Athena Zervas

ATHENA ZERVAS

Alapok
jelszó ⦁ "ahova Elliot bácsi befér oda be is megy..."
így ejtsd a nevemet ⦁ Athéna Zervász
nem ⦁ nő
születési hely, idő ⦁ 1976. február 13.
horoszkóp ⦁ vízöntő
kor ⦁ 24
vér ⦁ félvér
munkahely ⦁ Mágiaügyi Minisztérium - Mágikus Szeszélyügyi Főosztály

A múlt
Tudom, hogy tudják… Sosem álltattam magam azzal, hogy nincsenek tisztában a dolgokkal. Az ilyesfajta pletykák, sajnos gyorsabban terjednek, mint tűz az olajon. Széjjelszalad, bár még ki sem hűlt a bűn melegágya. És sajnos valahogy örökké megbélyegzik az embert. Bizonyítsa utána akárhányszor rátermettségét vagy ügyességét. Akkor sem mossa le magáról sohasem azt a szégyent, mindenki szemében szégyent, ahogyan egyről a kettőre jutott. Pedig… Nem direkt volt. Nem tudatosan csináltam. Én csak… csak szerelmes lettem. Nem a megfelelő személybe, ez igaz, de aztán mint kiderült, a végén valahogy mégis a jóba…

Csak azért, hogy Mason eltávolítson a közeléből képes volt még arra is, hogy úgymond feljebb emeljen. Nem tudom, hány kapcsolatát mozdíthatta meg érte, de végül egy egyszerű kis gyakornok titkárnői posztból előbb simán aurornak nevezett ki, majd egy másik főosztály helyettes parancsnoki tisztségébe.
Persze ezért cserébe el kell viselnem, hogy valahányszor végigsétálok a szeszélyügyi főosztály folyosóin, mindenfelé összesúgnak a hátam mögött. Pedig akkor és annak az esetnek talán én voltam a legnagyobb vesztese. Mikor velem, a naiv kislánnyal szakítottak. Vagy talán mégsem. Annak már lassan két éve. S ez idő alatt elég sokat fejlődtem. Persze jót tett az áthelyezés is. Meg az, ahogy megtanultam kizárni például a hátam mögött felhangzó nem épp kedves szavakat. Pedig ha tudnák, hogy lényegében a hátsójukat menteni vagyok itt, nem dísznek, mint azt gondolják… Lehet eléggé meglepődnének…

Persze úgy fest egy bizonyos családi örökséget mindannyian cipelünk magunkkal. Ki kézben, ki lélekben, ki pedig kikövezett életútban. Csak mindezt, némileg másképp. A saját létünkre szabva…
Nem ismertem apámat. Tudtam a nevét, viselem is. S létem megannyi szálát átfűzi a görög vér, amit általa a szigetre hoztam magammal. De ennyi. Nem voltam rá kíváncsi, mert elhagyott. Nem csak engem, az zavarna kevésbé, hanem anyámat. Ő is egy szerelem lehetőségével kecsegtetett, de a végén nem maradt más nyoma csak fájdalom, keserűség. No meg én. Mugli volt. És mikor megtudta, hogy anyám boszorkány, egyszerűen kihátrált az életéből. Édesanyám elfogadta a veszteséget, azt hiszem sokkal jobban megőrizve a büszkeségét, mint ahogy én tettem. Aztán egyszerűen felégetett maga mögött mindent szégyenéből, amit fiatalságának jelentett Görögország és hazaköltözött Angliába.
Nem mintha itthon várta volna bárki, vagy bármi… Nagyszüleim, bár tehetséges mágusok hírében álltak, s több kutatás is fűződik a nevükhöz, végül egy kísérletük közben vesztették életüket. Anyám tehát már tinédzser korában egyedül maradt. Most, most legalább ott voltam neki én…
És sosem panaszkodnék az életünkre… Bár némileg szűkölködve éltünk, folyamatosan vándorolva mindig újabb és újabb apró munkák után kutatva. De közben bejártuk az egész szigetországot. S talán több csodát láttam így, több érdekességet, mint azok a gyerekek, akik kényelmes házban vagy gazdagságban nőhetnek fel.
Talán ezért is nem éreztük meg annyira az első háború hatását. Mert vándoroltunk. Mert eleve ki voltunk szolgáltatva megannyi elemnek és jólelkűségnek. Hideg éjszakák voltak, hidegek és ködfátyolosak. De csak ennyire emlékszem, édesanyám igyekezett kizárni minden hírt és fájdalmat. Nem volt senkink, csak mi egymásnak, ennyi volt csupán, amit elveszíthettünk.

