51-es szoba

A lányok folyosóján található, két személyes szobában meglehetősen nagy ágyak kaptak helyet. Mindkettő végében egy-egy kopott íróasztal foglal helyet. A ruháknak fejenként egy komód és gardrób szekrény van, ez utóbbit, ha kinyitja tulajdonosuk igazi csodát tapasztalhat. A bútordarab ugyanis meglehetős könnyedséggel választja ki az ízléses, az napi időjárásnak megfelelő ruhadarbot és akasztja fel az ajtó felső felére. Így a tulajdonosnak nincs más dolga, mint belebújnia az aznapi szerelésbe. A szobát egy hatalmas paraván választja ketté, jelezve, hogy itt bizony két külön lakrész található.

My roommate

for Tessana Morrow

Most az egyszer idén beköltözöm az egyetem bentlakásába. Egyszer ezt is ki kell próbálni. Csak azt tudnám, hogyan fogok én elférni egy szobában valaki mással. Azt már megtudtam, hogy szerencsére két személyes szobát kaptam egy lánnyal. Ennek pedig nagyon örülök.
Az viszont nagyon feszélyez, hogy száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy ne fogok elférni egy szekrényben. Csak nézetek ide? Már most olyan hatalmas a bőröndöm, mint egy dupla Roxforti utazó láda. Ráadásul ez csak az egyik és még nem pakoltam be mindent, amire majd szükségem lesz.
Huha. Ezt, hogyan fogom elvinni? Körbenézek magam körül, hogy még véletlenül se lássa senki mit csinálok. Előkapom varázspálcámat és egy legyintéssel magasba emelem a négy darab bőröndöt. Így fogom eljuttatni legalább az autóig. Este van így szerintem sokan nem járnak az utcán szóval nem fogja még véletlenül sem meglátni egy mugli sem mit csinálok.
Gyorsan így is teszek, mielőtt még tényleg észrevennének. Se perc alatt az Akadémia bentlakása előtt állok meg. Aztán egy pálca suhintással eltüntetem az autót, majd pedig felrendelem a bőröndjeimet a szobába. Ha jól látom kedves szobatársnőm még nem érkezett meg. Na nem baj. Így lesz időm rendesen kipakolni az ismerkedés előtt. Először is körbenézek mikor felérek. Oh. micsoda szuper nagy ágy. Úgy huppanok bele, mint egy hópihe. De kényelmes. Rég aludtam már ilyen kellemes kis ágyban és ilyen nagyban. Kicsit még kiélvezem ezt, majd felpattanok, hogy megvizsgáljam a szoba többi darabját is. Hm. Ez a szekrény túl kicsi. Ne már, ebbe hogyan férnek bele a cuccaim? Még kinyitva is kicsi nem hogy ránézésre. Ez nem lehet igaz. Rá pillantok a bőröndjeimre és szinte rosszul leszek. Sokkal több cuccom van, mint amennyi hely van itt. Most mit csináljak? Ebből minden dolog fontos nekem és kell.
Néhány félóra gondolkodás után végül bepakol a szekrénybe és a kis tanuló szekrényre a fontosabb dolgaimat. A többit pedig a bőröndben hagyom és azzal együtt betolom az ágy alá. Ez így jó lesz. Elfáradtam. Nagyon is el. Ez a ki meg bepakolás sokkal fárasztóbb varázslat nélkül, mint varázslattal. De most az egyszer magam szerettem volna eltenni a dolgaimat a saját két kis kezemmel. Így biztosra tudom, hogy mi hol van és idegen jelenlétében nem kell majd izgulnom, hogy hogyan találom meg Invito bűbáj nélkül. Igen nekem ez egy fontos szempont, hisz lesznek olyan napok, amikor muglik látogatnak meg. Lehuppanok az ágyamba, hogy kipihenjem ezt a dolgot.
Már majdnem sikerül elaludnom, mikor neszekre leszek figyelmes. Mi vagy ki lehet az? Az is lehet, hogy most érkezett meg a szobatársam. Gyorsan kiugrom az ágyból kissé megigazítom a hajamat és eléje megyek. Nem akarok ráijeszteni csak üdvözölni szeretném.
- Szia Lottie vagyok. - mutatkozom be azt hiszem az új szobatársamnak kezet nyújtva feléje. - Örülök, hogy megismerhetlek. Szobatársak leszünk. - mosolygok rá kedvesen. - Segíthetek? - kérdezek rá, hisz ő is épp most cuccol fel. Biztosan el kell a segítség. 

