Az igazság pallosával

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Mr. Westmiller vallomása valóban nagyon részletes volt, ami azt illeti annyira részletes, hogy talán más bizonyítékra nem is lett volna szükségünk rendes körülmények között. De ez az ügy a Minisztériumról szólt, azon belül is egy jelentős személyről. Sajnos nem lett volna érdemes tagadni, hogy Mr. Hartell befolyásos. A pénzével nyilván megpróbálna mindenkit megvenni magának és a vége csak az lenne ennek az egésznek, hogy megint nem tennék egyetlen lépést sem előre. Nagyon szerettem volna igazságot szolgáltatni ebben a kényes ügyben, de mégis féltem, hogy ez nem fog sikerülni. De amiért többet kell küzdeni azt valahogy még inkább be akartam bizonyítani, mindig is ilyen voltam.
Mr. Hartell nem az egyetlen, aki nem érdemli meg a hírnevét és a hamis elismerést amit tanúsítanak felé a megfélemlített alkalmazottai és az olyan emberek, akik rettegnek a hatalmától. A vallomás nagyon részletesen beszámolt arról is, hogy milyen volt Mr. Hartell alkalmazottjának lenni. Azt hiszem, hogy éppen azért itt volt az ideje, hogy valaki végre átvegye a helyét annak a féregnek. És talán ezzel fel fog nyílni pár ember szeme és vizsgálódnak majd a Minisztériumon belül is. Őszintén én nem bántam volna, hogyha egy-két embernek a körmére néznek.
– Ez elképesztően részletes vallomás. Azt javaslom, készítsünk belőle egy másolatot, biztos, ami biztos. Az eredetit meg a többi bizonyíték közzé teszem. Óvatosnak kell lennünk –mondta Miss Hardy és ebben egyet keleltt vele értenem. Az a helyzet, hogy egymáson kívül senkiben sem bízhatunk meg. Tudom, hogy igazéból nem vagyunk közvetlen kollégák, de jó lenne, ha legalább egy Miss Hardy-hoz hasonló auror dolgozna itt. Akkor lehet, hogy nem érezném magamat minden egyes nap ennyire magányosnak. Ezt persze magamnak is köszönhetem, mert nem akarok beilleszkedni. A munkámat csak egy szánalmas alamizsnának tekintem és egyáltalán nem vagyok boldog itt.
Ha belegondolok, hogy még a Roxfort alatt másról sem álmodtam csak arról, hogy auror lehessek legszívesebben visszamennék az időben és megmondanám magamnak, hogy mennyire naiv vagyok. De tizenhét éves korom óta nagyot változott a világ. Az elmúlt dolgokat pedig nem lehet megváltoztatni, ezt mindenki tudja.
 – Igen, igaza van– értettem egyet és pár pálca intéssel elkészítettem a másolatokat. – Azt javaslom, hogy az eredetit vigye magával és zárja el valahol. Az az érzésem, hogy a Minisztériumon kívül jobb helye lesz ennek a vallomásnak. Egy példányt a másolatokból elteszek én, egyet pedig vigyen el az eredetivel együtt és tegye be a saját aktájába –tettem hozzá. Nem voltam benne biztos, hogy eléggé agyafúrtan gondolkodtam, de ha Miss Hardy az eredeti vallomást gondosan elzárja, úgy, hogy senki se férhessen hozzá, akkor nem lophatják el annyira könnyen. A másolatok pedig nem érnek annyit, mint az eredeti, ezt mindenki tudja.
– Mr. Hartell így már beidézhető a Winzengamotba, de mit gondol, próbáljuk meg előkeríteni a mégerkeverő társát? Talán belőle is ki tud szedni néhány információt, ha sikerül elkapnunk. A vallatás annyira nem az én hatásköröm, de nagyon szívesen segédkezem benne. – folytatta Miss Hardy. Már egészen meg is feledkeztem arról, hogy Mr. Hartell nem magányosan végezte a mocskos ügyeit, így kifejezetten hálás voltam, hogy Miss Hardy emlékeztetett rá.
– Igen, érdemes lenne megpróbálnunk belőle is kihúzni valamit mielőtt még sor kerülne a tárgyalásra – bólintottam. – A vallatást megoldom, de örülnék, ha ott lenne. Félek, hogy egyedül nem tudnék túl nagy hatást gyakorolni erre az emberre –tettem hozzá.
Nem igazán kedveltem a vallatásokat én sem, de ez most nem tartozott ide. Ebben az esetben pont az volt a lényeg, hogy minél több hasznos információt összeszedjünk. Azt akartam, hogy a Mr. Hartell elleni vádak olyan stabilak legyenek, hogy kevés kérdést tegyenek fel a tárgyalásokon. Igen, azt szerettem volna, hogyha megcáfolhatatlan lenne a bűnössége. Azt akartam, hogy a Minisztérium lássa, hogy ez nem mehet így tovább. Én tényleg hinni akartam, hogy még megfordulhatnak a dolgok és a Minisztérium lehet megint olyan hely, ami bizalmat ébreszt az emberekben. Ahhoz viszont meg kellett tisztítani az épületet az olyan emberektől, mint Mr. Hartell.
– Elintézem a beidézését egy kihallgatásra és ha megvan az időpont, akkor keresni fogom. Addig ne is fáradozzunk azon, hogy a Wizengamot felé jelentsük az esetet. Egyeztessen a hölggyel is, aki kezdeményezte a feljelentést, hátha még valamit mondd, ami segíthet. Minél több biztos forrásunk van, annál nagyobb eséllyel tudjuk végleg elérni, hogy Mr. Hartell megkapja a neki járó büntetést –mondtam, de reméltem, hogy nem tűnik úgy, mintha teljesen őrült lennék. Régen is nagy volt az igazság érzetem, de azóta, hogy miken mentem keresztül valahogy még jobban nőtt bennem a vágy arra, hogy megtaláljam az igazságot a hazugságok mögött. Márpedig a Minisztérium csak úgy hemzsegett a kisebb nagyobb hazugságoktól. Tényleg itt volt az ideje rendet tenni, akkor is, hogyha nehéz és rögös volt ez az út. Egyedül talán nem is ment volna, de úgy éreztem, hogy Miss Hardy-val határozottan el tudtunk indítani valamit.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április 22.)

d r e s s _ c o d e

Az apám elvitt vallatásokra is, hogy tapasztalatot szerezzek abban, milyen mélyre le lehet ásni egy ember lelkébe, és onnan hogyan is lehet előkaparni az igazságot. Meg kellett tanulnom átlátni a hazug mocskos bűzén, és talán erre  a képességemre még némileg büszke is vagyok. Nem mintha nekem jogomban állna saját magamra büszke lenni, de bennem az elszabadult vírus néha káoszba torkollik. A vallatásokat apám élvezte a legjobban. De ő mindent élvezett, amin a hatalmat gyakorolhatja. Mert ő ilyen ember, és talán örülnöm kéne, hogy én a hatalmat és a birotoklást is ugyan úgy gyűlölöm, mint ahogy őt is.
– Igen, érdemes lenne megpróbálnunk belőle is kihúzni valamit mielőtt még sor kerülne a tárgyalásra. A vallatást megoldom, de örülnék, ha ott lenne. Félek, hogy egyedül nem tudnék túl nagy hatást gyakorolni erre az emberre.
- Számíthat rám, Miss Liu - mosolygok rá bíztatón. Bár nem sok alkalmam volt eddig vallatáson jelen lenni, mégis néha segédkeztem benne. Mert az apám lánya voltam. És ha én vallatok, ott én töröm össze az embereket. Ahogy az az apám teszi velem. És ezért gyűlölöm, mert akkor olyannál válok, mint ő. De az igazság eltemetése az egyik legnagyobb bűn. - Viszont ha úgy ítéli meg, a közbenjárásommal túlmegyek bizonyos határokon, szóljon közbe.
Persze felmerül a kérdés, hogy ha minden ember egyenlő a törvény előtt, akkor a gyilkosokkal és a többi féreggel is ugyan úgy kellene-e bánni a vallatásnál is, mintha ők is értékes emberi lények volnának. De én képtelen vagyok finoman bánni az egyértelműen bűnössel. De egy gépnek nem is az a dolga, hogy finomkodjon.
– Elintézem a beidézését egy kihallgatásra és ha megvan az időpont, akkor keresni fogom. Addig ne is fáradozzunk azon, hogy a Wizengamot felé jelentsük az esetet. Egyeztessen a hölggyel is, aki kezdeményezte a feljelentést, hátha még valamit mondd, ami segíthet. Minél több biztos forrásunk van, annál nagyobb eséllyel tudjuk végleg elérni, hogy Mr. Hartell megkapja a neki járó büntetést.
- Rendben van, ezzel teljesen egyet értek - bólintok. Nagyon meg kell alapozni a bizonyítékokat, hogy a Minisztérium szeme végre felnyíljon. Közben elveszem a jegyzőkönyv eredeti és a második másolatát is. Legnagyobb biztonságban az apám irodájában lenne, de én oda egyelőre képtelen vagyok ismét belépni, még akkor is, ha már ő nyugdíjba ment. És tessék, a Minisztérium fenntartja még számára azt a helyet. De úgy hiszem nálam is elég biztonságban lesz. - Ne aggódjon, Mr. Hartell nem menekülhet örökké. És most még bizakodik, hogy megint nyerhet. De ez a büszkeség teszi elővigyázatlanná, és ez lehet majd a veszte - szögezem le. Nem tartom elvetemültnek és őrültnek Miss Liut, mert valamiben hasonlítunk. Én is gyűlölöm az igazságtalanságot, és a Minisztérium korrupt dolgozóit.
De előbb utóbb az igazság pallosa mindenkire lesújt.

