Anya naplója

Kedves Naplóm!

Kedves Napló

kedvesnaplómkedves naplóm

kedves Ernest, kedves... kedvesem?
nem tudok írni.

Láttam, hogy seprűn repültek.

Láttam, hogy repültek.
Láttam, láttam, hogy ott voltak.
El fogom mesélni Sophie-nak. Talán ő még túl ártatlan ahhoz, hogy a saját anyját bolodnak nézze.

Kedves Naplóm!

Tűz szagára keltem, és mindent lágokban láttam.
Kiszaaldtam Sophie-val, de a ház nem égett. Nagyon nincs rendben a fejemmel valami, de nem akarok orvoshoz menni. Mi lesz a lányommal, ha nem nevelhetem?

Kedves Naplóm!

Láttam megint őket. Varázsoltak is? Varázslók. Lehet vannak itt varázslók? Lehet mi csak egy álomban járunk.
Vajon a hangoknak a fejemben igazuk van?
Biztosan. BIztosan.
El kell mesélnem Sophienak

Kedves Naplóm!

Sophie elkezdett beszélni. Az első szava az volt, hogy ölzi, biztos mindenkit szeretni fog majd ölelgetni.
Olyan édes.
Néha szégyellem, hogy ilyen anyja van, mint én.
Bárcsak mernék írni az apjának.

Kedves Naplóm!

Megint nem ismertem fel Sophie-t. Ahogy előttem totyogott, nem tudtam, hogy ő a lányom, és magamról se tudtam hirtelen megmondani ki vagyok. Félelmetes érzés volt, pár pillanatig tartott, de aztán visszatértem a tudatomba.

Az emlékeim egyre inkább szét vannak kaszálva, és félek, mi lesz velem, ha teljesen megőrülök. Még harcolok a hangok ellen is, magam ellen is. Szép meéskét mondok neki, hogy elhigyje, a világ szép hely. Olyan szép és varázslatos hely, annak ellenére is, hogy ilyen bolond anyja van.

Bárcsak többet tudnék neki adni... magamból. De lassan nincs belőlem semmi. Csak a történetek, miközben kitölt bennem az üresség valami mániákus megszállottságot, hogy ezek után a mesék után kutassak.

Kedves naplóm!

Napok telnek furcsa, tompa sötétségben, és aztán nem emlékszem mit csináltam. Valami suttogás hajt előre a fejemben, a hangok diktálnak meséket, talán egy másik világról, talán egy másik életből. Úgy érzem egyre kevésbé van valóság a lábam alatt, és egyre többször felejtem el, hogy van egy lányom.

Egy lányom.

Van egy lányod.

Sophie, Sophie, Sophie,

Susanna? Sophia? Mi a neve mi a neve

Kedves naplóm!

Mi a neve?

Kedves Naplóm!

Átjött a szomszádból egy néni. Azt monmdta tegnap, Sophie sírt.
Nem tudtam, hogy ki az a Sophie. Se azt, hogy van egy lányom.

Nem kéne elfelejtenem. Nem kéne, de a zaj a fejemben hangos

Kedves Naplóm!

Vele álmodtam. Esrnesttel. Igen, Ernest a neve. Nem felejtettem el, őt nem felejtettem el. Az arca egyre messzebb van tőlem, de a hangja, a neve. Az itt van, és a nyár, amit együtt töltöttem vele...

Nem tudom mit mondjak a lányomnak, ha megkérdezi, hol van az apja.
Olyan nehéz ez. Egyedül is.
De nincsen senki akinek írhatnék.
Nem emlékszem az anyámra. Az apámra. És néha elfelejtem a lányomat is.

Kedves Naplóm!

Létezik varázslat! Biztos vagyok benne!
Erről szólnak a hangok a fejemben! Valami nagyobbról! Valami többről!
Végig tudtam ezt! Végig!

Kedves Naplóm!

Meséltem a lányomnak róla. Minden szavamat elhitte, olyan apró még és hitt nekem. Ez olyan jól esett. Ma végre rendes vacsorát főztem neki.
Néha eszembe jut anyám.
És sokszor Ernest. Jól döntöttem? Lett egy lányom.
De mindent elnyomnak a hangok a fejemben. A zsivaj egyre nagyobb és félek, megint azt mondják öljem meg a lányom.
De hát olyan pici. Hat éves.