Feljegyzések 1999 előtt

Bár a múlt elmúlt, néha jó visszaolvasni a korábbi önmagam írásait..

ELSŐ BENYOMÁS

1992. augusztus 31.

Itt ülök egy kupéban, egy csapat elsőssel, akiket még csak nem is ismerek.
Olyan harsányan nevetnek a semmin, hogy az már szinte elviselhetetlen. Van szőke, barna, fiú, lány.. És mégis a lányok a legrosszabbak.. A vihogásukkal ki tudnak készíteni. Így árulják el magukról azt is, hogy még csak akkora agyuk sincs, mint egy légynek..
A fiúk is úgy néznek ki, mintha retardáltak lennének – és biztos vagyok benne, hogy azok is.
És mégis, van itt egy értelmes embernek látszó gyerek – rajtam kívül. Velem szemben ül és úgy néz ki, mintha fiú lenne. Vagy tényleg az? Egy könyvet olvas, aminek nem tudom kivenni a címét, mert eltakarja a keze, amivel tartja az olvasmányt. Meg kellene szólítanom.. Esetleg…

***

Megtudtam, hogy ki az előttem ülő. Marilyn Turnernek hívják és csak fiúnak néz ki. De nagyon intelligensnek tartom, eléggé szimpatikus. Nagyon jól elbeszélgettünk és szerintem barátok is leszünk. Ahogy kivettem a szavaiból, még neki sincsenek barátai, így ebből a szempontból csak egymásra számíthatunk.

***

Lezajlott a beosztási ceremónia. A Griffendélbe kerültem, mint Lyn. Ezenkívül egy szobában is vagyunk, pár másik lánnyal együtt, de velük nem igazán foglalkozom. Nem látszanak olyannak, akikkel el tudnék beszélgetni..
Egyébként mennyire vagyok normális, ha itt ülök az éjszaka közepén, ezzel a naplóval a kezemben, hogy lejegyezzem a nap eseményeit, miközben a többiek már mélyen alszanak? Valószínűleg semennyire, ha már magamtól is megkérdezem..

ÚJ SZERZEMÉNY

1993. március

Fura, hogy az utóbbi másfél évben annyira beletemetkeztem a tanulásba, hogy teljesen elfelejtettem naplót írni..
Több barátom végül is nem lett, Lynnel nagyon össze vagyunk nőve. Ő gyakran hord inkább nadrágot, így még inkább mutatva, hogy mennyire fiús. Bár a viselkedése és a beszéde is inkább hajlik arra. Ennek ellenére nagyon figyel arra, hogy megadja másoknak a tiszteletet és ügyel a megjelenésére is.

***

Tavaly már a második hétben elkezdtem egy térképet készíteni a kastélyról, mert majdnem minden óráról elkéstem. Szerencsére ezen már tudtam javítani, hála a térképnek, amivel nagyon jól haladok. Ezt pedig a tanárok is értékelik, sőt ritkábban tudnak pontot levonni a házamtól, mert nem kések annyit.

***

Nagyon gyakran járok könyvtárba is –, mint mondtam rengeteget tanulok. Ebben az évben találtam egy könyvet a mágikus teremtményekről, amiben nagyon részletesen voltak leírva a tulajdonságok és még néhány történetet is írtak az állatokhoz. Ez nem volt másképpen a sárkányoknál sem. Én ekkor döntöttem el, hogy inkább nem akarok találkozni velük, mert ott halok meg félelmemben..

***

Ma volt szerencsém meglátogatni Frics szobáját – inkább nem részletezem, ahogy azt sem, hogyan kerültem oda..
„Sajnos” el kellett mennie valamiért, így egyedül maradtam a helyiségben. Az én kíváncsi énem pedig természetesen kapott az alkalmon és átkutatta az egészet..
A fiókban ráakadtam egy pávatollra. Gondoltam elrakom, hisz nagyon szép. És egy ilyen szép dolgot nem szabad egy sötét helyen, egy még sötétebb fiókba  zárni. Pont az utolsó pillanatban süllyesztettem a zsebembe, ugyanis Frics visszatért, azzal az idegesítő macskájával együtt. Előadta a maga kis szónoklatát, hogy inkább fel kéne lógatni a diákokat –, de ahelyett, hogy ezt megtette volna –, kiadta a büntetőmunkát és már mehettem is. Így ezentúl minden pénteken mehetek takarítani, a kastély különböző helyeire.
Ám el ne felejtsem! Mikor visszajöttem a hálókörletbe, kipróbáltam a pávatollat. Szépen belemártottam a tintába és leírtam egy pergamenre a nevemet. A tinta egy pillanat múlva eltűnt. Értetlenül néztem a papírt, majd megismételtem a műveletet. A tinta megint eltűnt. Azt hittem, hogy baj van a tollal, így félre raktam.
Majd később eszembe jutott valami. Mi van, ha csak egy varázsige elmondása után fedi fel magát? Természetesen kipróbáltam.. Illetve sokszor próbáltam ki. Nem ment ugyanis azonnal és egy csomó egyéb varázslatot és szimpla utasítást mondtam rá, mire eljutottam addig, hogy a tinta újra látszódjon a pergamenen. Ott díszelgett szépen a nevem kétszer egymás alatt.. Az utasítás ellentettjével pedig újra eltűnt az írásom.
Nagyon megörültem és természetesen jól el is raktam a tollat.