Pár nap telik el, mikor megjelenik Miss Liu baglya az értesítéssel, hogy beidézte tárgyalásra Mr. Abraham Burnisont. Bill a szemét azóta is Mr. Westmilleren tarja, és szerencsére eddig nem történt különösebb baj, bár beszámolt arról, hogy az úr háza előtt egyszer egy sötét alak kezdett ólálkodni, de szerencsére Bill elzavarta. Újra a Minisztérium nyomasztó zöldes folyosóin lépkedek. Kiszúrom Miss Liu alakját, de a fülem megint megcsapja az a sok elfojtott suttogás.
-Már megint valami őrültségbe keverték szegény Mr. Hartellt. És pont ez a két nő. Hihetetlen milyen világban élünk. A tisztességes emberekkel hogy képesek bánni... - szeretnék odafordulni és mondani nekik valamit, amitől majd beáll z ostoba szájuk. Mert nem pk nem voltak olyan szerencsétlenek, mint azok a fiatal nők, akiket tőrbe csalt. Egyszerűen csak szemellenző van rajtuk, ami végtelenül lebutít itt szinte mindenkit.
- Jó reggelt, Miss Liu. Remélem nem okozott túl nagy gondot Mr. Burnison felkutatása. Úgy tűnik megindult már  aszóbeszéd a felől, hogy mit tervezünk - forgatom meg a szememet, miközben elindulunk  oda, ahol Mr. Burnison várja a kihallgatást. - Arra gondoltam, ha már benne vagyunk nyakig ebben az ügyben, rákérdezhetnénk pár névre. Talán így a Minisztérium is belátja, itt az ideje alaposan megnézni kik is dolgoznak itt.
Kicsivel később azonban meghallok egy hangot. Egy negédes, mézes-mázas hangot, és felé fordulva megtalálom a tulajdonosát is. Mr. Hartell éppen lenyűgözően eredeti, szinte már hihető bájvigyorral néz a mellette álló fiatal lányra. De tudom, és minden bizonnyal Miss Liu is tudja, hogy ez mind csak álca. Egy maszk. És én felismerem másokon az álarcot. Mert nekem is itt van az enyém, de már olyan mélyre ivódott a bőröm alá, hogy ha akarnám se tudnám levenni. Mert akkor kiszabadulna az üresség, és a fertő.
Nem vehető ki tisztán, hogy miről beszélgetnek a Minisztérium hangjai kissé elnyomják. De egy pillanattal később találkozik a tekintete a miénkkel, és akkor átsuhannak az árnyak az arcán. Kezet csókol a fiatal nőnek, majd megindul felénk.
- Mr. Hartell - biccentek felé, amikor hallótávolságon belülre ér. A mosoly még mindig hamisan nyájas. Ó, szóval játszani akarsz? Akkor játszunk.
- Hölgyeim! Mindig öröm magukhoz hasonló, gyönyörű nőkkel találkozni, mint amilyenek önök is - hangzik el a nyájas szöveg, mire én hűvös mosolyra húzom a számat.
- Valóban? Ezek szerint az állítja, hogy mi nem is vagyunk olyan gyönyörűek, igaz? - forgatom ki a szavait, de nem is várom meg az, hogy lereagálja, inkább egy kis büszke éllel a hangomban folytatom. - Mi úgysem leszünk olyan szépem magának, mint Miss Everleigh - vonom fel a szemöldökömet és a tekintetem a maszkot fürkészi, és várom, hogy mikor törik szét.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Beletelt pár napba mikre sikerült elintéznem, hogy azt a bizonyos méregkeverőt be tudjam hívni egy kihallgatásra. Tudtam, hogy vékony jégen táncolok ezzel az üggyel kapcsoltban, de ha már egyszer elkezdtük ezt az egészet Miss Hardy-val akkor nem volt értelme meghátrálni. Különben is, ha így tettünk volna, akkor az csak Mr. Hartellnek lett volna egy újabb győzelem. Márpedig az az ember nem érdemel meg semmit sem, amit valaha elért az életben.
Néha elgondolkodtam azon, hogy mi tehette ilyenné vagy hogy eleve így született-e. Hallottam a suttogásokat a folyosón, senki sem örült annak, hogy Mr. Hartell neve körül egy ilyen mocskos ügy kezd kibontakozni. De hát ilyen volt a valóság, amiben Mr. Hartell eddig is gond nélkül élt. Nem tudom, hogy miért kellene szánakoznom rajta, az az ember magának kereste a bajt. Lehet, hogy akadtak akik falaztak neki, de én nem ilyen ember vagyok. Egyáltalán nem érdekel, hogy mindketten a Minisztériumnál dolgozunk. Az sem érdekelt soha, hogy emiatt akár ki is rúghatnak. De ha megtenné ezt a Minisztérium akkor csak beismernék, hogy tényleg valami gond van. Gondolom, ezért nem próbáltak eddig nyilvánosan keresztbe tenni nekem.
– Jó reggelt, Miss Liu. Remélem nem okozott túl nagy gondot Mr. Burnison felkutatása. Úgy tűnik megindult már a szóbeszéd a felől, hogy mit tervezünk. Arra gondoltam, ha már benne vagyunk nyakig ebben az ügyben, rákérdezhetnénk pár névre. Talán így a Minisztérium is belátja, itt az ideje alaposan megnézni kik is dolgoznak itt. – mondta Miss Hardy, miközben a kihallgató szoba felé mentünk, ahol Mr. Burnison már biztosan idegesen várta, hogy egyáltalán miért akarjuk kihallgatni. Feltételezem teljesen ártatlannak érzi magát a történtek miatt.
– Nem tudom, hogy Mr. Burnison mennyit tudhat, de alaposan ki fogjuk hallgatni, erről biztosíthatom – mondtam komolyan. Jó lett volna tényleg, hogyha kapunk még neveket vagy legalább valamit, amivel előrébb mehetünk. Abban egyet értettem Miss Hardy-val, hogy ez az ügy több rétegű. Ha nem is szorosan ehhez kapcsolódva, de biztosan vannak még Mr. Hartell-hez hasonló varázslók a Minisztériumnál. Mint már annyiszor mondtam itt sokan szeretik kihasználni a hatalmat, ami a pozíciójukkal jár.
Azt hittem eddig, hogy Mr. Hartell egyenesen kerül minket, de úgy tűnt, hogy eljött a nagy pillanat, hogy összefussunk a folyosón. Nem igazán ismertem őt, csak arcról illetve néha láttam a folyosón, de mást nem tudtam róla. Azon kívül legalábbis többet nem tudtam, minthogy mit tett az alkalmazottjaival. Ahogy hozzá illő volt, most is éppen egy fiatalabb boszorkányt tartott szóval, talán éppen azon mesterkedett, hogy a következő áldozatának a fejét csavarja el a tenyérbemászó stílusával. Nem tudom, hogy ez kinek tetszik, de valamiért elég sok hölgyet volt képes eddig is meggyőzni arról, hogy milyen kellemes társaság. Persze, gondolom, egy idő után mindannyian rájöttek, hogy itt szó sem volt soha tiszta érzelmekről, csak akkor már késő volt.
– Hölgyeim! Mindig öröm magukhoz hasonló, gyönyörű nőkkel találkozni, mint amilyenek önök is – már attól rosszul voltam ahogy ezeket a szavakat kimondta. Ahogy sejtettem Miss Hardy-nak is hasonló érzései lehettek.
– Valóban? Ezek szerint az állítja, hogy mi nem is vagyunk olyan gyönyörűek, igaz? Mi úgysem leszünk olyan szépem magának, mint Miss Everleigh –Miss Hardy szavai után csend támad, mintha Mr. Hartell nem tudná hirtelen, hogy mit reagáljon. Meglepő, azt hittem, hogy mindenre kész válasza van.
– Nos Miss Everleigh halála megrázó volt számomra is, de természetesen csinos hölgy volt –mondta végül egy nyájas mosollyal az arcán Mr. Hartell.
– Megrázó volt, valóban?– kérdeztem nyersen. Igazából meg sem lepett az a tekintet, ahogy rám nézett. Én ázsiai vagyok, nem éppen az esete és gondolom annak sem örült, hogy éppen egy nő kezdett el dolgozni az ügyén. Szálka voltam a szemében és biztos voltam benne, hogy bármit megtenne, csak ne lásson a Minisztériumban. – Ha annyira megrázó volt, akkor hogy tudta elintézni, hogy megöljék? –kérdeztem, erre ismét csend támadt.
– Fogalmam sincs, hogy miről beszél, én ilyet sosem tennék –mondta Mr. Hartell. – Ez az egész feljelentés teljesen alaptalan, a hölgy, aki megkereste önöket nem beszámítható –tette hozzá nevetve. Viccet akart csinálni az egész ügyből, de már túl sok bizonyítékunk volt ahhoz, hogy higgyek neki. Egy percig sem gondolkodtam azon, hogy bűnös-e vagy sem, az volt egyértelműen. Ez ellenére is persze még most is túl magabiztos volt mintha teljesen normális lenne, hogy egy vezető beosztású varázsló ilyen dolgokat tesz a Minisztériumban.
– Érdekes, hogy majdnem minden hölgy aki önnek dolgozott nem beszámítható vagy legalábbis valamilyen mentális problémával küzdött és ezért kellett elmennie végül –válaszoltam gúnyosan, az arcát elnézve talán sejtette már, hogy elég nagy bajban van. Én nem félek az olyan emberektől, mint ő.– Ha nem haragszik, most mennünk kell kihallgatni az egyik közeli kollégáját. Mr. Burnison valószínűleg sok hasznos információt fog tudni megosztani velünk. –tettem hozzá és reméltem, hogy ez most már tényleg megfélemlíti.
Igazából ha nem is vallja be magától, hogy milyen dolgokat csinált akkor is magabiztos voltam, mert igenis sok bizonyítékunk volt. Ott volt Mr. Westmiller részletes vallomása is és abban biztos lehet Mr. Burnison is, hogy ma addig nem megy el innen amíg nem kapunk választ mindenre.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április 22.)

