amúgy is épp azzal voltam elfoglalva, hogy az istállójában rejtőző porlockot megfigyeljem. Hiába minden magyarázat, ragaszkodott az úthoz. Kicsit örültem is a dolognak, legalább valakinek elmondhattam minden sérelmemet!-
- A jó boszorkány tud repülni! Nem is létezik rossz boszorkány, talán csak Cora néni. - néztem rá megrovóan a tudatlanságáért. - ő az, aki mindig elküld mosogatni, pedig egy pálcaintéssel megoldhatná. Ráadásul sosem hoz ajándékot nekem, azt mondja, hogy nagyon elfoglalt a Minisztériumban! -
- A nagynénéd a kormánynak dolgozik? - kérdezte érdeklődve Bernard bácsi – melyik minisztériumban?
- Csak egy Minisztérium van! Cora néni a Mágikus kapcsolatok Főosztályán van, más országokkal tárgyal folyton. Egy csomó nyelven beszél! -
- Tehát a külügyminisztériumnál van? - nézett rám mosolyogva a bácsi.
- NEM! A Mágikus Kapcsolatok Főosztályán! - toppantottam mérgesen. Hogy lehet ilyen értetlen ez az ember?

Szerencsére meg is érkeztünk a házunkhoz, kiszakítottam a kezem Bernard bácsi markából és előre rohantam, kivágtam a kertkaput és odafutottam a csengőnkhöz, jó alaposan megrángatva. Untam a bácsi értetlenségét, bármennyire kedves is volt.
Anya a kertészkötényében nyitott ajtót, kettősünket látva rögtön felmérte a helyzetet, mérgesen rám pirított: - Már megint mit csináltál? Csak nem elcsentél valamit Mr. Andersontól? - Egész elvörösödtem a gyanúsítgatására, és mérgesen már fújtam fel magam, hogy visszavágjak. Én nem loptam! Sosem loptam még, az a cukorka a boltban tényleg csak utánam lebegett, követett, én nem értem hozzá!

- Most semmi rosszat Mrs. Pennicotte – sietett a segítségemre Bernard bácsi – csak ráakadtam a farmomnál a lovak között, és mindjárt beesteledik, úgyhogy úgy gondoltam hazahozom. Amúgy nagyon jó képzelőereje van a lányának, egész elszórakoztatott az úton – kacagott fel hangosan – részletes varázslóvilágot épített fel a kis fejében! -
- Igazán? - mosolygott anya, de a szeme elkeskenyedett és szigorúan nézett rám. Kicsit behúztam a nyakam, és félig elbújtam Bernard háta mögött – csak nem azt állította, hogy boszorkány vagyok?
- De, de, és még sok cifraságot – nevetett Bernard bácsi – Remélem láthatjuk majd a szép virágait a vasárnapi kiállításon Mrs. Pennicotte. Örültem a szerencsének!
- Én is, és még egyszer köszönöm, hogy hazahozta a lurkót!
- Szóra sem érdemes, maga pedig ne felejtse visszaadni neki a seprűjét – távozott nevetéstől pukkadozva Mr. Anderson.

Egy ideig tudtam húzni az időt azzal, hogy integettem neki, de aztán eltűnt a kanyarban, és rá kellett néznem anyára is. Szigorú tekintetétől zavartan rugdaltam a kavicsot, gyűrögetem a ruhám sarkát és pipacspirosan, kérlelve néztem rá. Sóhajtva félreállt az ajtóból, és betessékelt a házba:
Akkor most kicsit elbeszélgetünk, Kisasszony – Hupsz.

A helyi iskolába jártam tizenegy éves koromig, szereztem barátokat is, de nagyon rossz volt az, hogy én sose hívhattam meg őket hozzánk, és egy csomó dolgot nem mondhattam el nekik. Anya rendesen kioktatott, hogy mikről nem szabad beszélni a mugliknak, például arról, hogy amikor egyszer mérges voltam, összetört egy váza, anélkül, hogy hozzáértem volna.

