Műterem és Galéria

Meglehetősen nagy terem. A mennyezet tulajdonképpen egy hatalmas freskó. A híres Sixtus-kápolna mennyezetfreskójának tökéletes mása fedi, ám pont ott, ahol az Úr és Ádám keze összeérne, egy hatalmas lyuk tátong. A falakon a Roxfortba járó isteni tehetséggel megáldott diákok rajzai, vagy festményei függenek alá. Teret adva a tehetséges diákok szárnybontogatásainak, így lényegében nem csak kiállítótérként, hanem műteremként is üzemel. A teremben nem csak festmények, rajzok, de híres szobrok másai is helyet kaptak. Ilyen például a Diszkoszvető szobra, de ilyen volt Nikének, a győzelem görög istennőjének a fej nélküli, pontos, arányos mása is.

[.:'nem én voltam':.2000.10 10.; tanítás után]

.:'nem én voltam':.
2000.10 10.; tanítás után  



Taina
:.búvóhely.:

16+, mert csúnya beszéd.

csendet akartam, mert felcsesztek. Pontosabban Sierra. Mindig beleesek. vagyis, nem nem úgy... Argh. Franc..Semmi kedvem az emberekhez, mindnegyik, csak elvan a saját maga boldog kis napfényes világában, én pedig nem kérek abből a nasütésből.
Fáradt vagyok.
És elegem van ebből az évből, pedig még csak el se kezdődött úgy igazán.
Erre kétszer is betámadt a szeszély, ami még egy lapáttal rátesz a fos hangulatomra. Út közben nekimegyek egy kisebbekből álló csoportnak, és kicsórom, vagyis kirángatom a kezükből az édességüket. Nekem erre ninc spénzem, ők biztos tudnak venni a sajátjukéból.  Aszülők úgyis küldenek nekik. Mint szinte mindenkinek ebben a szaros iskolában.
Elegem van.
Ha nem szabadulok meg ettől ahömpölygő tömegtől én tuti megfulladok. Gondolkodnom kell, egy olyan helyen, ahova szinte senki sem megy. Gondolkodnom kell Sierráról... Arról, hogy mi legyen velünk... Fura, hogy ezen kattog az agyam... Mi legyen velünk. Az előcsarnokban történt események felbolygattak bennem valamit. Mert eddig csak arra gondoltam, hogy ellökjem magamtól. De most meg rólunk kell gondolkodnom... Felbasz az egész helyzet...
Nagy lendülettel török magamnak utat és végre berontok a Műterembe, ahol a hülye szobrokon és festményeken kívül nincs sose bent senki. Éppen nekidőlök  afalnak és a földre ülök, de hirtelen kinílik az ajtó és bejön valami piros csaj, akit nem nagyon vágok, hogy ki. Na tessék, sose szabadulok meg a Grifendélesektől... Menj a picsába, akarom mondani,de ezzel egy időben megemelkedi valami szobor és táncikálni kezd, mintha a világ legtremészetesebb dolga lenne. Kering egyet-kettőt, vígan, mintha ő lenne a legboldogabb szobor, aztán belekamikazézik a mellettem lévő festményre és darabokba törik.
- Na, ne bazd... - mondom mérgesen, miközben arrébb vágódok, de még így is rámpattan egy-két darab. - Ha Frics meglát minket, az nagyon faja lesz... - mormogom magam elé. Majd a lány felé pillantok. Őszintén gőzöm sincs mit kezdjek magammal, a helyzettel. Leginkább kisurrantam volna az ajtón, hogy 'nem én voltam'.