[helóóóóbellóóóóLottie]

helóóóóbellóóóó
Lottie

kettőezer.szeptember.elseje

FLY
dresscode

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Amióta egyedül maradtam, a családom nélkül, elféreg egy kisebb táskában nagyjából. Kissé tágítóbűbájt ugyan alkalmaztam rajta, de igazából nincs túl sok vagyonom a nevemen, a "rangomon", a ruháimon, és egyéb kisebb cuccaimon kívül. Bár a bosszúhadjáratomnak még nincsen vége, nem maradhatok egy helyben, a végén ott megtalálnak. És remélem, hogy itt egy kicsit biztonságban leszek a koliban. Vagy az egész egyetemre ráhozom a családom gyilkosait. Egye fene, egyszer úgyis meg kell halni. Bár előbb én nyírném ki őket.
Apropó, tervezgetés. Vajon így egy másik lány társaságában hogy fogom vezetni a fekete naplómat? Hmm, lehetne este, annyira nagyon sok fény úgysem kell majd hozzá. Na és mi van a macskámmal, Füze nem zavar sok vizet, rendes és sznob cica lány, szóval nem egy utálatos fajta. Ahogy megnézem az ideiglenesen kiüresedett bérelt lakásomat sóhajtok egy utolsót, majd dehopponálok onnan.
A talpam apró koppanással érkezik az egyik kolesz melletti sikátorba, hogy azért ne hozzak frászt a muglikra, elég érzékeny lelkük van sajnos, nem értem miért ilyen parásak a mi dolgaink iránt, igazán nics ezekben semmi fura, sőt 
a varázslények is tök rendben vannak. Nem ilyesztőbb a mi világunk, mint az ő atomrakétáik.
Szóval ahogy felcipekedem, hah jó vicc, csak Füze utazóládája van nálam meg a hátizsákom egy bőrönd, de az tele van muglikönyvekkel és egyéb muglicuccokkal. Igen, kicist nehéz.  úgy nagyjából ennyi. Ahogy felcsámpázok a szobánkhoz kifújm a levegőt és már kopogtatnék be, de kitárul az ajtó, én meg kicsit meglepetten hátralépek. Hű, még jó, hogy nyugodt hangulatban vagyok, és nem eszelős idegállapotban, az mind a kettőnk számára igen csak kellemetlen lett volna.
- Szia Lottie vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. Szobatársak leszünk. Segíthetek? - Kéznyújtását viszonzom és rávigyorgok.
- Hellóóbellóó, Tessana vagyok. Én is örülök. Hmm, hát ha Füzét bedobnád az ágyamra, akkor annak nagyon örülnék. Azért köcsög dolog lenne átadni a nagyobb bőröndömet neki, hogy azt vontassa be, szóval miután bemutatkozunk, be is vonulok a szobába, ha ő megy elől, akkor meg követem.
Ejha, nagyon cukker egy hely - pislogok körbe, majd betámasztom a bőröndömet a fal mellé. - Te már kicuccoltál? Nekem ehhez most semmi kedvem, majd holnap - dobom el magam az ágyamra. Azta ez nagyon puha, nagyon durva. - Ebbe remélem nem fogunk belefulladni - vihogok fel, majd felülök.
- Te mit tanulsz? - kérdezem tőle kíváncsian, majd csak nem tudok ellenállni a kísértésnek, és lecsúszva  amuglis bőröndöm elé kipakolom a kedvenc könyevimet, és a fura muglikütyüket, amiket random találtam meg összevásároltam. Nem tudom, hogy ismeri-e a nevem, vagy a történetem Lottie, de annak nagyon örülök, ha annyira nem. Nem szeretem ha ilyesmikről kérdezgetnek, bár szeretem felvenni az álarcomat, hogy igen is túlléptem rajtuk.
Óh, nem. Nem léptem túl.
Viszont most inkább arra koncentrálok, hogy jól érezzem magam, Igen látszólag. Mert én nem felejtek. Szóval figyelek Lottiera.