* * *

Anya és apa is nagyon büszke volt rám, mikor levelet kaptam Roxfortból, talán kicsit meg is könnyebbültek, hogy ezután nem kell folyton rám figyelni, mit alkotok, de láttam rajtuk azt, hogy szomorúak a távozásom miatt. Apa sajnos nem tudott elkísérni az Abszol útra, mert sok munkája volt a Minisztériumban, ahol átoktörőként dolgozott. Mindenkinek túlóráznia kellett, mert megszökött egy elítélt az Azkabanból, Sirius Black, egy őrült tömeggyilkos, aki felrobbantott egy utcát. A bevásárláskor nagyon izgatott voltam, főleg a pálcámra vártam, ami egész gyorsan ki is választott, egy gyönyörű, elegáns körtepálca, ami olyan göcsörtös, mint amilyen hullámos a hajam. Vásárláskor anya szorosan fogta a kezemet, el ne csatangoljak, de nem is akartam, bármilyen izgalmas is volt London, ijesztően nézett ki a mindenhova kiragasztott, röplapokon szereplő Black.

A vonatnál szerencsére már apa is ott volt, lelkemre kötötte, hogy legyek nagyon ügyes az iskolában és vigyázzak magamra. Nagyon izgatott voltam, a büfékocsis boszorkánynál minden csokit megvettem, amit csak láttam, és a kupénkban nagyon jó volt a hangulat, több évfolyamtársammal is találkoztam, meg olyanokkal, akikkel találkoztam anya üzletkötései és a vendégségek során.
Élveztem az utat, de aztán egyszer csak megálltunk, és nagyon hideg lett, nekem meg nagyon rossz érzésem. Eszembe jutott az, mikor Tim gilisztát dobott a hajamba, és alig tudtuk kiszedni. Mikor anyának rémálma volt éjszaka, és nagyon sikítozott. Egy fekete lény, egy dementor nézett be hozzánk, szerencsére gyorsan elment, és jött helyette egy idősebb fiú, aki csokit adott nekünk és megnyugtatott minket. Hamar el is felejtettem a dolgot, mert amikor leszálltunk még ezernyi csoda várt ránk!
A csónakút lenyűgöző, a beosztás is nagyon izgalmas volt, egy akkora bácsi olvasta fel a neveket, mint mi. Később kiderült, hogy ő Flitwick professzor, a bűbájtan tanár. Hát még a lakoma milyen fenséges volt, sosem ettem ilyen finomat.

Aztán megkezdődtek az órák, de azok már egyáltalán nem voltak izgalmasak. Alig varázsoltunk! Helyette egy csomót kellett írni, tanulni, olvasni és legfőképpen nyugodtan ülni. Én sose ültem ilyen sokáig, mint most, ráadásul nem is mentek olyan jól a varázslatok. Egy idő után rájöttem, hogy sokkal jobban tudok figyelni, ha közben firkálással elfoglalom magam, de még így is gyakran vontak le miattam pontot, vagy küldtek büntetőmunkára. Főleg Piton. Egyedül a gyógynövénytan volt jó, és a repülésóra. El is döntöttem, hogy mindenképpen bekerülök a kviddicscsapatba, ha addig élek is!

Az első év nagyon gyorsan elrepült, a vizsgák borzasztóak voltak, kicsin múlt, hogy nem buktam meg valamiből. Nyáron a legjobb barátnőm, Emma Fawcett meghívott a Kviddics Világkupára! Az apukája könnyen szerzett jegyet nekünk, mert az Appleby Arrows menedzsereként dolgozik. A meccs káprázatos volt, jó britként mégiscsak a szomszédnak szurkoltam, még a hajam is zöldre volt festve. És mi nyertünk! A meccs után szerencsére hazamentünk, nem aludtunk ott, úgyhogy anyát is megmentettük egy szívrohamtól az utána történt események miatt.