Aztán jött a Roxfort. Anyámnak nem kellett többé rám vigyáznia. S mivel meglehetősen okos boszorkány, könnyedén talált magának jobb állást. Engem pedig egyből magával ragadott minden, ami mágia. Ügyes voltam, rátermett, sőt, az útjainknak hála meglehetősen tapasztalt. Könnyedén beilleszkedtem, s könnyedén sajátítottam el sorra megannyi nehezebb trükköt és varázsigét. Úgy fest nagyszüleim örökségéből én hozzám is eljutott valamennyi. S mire elértem a végzős kort, már kellő dicsérettel beszéltek rólam a tanáraim ahhoz, hogy végül könnyedén bejussak a Griffendél Godrik Akadémiára, majd az akadémiáról a minisztériumba.

Hogy aztán egy újabb háború feldöntsön mindent, mindent, amit addig elértem. Anyám menekülni akart. Bár én harcoltam volna. Fiatal voltam és konok. Tűz lobogott bennem amely igazságot akart. De végül mégis engedve az anyai kérlelésnek Görögországban vészeltük át a háború borzalmait. Bár most már volt mit veszítenünk… Hisz jó barátokat hagytam hátra. Olyanokat, akik talán nálam bátrabbak voltak, s nem féltek gyászoló szülőket hátrahagyni. De, édesanyámnak nem volt más, csak én.
S bár Görögországban egy pár percre elkapott a vágy, hogy bemutatkozzam apámnak, íme, én vagyok a lánya, végül mégsem tettem. Ott álltam. Leselkedve egy sarki üzlet takarásából, csak néztem a szánalmas kis alakot, akiben nem volt semmi érdekes… És rájöttem, hogy az én életem eddig is haladt ő nélküle. Most is haladni fog. Nélküle váltam olyanná, amilyenné. S tudtam, bármit is mondanék én neki, vagy ő nekem, az már nem javíthatna semmin. Sőt, talán csak rontana a helyzeten. Nem akartam sötét árnyat telepíteni gyerekkorom szép emlékeire. Akkor sem foglalkoztam vele, hogy nincs apám. S akkor ott, hátat fordítva neki és a lehetőségeinknek, megfogadtam, hogy ez a jövőmre sem lesz hatással.
Visszatértem hát rejtekhelyünkre édesanyámhoz, majd a háború végeztével Angliába és fátylat borítottam mindenre, amit ott, akkor éreztem. Arra az enyhe, leheletnyi kíváncsiságra…

Talán mindenki rátermettebbnek gondolna most, ha végigharcoltam volna a háborút. De nem voltam itt. Arról pedig, hogy anyám tudta nélkül, hogyan igyekeztem levadászni az Európában, szökevények után kutató halálfalókat senki sem tud. Pedig bőséges tapasztalatot szerezhettem belőle pálcaforgatásból. Hogy aztán Angliába visszatérve ismét azon kapjam magam, hogy teát és kávét főzök puffadt hasú minisztériumi aktatologatóknak. De elviseltem. Mert ott volt Masont. Aki gyönyörű kék szemeivel és mosolyával szinte azonnal levette fiatal kis naivságom a lábáról. Nem érdekelt az sem, hogy őt otthon asszony és gyerekek várják haza. És nem érdekelt az sem, hogy esetleg nekem pont a szívem lesz a tét. Szerettem. naivan és őszintén. Hogy aztán mindenemmel belebukjak. Vagyis csak majdnem mindenemmel… Bár hatalmas hibát követtem el, s már épp sajnálni is kezdtem volna magamat, vagy az aktatologatós állásomat, amikor meglepő módon, azért, hogy eltávolítson az irodából, maga mellől és az őt övező pletykáktól, aurorrá neveztetett ki, majd át is helyeztetett. És íme. Most itt vagyok és mágikus szeszélyeket kutató professzorokra vigyázok. No, meg tűröm, hogy a pletykás vénasszonyok rajtam köszörüljék a nyelvük. Nem mintha számítana. Tényleg nem. Keményebb évem volt annál semmint érdekeljen.
Végül, átlépkedve megannyi, piros körmű, billentyűzetet püfölő boszorka mellett, elértem a Szeszélyügyi Főosztály vezetőjének ajtaját. A megbeszéltek alapján csak egyet koppintottam rajta, majd egyszerűen beléptem. Itt már valaki voltam. S bár kezdetben ők sem tartottak túl sokra, azóta megannyi küldetésben bizonyítottam már, hogy képes vagyok józan fejjel a legjobb megoldásokra rálelni, még szorult helyzetben is. Igen… Csak ért valamit, az a pár éves aurorképzés… És nem, néhány baklövés ellenére azért ma már eljutottam odáig, hogy nem kell félteni…
- Újabb esetet jelentettek Miss Maminot Mesebirodalmából. A bolt haldoklik és sikítása az egész muglik lakta környéket bezengi. A gyors reagálású egységek már a helyszínen vannak. De a nagyszámú mugli érintettség miatt várnak minket is Uram. – Jelentem, majd belépek az ilyen esetekre fenntartott kandallók egyikébe. Bevárom főnökömet is, s az úti célt kimondva, csak hagyom, hogy a talaj kicsússzon lábaim alól s lélekben felkészüljek mindarra, ami odakint vár…