d r e s s _ c o d e

Sokat gondolok a halálra. A legkisebb bátyám szerint szerelmes vagyok a halálba, mint ahogy Elizabeth is szerelmes volt a musicalben. De talán igaza is van. Hiszen én őrült módra üldözöm, és kergetem, hogy szűnjön meg ez a pokolian üres lét, melyben létezem. Mert a bennem lévő űr egyre csak kínoz és egyre csak felhasítanak a szüleim a szavaikkal, egyre jobban magasodik előttem a fal, amire egyre kétségbeesetten hányom fel a téglákat, hogy egyre jobban elzárjam magam elől  alevegőt, a fényt, a világot. Mert én nem illek bele ide. Nem, mert csak egy robot vagyok, kinek értékrendjét apám és anyám szavai szőtték bele a sejtjeimbe.
És kergetem tovább azt az árnyat, a Halál árnyát, de sosem elég. Sosem volt elég bármit tettem is, bárhogy martam is fel  abőröm, bármennyi mérget öntöttem le a torkomon, még mindig kevés maradt. De csak addig kell próbálkozni, amíg sikerülni nem fog. És én sajnos kitartó vagyok. 
De közben mások halála megrendít, mert mindennél jobban becsülöm és tiszteletben tartom az emberi életet. Hiszen mások élete számomra értékes. De önmagamét nem tartom semminek, mert nem minősülök élő embernek. Csak egy gépezetnek, melynek nincsen mása az elvein, és a kódolt rendszerén kívül.
De az élet tisztelete és annak csodálata él bennem, és ezért az olyan elvetemült emberek létezését szintén megvetem, mint amilyen Mr. Hartell is. Mert istent játszik. És azt játszani veszélyes.
Nézem az elsötétülő vonásait, ahogy szóba kerül Miss Everleigh-t. De csak egy rövid pillanat mégis ezzel se Miss Liut, se engem nem verhet át, hiába a negédes hang a kijelentésével. És bennem egyre jobban nő felé az undor. Hiszen ezt az embert tisztelik. Úgy tisztelik, hogy nem is tudják ki is ő valójában. Az emberi naivitás pedig a világ legjobb fegyvere az olyanok kezében, mint Mr. Hartell. Mert kihasználja ezt és így képes irányítani is. Képes irányítani azt a sok naív fiatal lányt. Rájuk pedig képtelen vagyok haragudni. És még elítélni sem tudom őket ezért. Mert pontosan tudom, milyen valakinek a markában lenni, és nem elszakadni tőle. Még akkor is, ha ők az édes tudatlanságban ringatózva önként hagyták, hogy ez a marok a nyakukra fonódjon.
– Megrázó volt, valóban? Ha annyira megrázó volt, akkor hogy tudta elintézni, hogy megöljék? – Látom, ahogy megvillan a fanyalgás, ahogy Miss Liu megszólal. A külső, cska a külső igaz? Megvetően végigmérem őt. Csak az a fontos, és ha nem tetszik már rongyként pillantasz a nőkre. Milyen undorító.
– Fogalmam sincs, hogy miről beszél, én ilyet sosem tennék. Ez az egész feljelentés teljesen alaptalan, a hölgy, aki megkereste önöket nem beszámítható - a nevetésétől felfordul a gyomrom. Hát ennyit ér neked az emberek élete? Biztos vagyok benne, pontosan tisztában van az emberi lét mulandóságával, és esendőségével. És kirélynak hiszi magát, mert játszhat velük. Csak bábok az ő nagy színpadán. Szeretnék rögtön visszavágni, de Miss Liu megelőz. És lehet szerencsésebb is, hogy ő válaszol, és nem én.
– Érdekes, hogy majdnem minden hölgy aki önnek dolgozott nem beszámítható vagy legalábbis valamilyen mentális problémával küzdött és ezért kellett elmennie végül. Ha nem haragszik, most mennünk kell kihallgatni az egyik közeli kollégáját. Mr. Burnison valószínűleg sok hasznos információt fog tudni megosztani velünk.
- Nem ismerem ezt az embert! - jelenti ki és kihúzza magát. De a szem midnent elárul. Az emberi tekintet oly sok mindent képes felfedni, mert azt az egyet képtelenek vagyunk a saját akaratunkból uralni. És az övében ott csillan a félelem.
- Valóban nem? Kicsit kikophatptt már az emlékezete, Mr. Hartell, ugyanis még mindig a maga asszistenseként van nyilvántartva. Javaslom forduljon medimágushoz, mert a jelek szerint ön az, aki nem beszámítható - húzom rodeg mosolyra a számat, mire Mr. Hartell keze ökölbe szorul. Nem mintha megrémítene.
- A fenyegetéseikről még hallani fog Kingsley! - mutogat felénk döhösen a férfi, majd elcsörtet.
- Fél - mondom Miss Liu felé fordulva, majd folytatjuk az utunkat a kihallagtószoba felé. - És ha fél, egyre többet fog hibázni, csak mert kétségbeesetten próbálja magát menteni. Ez pedig csak nekünk kedvez - mondom, majd kinyitva az ajtót belépek a vallatóba.
Mr. Burnison összebilincselt kézzel ül ött és igen magabiutosan.Úgy tűnik sokan bújnak a sebezhetetlenség álcája mögé. De minden maszkot össze lehet törni, ha elég erősek vagyunk hozzá. És ha kell még, még a bbőre alól is ki lehet húzni.
- Semmit nem fognak megtudni tőlem - kezdi el makacsul mielőtt még mi megszólalnánk. - Teljesen tiszta vagyok - húzza gőgös vigyorra a száját, mire felvonom a szemöldököm.
- Ez majd mi eldöntjük, Mr. Burnison - mondom, majd Miss Liura pillantva átadom neki a terepet, én medig a szoba falának dőlve összevont szemöldökkel figyelem a férfit, hogy találjak rajta egy sebezhető pontot.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Mr. Hartell egész megjelenése olyan gyomorforgató volt, de tudtam, hogy egy találkozó előbb-utóbb meg fog történni. A Minisztérium épülete nagynak tűnik, de annyira nem nagy, hogy egy ilyen egymásba futás soha ne fordulhasson elő. Arról nem beszélve, hogy biztos voltam benne, hogy a maga módján szaglászik utánunk. Félti a hírnevét, biztosan azt hitte, hogy soha nem fognak kiderülni a mocskos kis dolgai. De azért az élet nem ennyire egyszerű és minden ilyesmi kiderül egy idő után. Most már csak az lett volna fontos, hogy a Minisztérium nagyobb része mellénk álljon és megértsék, hogy nem csak feddhetetlen emberek dolgoznak itt.
Engem azonban nem különösebben rázott meg Mr. Hartell fenyegetése. Nem ő az első aki próbálkozik és ha valóban az a célja, hogy magát a Mágiaügyi Minisztert keresi meg, akkor szerintem rossz helyen tapogatózik. Ha Miss Hardy-val be tudjuk bizonyítani, hogy bűnös, akkor senki sem akarja majd megmenteni.
De könnyen lehet, hogy túlságosan bízni akarok az emberekben és a végén tényleg mi esünk pofára. Hát ha így is lesz, én akkor is örülni fogok, hogy legalább eddig eljutottunk. Mert akárhogy is nézzük elindítottunk egy folyamatot, Mr. Westmiller például teljesen önszántából keresett meg minket, hogy elmondja amit tud. Ez pedig elég fontos, mert ő elég bátor volt ahhoz, hogy ezt megtegye. Miss Hale is tulajdonképpen segíteni akart nekünk. Az egyetlen aki rosszul járt, az Lucy Everleigh volt, talán ha előbb érünk oda… de nem volt értelme ezen rágódni. Sajnos minden háború áldozatokkal jár, ezt mindenki tudja.
– Fél. És ha fél, egyre többet fog hibázni, csak mert kétségbeesetten próbálja magát menteni. Ez pedig csak nekünk kedvez – mondta Miss Hardy, miközben elindultunk a kihallgató szobák felé. Mr. Hartell talán már éppen elindult, hogy elpanaszolja Kingsley-nek, hogy próbáljuk lejáratni. Ha van egy kis esze a miniszternek rá fog jönni, hogy ez az ügy mélyebb egy egyszerű lejáratásnál.
– Igaza van, de Mr. Hartell nagyon ravasz. Jobb, ha továbbra is résen leszünk, mindenesetre jó tudni, hogy fél, ez is csak azt támasztja alá, hogy bűnös –válaszoltam, majd megérkeztünk a megfelelő szobához, ahol Mr. Burnison már várt minket.
– Semmit nem fognak megtudni tőlem. Teljesen tiszta vagyok – mondta a férfi komolyan, mielőtt még egyáltalán köszönhettünk volna. Csak arra tudtam gondolni, hogy pontosan az mondja ezeket a szavakat, aki minden bizonnyal nyakig benne van valamiben.
[color=#white]– Ez majd mi eldöntjük, Mr. Burnison – válaszolta Miss Hardy, majd a fal mellett megállva várta, hogy megkezdjem a kihallgatást.
– Mr. Burnison, maga nagyon régóta ismeri Mr. Hartellt, igaz? Mondhatjuk, hogy baráti a viszony önök között? –kérdeztem, erre meglepettséget láttam az arcán. Talán azt hitte, hogy rögtön valami velős kérdéssel kezdek.
[color=#white]– Hosszú évek óta együtt dolgozunk, mondhatjuk, hogy barátok vagyunk –bólintott végül némi hallgatás után.
– Hány asszisztense volt Mr. Hartellnek az elmúlt években? –kérdeztem, habár tudtam ezt a számot. De érdekelt, hogy mit mondd, mert ez is sokat elárult arról, hogy hogyan kezelték ezt az ügyet a „barátjával”.
[color=#white]– Volt egy pár –vonta meg a vállát. [color=#white]– Hölgyem, nem igazán értem, hogy ez miért annyira fontos. Mr. Hartell komoly ügyekkel foglalkozott, olyan asszisztensre volt szüksége, aki gyorsan tanul és megért mindent –[color=#66636] tette hozzá.
– Valamint aki fiatal és szép, nem igaz? –kérdeztem, majd kinyitottam az aktát, amit magammal hoztam a kihallgatásra. Kivettem belőle Miss Hale, Miss Everleigh és két másik asszisztensnek a fényképét. Mr. Burnison gondosan ügyelt rá, hogy ne nézzen pár másodpercnél tovább a képekre, majd unottan visszanézett rám, mint aki tényleg nem érti miről van szó és miért kell neki itt lennie. – Mondja, lát valami közös vonást ebben a négy hölgyben?–kérdeztem és kicsit közelebb toltam hozzá a fényképeket, de tüntetően nem nézett rájuk.
Percekig nem szólalt meg, sejtettem, hogy azt gondolja, hogy ez talán a jobb taktika. De ha azt akarta volna bizonyítani most, hogy ártatlan, akkor nem így tett volna. Nos, igaz ami igaz, eléggé hasonló stílusa volt Mr. Hartellhez, lehet, hogy ezért is értették meg egymást annyira jól. Ráadásul Mr. Burnison el tudta intézni, hogy az a mocsok kapjon olyan bájitalt, amivel el tud kábítani ártatlanokat. Gondolom úgy fogták fel, hogy ezzel mindketten csak nyertek.
– Segítek egy picit, mind a négy hölgy hasonló külső tulajdonságokkal rendelkezik. Azt bizonyára tudja, hogy mindannyian dolgoztak Mr. Hartellnek. Nem túl sokáig, csak egy maximum két évig. Mr. Hartellnek nyilván ennyi időre volt szüksége, hogy a fiatal, naiv lányokat meghódítsa –mondtam, de Mr. Burnison még mindig makacs volt és nem reagált. Miss Hardy-ra pillantottam egy percre, de nem voltam benne biztos, hogy ő szeretne-e feltenni kérdéseket. Mr. Burnison talán csicseregne mint egy kismadár, hogyha összezavarnánk a sok kérdéssel.
– Mr. Burnison, ebben a szobában a hallgatás is válasznak minősül –jegyeztem meg, de láthatóan ez sem zökkentette ki, továbbra is csak mereven a falat bámulta.– Rendben, akkor beszéljünk Miss Everleigh haláláról –tettem hozzá végül, erre a férfi arcán megrándult egy izom. Alig észrevehetően, de én láttam. Miss. Everleigh halála még friss élmény volt mindenkinek, talán éppen neki is. Vártam egy pár percet hátha reagál valamit ezen kívül, de ahogy sejtettem megint nem szólalt meg.
– Hogy tudták elintézni a meggyilkolását még azelőtt, hogy Miss Hardy-val odaértünk volna hozzá? –kérdeztem.
– Maguk nem tudnak semmit sem! –kiáltott fel Mr. Burnison magából kikelve, de nem ijedtem meg tőle. Ezt a felüvöltést úgy fogtam fel, mint a megtörés első mozzanatát, kíváncsian vártam, hogy még mennyi kérdést kell feltennem neki, hogy darabokra törjön végül.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április 24.)