* * *

A meccs még inkább érlelte bennem az elhatározást, hogy én márpedig kviddicsezni fogok, ezért is voltam mérges, mikor kiderült, hogy másodévben elmarad a kviddicsbajnokság a Trimágus Tusa miatt. De legalább bekerültem a köpkő csapatba, és nem is voltam béna! Sokkal jobb voltam, mint átváltozástanon. Meg bűbájtanon. Meg bájitaltanon.
A tusára sajnos másodévesek nem jelentkezhettek, de nézőként mindenhol ott voltam, és büszkén viseltem a Drukkolj Cedric Diggorynak kitűzőmet. Persze Harry Potternek is szurkoltam, de olyan kitűző nem volt. A Tusa fénypontján, a bálon nem vehettünk részt, pedig reménykedtünk benne, hogy elhív minket egy idősebb fiú. Dorothyt is elvitte a bátyja!

Aztán az utolsó próbán szörnyű dolog történt, és nem csak Cedric borzasztóan szomorú halála: Dumbledore azt mondta, hogy visszatért Tudjukki! Anya ebben az évben eleve feszülten engedett el, a Világkupai események miatt, amikor ezt meghallotta, még szigorúbban megtiltotta a csatangolásokat. Nem értettem miért, de aztán egyik este kopogtatott valaki, és minden kiderült.

- Anya, jött valaki! - kiáltottam az emeletre és lefutottam az ajtóhoz, szélesre tárva. Nagyon meglepődtem, mikor megláttam, ki áll a küszöbünkön.
- Lupin professzor! Jöjjön be, mit adhatok? - kérdeztem jól nevelten.
- Szia Lily – mosolygott rám és elhárítóan intett a kezével – nem kérek köszönöm semmit, anyukádhoz jöttem, de pár pillanat múlva megyek is.
Anya már ott is állt mögöttünk, szintén csodálkozva:
- Remus, mi járatban van nálunk? - intett a nappali felé, majd engem elküldött a szobámba. Nem fogadtam szót neki, mert nagyon érdekelt, hogy mit szeretne a tanárom anyától, és féltem, hogy esetleg arról akar beszélni, hogy is viselkedtem az óráin. Pedig nála nem is voltam olyan vészes. Úgyhogy átosontam a konyhába, ahonnan minden szót hallottam, ha jól az ajtóra tapasztottam a fülem. Sajnos az elejéről így is lemaradtam, úgyhogy nehezen raktam össze a képet.
- Persze, hogy érdekel az emberek sorsa, Remus, de nem tehetünk semmit Tudjukki ellen! Ha igaz, amit mondasz, az azt jelenti, hogy visszatért a halálból! Hogy győzhetnénk le egy ilyen embert?
- Nem volt halott, Ingrid és van esélyünk. Albus úgy gondolja, hogy a Renddel fel tudjuk venni a harcot.
- A Renddel? - horkant fel anya – utoljára velünk volt a Minisztérium, és olyanok voltak a Rendben, mint MacKinnonék, Dorcas, a Prewett testvérek és őket is megölték! Így nincs semmi esélyünk. A bátyámat, Benjyt darabokban kaptam vissza, és nézd mit csináltak velem! Nem voltam rossz auror, mégis majdnem én is erre a sorsra jutottam.
Lupin professzor hallgatott, én döbbenten álltam az ajtó előtt. Tudtam, hogy anya auror volt, és harcolt, tudtam, hogy a bácsikám és a nagyszüleim is meghaltak. Azt viszont nem, hogy egy titkos társaságnak is a tagja volt. De menő!
Hallottam, hogy a kanapé megnyikordult, és anya tompja hangját újra:
- Sajnálom Remus. A Diggory fiúval történtek után, tudtam hogy jönni fogtok, de én már nem tudok harcolni. Tudom, hogy kellene, de képtelen vagyok, csak azt akarom, hogy a családom biztonságban legyen.
- Megértem Ingrid, de azért sajnálom, de annyi mindent tudnál tenni. Nincs veszve minden, lesznek új tagok is, és harcolni fogunk. Ha meggondolnád magad, tudod, hol találsz!
Ajtócsukódás hallatszott, és hallottam, ahogy anya halkan sírni kezd. Tudtam, hogy ha megnyugszik, és rájön, hogy kihallgattam őket, le fog szidni, de nem érdekelt. Csendben kinyitottam az ajtót, és odaosontam hozzá, megölelni.