2000. 10. 10.
Jayce Hansel

Éppen a folyosókon kavirnyálok, mint ha lenne bármi dolgom. Igazából céltalanul bolyongok... Na jó, lehet, hogy zug inni keresek helyet közben, de mondjuk, hogy céltalanul keringek, mint lepkefing a levegőben. De persze azért ezt nyitott szemmel teszem, nehogy belefussak valakibe. Ja, inkább nem emlegetném, de mintha mindig megérezné, hogy merre járok. Nem igazán fogom tudni tartani ezt a kikerülöm messziről dolgot, mert a, be kéne járnom az óráira és b, igazából nem szeretném. Épp, hogy megpillantom, a folyosó átellenes végén, valakivel beszélget, mire pánikolva megkeresem az első nyitott ajtót. Hogy ez jó ötlet volt e, az később kiderül.
Becsapom az ajtót, és nekidöntöm a hátam. Két dolog is meglep, az egyik, hogy egy műterembe sétáltam be, mennyi mindent nem találtam még meg az öt év alatt jesszumpeppi, és hogy egy Mardekáros szöszke srác gubbasztását zavartam meg az érkezésemmel. Mi van a Mardisokkal, hogy az összes szőke?
Elnyílik a szája, ahogy rám néz, valószínűleg el szeretne küldeni melegebb éghajlatra, de az egyik szobor beléfojtja a szót. A kecses és fejetlen Niké lejt egy táncot a levegőben. Hát persze, megint a szeszély szórakoztatja magát. Azzal az egyik freskóhoz vágja magát a szobor, a szöszke srác mellett. Odébb lép, de na, azért elég nagyot robbant az a szobor.
- Na, ne bazd... - morogja közben. Valamit még motyog Fricsről, én pedig teszek egy lépést a fiú felé.
- Jól vagy? -kérdezem, ahogy a szobor darabjait nézem. Valószínűleg erre egy reparo nem lenne elég... Beletúrok a kabátom zsebébe, és előveszem a flaskát, ami úgy húzta a zsebemet már keringés közben is. Belekortyolok, majd a fiú felé nyújtom.
- Nyugi, nincs megmérgezve. Csak vodka. Egyébként, szerintem nem kéne itt megvárnunk, amíg Frics megtalálja a hölgy maradványait. -mutatok a szoborra, vagy inkább arra ami maradt belőle. Mondjuk Faci bá'-nak elvileg minden a szeszéllyel kapcsolatos dolgot jelenteni kéne, de hát, had ne már. A fiúra nézek, hátha van valami zseniális ötlete, azon kívül, hogy vodkázzunk be.

[.:'nem én voltam':.2000.10 10.; tanítás után]

.:'nem én voltam':.
2000.10 10.; tanítás után  



Taina
:.búvóhely.:

16+, mert csúnya beszéd.

Nem hiszem, hogy egy agyonstresszelt, ideges, és mérges kamasznak jót tesz egy lány társasága, főleg ha ez is egy griffendéles, mert így mégis csak Sierra jut eszembe. Azt hiszem, amikor normélisabb voltam, nem nagyon izgatott, hogy ki milyen házban volt, ugyanis abban az évben nagyjából mindeki szívott, mint a torkos borz. Nagyjából jah. Aztán valahogy meg kéne emberelnem magamat, mert a végén valami hisztis kislányak hisz, az meg még jobban égőbb, és alán akkor kedvem lenne levetni magam a csllagvizsgáló toronyból. Ha lehet, nem így akarném elveszteni a fériasságom, hogy nőnek néznek, amikor csak ki vagyok borulva úgy kb. minden létező, élő, mozgó, nem mozgó dologtól.
- Jól vagy? -kérdi, én meg nem igazán értem, hogy vadidegen emberek miért 'aggódnak' értem. Bár az agódást is nehezen tanultam meg értelmezni. Sierra sok hiányosságomra mutatott rá elsőben, és teljesen feélelmetesnek hatott a dolog, hogy menniy érzést nem ismerek. Mondjuk ez azóta sem változott. Sőt, még most sem tudom lereagálni valami jól. De azért igyekszem erőt venni magamon, hogy ne tűnjek hisztis libának.
Felállok, és egyekszem magamról leproloni a törmeléket és a darabkákat. Ránészek a maradványra és hirtelen saját magam látom benne. Talán valahol mélyen én is így festek.
- Jah, jól vagyok, akár egy kéthetes vizihulla a Temzében - mmondom kissé feszülten. Talán túlságosan feszülten. Fogalmam sincs, egyszerűen nem tudok kedvesen beszélni senkivel sem. Aaaaaaaa, elegem van.
- Nyugi, nincs megmérgezve. Csak vodka. Egyébként, szerintem nem kéne itt megvárnunk, amíg Frics megtalálja a hölgy maradványait.
Inkább csak szó nélkül kiveszem a kezáből a piát, és beleiszok. Mar, d efelmelegít, bár önmagamat még minidg egy kiállhatatlan kretén f@sznak látom. Aztán az nem jut eszembe, hogy visszadjam az üveget, úgyhogy csak szorongatom a kezemben, ha akarja kiveheti, most nem vagyok ellenkezős hangulatban. Viszont a szoborral csinálni kéne valamit.
- Akkor tiplizzünk le a halálba - mondom aztán mikor nyitnám az ajtót természetesen Frics rusnya pofája bukkan fel. Egy pillantás alatt végigmér engem, a csajt, a piát a kezemben, a zilált, poros szerelésemet és a szobrot meg a mullegő fesményt a falon.
Ez szopás.
Már éppen nyitnám ki a számat amikor az a barom elkiáltja magát, miközben belép a terembe.
- Fajtalankodók!
Ez.Meg.Miről.Beszél?
- Fajtalankodik a redves halál - szólok vissza, de szerintem csak rontok a helyzetemen.