d r e s s _ c o d e

Apám azt verte belém éles szavival, hogy bár az emberek sokszor útjában állnak az igazságnak, a hazug szavaikkal, bármit ki lehet belőlük szedni, hogy ha megtaláljuk azt az utat hozzájuk, amivel nyomást gyakorolhatunk rá. És így tanított meg arra, hogyan hassak az emberek lelkére, lelkiismeretére, vagy ha olyan nincs nekik, hogyan korbácsoljam fel az érzelmaiket annyira, hogy gondatlanul kiszökjön belőlük az elhallgatott titok, és az igaz szó.
Figyelem minden egyes arcrezdülését, a szürke tekintetét, ahogy reagál a kérdésekre, és figyelem a csöndet is, mely szavai előtt telepedik a szobára. A vonásai mögött ott bújkált mélyen a falak mögött az amit ellhalgat, és ezt mindennél jobban le akartam dönteni. Furcsa módon lettem olykor elégedett, ha olyasvalaki veszíti el a kontrollt, aki szentül hisz abban, hogy megingathatatlan. De mindeki megmutatja az igazi valóját. Még akkor is, ha az a maszki, ami mögé elrejtőzik már a bőre alatt létezik.
Arra, hogy Mr. Hartellre barátként hivatkozik, felvonom a szemöldököm. Előtte minden bizonnyal vacillált azon, hogy be merje-e vallani az ismertségüket vagy sem. Pedig az ő helyzetében minden kimondott szónak súlya van. Ez pedig nekünk kedvező, hogy ő is olyan beképzelten hisz a feddhetetlenségében.
– Hány asszisztense volt Mr. Hartellnek az elmúlt években? - kérdezi Miss Liu, mire Mr. Burnison összeszűkül szemmel néma hallgatásba borul ismét.
– Volt egy pár. Hölgyem, nem igazán értem, hogy ez miért annyira fontos. Mr. Hartell komoly ügyekkel foglalkozott, olyan asszisztensre volt szüksége, aki gyorsan tanul és megért mindent.
- Valamint aki fiatal és szép, nem igaz? Mondja, lát valami közös vonást ebben a négy hölgyben?
Hosszú csend következik, és bár felmerül bennem a gondolat, hogy beleszólok, mégsem teszem. Nem akarom megbolygatni a feltörni készülő indulatokat, amik ott háborognak a férfi tekintetében. Hasonló jellem, mint Mr. Hartell, ugyan olyan hataloméhes, és ugyan úgy szerethet játszani az emberi élettel, ahogyan a társa is. Hihetetlen mennyi emberben tudatosul lényünk esendősége és mulandósága. És az még hihetetlenebb, hogy vannak olyan emberek akik ezt kihasználva az emberi élet legkisebb becsülete nélkül teszik azt tönkre. Ez pedig undorító, szánalmas és gusztustalan. A szememben sem ő, sem Mr. Hartell nem ér annyit, hogy emberként bánjak vele, pedig a törvnény előtti egyenlőség bűnös és bűntelen között is megköveteli ugyan azt a bánásmódot. És mégis sokat oly könnyen figyelmen kívül hagyják ezt. Csak engem kötnen gúzsba ezek az aranyszínnel bevont láncok.
– Segítek egy picit, mind a négy hölgy hasonló külső tulajdonságokkal rendelkezik. Azt bizonyára tudja, hogy mindannyian dolgoztak Mr. Hartellnek. Nem túl sokáig, csak egy maximum két évig. Mr. Hartellnek nyilván ennyi időre volt szüksége, hogy a fiatal, naiv lányokat meghódítsa.
Miss Liu határozottan és lényegre törően beszél, melynek hatására makacs hallgatásba menekül a férfi. Ahogy rám pillant közelebb lépek, reménykedve abban, hogy az a rés, amit az előbb észrevettem benne tényleg áttörhető-e.
– Mr. Burnison, ebben a szobában a hallgatás is válasznak minősül. Rendben, akkor beszéljünk Miss Everleigh haláláról. Hogy tudták elintézni a meggyilkolását még azelőtt, hogy Miss Hardy-val odaértünk volna hozzá?
– Maguk nem tudnak semmit sem! – kiélt fel a férfi, mire egy rövid időre az égnek emelem a tekintetemet, majd halkan megköszörülöm a torkom.
- Ugyan már Mr. Burnison felesleges így kikelnie magából. Hiszen Miss Everleigh csak egy élet volt a sok közül nem igaz? Mit számít az ő halála. Hiszen csak úgy hullanak az emberek, mit ér még egy odalett élet - kezdek bele halkan, mire látom, hogy a férfi álla megremeg, pedig igyekszik nagyon közömbös arcot vágni. Én pedig játszom tovább a szavak erejével, amikkel végre átszakadhat az a híres önkontrollja.
- Csak egy nő volt a sok közül, maga igazán nem tehet arról, hogy most már nem kelhet fel többé. Hogy nem láthatja a napot az égen... nincs több esélye arra, hogy a tönkrement életét megpróbálja egyenesbe hozni. Pedig higgye el próbálkozott. Mindannyian próbálkoztak újra talpra állni, de tőle még ezt a lehetőséget is elvették.
- Fejezze be... nem tudnak semmit... semmiről semmit - makacskodott a férfi tovább, mire ráemeltem, és szinte a tekintetébe fúrtam az én kifejezéstelen pillantásomat.
- Hát hogyne. Nem tudunk semmit azokról a terhekről, melyeket maga cipel Mr. Burnison. Elvégre egy ember élet szárad a lelkén. Ez bizony súlyos teher. Hallja, ahogy a nevét suttogja éjszakánként. Hallja a lépteit maga mögött, amint azt suttogja: ártatlan vagyok...
- Én... én nem akartam, értik? - fakadt ki hirtelen a férfi, enyhén hisztérikus hangon. - Nem akartam, hogy meghaljanak. Nem kívántam annak a nőnek a halálát... Csak megtettem, amit Mr. Hartell kért...
- És mit kért öntől, Mr. Burnison? - a kérdésre kétségbeesetten nézett összevissza a helyén, majd halkan, idegesen fújtatott, miközben megdörzsölte a szemét.
- Nőket. Nőket kért, olyanokat, amik neki tetszettek. Én... én kerestem fel őket és ajánlottam be Mr. Hartellnek mindegyiket... Aztán kért mérget... Hogy elkábítsa őket... Merlinre... nem akartam, hogy meghalljon... Mondtam neki, hogy ne küldje rá a bérgyilkost... A halálához...Ahhoz nekem semmi közöm... én... - harapta be a száját.
- Maga tudta. És mégsem tett semmit, mégsem akadályozta meg. Sajnálatos módon nagyon is köze van így a halálához, Mr. Burnison. Ugyan úgy bűnös, ahogy Mr. Hartell.
- Én sajnálom... kérem - bámult rám esendő tekintettel, de engem nem hat meg. Ugyan olyan szánalmas így is, mint ez előtt néhány perccel.
