A Végzősök ünnepe

[Fekete-tó, Roxfort]

Fekete-tó, Roxfort

A Végzősök ünnepe


2004. június 11.
Esmé

Esmé édes naivsága képes volt megmosolyogtatni. Ezt szerettem benne. Bár nem volt nagy a korkülönbség közte és a diákjaim között, vele nem kellett komolynak lennem és a csevegés is egészen ellazított.
- Azt hittem, hogy a puncsban azért van valamennyi gondolva a felnőtt vendégekre. - Felelte, amire már egészen elnevettem magam. Szinte éreztem, hogy a diákok elképedt tekintetettem bámulják az arcomat, mintha csak muszáj lenne.
- Úgy hiszem, jó oka van a tanároknak nem bízni a diákok ártatlanságában. Te is itt tanultál, sejtheted, hogy mennyire érdekelné őket, hogy a felnőtt vendégeknek van kitéve. Mellesleg azt gondolom, hogy egy kellemes estét alkohol nélkül is lehet élvezni. - Feleltem. De éreztem, hogy ez a beszélgetés nem is igazán az alkoholról szól, csak itt akart aludni. Jó ideje ismertünk egymást, nem volt akadálya, hogy a szobámban töltsön egy estét. Ott legalább nem vagyunk a diákok szemei előtt.
- Igazság szerint, maradhatok, ha akarod. A festményeim megvárnak, Felix pedig el lesz egyedül is. Egy éjszakát sokszor töltött már egyedül.
Elmosolyodtam rá enyhén.
Helyes. Örültem neki, hogy így döntött... bár látszott rajta, hogy kicsit még izgul a társaságomban. Pedig velem tényleg nem kellett keresnie a szavakat. Szigorú voltam, de nem vele. Neki azt az oldalamat mutattam, amelyiket senki másnak sem. Letettem a poharamat és már nyújtottam is felé a kezemet. Reméltem, hogy a tánc majd kicsit ellazítja. Bár nem én voltam a legtáncosabb lábú, de a szüleim összejövetelin azért volt alkalmam már kipróbálni magam jó párszor.
- Ez most jó értelemben furcsa vagy rossz értelemben?- Bújt hozzám, ahogy lassan, óvatos léptekkel vezetni kezdtem a tánctéren. Tényleg nem volt jó a ritmusérzékem, de a legtöbb zene csak zajnak tűnt. Magamban mindig klasszikusokat hallgattam, amikkel gyakran felzavartam a növények nyugalmát az üvegházban.
- Rossz. Zajos.
Hát igen. Ha neki tetszett ez, akkor most érezhette a közöttünk húzódó korkülönbséget. Mikor abban a bárban dolgoztam is, még egészen más zenék voltak... igaz, ott nem érdekelt nagyon a ritmus meg semmi sem. Vetkőztem, mert jól fizetett és elég helyes voltam hozzá, hogy senki se érdekeljen, ha nem az igazi a mozgásom. Azóta sok minden változott, a múltamat pedig igyekeztem a legnagyobb titokban tartani. Talán Esmének majd elmesélem egyszer. De nem most. Úgyis csak kinevetne, hogy sztriptízelt az öregember.
- Egyszer elviszlek egy éjszakai szórakozó helyre. Ott fogsz majd érdekes zenéket hallani - tette hozzá.
- És az miért jó...? Ott még ismerkedni sem lehet. Alig hallanánk egymás hangját. - Magyaráztam. Igen-igen, tudom, ez is öregemberes volt, de nem vonzott semmi zaj, semmi túlivás. Ezeket a dolgokat már régen magam alá temettem. Csak most esett el, hogy ez a generációs különbség akár rá is ijeszthet Esmére. Engem nem zavart, bár mivel jóval makacsabb természet voltam nála, kicsit talán túlzottan is nálam volt az irányítás... de azért csak nem akarja az apja korabeli barátját egy fiataloknak való szórakozóhelyre vinni.
- Tudod mit... MONSTRO, MIT ISZIK?! - kiáltottam el magam a szőke fiú után, aki boltadozva távozott egy lánnyal. Őt sajnos nem tudtam kivenni a fiú mellett. - Jó. Tudom. Tudom, majd a többiek elintézik.

Reed



~ set ~

2004. június 11.

