Átkok rejtélye

[Miriam]

Miriam

  Mostanában gyakran töltöttem a szabadidőmet a könyvtárban, pedig még koránt sem volt vizsgaidőszak. A sötét varázslatok kivédése órán elhangzott két átok, amit a tanár nem igazán akart megmagyarázni. Tiltott varázslatok... Vajon mire képesek? Egy biztos: rendkívül felkeltette az érdeklődésem. Ami elkeserítő, az az, hogy egyetlen könyvben sem találok róluk semmit. Minden alkalommal amikor csak lehet, kutatok. Igazából magamra sem ismerek, hiszen bár minden érdekel, nem törzshelyem a könyvtár, és nem vagyok oda a tanulásért sem. De ez a téma megfogott. Tiltott varázslatok. A levicorpust és a sectumsemprát is ide sorolják, de mi a helyzet a többivel? És ezeket miért nem ismertem korábban? Értetlenül állok a dolgok előtt.
   Ma is épp egy sötét varázslatok könyvért mentem be a könyvtárba. Az egyik asztalnál már ült egy lány, és úgy döntöttem leülök a szemben lévő székre.
  -Szia! Hannah vagyok. Nem baj ha leülök ide?
  A választ aligha megvárva foglaltam helyet, és fellapoztam a könyvet. Reménykedtem abban, hogy végre a kutakodás eredményes lesz, ugyanis a kíváncsiságom ahelyett hogy csökkent volna, még inkább növekedésnek indult. Talán az adott lendületet, hogy ha ennyi könyvben nincs benne, akkor nem akarják, hogy tudjunk róla. Márpedig én olyan vagyok, aki elől minél jobban titkolnak valamit, annál jobban vágyik arra, hogy a birtokába kerüljön az információ.
  - Mi érdekeset olvasol? - kérdeztem a lánytól, hátha megtudok valamit.
  Mikor felnézett, úgy éreztem láttam már valahol. Sőt. Talán azt is tudom, hogy Hollóhátas. Biztos hogy találkoztunk már, csak nem beszéltünk egymással.
  -Nem Hollóhátas vagy véletlenül? Mintha már találkoztunk volna.
  Ismét lenéztem a könyvre. A következő oldal sem tartogatta a tudásszomjamat oltó információkat. Elhatároztam, hogy rá fogok jönni arra, amiről nem akarják hogy tudjak. Márpedig ha vannak ezek az átkok, és veszélyesek, akkor meg kell tanulnom megvédeni magam ellenük. Nem tudhatom kik tudnak még róluk.

[Cassandra Vablatskytől a Jövő zenéjét, bár ha tudsz ajánlani valami jobbat, szívesen hallgatom]

Hannah

     Jobb, bal, jobb, bal, körbeforog és újra kezd. Jobb, bal, jobb....
    Táncolva sétálok.. nem is, inkább futok végig a folyosón egészen a könyvtárig. Szigorúan betartom ezeket a lépéseket, és ha elhibázom megállok, újrakezdem. Nagy szerencsém, hogy csak egy-két ember szállingózik a folyosón.
    Széles mosollyal rohanok a könyvtár legjobb sarkába, ahonnan mindent látni és hallani lehet és be kell valljam, a kilátás se semmi. Két fotel van ebben a sarokban és egy asztal közöttük, olyan kis barátságos hely az egész. Leteszem az ablak melletti fotelbe a táskámat, azzal jelezve, hogy az a hely már foglalt és elindulok könyvvadászatra.
     Nagy nehezen választottam egy könyvet, ami elég ismerősnek tűnik. Át teszem a táskámat a másik fotelbe, elhelyezkedem és elkezdem olvasgatni a könyvet.
    Kilencedik oldal, majd a tizedik és még mindig nincs semmi érdekes a könyvben, rosszabb választás nem is lehetett volna. Folytatom tovább, valami csodára várva.
      -Szia! Hannah vagyok. Nem baj ha leülök ide? - nagy szemekkel nézek rá, aztán hirtelen elveszem a táskámat a másik fotelből, hogy ő is helyet tudjon foglalni.Nem baj ha leül mellém, csak ne beszéljen sokat.
     Nem válaszolok, csak mosolyogva mutatom neki, hogy üljön le nyugodtan, aztán a tekintetem visszavándorol a könyv soraira.
      - Mi érdekeset olvasol? -  kérdezi a lányka mosolyogva.
     Úgy látom kénytelen leszek átváltain a barátságos Mirire, bár nem túl sok kedvem van most hozzá.
      - Cassandra Vablatskytől a Jövő zenéjét, bár ha tudsz ajánlani valami jobbat, szívesen hallgatom - csapom össze a könyvet és rátámaszkodok a térdemre.
      - Nem Hollóhátas vagy véletlenül? Mintha már találkoztunk volna.
     Nem tudom honnan lehetek neki ismerős, én egyáltalán nem emlékszem rá.
      - De, Hollóhátas vagyok, bár arra nem emlékszem, hogy valaha is találkoztunk volna - kisebb mosolyt színlelek, aztán folytatom. - Én még nem tudom melyik házhoz tartozol, szóval azt is elmesélhetnéd, a neved mellé.