- Sajnálatos módon a sajnálat nem hozza vissza a holtakat az élők közzé. De segíthet abban, hogy többé ne történjen ilyen. Szóval válazsoljon Miss Liu kérdéseire - pillantok a kollégámra, átadva neki a kérdések terepét ismét.
- Erre ment ki az egész, mi? Hogy bevalljak mindent... - tér magához, majd mint akinek csak most jut el a tidatáig mit is mondott rápillant Miss Liura. - Győztek... Remélem boldogok... Szóval, mit akar tudni? - bámult rá összeszorított állkapoccsal Miss Liura.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Mr. Burnison kifakadása meglepett, arra számítottam, hogy nehezebben fogja megadni magát, de végül is nem panaszkodhatok. Ettől függetlenül az meglepett, hogy üvöltözött, eddig úgy tűnt, mintha egy nagyon összeszedett oldalát szerette volna megmutatni nekünk. Azt az oldalát, ami sebezhetetlen és teljes mértékig ártatlan.
Igaz, ami igaz, azt állította, hogy ő ezt igazából „nem akarta”. De ha nem akarta volna és sértette volna az erkölcsi értékeit, amit Mr. Hartell kért tőle, akkor nem szerzett volna neki nőket, ahogy ő fogalmazott. Nem értettem, hogy minek tagadja, hogy nyakig benne volt az egészben. Őszintén már ez is amit most elmondott nagyjából elég volt arra, hogy vallomásként kezeljük.
– Maga tudta. És mégsem tett semmit, mégsem akadályozta meg. Sajnálatos módon nagyon is köze van így a halálához, Mr. Burnison. Ugyan úgy bűnös, ahogy Mr. Hartell. – mondta Miss Hardy, természetesen Lucy Everleigh halálára célozva. Az a szerencsétlen nő tényleg nem érdemelte meg, hogy meghaljon. Egy kicsit úgy éreztem, hogy talán a mi hibánk is volt, hiszen azért hallgattaták el, hogy ne tudjon nekünk vallomást tenni aznap. Tudták, hogy akkor fogjuk felkeresni és ez volt a végzete.
– Én sajnálom... kérem –Mr. Burnison szinte könyörgött, már majdnem meg is sajnáltam, de sajnos én tudtam, hogy mit tett.
– Sajnálatos módon a sajnálat nem hozza vissza a holtakat az élők közzé. De segíthet abban, hogy többé ne történjen ilyen. Szóval válaszoljon Miss Liu kérdéseire – mondta Miss Hardy, így megpróbáltam megint összeszedni a gondolataimat. Sok mindent tudtunk meg már így is anélkül, hogy egyáltalán komolyabb kérdéseket tettem volna fel. Valószínűleg Mr. Burnisont egy bizonyos szinten érzékenyen érintette, hogy Miss Everleigh-nek meg kellett halnia, talán mégiscsak vannak ennek a méregkeverőnek emberi érzései is.
– Erre ment ki az egész, mi? Hogy bevalljak mindent... Győztek... Remélem boldogok... Szóval, mit akar tudni? – kérdezte gyűlölködve.
– Úgy tesz, Mr. Brunison mintha nem tudta volna nagyon jól, hogy mi miatt kezdeményeztük ezt a kihallgatást – mondtam, de csak mérgesen nézett rám. Akinek bűntudata van az könnyebben bevallja, hogy mit tett, de nem hiszem, hogy jelen esetben sajnálni tudnám Mr. Burnison-t, hiszen megöltek valakit és semmi ésszerű okuk nem volt erre. Mintha tényleg semmit nem ért volna nekik egyetlen ember élete. – Tulajdonképpen azt hiszem már így is elég sok mindent bevallott nekünk Mr. Hartell-el kapcsolatban. Tudom, hogy a barátjának tekinti, de be kell látnia, hogy amit tettek az szörnyű és emiatt most egy ember meg is halt.
– Tisztában vagyok vele – válaszolta keserűen.
– Tudnia kell, hogyha segíti a munkánkat, akkor kevesebb lehet a büntetése. És higgye el nekem, az Azkabanban csak az marad életben, aki minél kevesebb időt tölt odabent. – mondtam, nem mintha örültem volna neki, hogyha ez az ember kevesebb időt tölt majd az Azkabanba. De szükségünk volt információra és kevés olyan varázslót ismerek, aki ne ijedt volna meg a bebörtönzéstől. Az Azkaban köztudottan visszataszító hely volt, én a saját bőrömön tapasztalhattam meg, hogy mit is jelent ott élni. Nem kívánom tényleg senkinek, de sajnos van aki nem érdemel mást, minthogy ott haljon meg.
Mr. Burnison mordulását úgy értelmeztem, hogy megértette amit mondtam neki, így folytattam. Miss Hardy remélhetőleg nem unatkozott nagyon, bár egy tárgyalás is hasonlóan zajlik, protektorként biztosan már volt része ilyesmiben.
– Beszéljünk arról a bájitalról, amit az elkábításra használtak. Úgy tudom maga igencsak jártas az ilyen főzetek elkészítésében. –mondtam. – Miért éppen bonbonba csempészték? És miért éppen bájitalt használtak? Ott van az imerpio…
– Ezt nyilván nem fogja elhinni, de Mr. Hartell nem olyan kegyetlen, mint amilyennek gondolják. Imperiot használni pedig nem lett volna etikus. – mondta Mr. Burnison.
– Megnyugtató, hogy legalább ennyi emberség van benne. Nem mintha ez változtatna azon, hogy bűnös. – válaszoltam, majd elé toltam egy üres pergamen lapot és adtam neki pergament meg tintát. – Kérem, írja le a bájital receptjét, amit használtak. Tudom, hogy összebilincselt kezekkel nehéz lesz, de van időnk. – tettem hozzá, majd felkeltem és hagytam, hogy hadd dolgozzon. Odamentem Miss Hardy-hoz és kicsit félrevontam, hogy meg tudjuk vitatni ami eddig történt.
– Azért iratom le vele a receptet, hogy elküldhessük egy szakemberhez. Talán nem mindenkinek lenne egyértelmű, hogy az összetevők milyen hatást fejtenek ki együtt és alá kell támasztanunk minden bizonyítékunkat – mondtam. Nem mintha lett volna ismerősöm a Szent Mungóban, de valamit ki fogok találni még azelőtt, hogy kihirdetnék a tárgylás napját. Az ilyen részletekre most nagyon oda kell figyelnünk, mert könnyen lehet, hogy Mr. Hartell a kapcsolatai révén még így is képes lesz megnyerni a tárgyalást. Ezt pedig a magam részéről semmiképpen sem akartam hagyni és tudom, hogy Miss Hardy is ezen a véleményen volt.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április 22.)