          Azt hiszem, most már ideje lenne ellazulnom. Mármint ez egy buli, és azok pont arra vannak kitalálva, hogy ne feszengjen az ember. Nem értem, most miért görcsöltem rá ennyire erre az egészre. Talán azért, mert még mindig félek tőle, hogy elrontok valamit? Nem tudom, de talán ezért emlegetem ezt az alkoholt ennyire nagyon. A fenébe is, Esmé, szedd már össze magad. Nem hiszem, hogy itt bárkitől vagy bármitől is félnem kéne.
          - Úgy hiszem, jó oka van a tanároknak nem bízni a diákok ártatlanságában. Te is itt tanultál, sejtheted, hogy mennyire érdekelné őket, hogy a felnőtt vendégeknek van kitéve. Mellesleg azt gondolom, hogy egy kellemes estét alkohol nélkül is lehet élvezni.
          - Igazad van, itt tanultam. Ismerem a diákok észjárását, és egy-két buliban én is benne voltam. Naiv vagy, ha azt hiszed, hogy a tanári szigor és tiltás ellenére nem isznak majd a diákok alkoholt. Nem lennék meglepődve, ha a puncsodban is lenne egy kevés.
          Persze, lehet hogy tévedek és a diákok azóta szentek lettek, mióta én ide jártam. Mondjuk ezt kétlem elnézve a helyzetet. Az biztos, hogy a gyerekpezsgő nem fog megártani senkinek. Nekem meg főleg nem. De az igaz, és egyre többször tapasztalom, hogy alkohol nélkül is jól érezheti magát az ember. Pont ezért rá is bólintok arra, hogy itt aludjak az iskolában. Nem hiszem, hogy bárkinek is gondot okozna.
          De azért egy táncot nem szeretnék kihagyni. Elvégre a bálok lényege a tánc. A zene viszont nem mindegy. Sok mindent meghatározhat, és ezért elgondolkodtat, ugyanakkor meg is mosolyogtat Reed kijelentése a zenéről. A furcsa dolgok szakértőjeként viszont muszáj rákérdeznem, hogy mégis miért gondolja így.
          - Rossz. Zajos.
          Egy pillanatra kérdőn nézek rá ott a táncparkett közepén, de aztán elmosolyodok. Azt hiszem, megértem őt. De csak egy kicsit. Munka közben én is jobban szeretem a nyugtató és inspiráló zenéket, de azon kívül azért nem gond, ha kicsit zajos.
          - Tudod, a zenék többsége manapság ilyen. De mivel szemmel láthatóan még nem vagy matuzsálem korú, szerintem néha találnál olyat, ami tetszene. Meg aztán a sok különböző hangszerelésnek köszönhetően talán ugyanazt a dalt is kedvelnénk csak más stílusban.
          De mielőtt még végleges véleményt alakítana ki a furcsa, zajos zenéről, szerintem jobb lesz, ha elviszem egy éjszakai szórakozó helyre.
          - És az miért jó? Ott még ismerkedni sem lehet. Alig hallanánk egymás hangját.
          - Oda nem feltétlenül ismerkedni jár az ember. Mármint megismerni valakit még oké, de a komolyabb ismerkedést nem ott fogja megejteni. Én nem ott szoktam. Másrészről viszont nem csak egyféle stílus van ott, szerintem találnál magadnak megfelelő helyet. Egy elég elegáns és magára valamit is adó szórakozó helyen pedig van külön bár rész, ahol nem üvölt a zene.
          Nem fogom őt győzködni. Persze, ha nem akar eljönni, akkor nem fogom rá kényszeríteni. Nem mintha én minden hétvégémet ott tölteném, de néha igenis ki kell kapcsolódni picit. Legfeljebb nem egyformán csináljuk.
          - De akkor majd ha mehetnékem támad, akkor elmegyek Sophie-val vagy valamelyik kollégámmal. Nem akarlak rákényszeríteni. Mielőtt elmegyek majd csinálok egy kis teát és süteményt, meg bekészítek neked egy jó könyvet.
          Heccelem kicsit, de remélem tudja, hogy tényleg semmi sem kötelező, és biztos vagyok benne, hogy lenne olyan elfoglaltság, amit meg én nem értek. Ha megkér biztos elkísérném, de sok hasznomat nem venné. Azt hiszem, kellenek az ilyen események is egy kapcsolatban.
          - Tudod mit… MONSTRO, MIT ISZIK?!
          Pillanatnyi merengésemből a hangja rángat ki, és mindjárt el is mosolyodom. Nos, azt hiszem, megvan az a bárány, aki az egész partit kicsit jobb fényben akarja feltűntetni.
          - Jó. Tudom. Tudom, majd a többiek elintézik
          - Hé, nem várom el, hogy egyik pillanatról a másikra kibújj a bőrödből. Ha ez máshol lenne, akkor biztos nem érteném, hogy miért csináltad, de ez a Roxfort. Ugyan velem töltöd az idődet, de ettől még felelősséggel tartozol a diákok felé.
          Gyorsan adok neki egy csókot. De igaza van, tényleg van itt más tanár, aki innentől intézni tudja az egészet, ha kell. Viszont Reed sem most kezdte a tanítást, biztos vagyok benne, hogy eléggé megedződött már az évek alatt.