2000. 10. 10.
Jayce Hansel

Nem válaszol azonnal, ami nem is feltétlenül gond. Ahogy elnézem, srác nincs épp a legjobb kedvében. Tök mindegy, én megpróbáltam jó fej lenni. Aztán végül csak érkezik válasz.
- Jah, jól vagyok, akár egy kéthetes vizihulla a Temzében - vág hozzám egy szarkasztikus megjegyzést. Oké, hát akkor legyen titokzatos Mardis, engem nem igazán izgat. Azért kiveszi a piát a kezemből, és meghúzza. A kezében marad, de nem zavar, majd elveszem tőle, ha kivedelte magát. Lehet, hogy neki most nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Vállat vonok, legyen. Látom Szöszek is végigméri a szobor darabjait, majd elfordulva közli az orra alatt, hogy akkor... Menjünk. Vagyis... Ja, a lényeg ez volt.
Kinyitotta az ajtót, és ahelyett, hogy mi mentünk volna ki, Frics jött be. Más sem hiányzott nekem... Gyorsan járatja végig a tekintetét a szituáción, majd üvölteni kezd, ahogy a torkán kifér. Hogyne, csak nyugodtan, a dobhártyámra nincs szükségem.
- Fajtalankodók! - nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Hogy mi? Fajtalankodni? Persze.
- Fajtalankodik a redves halál - szólal meg a Srác, amitől még jobban nevetek. Láthatóan sem Fricset, sem Szöszeket nem nyűgözte le a hozzáállásom az esethez. Elveszem a sráctól a flaskámat, még mielőtt Frics kikapná a kezéből.
- Alkoholista fajtalankodók! Ezért kicsapatlak titeket, mocskos kölykök! - folytatta Frics az üvöltést, miközben nyomult befelé.  
- Ez vicces, a nevét sem tudom a Szöszinek. - biccentek Srác felé, ahogy hátrébb lépek, és meghúzom a flaskám. Valószínűleg nem életem ötlete Frics orra előtt inni, De hát, már minden mindegy, innen nem sűrűn mosom ki magam. Szöszekre sandítok, majd az egyik oldalról próbálom megkerülni az iskola gondnokát, közben pedig hevesen imádkozom, hogy sikerüljön ez az öngyilkos misszióm, mert nem vágyok a büntetőmunkára.

[.:'nem én voltam':.2000.10 10.; tanítás után]

.:'nem én voltam':.
2000.10 10.; tanítás után  



Taina
:.búvóhely.:

16+, mert csúnya beszéd.