d r e s s _ c o d e

Nem hat meg a könyörgés, mert az ilyen férfi nem vált ki belőlem sem szánalmat sem sajnálatot. Csak undort, amiért ilyen módon képesek voltam meggyalázni és tönkre tennni egy értékes emberi életet. És ezt sosem tudtam megbocsájtani senkinek sem. Önkényesen a saját játszmáinak élve játszadozni ártatlan, naiv, jobb sorsra érdemes emberekkel. És nem csak a meggyalázott lányokra gondolok, hanem azokra az életekre, amik belerohantak a zsákutcába, ahol minden utat elzártak előttük és képtelenek voltak újra összakpani magkat; azokra az életekre, amik véget érzek egy szóval, egy pálcaintéssel. Talán túlságosan tisztelem az meberi életet, talán túlságosan zokon veszem az ilyen eseteket. De ez is csak egy kód, egy belém vésett meghatározott kód volt. Mert hiába akarnám megkeresni önmagam abban a légüres térben, se személyiségem, se éltem nincsen.
Hallgatom, ahogy Miss Liu beszél Mr. Burnisonnal, és mindent, amit mond igyekszem megjegyezni, és a férfi is egyre inkább kezd szánalmasan festeni, de engem nem hat meg. Az ilyen ember, aki még meg sem képes akadályozni egy ártatlan ember megölését, nem érdemel szánalmat, csak egy hosszú büntetést az Azkabanban.
– Beszéljünk arról a bájitalról, amit az elkábításra használtak. Úgy tudom maga igencsak jártas az ilyen főzetek elkészítésében. Miért éppen bonbonba csempészték? És miért éppen bájitalt használtak? Ott van az imerpio… - kérdezi Miss Liu, én meg egy picit elgondolkodom. Talán a pálca lenyomozhatóságát féltette, és abban reménykedett, hogy így kevésbé kenhető rá a dolog. Pedig egy elkábított és egy imperiozott nő között nem lehet sok különbség.
– Ezt nyilván nem fogja elhinni, de Mr. Hartell nem olyan kegyetlen, mint amilyennek gondolják. Imperiot használni pedig nem lett volna etikus - erre szinte majdnem felhorkanok. Etikus... Lucy Everleight megölése is biztos annyira etikus volt. Aztán Miss Liu papírt tol a férfi elé, én meg kihasználom az alkalmat, és még egy kérést intézek felé.
- Tud még más férfiakról, a Minisztériumban, akikkel együtt dolgozott és nőket kerített nekik? - a kérdésemre dacos hallgatás a válasz. - Tudja, az együttműködése segítségével talán megszabadíthatja magát a több évtizednyi Azkabantól - pillantos rá jelenősségteljesen én is, ahogy az imént Miss Liu is tette, mire morran egyet és írni kezdi a receptet, és remélhetőleg pár név is felkerül a papírra. Az Azkaban még most is rettenetes hely, a dementorok nélkül, és ezt remélem ő is nagyon jól tudja.
– Azért iratom le vele a receptet, hogy elküldhessük egy szakemberhez. Talán nem mindenkinek lenne egyértelmű, hogy az összetevők milyen hatást fejtenek ki együtt és alá kell támasztanunk minden bizonyítékunkat – lép közel hozzám Miss Liu, mire bólintok.
- Remek ötlet, keresse fel Brian Rosst, kiváló toxi-medimágus - ajánlom a nevet. Az egyetlen előnye ha az ember ilyen családdal rendelkezik, hogy szinte mindenhol vannak kapcsolatai. - Hátha felír még pár nevet, az a gyanúm, hogy nem Mr. Hartell az egyetlen ilyen férfi a falak között, de így talán a Minisztérium szemét is sikerül felnyitnunk, és ha nem is az egész világot, de ezt a mocskos helyet egy picit jobbá tegyük. Remélem nem rad vissza az esetleges ellenszenvtől, amit majd kapni fogunk a tárgyalás napjáig - pillantok fel rá.
Kis idő elteltével elkészül a recept és hat név is felkerül a listára, meglepő módon mellettük szerepelnek a zaklatott nők nevei is, így könnyebb lesz tanúvallomásokat megszerezni. Milyen együttműködő valaki, főleg ha az Azkabanbról van szó. Nem mintha tényleg hamarabb kerülne ki onnan. Kellemetlenül hosszúra nyúlik ez az egész ügy, de ezt nem kapkodhatjuk el.
- Beszélek a hölgyekkel az elkövetkezendő napokban és hamarosan a Winzengamot elé tudjuk tárni az egészet - pillantok fel a listából, majd ha nincs több kérdése Miss Liunak Mr. Burnison felé, akkor távozom a vallatóból. - Igyekszem minél hamarabb felvenni önnel a kapcsolatot Miss Liu - ígérem, a listát a kezemben tartva úgy döntök ma meglátogatok pár nevet, és remélem addigra Mr. Ross is kiállít egy megfelleő szakvéleményt a bájitalról.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Miss Hardy javasolta, hogy egy bizonyos Brian Rosst keressek fel a bájital recepttel. Örültem neki, hogy legalább ezen nem kell törnöm a fejemet. Az az igazság, hogy most már kezdtem úgy érezni, hogy a legjobb lenne tényleg minél előbb pontot tenni ennek az ügynek a végére. Nem csak amiatt mert Mr. Hartell nyilvánvalóan egy undorító, hazug ember volt, hanem azért is, hogy az áldozatok végre találjanak némi megnyugvást. Lucy Everleigh nyilván nem ezek közé tartozik, de sajnos minden háború áldozatokkal jár.
Azért a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy Mr. Burnison végül mennyire segítőkész lesz. Talán tényleg abban reménykedett, hogy így egy kicsit kevesebb időt kell majd a dementorok között töltenie. Nem tudom, hogy a Wizengamot milyen hangulatban lesz a tárgyalásánál, de a helyében sok jóra nem számítanék. Vagyis azt szerettem volna hinni, hogy egy ilyen ügy felett nem fognak szemet hunyni.
– Beszélek a hölgyekkel az elkövetkezendő napokban és hamarosan a Winzengamot elé tudjuk tárni az egészet. Igyekszem minél hamarabb felvenni önnel a kapcsolatot Miss Liu. – mondta Miss Hardy mielőtt aznap elváltak volna az útjaink.
Én még ezen a napon felvettem a kapcsolatot Mr. Ross-al, majd elmondtam neki, hogy mennyire fontos ügyről van szó. Szerencsére segítőkész volt és azt mondta, hogy gyorsan meglesz a szakvélemény is. Ettől függetlenül azért pár napot várnunk kellett, Miss Hardy gondoltam addig intézi a vallomások begyűjtését. Nem keresett, hogy nehéz dolga lenne, de attól tartottam, hogy nem lehet túl könnyű feladat most vallomásokat szerezni. Mindenki fél, Mr. Haretell meg ki tudja, hogy éppen kit fenyegetett meg aznap.
Végül mikor elkészült a szakvélemény Mr. Ross személyesen hozta be nekem, amiért nagyon hálás voltam neki. Reménykedtem benne, hogy ezzel nem kevertünk bele még egy ártatlan embert ebbe az ügybe. De a lényeg, hogy ez a szakvélemény fontos volt ahhoz, hogy ténylegesen el tudjuk kezdeni a tárgyalás megkezdését, amit a magam részéről már vártam. Jelenleg tényleg mindenkinek az lett volna az érdeke, hogy lezárásre kerüljön ez az ügy. Az, hogy ezután a Minisztérium megválogatja-e, hogy kikkel akar majd dolgozni az már más kérdés.
Pár nap elteltével megkértem Miss Hardy-t, hogy találkozzunk az Aurorparancsnokságon. Kíváncsi voltam, hogy jutott-e valamire, illetve érdekelt volna, hogy ő azóta találkozott-e Mr. Hartellel. Nekem úgy tűnt, hogy a gyanúsítottunk ismét eléggé meghúzta magát vagy csak nem tudta, hogy mit találjon ki majd mentségnek.
– Köszönöm, hogy Mr. Ross-t ajánlotta segítségül, elég gyorsan elkészült a szakvéleménnyel. Nézze meg ön is. – mondtam, miközben kivettem a mappából Mr. Ross szakvéleményét tartalmazó pergamenlapokat. Nagyon részletes volt, ami jelen esetben nagyon fontos volt. Ami pedig nagy segítség volt, hogy úgy írt le mindent, hogy azt olyanok is megértsék, akik egyébként nem kifejezetten jártasak bájitalok területén. – Mr. Burnison azt állította, hogy nem erős méregről volt szó. Ez részben igaz volt, ha egy kicsivel is többet használtak volna egy-egy összetevőből annak végzetes következménye is lehetett volna. – tettem hozzá, majd hagytam, hogy Miss Hardy végig tudja olvasni az egészet.
Nem akartam túl bizakodó lenni, mert ugye a mi helyzetünkből a legkönnyebb pofára esni. De mindenesetre jó lett volna tényleg, hogyha ezek a bizonyítékok megfelelőek. Én nem tudom, hogy Mr. Hartellnek milyen befolyása van a Wizengamotra vagy hogy egyáltalán mennyire veszik komolyan ezt az ügyet, de akkor is ez volt a mi nagy esélyünk, hogy elindítsuk a tényleges pert.
– Sikerült megtalálnia bárkit is Mr. Burnison listájáról? Még jól jönne pár vallomás ahhoz, hogy biztos lábakon álljon a vád. – mondtam, miután úgy tűnt, hogy végzett az olvasással.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április 22.)

