Szülészet és gyermekosztály

ღ Napot hoztam ღ

Jasper

(2004. május 6.)

jó időre

fújj meg szél ahol érsz, szép leány megigézz
keserűt, édeset, azt amit csak lehet

Legközelebb nem akarom elbánázni, szeretném ha egyszer Jasper megélné, hogy nem vagyok teljesen reménytelen eset, csak mondjuk még egy kicsit érnem kell hozzá, ami azért remélem lassan megtörténik. Hihetetlen, hogy csak tizenkilenc éves vagyok, és máris felnőttként kell viselkednem, még csak most fejeztem be a sulit, két éve csücsülök az egyetemen és ősz óta vagyok Jasper felesége. Túl gyorsan váltpznak a dolgok, én meg még gyerekfejjel gondolkdom. Ezen változtatnom kell, Jaspert szeretném büszkévé tenni. Majd még úgyis hozok be neki ebédet és meglátogatom. Előbb utóbb majd sikerülni fog, és a főztöm is majd finomabb lesz. Azért jól esik nézni, hogy Jasper elégedetten eszik belőle, bár nem vagyok mesterszakács. Pedig amikor Rose néninél bámultam a tévét, olyan könnyűnek tűnt a főzőműsorban minden. Egy kis ez meg egy kis az, keverem kavarom és kész!
A romantikus kis együttlétübnket persze megzavarja egy szellemnő, akitől a frászt kapom. Eleve muglik közt élve az ember nem szokik hozzá a szellemekhez, csak az olyan ijesztő filmekből láthatta őket, ahol az elmeberke ellen fordultak és hát rosszat csináltak velük. Ezért is tartottam furcsának azt, hogy a Roxfort tele volt velük, a házaink szellemén kívül sok más szellem is volt. Egyszer láttam, ahogy vívott két fickó és az egyiket le is szúrta a másik. Bizarr volt és morbid. Sok dolgot nehezen szoktam meg, pedig már rég nem vagyok gólya.
- Pierre! Hogy tehetted ezt? Héloise! Hogy lophattad el tőlem Pierre-t megint?! - kiált rám, én meg lejjebb csúszok a széken és akartalanul is elszégyellem magam. Hogy szokhata meg ezt Jasper?!
- Ne is foglalkozz vele - legyint Jasper, én meg sóhajtok egyet és rápislogok. Olyan nyugodt olyan menő, olyan bátooor.
- Jól van Pierre, már úgyis az enyém vagy - bólogatok, és a kezdeti sokk után végre el is mosolyodom. - Teljesen elcsábítottalak - húzom ki magam, próbálva valami szexiset kihozni magamból, és megrebegtetem a szempilláim. Jó, biztos béna, de legalább akkor Jasper csak elneveti magát. Imádom, amikor mosolyog.
- És mit csinálsz ma, miután megetettél? - kérdezi, miközben megérinti a lába az enyémet, én meg csak sóhajtok egyet, olyan szerelmesen.
- Hát arra gondoltam, hogy jó feleséged leszek, és mielőtt visszamész a munkába, talán meg is masszírozlak - mondom, bár lehet félreérhető is, de az nem is baj. Persze biztosan jól esne neki, ha megmasszíroznám a vállát. Rose nénit sokat kellett masszíroznom, mert folyton fájt a válla, na meg beleállt a görcs a hátába. Egészen profi vagyok benne. Persze itt nem is csinálhatunk semmi olyat, amit jó lenne csinálni. Mégis csak a munkahelye meg izé, nem kéne, hogy kirúgják, amikor még félig csak tanul az egyetemen.
A lábammal az asztal alatt megsimítom az övét, miközben lassan megeszem az ebédet, és ha Jasper is befejezi, odalépek mögé hogy átkaroljam hátulról, és a nyakába fúrjam egy kicsit az arcom. Finom puszit is lehellek rá, szeretem a kellemes illatát, majd elhúzódva masszírozni kezdem a vállát.
Teljesen ellazítalak, a napod végéig - mondom lelkesen, ahogyan finom mozdulatokkal a vállát nyomkodom, de persze olyan jól esik ez, hogy az ujjaim meg megszemtelenednek, és becsusszannak a köpenye meg a ruhája alá, hogy előlről megsimogassam a csupasz mellkasát. Jasper mellett néha teljesen megrakoncátlanodom, de csak ilyen szédítő hatással van rám, így megint finom csókot lehellek a nyakára, de annyira keveset tudunk együtt lenni kettesben, és ki szeretem használni az alkalmakat, még ha... komolyabban nem is tudunk itt se összebújni.