Caelius Edevane
[Topiktulaj]
V. évfolyam, a legcukibb mardekáros
● a legcukibb mardekáros ●
Hozzászólások: 171
Jutalmak: +248
Előtörténet: Megnézem!
Kapcsolatok: Megnézem!
Származás: Félvér
Hajszín : szőke
Szemszín: zöld
Kor: 15
Ház: Mardekár
Évfolyam: Ötödik
Családi állapot: Kapcsolatban
Kapcsolatban:: Alexis P. Dullahan
Munkahely: -
Kedvenc tanár: Amelyiknek épp elmarad az órája
Legjobb barát: Domonic Till és Matthew Fawley
Kviddics poszt: Terelő
Pálca: Szőlő, főnixtoll mag, 11,5 hüvelyk hosszú, enyhén ívelt, majdnem teljesen merev.
Nem elérhető
|
|
« Válasz #16 Dátum: 2015. 07. 20. - 22:46:40 » |
+1
|
-Hát... egyszer kipróbáltam, de nem akarom újra.- ezúttal nem sütöm le a szemem, mert igazat mondok. Tavalyelőtt a Roxmortsban egy akkor hatodéves fiú adott egy szívást, de nagyon nem jött be. De azért ki kellett próbálni, anélkül rámondani, hogy nem kell, szerintem butaság lenne. Igaz, van egy csomó dolog, amit kipróbálni sem szeretnék, de azokról azért el tudom képzelni így is, hogy nem tetszenének. Elégedetten fogadom a csendet a háborús dologra, ami azt jelenti, hogy Clar leszállt a témáról. Most csak eljátszom, hogy nincs tetkóm, és túlélem valahogy anélkül, hogy a fülébe jusson, hogy van. RBF év lesz, biztos tanítanak majd valami varázslatot, amivel nyáron el lehet rejteni, hogy ne bukjak le előtte és anyáék előtt, ha véletlenül strandra mennénk. Nézem, ahogy Clar a mosogatóba teszi a tányérját. Most szívesen megcsinálnám a mosogatást, jól jönne, ha kicsit kedves lehetnék vele, hogy ne mondja el a terveimet, de a törött kezemmel erről le kell mondanom. Úgyis átlátna rajta, őt valahogy sokkal nehezebben csapom be, mint anyát, apát és az idegeneket. Egyszerűen tudja, mikor hazudok vagy hallgatok el valamit, szerintem arra is rájönne, hogy miért is akartam volna elmosogatni. Talán már a pénzem egy része is ezt a benyomást kelti nála. - Ha elég az öt galleon, akkor oké, de tényleg szívesen adok tizenötöt is. És nagyon örülnék a tortának.- úgy érzem, nem fog annyira ízleni, még ha Clarice finomakat is főz. Még ha halványan is, érzem a torkomban, a szememben, az orromban azt a szorító érzést, ami akkor jelenik meg, ha az ember sírni készül. Vissza tudom tartani, sőt, nem is igazán akar kijönni, de mégis ott van apa miatt. Úgy érzem, a torta, és minden ilyen keserű lesz ma. A nővéremmel talán el tudtam beszélgetni úgy, hogy ne juttassa eszembe, de nem tudom, hogy anya milyen lesz. Vele biztosan sokkal nehezebb lesz. Felállok az asztaltól, és beszenvedem a széket az asztal alá. Anya mindig nagyon kényes rá, kicsi a konyha, és kevés a hely. - Nincs kedved majd megnézni egy filmet? Vagy egy képregényt elolvasni?- tudom, hogy nem szereti annyira a mugli dolgokat, és képregényt sem lehet annyira egyedül olvasni, de most hirtelen úgy érzem, hogy kevés időt töltünk együtt a Roxfort óta, ahogy keveset szántam a szüleimre is, mióta népszerű vagyok, és vannak barátaim. Most valahogy olyan ijesztő az egész, nem akarok egyedül lenni. Nem tudok hirtelen jobb programot. Legutóbb még talán a játszótérre hívtam le őt, vagy bújócskázni, vagy ilyen dolgok, de azt hiszem, azokból már kinőttünk végleg.
|