* * * *

Anya sokkal komorabb lett Lupin professzor látogatása után. Átvetette velem nyáron az egész SVK leckét, pedig eddig sosem kellett nyáron tanulnom, bármennyire rossz jegyeim is voltak. Sokat magyarázott, de azt nem engedte, hogy varázsoljak. Lelkemre kötötte, hogy gyakorolni fogok, és komolyan veszem a sötét varázslatok kivédését. Megígértem neki, kemény elhatározással ültem be az iskolapadba, de az új tanár, Umbridge borzasztó volt! Csak könyvből olvastatott fel velünk, nem engedett varázsolni. Így kénytelen voltam egyedül gyakorolni. Sőt a nyanya a köpkő klubbot is alig akarta engedélyeztetni! Szerencsére végül ezt is és a kviddicset is engedte, végre jelentkezhettem a válogatásra, ahol bármennyit gyakoroltam, szánalmas teljesítményt nyújtottam. De nem fogom feladni, újra jelentkezni fogok jövőre!

Végre megtaláltam a kedvenc tantárgyamat is ez pedig a rúnamágia lett. Valahogy ráállt az agyam, élveztem, és könnyen tanultam, a tanár pedig sokat dicsért. Így már sokkal jobb volt ez az év, hogy gyógynövénytan mellett egy másik órán nem én vagyok a legrosszabb. Egy szempontból viszont ez volt a legrosszabb év: összevesztem Emmával Tudjukki visszatérése miatt. Milyen hülyeség, nem? Bolondnak nevezett, mikor azt mondtam, hogy elhiszem Potternek és az igazgató úrnak azt, amit mondanak, én pedig nem vagyok egy könnyen megbocsátó fajta.
Persze év végén nem győzött bocsánatot kérni, és bármennyire keményen ki akartam állni az elhatározásom mellett, nem bírtam, és kibékültünk, újra olyan volt minden mint régen, főleg azután, hogy ajándékot kaptam tőle, Mr. MacArthurt, a törpegolymókomat.

Negyedév egész csendesen telt el. Végre megint rendes tanítás volt SVK-n, ahol beváltottam az anyának tett ígéretemet és keményen tanultam. Az elméletet még mindig untam, de a gyakorlat elég jól ment. És képzeljétek el, életemben először megcsókolt egy fiú, egy griffendéles évfolyamtársam. Furcsa volt.
A szüleimnek sűrűn kellett levelet írnom, hogy minden rendben van-e velem. Idegesített is kicsit a dolog, hiszen mi történhetne velünk Roxfortban? Aztán kiderült év végén, hogy Roxfort védelme sem tökéletes, nagy csata volt a falak között, és hiába akartam hevesen részt venni benne, a házvezetőtanárunk bezárt a klubhelyiségbe minket, "kicsiket". Utólag persze hálás voltam érte, hogy nem hagyták, hogy a vesztembe rohanjak, hiszen mennyi esélyem lett volna olyanokkal szemben, akik megölték Albus Dumbledoret, az évszázad legnagyobb mágusát? A temetése volt az egyik legrosszabb napom Roxfortban. Még sosem láttam apát sírni.