d r e s s _ c o d e

A vallomások begyűjtése nem volt olyan nehéz, mint amilyennek hittem. Öt további nőt látogattam meg, akik vallomásukkal igazolták, hogy azoknak a férfiaknak az áldozatai voltak. Ami meglepő volt, hogy mindannyian ugyan olyan bombont kaptak, amitől elkábultak, és magatehetetlenül kellett elszenvedniük az ellenük elkövetett erőszakot. A vallomásuk kifejezetten hosszúra sikeredett, és bár finoman rákérdeztem Mr. Hartellel volt-e bármilyen kapcsolatuk, csak néhányan ártatlan flörtölést emlegettek. Képzelem, hogy a férfi részéről mennyire lehettek ezek "ártatlanok".
Egyre jobban undorodtam tőlük, pedig magyon is tisztában vagyok azzal, hogy ilyen erőszakot akár egy nő is képes lehet elkövetni a férfiak ellen, vagy akár egy nő is ugyan úgy bántalmazhatja a férjét és a gyerekeit is, és ezek az esetek sokkal jobban rejtve maradnak. Az ember borzalmas teremtmény tud lenni, pedig mennyire csodálom és tisztelem a tudumányt, a művészetet, minden olyat amiben valami jót valami elképesztőt, valami monumentálisat alkotnak. Elképesztő dolgokra képes az ember. Elképesztő és egyben brutális dolgokra.
Közben nem volt időm Miss Liuval felvenni a kapcsolatot, de bíztam benne, hogy sikerrel jár a medimágussal, akit ajánlottam. Családunk régi ismerőse volt, és egyben apám régi embere, így aztán még talán soron kívül  vizsgálta meg a receptet. Az idő mindenképpen fontos tényező volt, és bár az ügyben nem kapkodhattunk, a jelentés jó lett volna ha hamar elkészül.
Éppen másolatokat készítek a vallomásokból, amikor megjelenik az ablakban Miss Liu bagylya én pedig kis idő múlva máris a Minisztérium folyosóit koptatom.
– Köszönöm, hogy Mr. Ross-t ajánlotta segítségül, elég gyorsan elkészült a szakvéleménnyel. Nézze meg ön is. – nyújtja a kezembe a szakvéleményt Miss Liu, miután ismét az irodájában vagyok. Gyorsan átfutom, és azt kell hogy mondjam nagyon alapos és precíz recept.
- Ugyan, igazán nincs mit Miss Liu - válaszolom.
– Mr. Burnison azt állította, hogy nem erős méregről volt szó. Ez részben igaz volt, ha egy kicsivel is többet használtak volna egy-egy összetevőből annak végzetes következménye is lehetett volna.
- Mr. Burnison jobban tette volna, ha ezt a tehetségét más kamatoztatja - sóhajtok egyet. Mert ez kétség sem fér, tehetség volt. És ez annyira kiábrándító. Mennyi ilyen ember van a világban, aki teljesen másképpen használja ki az adottságait, és aztán egy rossz lépéssel meg is fisztja magát tőlük. Mert Mr. Burnison is az Azkabanba fog kerülni. Akármennyire is ért a bájitalokhoz.
- Képzelje, pár napja összefutottam Mr. Hartellel. Kifejezetten feszültnek tűnt, és amikor észrevett csak magabiztosan rám nézett, majd büszkén közölte velem, hogy nem fogunk tudni nyerni ebben az ügyben... Azt hiszem még mindig nagyon bízik a kapcsolataiban, és alábecsül minket - ez utóbbi engem rendkívül bosszant, mert nem nem szeretem, hogy ha alábecsülnek.
– Sikerült megtalálnia bárkit is Mr. Burnison listájáról? Még jól jönne pár vallomás ahhoz, hogy biztos lábakon álljon a vád. - Erre bólintok, mert a megkérdezett hölgyek után az utam a farkasok közzé vezetett.  Az egyik még meg is próbált behálózni. Balszerencséjére hogy én már a Roxfortos éveim alatt is megközelíthetetlen voltam.
- Megtaláltam őket, és néhányukra sikerült úgy hatnom, hogy a hivatalos kihallgatás helyett szinte azonnal írtak nekem egy vallomást. Hihetetlen, hogy itt dolgoznak a Minisztáriumban és azt remélik, hogy az együütműködésük gyanént lerövidülnek az Azkabanban töltött éveik. - Megcsóválom a fejem, mert magam sem hiszem el, hány ostoba ember dolgozhat még itt. Miss Liu kezébe adom a vallomásokat, és hagyok időt, hogy ő is átolvassa. Igen csak nagy mennyiség, négy féfiből sikerült a vallomást kihúznom, de a maradék kettőt ez a négy bemártotta.
- Azt hiszem így most már elenegndő anyag áll rendelkezésünkre a tárgyaláshoz - szólalok meg. - Mit gonol, nyútsuk be a vádiratot, vagy még szükséges valaminek utána járni? - kérdezem aztán tőle.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Annyi vallomásunk és bizonyítékunk volt, hogy végre sikeresen össze tudtuk állítani a vádiratot. Ettől függetlenül úgy éreztem, hogy nem lesz könnyű feladatunk, de egy próbát akkor is megért az egész. Mr. Hartell nem érdemelte meg a figyelmet és a tiszteletet, amit a Minisztériumban kapott, én pedig kötelességemnek éreztem, hogy tegyek valamit az ellen, hogy ez az ember vezetőként itt tevékenykedjen. A Minisztériumot valószínűleg soha nem fogom már annyira szeretni, mint azelőtt, hogy az Azkabanba kerültem, de csodákat nem vártam már régóta. Egyszerűen csak jó lett volna, ha legalább egy picit elviselhetőbbé válik az egész hely. Olyan helyre azért nehéz bejárni dolgozni, amit ki nem állhatok.
Miután benyújtottuk a papírokat várakoznunk kellett természetesen valamennyit, hogy kitűzzék a tárgyalás napját. Nem tudtam, hogy mit gondolhatnak a Wizengamot tagjai, miközben olvassák a vallomásokat és nézegetik a bizonyítékokat, de reméltem, hogy legalább az ész érvekkel lehet rájuk hatni majd. Mr. Hartell neve biztosan nem lesz ismeretlen előttük és azt mindenki tudja, hogy az ember ítélőképességére hogyan hat, hogyha egy ismerőse nevét látja egy olyan pergamenen, ami vádolja valamivel.
Azonban ettől függetlenül is kitűzték a tárgyalás napját a hónap végére. Már régen vettem részt ilyenen, nem mintha nekem sok szavam lett volna egy tárgyaláson, de természetesen be akartam ülni mindenképpen. Leginkább azért, mert hallani akartam, hogy Mr. Hartell mivel fog védekezni. Valószínűleg őt úgyis csak az utolsó pillanatban fogják kikérdezni. Miss Hardy említette, hogy összefutott vele miközben a vallomásokat próbálta intézni és feszültnek tűnt, ez mondjuk nem meglepő egy bűnös ember esetében.
–  Miss Liu – biccentett Mr. Hartell amikor a tárgyalóterem előtt találkoztunk. Úgy tűnt, hogy kínosan próbált mindent megtenni annak érdekében, hogy ne tűnjön idegesnek.
–  Mr. Hartell, izgul? – kérdeztem, de nem akartam gúnyos lenni. Nem arról van szó, hogy sajnáltam volna, de minek alázzam meg? Az nem az én stílusom, hanem az övé.
–  Úgy vélem nincs miért izgulnom, nem tettem semmi rosszat –válaszolta határozottságot erőltetve a hangjába.
–  Talán ha sokszor mondogatja ezt magának, akkor a végén tényleg el is fogja hinni – válaszoltam, de mielőtt reagálhatott volna a protektora szólt neki, hogy menjenek be a tárgyalóterembe.
Vettem egy mély levegőt, mert őszintén nagyon nehéz volt ezzel az emberrel beszélnem. Én láttam a bizonyítékokat, beszéltem olyan boszorkánnyal, akinek tönkretette az egész életét és a cinkosa konkrétan beismert mindent nekem és Miss Hardy-nak, egész egyszerűen Mr. Hartell egyetlen szavát sem tudtam ezek után elhinni. Az lett volna a meglepő, hogyha bármiben is igazat mondana. Tudom, hogy foggal körömmel ragaszkodni fog ahhoz, hogy ártatlan és talán lesz olyan, aki el fogja hinni ezt a kis színjátékot neki.
Végül én is bementem a tárgyalóterembe, ahol Miss Hardy már szerencsére megjelent. Legutoljára akkor beszéltünk, amikor beadtuk a papírokat, de volt egy olyan érzésem, hogy így is van elég baja. Nekem sem állt meg az élet, Mr. Hartell ügyén kívül volt ezer másik kisebb ügy, amit rám sóztak. Nem tudom, hogy a parancsnok mennyire volt tisztában azzal, hogy mibe kevertem magamat, de nem próbált meg eddig megállítani.
–  Miss Hardy, az előbb beszéltem odakint Mr. Hartell-el pár szót. Úgy tűnik, hogy még mindig az a meggyőződése, hogy semmi rosszat nem tett – mondtam halkan, hogy csak ő hallja meg. Ahogy elnéztem a Reggeli Próféta is kivonult, hogy tudósítson, tehát ha ma itt elítélik Mr. Hartell-t, akkor azt holnap reggelre minden varázsló és boszorkány tudni fogja Angliában.
–  Remélem, hogy hosszú éveket kell majd az Azkabanban töltenie – mondtam ezt inkább csak magamnak, miközben láttam, hogy Mr. Hartell helyet foglal. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy egy-két Wizengamot tagot régi ismerősként üdvözöl, de erre számítani lehetett, most már csak a bizonyítékokra hagyatkozhatunk. De azt hiszem azok többet mondanak minden szónál.