My roommate

for Tessana Morrow

Igen tudom. Néha eléggé túlvágyok pörögve és ezzel ráijesztek másokra, mint ahogyan ez most is sikerül. Szegény lány eléggé hátrahökkent, amikor kinyitottam az ajtót neki. Egyáltalán nem állt szándékomban megijeszteni, csupán üdvözölni szerettem volna az új szobatársamat. Meg se várom, hogy belépjen az ajtón, már nyújtom is a kezem bemutatkozás képpen. Nem csodálkoznék rajta, ha teljesen idiótának nézne. Szerintem én is annak gondolnám magamat. Aztán körbenézek a dolgokra amiket magával hozott. lehet, hogy segítenem kéne neki. Szegény elég nehéz lehet ez a sok cucc. De mégis miket hozott magával?
- Hellóóbellóó, Tessana vagyok. Én is örülök. Hmm, hát ha Füzét bedobnád az ágyamra, akkor annak nagyon örülnék. -  Füze? Milyen furcsa név. Még sose hallottam ehhez hasonlót. Mindenesetre az biztos, hogy nagyon különleges. Eleinte azt hittem, hogy azt fogja mondani, hogy hozzam be neki a nagy bőröndöt. Akkor tutira összerogyottam volna itt, mint egy málhás szamár, akit túlpakoltak. De nem így lett.
Megragadom Füzét és elhelyezem a lány ágyán. Majd visszafordulok feléje. Most van alkalmam kicsit jobban megfigyelni őt. Körülbelül hasonló magasságú lehet, mint én, egészem csinos alkata van és milyen érdekesek a szemei.  Barna haja mellett nagyon kitűnnek, szinte hívogatják az emberi tekinteteket.
- Ejha, nagyon cukker egy hely - eszmélek fel mondatára.
- Igen valóban az. - én igazából meg sem figyeltem rendesen. Csak gyorsan átfuttattam a szememet mindenen aztán belehuppantam a kényelmes ágyba. - Az ágy az meg valami csodálatos. - ujjongok. - Nagyon kényelmes és annyira pihe-puha. Szerintem még otthon sem aludtam ilyenben- nevetek.
- Te már kicuccoltál? Nekem ehhez most semmi kedvem, majd holnap. Ebbe remélem nem fogunk belefulladni. 
 - Hát reméljük nem. - nevetek vele én is. Már csak az kéne, hogy egy ágyba leljük halálunkat.  Mondjuk jól hangzana ágyban párnák között. Na de nem. Hessegetem el az efféle gondlatokat. Még fiatalok vagyunk előttünk az élet. - Kipakolni? Hát nagyjából. De azért még nem teljesen - vallom be. Igazából se kedvem se energiám nem volt most mindent kipakolni.  - Csak a legszükségesebbeket vettem ki, a többit pedig bőröndöstől betoltam az ágyam alá. -  jegyzem meg  kissé bűnbánóan. Mentségemre váljon én tényleg megpróbáltam, de annyira hívogatott az az ágy. Gyorsan le is huppanok rá török üllő helyzetben a lány felé fordulva.
- Te mit tanulsz? -  érdeklődve figyelem ahogyan lehuppan a bőröndje főlé és elkezdi kipakolni belőle a különféle mugli tárgyakat. Engem csak egynéhány lep meg, hisz én is láttam már hasonlókat. Sokat jártam muglik között, ott pedig megtanultam mit mire használnak pontosan.
- Hát igazából, most elsőéves Énekesmágusművész szakra járok. - mondom kedvesen. - Erre is szükségem van a szakmámban. Így muszáj lesz ezt is megtanulnom. - vallom be. persze nem azért mert felvágni szeretnék vele. Csak kiszaladt a számon. Néha előbb fecsegek minthogy gondolkodnék. erről valamikor le kell szoknom.
- És te mire fogsz járni? - érdeklődőm most felőle. Biztosan nagyon okos lány lehet, hisz annyi könyve van. De valahogy ezekből mégse jövök rá mire is mehetett. Így meghallgatom az ő válaszát.   

[helóóóóbellóóóóLottie]