* * *

A nyári szünet első napjain a szüleim nagyon feszültek voltak, gyakran rajta kaptam őket halk beszélgetéseken, aminek vége szakadt, mikor beléptem a szobába. Már túl idősnek tartottam magam a hallgatózáshoz, úgyhogy teljes hideg zuhanyként ért a vacsoránál a hír, főleg az a mód, ahogy közölték:

- Lily, holnap össze kellene pakolnod – jegyezte meg anya, miközben a zöldséget merte ki a tányéromra.
- Anyaa – nyögtem fel, morcos képpel átvéve a tányért és ráfintorogtam a brokkolira – csak most értem haza.
- Nem rendrakásra gondoltam – vágta rá anya, mintha már lejátszotta volna ezt a beszélgetést – mindent össze kellene pakolnod, mert elköltözünk Spanyolországba.

Csak így, ennyi és pont. Hiába vitatkoztam, ordítoztam, jelentettem ki ezerszer, hogy nem megyek sehová, itt maradok, ha kell Emmához költözöm, mert meg kell védenem a barátaimat, minden hasztalan volt. Anya megingadhatatlan, sőt még apát sem tudtam meggyőzni, pedig ez a taktika általában be szokott válni. Mérgesen dobáltam össze a cuccaimat, mérgesen ültem a kompra, mogorva képpel bámultam a francia tájat, még dühösebben mentem be a Zsupkulcs Hivatalba, és utálattal fogtam meg a Spanyolországba repítő rongyos táskát.
Anya hetekig próbált kiengesztelni, de nem tudott megbékíteni semmi fagyi, tenger, új lakás, napsütés és meleg. Egy Barcelona közeli kis faluba költöztünk, gyakran jártunk be Barcelonába, ahol jelentős varázslóközösség élt. Ott zökkentettek ki az ellenséges hangulatomból, mikor meghallottuk a hírt: új miniszterünk van, és felállítottak egy mugliivadék ellenőrző bizottságot – tehát a halálfalók átvették a hatalmat. Egy szintén menekült család mesélte ezt el, akiket szörnyű körülmények közül mentette ki egyenesen a Minisztériumból Albert Runcorn, vagy valaki az ő bőrében. Beszámoltak az Angliában történt eseményekről, az eltűnésekről, és ez ugyan felkorbácsolta az indulataimat, de egyúttal át is éreztem a szüleim döntését.

A nagy dühömben nem vettem észre, mennyire megterheli anyát az újabb háború, az a veszély, hogy elveszíthet minket. Figyelmen kívül hagytam a gyakori rémálmait, azt, hogy mennyit fogyott és milyen ideges volt folyton Angliában. Elfelejtettem azt, hogy apa milyen szörnyű csapdahelyzetbe került volna a Minisztériumban. Igazából szerencsésnek kellett volna éreznem magam, hogy itt vagyok, biztonságban. Ennek ellenére a lelkiismeret-furdalásom nagy volt, úgy éreztem, hogy cserben hagytam a barátaimat, Roxfortot.

Bár biztonságos távolságban voltunk a brit eseményektől, ez az év feszülten telt el. A szüleim paranoiásak voltak, én kicsit szkeptikus voltam azzal a gondolattal szemben, hogy pont utánunk jönne egy különítmény – mégis miért?
Egész elfogadhatóan megtanultam spanyolul, de varázsló iskolájuk nincs – az amúgy is kis közösség diákjai a Beauxbatonsban tanultak -, így jobb híján, ha nagyon unatkoztam, az iskolai tankönyveimet nézegettem a házban, vagy Barcelonát fedeztem fel, ahol több, főleg arab eredetű épületen nagyon érdekes rúnasorok voltak.
Csak június végén jutott el hozzánk a hír, hogy Tudjukki elpusztult és végleg beköszöntött a béke. Visszatérhetünk Angliába, és boldogan élhetünk tovább, mintha mi sem történt volna. Mintha nem menekültünk volna el. Mintha nem bujkáltunk volna tétlenül. Ha a barátaim helyébe lennék, szóba sem állnék magammal.

