Crazy in Love

zene:B - Crazy in Love



'Szerelmi vágy, szerelmi álom emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent, remények, álmok édenét...'


~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~

Kettessével szedem a lépcsőfokokat és nem csalódok. Lottie ott áll, ahol eddig is. Rám vár. És ahogy rám pillant elfog újra a vágy. Hiába tisztában vagyok a ténnyel, hogy pillanatok alatt megkapom, mégis szinte égetően türelmetlenné válok. Talán a tekintetében van valami, vagy abban ahogy folyamatosan az ajkait harapdálja.... fene se tudja, nem is akarom megfejteni.
Könnyeden lépek felé, fogom kezembe az övét. Ujjai finomak, lágyak, puhák, melegek. Ujjaim és a bőrfelület, ahol érintkezik az övé az enyémmel bizseregni kezd. Szelíden emelem fel a kulcsot huncut elégedettséggel a szemeimben. Azt sugallom, hogy na készen állsz? Mert most már itt a lehetőség, és szó szerint a kulcs, ami a zárat nyitja. Én egyérteműen készen állok. Már akkor mikor megláttam.
De udvariasság ide vagy oda, nem kérdezek. Egyszer kimondta hogy akarja, hogy kíván és nem áll ellen. Ha változik, csak szól majd. Finoman húzva indulok el az ajtó felé. Nem fogom erősen, szóval ha akar kicsusszanhatnak ujjai az enyémek közül, de önszántamból egy percre sem engedem el. Még akkor sem mikor az ajtó nyitjával bajlódok.
Azt hiszem gyorsabb lesz, de tévednem kell. Elég rozsdás és régi, ráférne egy csere vagy a zárbűbájt kellene módosítani. Erősen koncentrálok, szemöldököm össze is szalad, de némi macera után csak sikerül megoldanom a dolgot. Ahogy pedig az ajtó megadja magát halk nyikordulással egyértelműen a mennyekbe vezető út első lépcsőfokára lépünk.
A szoba ugyanolyan, mint mindig. Friss, fehér ágyneművel megágyazott óriási ágy, egyszerű de kényelmes berendezés. Az ablakot takaró áttetsző függönyön át lágyan csillan meg a napfény. Nem épp luxuslakosztály, de egy fogadótól többet nem is vár el az ember. Könnyed ruganyossággal lépek át a küszöbön, és vonom magam után a lányt is. Hagyok neki két pillanatot hogy körbepillantson, ez az idő épp elég arra, hogy bezárjam utána az ajtót, aztán egyetlen villámgyors mozdulattal az immár zárt ajtónak szegezem. Nem kérdezek, nem gondolkodok, csak lecsapok ajkaira, melyet oly bőszen harapdált és amivel az őrületbe tud kergetni, annyira szexi vele. Ujjaim követelőzően siklanak le a vállán, melle oldalívén, derekán át a csípőjére, hogy aztán egyik, majd a másik kezét is megelemeljem. A mozdulatosort lezárja az, hogy két csuklóját átfogom a tenyeremmel és az ajtónak szegezem csakúgy mint a testét immár a saját testemmel. Nem nehezedek rá teljes súlyból, csak épp annyira, hogy érezze, felette vagyok és ha rajtam múlik leszek is egész álló éjszaka.

