A sötét jegy nyomában

Hadrianus Monthgory

Nem foglalkozok az élces megjegyzésekkel, inkább csak Hadrianust sajnálom, amiért őt is belekeverik ebbe a nevetséges helyzetbe. Komolyan nem lehetek már senkivel együtt úgy, hogy ne keringjenek rólunk pletykák? Bezzeg, mikor Channing volt a képben, akkor nem pletykáltak ennyire rólunk. Pedig annak sokkal jobban örültem volna. De lelépett egy szó nélkül. Nem is értem, miért gondolok még rá, teljesen feleslegesnek érzem. Már a hatása alatt sem vagyok igazán.
- Nem vagyok meleg. Arról nem tehetek, hogy ezen csámcsog az egész parancsnokság. Valaki még évekkel ezelőtt elindította ezt a pletykát és azóta sem álltak le vele. Ha éppen tudni akarod, feleségem is volt.
Mondjuk az, hogy elváltam tőle, csak még jobban erősíti ezt a pletykát, de nem érdekel. Én már megtanultam átlépni rajta, ha nem foglalkozok vele, akkor nem piszkálnak. Néha bepróbálkoznak vele, de nagyjából ennyi. Csak az újoncoknak olyan nagy szám, de mikor kicsit kutakodok az elméjükben, és olyan részleteket árulok el, amik akár azt is megakadályozhatnák, hogy az épületben legyenek, nem a főparancsnokságon, akkor azért lenyugodnak. Persze, mindenkit érdekel, hogy honnan tudok róla, de ezt nem szoktam elárulni. Semmi közük hozzá.
- Elmondom, amint kiértünk innen.
Nem, egyáltalán nem akarom beavatni a legilimenciába, de ettől függetlenül még igazam lehet. Nem kellemes, ha tudnak róla, az emberek általában elhúzódnak, és elzárkóznak. Arról nem beszélve, hogy igazság szerint ezt már az első pillanatokban el kellett volna mondani, vagy legalábbis nagyon korán, így lényegében Hadrianus hazugságnak is veheti. De jogosan vagyok óvatos. Volt már olyan kollégám, aki a képességemnek köszönhetően akart kibújni a feladat alól. Nem véletlenül nem vállalok párban munkát, ha nem muszáj.

Kilépve az utcai forgatagba egyenesen egy közeli sikátor felé veszem az irányt. Mivel egy mugli helyről van szó, nem hoppanálhatunk oda közvetlenül. A címet viszont már korábban megmondtam partneremnek, így csak annyi a dolgom, hogy odamegyek. Ez pillanatok alatt meg is történik, majd együtt sétálunk a pub felé, ahol én egy kávét kérek, majd le is telepedek a kevés utcai székek egyikére.
- Az adatgyűjtést úgy értem, hogy biztos lesznek olyan nyomok, akár tanúk is, akiket vagy amiket nem említenek meg a jelentésekben. A tanúk ráadásul elsőre fontosnak nem tűnő információkat elhallgathatnak, de nekünk mindenre szükségünk van. Még a benyomásokra is. Néha egy megérzés ugyanúgy segíthet, mint maga a tények, amit kézhez kapunk.
A kávémba kortyolok. Ezzel úgy gondolom, hogy pont annyira utalok arra mit kéne tenni, mint amennyire arra nem, hogy miként. Mert valljuk be, hogyan lehetne bárkiből is kikényszeríteni információkat úgy, hogy nem is tudják az valójában fontos?
- De mielőtt bármit is tennénk, előbb nézzük meg azt a holttestet. Az nagyon sok mindent eldönthet.
Talán nem is lesz majd szükség a külön kihallgatásokra. Talán van valami, ami megkönnyítené a dolgunkat olyan szempontból, hogy merre keresgéljünk tovább. Mert ha most egy muglit is találunk azon a boncasztalon, ki kell deríteni, hogy kinek köszönhető a tetoválás rajta, honnan hallhatott róla. Rengeteg kérdést vetne fel, amiket nem tudnánk olyan könnyen megválaszolni.
- Én azt mondom, hogy kéne egy lista a Roxfort tanulóiról is. Talán közülük lehet valaki a célpont. A holttesttel és a „tetoválással” csak neki akartak üzenni.
Nehezen tudnám elképzelni, még talán a mostani végzős évfolyam között lehet olyan, akinek szerepe volt a háborúban, de leginkább arra tudok gondolni, hogy nem maga a gyerek, hanem a családja a célpont. Márpedig nem tudok ilyen gyerekről jelenleg, de ez még nem jelent semmit. Hamarosan úgyis kiderül, mert úgy gondolom, nem engedik, hogy megoldatlan legyen ez az ügy.
- Szólj, ha kész vagyunk, akkor akár mehetünk is tovább.