Frics benyögése lehetne az év vicce. Méghogy fajtalankodók, na persze, úgy nézek ki, mint aki éppen most szedi össze magát a dugi-ketymetyből? Jah valószínüleg. Bár Frics sem panaszkodhat olyan pofázmánnyal bír, mint egy szökött pedofil. Vagy drogos. Vagy mind a kettő. Egyáltalán hogy bírja még? Egyáltalán miért van minidg ott, ahol történik valami? Van neki valami belső, beépített szirénája, vagy mi a szar?
Francba.
Kurvára nem az én napom ez, úgy érzem.
És még egy nőszemély is a nyakamra varródott.
- Alkoholista fajtalankodók! Ezért kicsapatlak titeket, mocskos kölykök! - hadonészik és üvölt, mire felröhögök a csajjal együtt.
- Ha mocskosságról van szó, akkor vitatkoznék, hogy kit kéne kicsapni - mondom egyenesen Frics szemébe, pedig tudom, inkább be kéne fognom. De nem, ezt a lehetőséget nem hagyhattam ki. Az ürge, na jó legyen inkább már tata, elvörösödik. Én meg még gyorsan lapátolok rá még egy kis szart. - Szóval vagy maga megy önként, vagy mi kisérjük - teszem hozzá vigyorogva.
- Ez vicces, a nevét sem tudom a Szöszinek. - néz felém a csaj. Én pedig, mivel roppant udvarias és lovagias srác vagyok, autómatikusan oda vakkantom a nevem.
- Jayce. Nem szöszi. Hanem Jayce.
Romantikusnak nem igen mondható megismerkedésünket maga Frics szakítja félbe magából teljesen kivetkőzve. Vagyis remélem nem fog kivetkőzni magából a szó szoros értelmében, bár ahogy szétveti a düh, lehet lerepülnek róla a ruhák is. Fúj, bazdmeg, ez de undorító. Köszülüröm meg a torkom, miközben ordít mindenfélét a fószer.
- .... Na most ahogy mondatam, mindennek a teteje és vége! Most azonnal elmegyünk az igazgatóasszonyhoz! - ordít és ordít, közben pedig látom, hogy a csaj meg félelem nélkül szambázik az ajtó felé. Hát jó, lépj csak le, mit bánom én. Valamit tenni kéne, hogy én is kijussak innen, mert ez a f#szjankó itt hadonázik és egyre közelebb és közelebb tipeget, ami nem csak gusztustalanul néz ki, de még büdös is, vagy mi. Inkább nem gondolok.... Ah, baszki, már késő... Inkább lépek egyet hátra.
Én csak egy nyugodt zugot akartam, a sötétben, hogy megegyek egy kis csokis puffasztott táskát vagy mi a herét. Erre még magányos percei sincsenek az embernek. Még jó, hogy nem meghalni jöttem ide, mert még azt se hagytak volna.
A lábam alatt megreccsen a szobor maradéka, én pedig elordítom magam. Az ordítás meg. És vicces is. Főleg, ha én csinálom, hogy idegesítsek másokat.
- AAAAKURRRVAAAÉLETTBE - mondom, majd fájdalmas összerogyást tettetek, mire frics önelégölten közelebb lép hozzám, hogy heh te kis takonypóc megkaptad ami jár neked, most meg nyomás a dirihez, én pedig a felém nyúló Friccskezeket megránva elhúzom magam mellől, és mivel ő elveszti az egyensúlyát és kalimpál, mint valami részeg csirke a levegőben, Tainát követve kisurranok, de azt hiszem nem voltam határozott, mert az a minden lében kanál pacák egyet fordul és veszett cerberus müdjára utánunk veti magát.
Azt hiszem nincs más hátra, mint a szaladás.
- FUTI VAN! - kiáltok a csajra majd megindulok Frics elől.