Jellem
Tudja ki ő és azt is, hogy mennyit ér. Édesanyja magabiztosságra nevelte és erőre. Úgy véli egy nőnek talán még jobban és gyorsabban meg kell tanulnia felállnia gondokból mint egy férfinak. Pontosan azért, mert őket gyengébbnek nézik, s így könnyebben eltiporhatóak. De Athena nem az. Igen, még ha szomorúságok érik is, anyja bölcs szavai és szerető érintése viszonylag hamar átsegítik rajta. Bár a botrány, amibe belekeveredett még az ő magabiztosságán is csorbát ejtett, de aztán, ahogy kikeveredett belőle ezt is csak egy újabb, nevelő jellegű leckének tekinti.
Nem akar többé sérülni. Kiadta a titkait és végül becsapták. Megalázkodott. Ez pedig egy életre szívén hagyja a nyomot. Hát innentől megkeményíti a lelkét.

Amúgy kedves és közvetlen természete miatt régen könnyebben szerzett barátokat. Most némileg zárkózottabb, de a világ, amiben él is nehezebb. Ettől függetlenül, ha az ember jó beszélgetésbe elegyedik vele, észreveheti mennyire újító jellem is lenne, ha nem szigorú parancsok alapján kéne dolgoznia. Ettől függetlenül még így is egy apró kis forradalmár, aki bizony van, hogy szeret külön utakon járni. Másképp gondolkodik. Nem a megszokott sémák szerint. Ezért veszi észre előbb a nyomokat, vagy reagál gyorsabban bizonyos esetekben, mint kollégái. És ezért is tudott minden pletyka és rossz hírnév ellenére az egységébe gyorsan és jól beilleszkedni.

Apróságok
mindig ⦁
édesanyja és az ő illata
csillagok megfigyelése az égen
tábortűz illata és a rajta készül ételek
Anglia rejtett mágikus szépségei
pálcaforgatás és gyakorlópárbaj
soha ⦁
csontig hatoló hideg
csillagtalan éjszaka
mumusok
lenéző, pletykáló nők
lenéző férfiak
hobbik ⦁ Imádja az édesanyjával eltölteni az idejét, ezért amennyi időt csak lehet, vele tölt. Együtt nézik a kis kertbe kiülve a csillagokat, amik alapján gyerekkorában tájékozódtak, vagy elmennek felfedezni egy kis mágikus környéket, természeti csodát vagy boltot, amit még nem ismertek.
merengő ⦁ Legjobb emléke az szinte a teljes gyermekkora, még ha nem is került minden nap lakoma az asztalra, akkor is boldog volt. Legrosszabb emlékének a választást tartaná, hogy döntenie kellett édesanyja és a háború között. Szíve szerint harcolt volna, de nem akarta az anyját sem magára hagyni.
mumus ⦁ A halott édesanyjaként jelenik meg
Edevis tükre ⦁ Szeretne majd egyszer családot, igazit, nagyot, ahol a nagyszülők együtt nevetgélnek az unokáikkal és ahol az apára, a leendő férjére mindenben számítani lehet.
százfűlé-főzet ⦁ Ezüstös színű folyadék. Ridegnek, íztelennek tűnő, de ha az ember belekóstol rájön, hogy finom, édes.
Amortentia ⦁ A tábortűz füstjét, az éjszaka hidegét és az édesanyja finom illatát
titkok ⦁ Minek? Az ő titkát mindenki ismeri.
azt beszélik, hogy... ⦁ Lefeküdt a főnökével és azért került feljebb a ranglétrán, majd át egy másik osztályra.