helóóóóbellóóóó
Lottie

kettőezer.szeptember.elseje

FLY
dresscode

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Ahogy becipekedünk - komolyan elhoztam az összes cuccomat az előző lakásomból... Jó még van a másik házunkban elég sok minden, de ota a családom meggyilkosáa óta nem igzaán mentem. Szerintem még ott vannak az aurorok által hagyott muglimentesítő varázslatok, meg a tipukus lekerített szalag, és a többi. Tiszta Rámrom feeling és semmi kedvem egy halottas házban lenni. Azért is volt albérletem és ezért is költözök most koliba. Mert nem. Oda sosem megyek vissza. Csk néhány kincset hozok magammal. Igen néhány... haha.
- Nyugi, Füze eléggé csendes cica, leginkább csak ül vagy fekszik. Nem fog szerintem összekarmolni semmit a te cuccaid közzül. Elég szende típus - nyugtatom meg Lottie-t. - Remélem nem vagy allergiás vagy ilyesmi... Neked is van cicád? Vagy bagoly párti vagy? - érdeklődöm kíváncsian, miközben elterülök a veszélyesen puha ágyban. Komolyan halálos.
- Hát reméljük nem. Kipakolni? Hát nagyjából. De azért még nem teljesen. Csak a legszükségesebbeket vettem ki, a többit pedig bőröndöstől betoltam az ágyam alá. - Helyeslően bólogatok hozzá.
- Az egész annyira unalmas. Mármint a kipakolás. Nincs semmi izgis benne... De te lagalább neki álltál, én valahogy mindig halogatom - teszem hozzá egy félmosollyal. Lusta voltam ha ilemsiről volt szó. De valahogy elképesztő mondonon volt, még akkor is, ha egy pálcaintésbe került volna, vagy többe. -  Nem is értem a muglik ezt hogy bírják... Egyesével pakolni ki és be... brrr... - borzongok meg. Nem szánom sznodos dolognak, de akármennyire is csodáltam az ő életüket ezért az egy dolog miatt nem bántam, hogy varázslócsaládba születtem.
- Hát igazából, most elsőéves Énekesmágusművész szakra járok. Erre is szükségem van a szakmámban. Így muszáj lesz ezt is megtanulnom.
- Na ez zsír, te is ilyen művészlélek vagy? - lelkesülök fel. rajongok  aművészetért. Leginkább a mugli klasszikus festészetet szeretem. - Mi a szakmád amúgy? - kíváncsiskodom tovább. Érdekelnek az emberek ezért szeretek faggatózni. - Várj kitalálom. Valami táncos vagy színész? - tippelgetek lelkesen. Valahogy nem nézem ki belőle hogy pálcakészítő lenne, meg mégis ahhoz tök felesleges lenne pont éneklést tanulni.
- És te mire fogsz járni?
- A Godrikra fogok járni, Mugli-ismereti tanulmányokra - csillan fel a szemem. - Imádom a muglikat. Mások szerint ez egsézen beteges már ez a rajongás, de mivel aranyvérű családból jöttem, így tökre izgisek, meg minden - kezdem el magyarázni. - Ezek nagyjából itt mugli irodalmak - bökök a könyvek felé. Remélem nem veszi fellengőzésnek ezt az aranyvérű témát, nem nagyon szeretem amúgy ezt az egész dolgok, örülnék, ha miattam egy aranyvérű család is letűnne a képből. Ennyire sosem éri meg megkülönböztetni az embereke egymástól. Szerencsére az apám ezt jól látta.

My roommate

for Tessana Morrow

Azt hiszem kissé félreértette, Füzével kapcsolatos arckifejezésemet. Nem azért néztem olyan furcsán, mert félnék egy macskától. Csak a neve lepett meg.
- Nem vagyok allergiás rá. - nyugtatom meg én is őt, miközben az állatot az ágyára helyeztem. - Hát mondhatjuk úgyis, hogy bagoly párti vagyok. Van egy Zulu nevű baglyom és egy Toby nevezetű kutyusom. - osztom meg vele. De amúgy mielőtt még megkérdezném megjegyzem neki, hogy a kutyusom szereti a macskákat. Szóval nem hiszem, hogy rátámadna a macskájára.
Mikor a pakolásról beszél valahogyan átérzem a helyzetét. Én sem szeretem az ilyesféle dolgokat. Nagy szerencsénk van, hisz mi egy pálcaintéssel megtudjuk ezt oldani. Nem mint a muglik akiknek ez egy hatalmas erőfeszítés. Mégis mi még azt a pálcaintést is fárasztónak találjuk. Hát igen. A lustaság nagy betegség. Lehuppanok az ágyra és úgy figyelem a tevékenységét. 
 - Na ez zsír, te is ilyen művészlélek vagy? Mi a szakmád amúgy? Várj kitalálom. Valami táncos vagy színész? - egymás utáni kérdéseire elmosolyodom. Olyan gyorsan teszi fel őket, hogy csak azután tudok válaszolni rájuk, mikor már időt hagy erre.
- Az utóbbi lennék. - helyeselek kedvesen neki. - És igen ezt is nevezhetjük valamiféle művész léleknek. - teszem hozzá magyarázóan. Végül is szeretem a prózákat, a verseket, a zenét és a festészetet is. Ez pedig tulajdonképpen művészet, ahogyan a színészet is az, valamilyen szinten. Majd én kérdezek. Én is kíváncsi vagyok arra, hogy mire jár és mit szeret.
 - A Godrikra fogok járni, Mugli-ismereti tanulmányokra. Imádom a muglikat. Mások szerint ez egészen beteges már ez a rajongás, de mivel aranyvérű családból jöttem, így tökre izgisek, meg minden - ahogy erről beszél szinte csillog a szeme. Ezt még én is nagyon jól látom. Tulajdonképpen teljesen megértem őt. Egy aranyvérűnek érdekesek lehetnek a muglik, meg mindenféle dolgok amiket használnak és csinálnak. Nekem ez annyira nem érdekes hisz én sokszor voltam muglik közt és sok tárgyukat én is használom és sok dolgot úgy csinálok ahogyan ők is szokták. Emiatt nekem nem tűnnek olyan érdekesnek. De persze megértem őt és a rajongását.
 - Ezek nagyjából itt mugli irodalmak - körbenézek a könyvekre, amelyekre rámutatott. Így jobban szemügyre véve ezekből jó néhányat ismerek és olvastam is őket.
- Megértem ezt a fajta rajongásodat. -  jegyzem meg kedvesen - Ugyan nekem nem annyira izgalmasak a muglik, mivel én sokszor jártam közöttük és velük nőttem fel. -  teszem hozzá magyarázatképpen, hogy lássa egy kicsit sem gondolok negatívan rá, meg arra amit mond. - Akár mesélhetek neked róluk és a dolgaikról. - ajánlom fel neki az ágyon ülve. - Persze ha nincs ellenedre. - nem akarom én rá erőszakolni magamat.- Honnan jöttél amúgy?  