2000. 10. 10.
Jayce Hansel

- Jayce. Nem szöszi. Hanem Jayce. - mutatkozik be a srác sebtében, Frics két üvöltése közt. Vicces, ahogy az öreg kiszúrta magának és őt részesíti abban a megtiszteltetésben, hogy rátapad, és folyamatosan közelebb megy hozzá.
- Tania. - mondom nemes egyszerűséggel, a fiúra vigyorogva, mielőtt elkezdek az ajtó felé sasszézni. Egy pillanatra megtorpanok, amikor Frics újabb baromságokat kezd el üvölteni szerencsétlen arcába.
- .... Na most ahogy mondtam, mindennek a teteje és vége! Most azonnal elmegyünk az igazgatóasszonyhoz! - na, ez egy jó vicc volt, még csak az hiányzik nekem. Az igazgatóasszony. Már majdnem a hozzám illő bátorsággal és erélyességgel fogtam magam és megpattantam a helyszínről, amikor istentelenül elkezdett ordítani a Mardis gyerek.-AAAAKURRRVAAAÉLETTBE
Mire megint odanéztem, a földön feküdt a szobor darabjai mellett, Frics pedig, mint egy tank úgy rongyolt oda ostromolni a srácot. Már majdnem odakocogok, de inkább csak kiegészítem Jayce egyszemélyes produkcióját.
- FELHARSAN BARBÁR RIVALLÁSOM - kezdem el idézni Whitmant jó hangosan Frics háta mögött, de különösebben nem tud túl sok figyelmet fordítani a zseniális produkciómra, mert azzal van elfoglalva, hogy ne vágódjon arccal előre szegény Niké darabjaiba. Kifelé kezdek araszolni, ahogy látom, hogy a fiú felugrik, talán mégiscsak van bennem valamennyi csordaösztön, nem kellene nekem őrá várni. Ahogy a srác elindul kifelé, Frics is követi, szóval csak elkapom a felém kiáltó fiú csuklóját és elkezdek vele futni a folyosón lefelé.
Nem tudom hirtelen hogy lett ennyi energiám, mert futás közben leginkább arra szeretek koncentrálni, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, most meg egyenest kurjongatni van kedvem. Mi vagyok én, mi lesz belőlem? Lehet nem itt kéne hangoskodni, de nagyon úgy fest, hogy ennek a szitunak már hulla mindegy.
- A VÉGTELENBE ÉS TOVÁBB!! - üvöltöm el magam, miközben Szöszekkel próbáljuk lerázni azt a vén szerencsétlent. Lehet nem most kéne jól éreznem magam egyébként, de hát na, ez így sikerült.

[.:'nem én voltam':.2000.10 10.; tanítás után]

.:'nem én voltam':.
2000.10 10.; tanítás után  



Taina
:.búvóhely.:

16+, mert csúnya beszéd.

Niké megszívta.
Meg én is.
Imádom az ilyen kölcsönhatásokat.
Miután megleetősen gyors bemutatkozást váltunk egymással, Frics már a közelben harsog, én meg azt hiszem kezdek nagyon is mérges lenni. Nem mintha nem lettem volna az úgy egyfolytában, de az emberek, ha egynél többen voltak már a közelemben, végtelenül idegesítettek.
Fogalmam sincs, mik ezek az indulatok, amúgy sem tudtam lezárni magamban sem semmit, úgyhogy megint marad az éjszakai kódorgás az esti folyosókon. Az legalább vicces is, meg Frics se lehet mindig egyfolytában minden helyen egyszerre. Most pedig gőzöm nincs, miféle csillagok állása ideézte meg őt közénk, de azt tehették volna egy ápoltabb, kevésbé büdösebb Frics képében is.
Ha nem akarunk még fulladásos bűzmérgezésben meghalni, jobb lenne ha lelépnénk, szóval a tettek mezejére is lépek, majd szerencsére Taina is rikkant valamit, ami hirtelen úgy hangzik mint valami csatakiáltás. Őszintén még meg is ilyedek, nem mintha az én anyázásom olyan halk lett volna. Aztán ahogy ő is kifelé surran, megyek már én is, nem akarok ezzel egy légtérben lenni, blöah.
- Hé méltatlankodom, amikor megragadja a kezem, de inkább csak szaladok egy ideig utána.
Aztán amikor kellő mértékben magunk mögött hagytuk Fricset és Nikét, megállok és nekidőlök a falnak.
- Hát bakker, ez szívás volt - mondom néhány szusszanás között. Sose voltam olyan jó állóképességű gyerek, a futást kifejezetten nem bírom, a seprű legalább mozig helyettem.
- Nos, sz'tem én lépek, nincs kedvem a mai nap folyamán belebotlani ebbe a fószerbe - sóhajtok egy nagyot. Nem mintha sok kedvem lenne a többiekhez, de oda legalább nem tolakodik be. Még kicsit gondolkodom, hogy mit is kéne mondanom, de gőzöm sincs, úgyhogy szerencsétlenül intek, és elbandukolok a mardekárosokhoz.

Köszi a felejthetetlen rohangálást!