Jellem
Ha egy lányt jellemeznek az első szó általában a kedves, második esetleg az aranyos. Lily aranyos, a maga flúgos módján, és a kedvesség is igazán jellemző rá, hiszen barátságos, segítőkész, viszont azt ne várd, hogy megkínáljon az otthonról hozott csokoládéjából!
Lily esetében az első dolog, amit meg kellett volna említeni, az a szórakozottsága, szétszórtsága, hiperaktivitása. Könnyen elkalandozik, elfelejt dolgokat, mivel az agya összevissza kattog. Ezt ellensúlyozva próbál mindent felírni, tele van a cucca és a baldachinfüggönye színes cetlivel, csillogó feliratokkal tűzve: "Holnapra rúnamágia házi!" "Rózsaszín vagy piros?" "Megfürdetni Artot!" "Csütörtök este büntetőmunka Pitonnal!". Nehezen tud megülni az órákon, muszáj legalább firkálnia, hogy ne pattanjon fel és fusson inkább pár kört. A jegyzetei nagy része inkább kis rajzok sorozata, mint értelmes mondatok sora.
Impulzív, hirtelen indulatú, de általában ugyanilyen gyorsan le is nyugszik. Mostanában kevesebb őrültsége van, mint fiatalabb korában, lassan kezd annyi idősnek tűnni, mint amennyi. De nagyon lassan, mivel még mindig elég gyerekes.
Mi maradt még ki? Az apa kis hercegnője poszt státusz miatt, sokáig azt hitte, mindenben ő a legjobb. Szerencsére az önismerete helyreállt, mikor végre kortársai közé került, így igazán barátságos, nagy szívű lány lett, aki tisztában van számos gyengéjével, ennek ellenére lelkesen próbálkozik javítani rajtuk. Erre remek példa, hogy még mindig lelkesen repül, és minden évben próbálkozik a kviddicsválogatáson, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy katasztrófa lenne a pályán.
Kortársai közül talán rajta hagyott legkevesebb nyomot a háború. Ő csak a várakozás keserűségét, a hírek nélküli bizonytalanságot tapasztalta meg, lelkiismeret-furdalással megspékelve.

Erősség || Kreatív, gyakran őrült ötletei vannak, a barátai mindig számíthatnak rá.
Gyengeség || szétszórt, hiperaktív, emiatt sok konfliktusa is van, főleg a tanárokkal.

Apróságok

mindig || család, köpkő, rúnák, tengerkék, kviddics, csoki, nap, sárga
soha || sötétség, fogyókúra, halálfalók, alma, mindenízű drazsé, brokkoli
hobbik || köpkövezés, rúnavésés, firkálás, repülés, bolondozás
merengő || legjobb emléke egy gyönyörű havas karácsony, amikor a szüleivel kettesben egész nap csak együtt voltak és robbantós snapszliztak. Legrosszabb emléke Dumbledore temetése.
mumus ||undorító, lomha, véres, rothadt zombi
Edevis tükre || önmagát látja, mint győztes hős, aki szintén ott harcolt a Roxforti csatában.
százfűlé-főzet || nagyon savanyú, émelyítő, barna trutyi.
Amortentia || napsárga, étcsoki ízű, vidáman bugyborékoló, buborékot szóró ital, frissen lakkozott fa illatával.
titkok || teljesen bele volt zúgva Foley professzorba, emiatt az óráin talán még hiperaktívabb volt, mint máskor.
azt beszélik, hogy... ||
* még sosem csókolta meg fiú és nem is fogja, mert túl őrült (ez hazugság)
* nem bujkáltak, hanem azért tűntek el, mert az apja valójában halálfaló (ennek nincs sok értelme)
* anyja valami növényt tesztelt rajta, azért ilyen hiperaktív (ezt még el is hinné, ha nem tudná, hogy nem igaz. Vagy mégis?)