[helóóóóbellóóóóLottie]

helóóóóbellóóóó
Lottie

kettőezer.szeptember.elseje

FLY
dresscode

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

- Nem vagyok allergiás rá. Hát mondhatjuk úgyis, hogy bagoly párti vagyok. Van egy Zulu nevű baglyom és egy Toby nevezetű kutyusom.
A tekintetemet a lányra emelem és szélesen elvigyorodom. legalább nem valami állatgyűlölő nőszemély, az már egy jó dolog, és remélem ki is fogok vele jönni az elkövetkezendő hónapokban, mert amúgy a magány eléggé szétszedi az embert, ha csak egyedül van egy albérletben és a gyilkos gondolataival foglalkozik. De jóval óvatosabb vagyok már, mint évekkel ezelőtt. És annyi eszem van, hogy nem hozom ide a veszélyt, a Meteora itt nem találhat rám még akkor sem, ha nagyon keresne. Becsempésztem a szobába egy kis védőbűbájt, szóval sem Lottiet sem engem nem fognak kivégezni az éjszaka közepén. Hurrá.
- Zsír, akkor mindenki jól ki fog jönni mindenkivel - bólogatok lelkesen. - Az én macskám minden állattal elvan, ha nem alszik, de ő általában csak alszik. Igazi lusta dög - vonom meg a vállam mosolyogva.
Az embereket minidg is érdekes teremtményelnek tartom, és az örökös kíváncsiságom feléjük nem nagyon változott. Meg csak fontos kiépíteni a bizalmat másokkal szemben. Azért kellemetlen lenne úgy együtt élni valakivel, hogy az első perctől kezdve paraszt vagyok. Még jó, hogy az a szőke hajú liba nem jár ide. Szerintem akkor az egész kollégium romba dőlne.
- Az utóbbi lennék. És igen ezt is nevezhetjük valamiféle művész léleknek.
- Faja, bírom a művészlelkeket - bólogatok hevesen, és kényelmesen elhelyezkedem a halálosan puha ágyon.
- Megértem ezt a fajta rajongásodat. Ugyan nekem nem annyira izgalmasak a muglik, mivel én sokszor jártam közöttük és velük nőttem fel. Akár mesélhetek neked róluk és a dolgaikról. Persze ha nincs ellenedre. Honnan jöttél amúgy? 
- Merlinre megtennéd? Hű, köszi, hiába mindig úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen megérteni őket, de a történelmükkel már előre haladtam, csak van egy csomó dolog, amit nem igazán értek bennük - vonom meg szerényen a vállamat. Elég sokat kellett szótáraznom, amikor először kezdtem el a sulit. - Manchesterből jöttem amúgy, és te? - kérdezem, majd előhalászok a táskámból egy ropis zacsit és felé dobom, majd én is kibontom a sajátomat. A mugli nasikat is nagyon szeretem. Mondjuk enni eleve jó dolog.
Kíváncsi vagyok olvasta-e valaha is az ostrom alatt a prófétát. A félreesett hasábban azt a családgyilkosságot, amit csak maffiaelszámolásként emlegetnek. Pedig a Meteora család tagjai halálfalók voltak, akik bekebelezték az apám, és aki az egész családom életével fizetett azért, mert minket akart megóvni. Egészen addig míg meg nem szegett egy egyszerű kérdést. Ez élet szar ügy, ha nem tartod be a szabályokat. Ezért írok én sajátokat.