Mathias Montrego

Hirtelen elengedi ajkam és pár lépést tesz hátrafelé. Hirtelen az agyamban végig fut az a gondolat, hogy ugye nem akar most itt hagyni egyedül. Aztán gyorsan el is hessegetem. Hisz ahogyan rám néz attól menten elolvadok. Nem tudom mi fogott meg ennyire ebben a férfiben és  mi vonz ilyen nagy erővel hozzá, de azt érzem nem akarok elválni tőle. Soha. Legfőképpen nem most.
- Persze, hogy megvárlak. - suttogom utána, de azt hiszem nem hallotta meg, vagy nem is tudom. Egy pillanatig még néz aztán gyorsan lerobog a lépcsőn. Szívem érzem egyre gyorsabban kalimpál a mellkasomban, mintha menten kiszeretne szabadulni onnan.
Gondolataim csak az elkövetkező pillanatokon forognak. Jól akarom érezni magam és semmire se gondolni. Egyszerűen csak élvezni minden egyes percet Mathias-al.
Látom Mathias egy egész kulcs csomóval tér vissza, amire én csak elmosolyodom. Ah. Lassan és agyon érzékien emelem fel rá a tekintetemet, ahogyan feltépked a lépcsőkön. Hogy milyen fess fiatalember. Alig bírom tartani magam, hogy rögtön ne ugorjak  a karjaiba és itt esek neki végig csókolva minden egyes porcikáját. Hogy türköztetni tudjam magamat ismét az ajkamba harapok, szinte jelezve neki, hogy mennyire felcsigázta az érdeklődésemet.
Kezem a kezéhez ér, amikor megragadja azt, de én ennél többre vágyom. Mikor a kulcsokat mutogatja felém csak rámosolygom, ám azt hiszem ő is érzi erősen lüktető pulzusomat. Szóval arra amire ő szeretne választ kapni nem is kell mondanom semmit.
Lágyan fogja kezeimet miközben a szoba ajtó felé andalgunk kettesben. Még akkor sem engedi el kezemet, mikor az ajtót próbáljam meg kizárni, mintha attól tartana, hogy elszaladok. Ám nekem eszemben sincs ilyesmit tenni.  Hisz érzem ennyire még sohasem éreztem testem és szívem heves lüktetését, a vágyat ami lassan felemészt ha nem jutunk beljebb ezen az ajtón. Azt nem értem, miért nem használ valamiféle kinyitó bűbájt megoldásként. Mindegy is. Halk sóhaj hagyja el ajkamat, amint az ajtó kinyílik és tudom, hogy innentől kezdve már egyenesen úton haladunk a boldogság felé.
Pár lassú lépést teszek átlépve a küszöböt, ahogy Mathias magával húz finoman. Szemeimet forgatom, mintegy gyorsan körbenézve a szobában. Kellemes helyiség és egyszerűen van be rendezve, ami nekem nagyon is tetszik. Mathias hirtelen és gyors mozdulattal az ajtónak nyom, mire egy elégedett mosoly látszik meg ajkamon. Amilyen hevesen kapkod ajkaim után, pont ugyanolyan szenvedéllyel csókolok vissza én is. Közben apró sóhajok hagyják el ajkamat. Egyik kezem tarkójához teszem szorosan belekapaszkodva, majd gyorsan leengedem azt is.  Érzem egyre jobban tombol bennem a vágy, remeg minden egyes porcikám az érintésétől, ahogyan ujjai lassan haladnak lefelé vállamtól a derekamig. Hasonlót már nagyon régen éreztem. Nem akarok elválni egy pillanatra sem ajkától, sőt még többet akarok belőle. Sokkal de sokkal többet. Mathias kezeimet egy mozdulattal a fejem főlé emeli. Á. Szóval te így akarod. Fordul meg agyamban mindenféle pajzán gondolat, már amennyire gondolkodni tudok a heves csókolózás közepette. Kissé rám nehezedik, így megérezhetem teste minden porcikáját és talán ugyanazt a forróságot, ami most bennem is van.  Egy pillanatra elengedem ajkát és végig csókolom arcát egészen a füléig.
- Mathias...- sóhajtom bele kéjesen a nevét, aztán finoman beleharapok. Aztán újra az ajkára tapadok megcsókolva azt, majd abba is kissé beleharapva. Akarom. Minden porcikáját akarom. Érzem testem is egyre jobban tombol és ez az egyre nedvesebb bugyimon is érződik. Megpróbálom kiszabadítani egyik kezemet, hogy felsője alá nyúlhassak levéve azt, has ikerül. Apró sóhajaim csak egyre erősebbek lesznek és testem is egyre forróbbá válik. Remélem Mathias is érzi ezt...