A család

apa || Wes Pennicotte, 40, félvér, átoktörőként dolgozik a Minisztériumban. Munkamániás, de mikor otthon van, akkor sokat van a lányával, akit ajnároz.
anya || Ingrid Pennicotte (született: Fenwick) 37, félvér, tiszta lánya kinézetre. A háborúban szerzett az arcára egy mély vágást, és pálcás karja nehezen mozog. Aurorként dolgozott, de a háború után felmondott, jelenleg különleges növényeket nevel és árul. Mivel jelleme teljesen az ellentéte lányáénak, ez konfliktusokat is okoz, és az is, hogy borzasztóan félti mindentől, de a kapcsolatuk nagyon szoros.
testvérek || nincs, ennek minden előnyével és hátrányával
állatok || van egy baglya, Herold, de érzelmi kapcsolat nem fűzi hozzá, nem úgy, mint Mr MacArthurhoz, aki a kis törpegolymókja, akit tavaly kapott a barátnőjétől.

Családtörténet ||
A dédapám ragasztotta a Pennicott vezetéknévhez az -e-t, mert úgy jobban tetszett neki, s ezt az utódai is megtartották. Eredetileg Devon környékéről származunk, Pennicott ős már a 16. század közepén is élt ott. Csak egy unokatestvérem van, Richard, jóban vagyunk, de tíz évvel idősebb nálam. Az anyját, Cora nénit nem kedvelem túlságosan, apa testvére, Bill bácsi viszont nagyon jó fej.
Anyukám családja sajnos már nem él, a háborúban ölték meg őket a halálfalók.

Külsőségek

magasság || 168 cm
testalkat || vékony, de lassan vigyáznia kéne a csokival
szemszín || sötétzöld
hajszín || mélyvörös
kinézet ||
Az első dolog, amit észreveszel, és el sem tudsz felejteni, az a derekáig érő, hullámos, vörös haj, amit leengedve hord, körülötte csapkod külön életet élve. Csak a legmelegebb napokon, vagy elmélyült munka közben tűzi fel. A vörös hajhoz elég sápadt bőr járt, ami könnyebben ég, mint barnul le a napon, ennek ellenére lelkesen napfürdőzik. A szeme sötétzöld, néha inkább barnának látszik, szívesen rejti napszemüveg mögé. Szerencsére a vörös hajúak átkát, a szeplőket nem kapta meg. Középmagas, közepes alkatú, úgyhogy igazán nincs mire panaszkodnia. Balkezes, úgyhogy gondot jelentett neki megtanulnia pennával írni. Imádja a színes nyakláncokat, karkötőket, lelkesen sminkel, de szerencsére ezt nem viszi túlzásba. Szinte mindig szoknyát vagy ruhát visel, ha nem talárt. Mivel a pennáját a füle mögé – vagy jobb esetben a hajába - tűzve tartja, az arca többször tintás, mint nem.

A tudás

varázslói ismeretek || Őszintén megvallva, nem megy neki az iskola. Órákon alig tud figyelni, nem is tetszenek nagyon az órák, a sok elméleti rész, emiatt nehezen is tanul. Jegyei rosszak, bár a varázslatok gyakorlati megvalósítása kicsit jobban megy neki. Harmadévben történt az áttörés két fronton is, a halálfalóveszély miatt az SVK-ba sok energiát fektetett, keményen tanulta, és akkor kezdődtek a fakultatív órák, köztük a rúnamágia, ami szívszerelme is lett. Teljesen lenyűgözi, így lelkesen tanulja is, sőt még tehetséget is mutat benne. Ezenkívül még a gyógynövénytan megy neki, hála az anyai kiképzésnek.
felvett tantárgyak ||
rúnamágia, legendás lények gondozása.
pálca típusa || egyszervúszőr, közepes rugalmas, kilenc és háromnegyed hüvelyk, körte

Egyéb

avialany|| Ciara Baxendale

ADHD tüneteit mutatja a viselkedése, de nem tudni, hogy az van-e neki, sose vizsgálták.