[Like broken mirrorsReflections of an unfamiliar face?]

Like broken mirrors
Reflections of an unfamiliar face?

Miss Irene Liu

(2001. április vége)

d r e s s _ c o d e

A tárgyalások régen mindig is lázba hoztak. Szeretem a szavak erejét, ahogy az emberek nem átkokkal harcolnak és védenek meg másokat, hanem a szavakkal. Szerettem elhinni magamról, hogy erős vagyok, egy jó ügyért harcolva sosem veszíthetek. Talán túlságosan beképzelt , hiú és büszke voltam magamra. Azt hittem mindig én irányítok, azt hittem sosem veszíthetem el az önuralmamat. Végtére is tapasztalatlan kezdőként mindenki így érzi. És aztán jön a pofon. Hibázok és egy ártatlan ember élete szárad az én lelkemen. Talán meg is érdemelem, hogy minden nap hallom az ő fojtogató suttogását, és érzem a vékony ujjainak a szorítását a torkomon.
Hónapokig nem tudtam utána tárgyalásra menni, meg persze nem csak önmagam, hanem az apám miatt, aki keresztbe tett mindenhol, és kitakarított az Minisztériumból a  hibám miatt. De most megint itt vagyok, mert nekem az a dolgom, hogy az igazságot és az embereket védjem. És ettől még az apám akarata sem riaszt vissza. A kezem remegése sem tántorít el.
Mr. Hartell undorító ember, és remélem a tárgyalás végére mindenkinek felnyílik a szeme, és meg fogják látni a többi kiéhezett farkast is a tömegben. Ha csak ennyit sikerül Miss Liuval elérni, hogy Mr. Hartell a társaival az Azkabanba kerüljön, és végre a Minisztérium is jobban megnézi kiket vesz fel, akkor már megérte. Mr. Hartell minden bizonnyal krónikus hazudozó, és talán ő maga is elhiszi saját magáról, hogy ártatlan. Mindig vannak okok, amik miatt ilyenné válik egy ember, de nekem nem az a dolgom, hogy ezeket az okokat kiderítsem, hanem hogy az igazságot szolgáltassak azoknak a nőknek jelenleg, akiknek tönkre tette az életét.
A tárgyalóteremben fürkészem a sötét falakat, amikor megérkezik Miss Liu is.
–  Miss Hardy, az előbb beszéltem odakint Mr. Hartell-el pár szót. Úgy tűnik, hogy még mindig az a meggyőződése, hogy semmi rosszat nem tett. - mondja Miss Liu, miután mellém ér. Csak megingatom a fejem, és sóhajtok egy kicsit.
- Azt hiszem ez egy fajta védekezés mechanizmus lehet a észéről. Így próbálja saját magát felmenteni a tetteinek súlya alól. De azt hiszem ez aligha lesz elegendő ahhoz, hogy ne kerüljön az Azkabanba. - felelek, majd látom, ahogy Mr. Hartell bevonul a tárgyalóterembe. Az, ahogy üdvözölt néhány Winzengamot tagot, nem lep meg. Már elégszer láttam olyat, hogy sokakat megvesztegettek előre, hogy aztán megnyerjék igazságtalanul az ügyet, de balszerencséjükre ezek ellen a bizonyítékok ellen nem lehet szembeszállni.
A tárgyalás rendkívül hosszúra nyúlik, de nem is csoda, elég hosszú bűnlajstromot szedtünk össze Mr. Hartellról Miss Liuval. A férfi továbbra is tagadja, hogy mindenhez köze lett volna, de szerencsére a teremben akadnak olyan bírák, akiknek még a pénzéhsége nem vakította el a józan ítélőképességét. A tárgyalás végére Mr. Hartell már teljesen kifárad, légből kapott magyarázatokkal védekezik, ami egyre jobban maga fölé tereli a viharfelhőket. Bár igyekszik a higgadt látszatot kelteni, mégis olyan, mint aki egyre jobban elveszíti az uralmát a cselekedetei felett. Ez pedig nekünk egyre kedvezőbb. A végére már teljesen kifulladva hajtogatta, hogy ő ártatlan, hogy valaki szereket kevert a kávéjába, hogy nem volt ura a cselekedeteinek, de a szavai mivel hazugságokra épültek egyre jobban ellentmondásossá váltak.
A tárgyalás végén a bíróság elítélte Mr. Hartellt, mint erőszak elkövetőt, gyilkosságban való részvételként és illegális bájital használatáért egészen hosszú évet kap az Azkabanba, a társával együtt. A bíróság pedig most, hogy megkapta a többi nevet is, igazán igyekezhetne ezeknek a végére járni.
- Nagyon hálás vagyok önnek, Miss Liu, hogy segítségemre volt ebben az ügyben. Ön nélkül nem lett volna ilyen eredményes - mondom,miután kilépek a tárgyalóteremből. - Ha bármikor szüksége lenne egy protektorra, akkor szívesen a rendelkezésére állok - teszem hozzá mosolyogva.
Néhány elégedetlen pillantást kapunk néhány embertől, akik távoznak a tárgyalóteremből, de mindig is lesznek olyanok, akik a bűnössel együtt ragaszkodnak annak az ártatlanságához.

Circus

Secrets growing by one, by two
And I thought no way, no way.

outfit

Sosem voltam az a típus aki szeretett beülni tárgyalásokra, sőt egyenesen unalmasnak találtam őket. Inkább a nyomozás volt az én területem, de a jelenlegi ügy súlyossága miatt elkerülhetetlen volt, hogy ne üljek be végül a tárgyalásra is. Mr. Hartell biztosan izgult vagy legalábbis a tettetett magabiztossága engem nem győzött meg. De hát ő ilyen ember volt és sokan bedőltek ennek az álarcnak. Sok naiv nő, de talán most változhatnak a dolgok.
A tárgyalás egyértelműen Miss Hardy terepe volt, egyértelműen tudja melyik bizonyítékot mikor érdemes elővenni, ez pedig nekünk kedvez. Nagyon hosszúnak tűnt ez a nap, de nem is csoda, órákig ültünk a tárgyalóban. Mr. Hartell a végére egyértelműen elfáradt, már nem tudta, hogy mivel védekezzen. Nem is volt sok értelme, a bizonyítékaink sziklaszilárdak voltak.
Igazából én arra is fel voltam készülve, hogy a végén a Winzengamot megkegyelmez neki, mert mégiscsak egy tekintélyes emberről van szó. Persze, az más kérdés, hogy ezt a tekintélyt is mivel építette fel. De meglepő módon mégis nekünk kedvező ítélet született a tárgyalás végén. Mr. Hartell elintézett magának jó pár évet az Azkaban falai között. Ennyit a nagy magabiztosságáról. Azért meglepett, hogy sikerült elérnünk a célunkat, ezek szerint még van remény arra, hogy a Minisztérium is változni szeretne.
–   Nagyon hálás vagyok önnek, Miss Liu, hogy segítségemre volt ebben az ügyben. Ön nélkül nem lett volna ilyen eredményes. Ha bármikor szüksége lenne egy protektorra, akkor szívesen a rendelkezésére állok – mondta Miss Hardy miután kiléptünk a már-már fullasztó tárgyalóteremből.
–  Higgye el, az ön munkája nélkül sem nyertük volna meg ezt az ügyet, Miss Hardy. Örülök, hogy együtt dolgozhattam önnel, ha máskor is aurorra lenne szüksége, keressen nyugodtan – válaszoltam. Tényleg örültem, hogy együtt dolgozhattam Miss Hardy-val, annak meg különösen, hogy meg is nyertük ezt a kényes ügyet. Ez tényleg nagy előrelépés volt a Minisztérium életében és én tényleg reménykedtem benne, hogy ezzel elindítottunk egy folyamatot. Egy olyat, ami által a Minisztérium kiléphet a saját árnyékából és a szervezetet megint komolyan tudják majd venni az egyszerű boszorkányok és varázslók is.
Elköszöntem végül Miss Hardy-ról, talán tényleg lesz még alkalmunk együtt dolgozni, nem tudhattam, hogy milyen ügyekkel keresik majd még meg őt a jövőben. Azonban azt tudtam, hogy bármikor tényleg szívesen dolgoznék vele együtt, hiszen ez az ügy még abban is segített valamennyire, hogy megint egy kicsit jobban szeressem a munkámat.

Köszönöm szépen a játékot!