zene:B - Crazy in Love



'Szerelmi vágy, szerelmi álom emléke, fénye űz feléd,
Keresem az elvesztett édent, remények, álmok édenét...'


~~~~~~~~~~*~~~~~~~~~~

Mozdulataim a szelíd lágyságból fokozatosan csapnak át követelőzővé, akaróvá, birtoklóvá. Nem tűnik úgy hogy ez a lánynak ne lenne ínyére, sőt. Mintha kifejezetten vágyna rá hogy még forróbb, még csapodárabb, még szenvedélyesebb legyen a köztünk már amúgy is izzó levegő. Ajkaimmal határozottan veszem birtokba az övét, nyelvel lágy játékra hívja egész addig míg ő meg nem szakítja ezt azzal, hogy fejét szelíden elfordítva inkább a jópárnapos borostám íve mentén arcomra leheli csókjait. Lehelete szelíden csiklandoz és ez még inkább vágyat ébreszt bennem, ahogy csak annyi is mikor ajkaiba harapott.
Mikor nevem halkan a fülembe suttogja, olyan érzékiséggel mint még eddig nem sokan teljesen ledönt bennem minden korlátot, határt és illedelmességet. Ujjaim elengedik a kezét, mert már nem érdekel fent van-e vagy sem. Kivárok egy pillanatot, kezem arcára siklik, hüvelykujjammal végigsimítok érzékien gyönyörű, buja és telt ajkain. Aztán nem húzom tovább az időt. Ajkaimmal határozottan indulok meg lefelé. Eleinte csak az állára kap csókot, majd a nyaka kecses ívére egyre többet és többet, hogy végül a sóhajba fel és le imbolygó mellkasát vegyem célba. A dekoltázsa egyszerűen több mint tökéletes.
Határozott mozdulattal gombolom ki a blúza felső gombjait hogy még jobban kiemelkedhessenek keblei és a melltartójának íve. A szegély mentén csókolom végig középre érve pedig elveszek Lottie dús kebleinek finom illatában.
Hogy mi jön ez után? Nem is kérdés számomra. Meg akarom csókolni minden egyes porcikáját, birtokba venni, kényeztetni és az élvezetek hullámainak tetejére röpíteni. Így hát gondolkodás nélkül siklik lejjebb a tenyerem a csípőjére, én magam pedig könnyeden térdelek le elé. Nem figyelem mi van rajta. Ha szoknya akkor kezeim könnyeden és szemtelen rátartisággal csusszannak be hogy forró combjára simulhassanak, ha nadrág, akkor megszabadítom gombjától és lehúzom hogy ugyanazt érhessem el.  
Megemelem egyik lábát, hogy a vállamra helyezhesse kényelmesen én pedig szelíd csókokkal kezdem el kényeztetni a térde vonalától felfelé haladva a puha bőrét belül.
Egészen addig megyek míg combjának hajlatához nem érek, mert ott akkor szelíd harapással jutalmazom türelmességét.
Már érzem hogy hívogatóan csábító helyre érkeztem és hogy közel sem közömbös ő sem irántam. A szép fehérnemű szelíden átázott, illata megszédít és még jobban felajz. De még ennek ellenére sem sietek el semmit. Úgy vagyok vele, hogy ha már belül nedves, akkor nem számít ha kívül is az. Az apró textilen keresztül csókolom meg Lottiet újra meg újra, egész addig míg hangos nyögése rá nem döbbent, talán már pont eléggé húztam az időt. Ekkor, csakis ekkor harapok bele foggal az anyag szélébe s vonom oldalra hogy többé ne legyen útban.
Ajkaim a csiklóját kezdik el először kényeztetni. Forróan puha és meleg, hamar kinyílik nekem, mint egy virág a tavaszi napsütésben én pedig leszakítom, ahogy csak megtehetem. Nem tudom percek vagy órák telnek el, hogy meddig ingerlem őt nyelvem játékával, de végül talán már mikor sikolt hatolok belé, azt is szigorúan csak játékos nyelvemmel.
Egyértelmű bizonyíték hogy vágyik rám én pedig azt akarom hogy már most elélvezzen, minimum egyszer. Így hát addig csókolom, addig kínzom, addig szenvedtetem, addig kéjelgek vele, míg lüktetni nem kezd lent nekem lágyan, selymesen, dorombolóan, mint egy kismacskaaz elégedett simogatás után.