A család
apa ⦁ Georgios Zevras; 54; mugli piaci árus, akit sosem ismert
anya ⦁ Isadora Patton; 42; félvér bolti eladónő, akivel mindennél jobban szeretik egymást
testvérek ⦁ nincs
gyermekek ⦁ nincs
állatok ⦁ nincs
Családtörténet ⦁ Athena családja meglehetősen egyszerű. Édesanyja felől mágus családból származik. A nagyszülei kutatók voltak, akik különböző új varázslatok és főzetek feltalálásán kísérleteztek. Illetve sok különböző tudományos értekezésük is megjelent, témák egész sorát felvonultatva. De épp kísérletező jellemük lett sajnos a vesztük. S egy mágikus balesetben mindketten meghaltak, mikor Isadora még csak tizenhat éves volt. Onnantól a lány egy barátja családjánál töltötte a nyarakat, majd a szüleitől hátrahagyott apró örökségből a Roxfort után Görögországba utazott. Kint, végzettségek híján alkalmi munkákból élt, bár okos boszorkány volt. De az egyik ilyen munka alkalmával ismerkedett meg Georgios Zevráral a muglival árussal. Az egynyári szerelem épp csak addig tartott, míg Isadora boszorkány származására fény nem derült. Akkor a férfi elhagyta, s a nő, nem tudva, hogy várandós, csalódottságában visszaköltözött Angliába. A férfi azóta sem tudja, hogy ebből a kapcsolatból lánya született, s Athena sem érezte sosem fontosnak, hogy ezt a tudomására hozza. Ő boldog így. Az édesanyja is boldog így. Az apja pedig nem érdekli.

Külsőségek
magasság ⦁ 175 cm
testalkat ⦁ átlagos
szemszín ⦁ kék
hajszín ⦁ szőke
kinézet ⦁ Talán szépnek lehetne nevezni. De talán jellegtelennek is. Ő maga sem tudja mikor valaki ránéz, hogy épp milyennek látja. Megtanulta külsejét úgy és olyannak szeretni amilyen. De nem áltatja magát azzal, hogy a gyönyörűsége világokat dönthet romba.
Megjelenésére természetesen mindig figyel. Annak ellenére, hogy szakmájában többre becsüli a kényelmet, mint a divatos ruhadarabokat. Általában nadrágot visel, egyszerű cipővel és felsővel. Mindezt nem túl feltűnő színösszeállításokban, hisz aurorként az emberek többségében inkább professzionális megjelenést várnak tőle, semmint figyelemfelkeltőt.
Mivel azonban a hétköznapjait szigorú öltözködési szabályoknak megfelelően éli, a szabadidejében szeret kifejezetten csinosan öltözködni. Színek terén ilyenkor sem választ harsányakat, feltűnőeket, de szereti a szép szabású ruhákat, szoknyákat, blúzokat és kellemes kiegészítőket.
Beszéde kellemes, de határozott, ami bizonyos helyzetekben rendkívül megnyugtató. Mozdulatai gyorsak, egyszerűek és lényegre törőek. Sejteni lehet rajta, hogy fejben mindent előre megtervez, de mozdulatain sosem látszódik tétovázás. Döntéseit gyorsan hozza meg, vállalva minden felelősséget, de cseppnyi megbánást sem mutatva a világ felé.

Tudás és karrier
pálca típusa ⦁ 11 hüvelyk, juharfa pálca, főnixtoll maggal
végzettség ⦁ Griffendél Godrik Akadémia, Leonard Grenford Aurorképző Kar, Kríziselhárítás
foglalkozás ⦁ Mágiaügyi Minisztérium, Mágikus Szeszélyügyi Főosztály, Krízis elhárító egységeinek parancsnok helyettese
varázslói ismeretek ⦁ Egy auror tudásának széles skálán kell mozognia. S bár már a Roxfortot kifejezetten jó kompetenciákkal végezte el, tisztában van vele, hogy az ő szakmájában folyamatosan gyakorolni és fejlődni kell.

Egyéb
avialany ⦁ Ginta Lapina