Kviddics a Javából

Minőség és ár - a jó termék áldozattal jár.
A csúcskategóriás seprűktől kezdve a szezonális újdonságokig minden fellelhető, s ha az ember igazán figyelmes, még lakkjavesztett veteránokra is bukkanhat! Itt aztán nem megy feledésbe semmi sem!
A sportszaküzlet foglalkozik a kviddicshez szükséges minden alap- illetve kiegészítő-felszerelés árusításával, szaktanácsadással.
A Nemzeti Válogatott hivatalos sportüzlete.

[“A Chudley Csúzlik őrzője beszél új könyvéről és oszt autogrammot a "A kviddics a javából" sportszaküzlet-ben! Várjuk Önt és szeretett családját, hogy elsők közt kaparinthassa kezébe a művet és szerzőjének aláírását!”]

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

“A Chudley Csúzlik őrzője beszél új könyvéről és oszt autogrammot a "A kviddics a javából" sportszaküzlet-ben! Várjuk Önt és szeretett családját, hogy elsők közt kaparinthassa kezébe a művet és szerzőjének aláírását!”

Reklámozza az Ezra kezében tartott újság a hírt, melynek képén a fentebb említett csapat őrzője mutat néhány trükköt seprűjén a karikák előterében.
A fiatal összehajtotta az újságot, ahogy belépett az Abszol út már jól ismert sétáló utcájára és meglepetten tap-asztalta, hogy igen csak nagy tömeg gyűlt össze az út kopott kövén, valószínűleg a kviddics játékos kedvéért.
Az ifjú is ezért kelt útra kora reggel, hogy még időben odaérjen a dedikálásra, nehogy olyan tömött sorok várják, aminek köszönhetően az egész napot itt töltheti.
Éppen pihenteti a festést, most pár nap semmit tevés következik, édesapja is arra bíztatta, hogy csavarogjon egy kicsit, járja körbe a természetet vagy látogassa meg a barátait. Jobb program híján, most ezt a könyvdedi-kálást választotta. Sandy-vel sem tudott találkozni, mivel sátorozni volt a családjával, barátai is hasonlóképpen elfoglaltak voltak, családjának tagjai pedig ügyes bajos dolgaikkal voltak elfoglalva.
Az idő kellemes volt, nem volt még olyan meleg, mint előző nap, a kora délelőtti idő elviselhető volt, bár félt attól az ifjú, hogy itt éri a déli időszámítás is.
Az üzlet előtt tömött sor állt, pontosan ahogy várta, azonban nem volt olyan vészes, hogy visszakozzon. Egy óra múlva az útig fog érni a vége, most még legalább a járdán állhat, egy két emberrel beljebb pedig fedél is lesz a feje felett, no nem mintha esőre állna az idő.
Izgatott dizskurálás és nevetgélés, ami megcsapja fülét, orrát bentről a seprű lakkozásához és tisztántartásához való eszközök és a nem messze lévő édességboltból áradó finomságok illatfelhője csiklandozza. Nem zavarta a dolog igazából, kezében ott volt egy műanyagpohárba töltött finom málnás ízesítésű tejhabos latte, ami jelenleg az életet jelentette számára. Ez az egyetlen kávéfajta, amivel az Abszol Út-on kiszolgálják, de ezt is úgy, hogy mindig bátyjának kéri. Csettint a hölgy mindig nyelvével, de nagy unszolásra kiszolgálja Ezrát, aki így nem marad kávé nélkül. Nem túl erős, de jobb, mintha semmivel a kezében várakozna a sorban a sok kviddics bolond és magányos, megkeseredetten szerelmes nő között.
Eddig fel sem tűnt neki, hogy egy a többi embernél alacsonyabb lány áll előtte a sorban. Vannak gyerekek, hallja az üzletből is őket, de ők fiatalabbak és szüleikkel érkeztek, aki pedig előtte van magasságól adódóan saját korosztája lehet, talán iskolabeli, habár így hátulról nem ismeri fel. Végül is hosszú a sor, rengeteg idő van hátra a bejutásig, Ezra pedig megrántotta a vállát, úgy döntött elszórakoztatja magát. Megütögette Theresa vállát, majd amilyen gyorsan lehet kicsit oldalra húzódott és lehajolt, így remélhetőleg a lány első blikkre a mögötte álló hölgyet fogja látni, második szándék után talán a guggoló fiút, kivéve, ha a mögötte lévő néne le nem buktatja, vagy a lány nem elég fürge és átlát a kis trükkön. Ha nem veszi észre, megnézi magának és az alapján dönti el, viccelődik-e még a lánnyal, vagy megadja magát a lebukás kényszeredett színpadán.

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

Micsoda lehetőség! Hihetetlen, hogy pont aznap dedikál a Chudley Csúzlik őrzője, amikor Londonban vagyunk. Na jó, talán egy kicsit hatottam is anyára, hogy ezen a napon jöjjünk a bevásárlásra. Mert neki pont elfogytak a bájital készletei, meg különben is kell apának egy új dísztalár, meg hát Kirának is kell néhány új ruha ("Láttad, mekkorát nőtt a húgod ebben az évben?"). Én meg csak csapódtam, és véletlenül, pont leragadtam a kviddics boltnál.
Habár nem szerettem semmi olyan dolgot, ami apához kapcsolódik, azért a kirakathoz csak odapillantottam, és büszkén láttam, hogy ott van az új seprű modell: a DragonWing Nova. Ezt csak azért kedveltem, mert tudtam, hogy ennek a tervezéséhez apának már nem sok köze volt, a tervezők viszont szívüket-lelküket beleadták.
Mire odaérek, a sor már elég hosszúra nyúlt, úgyhogy kedvetlenül álltam be. Lehet, hogy rám sem kerül a sor. És ha mégis, akkor hogyan legyen? Mondjuk meg a nevemet, hiszen a McCarthy nevet mindenhol ismerik a kviddics világában. Vagy maradjak csak a Tessánál?
Ezen tanakodtam, amikor valaki megkocogtatta a vállamat. Először azt hittem Nora az, az egyik legjobb barátnőm, aki mindig szeretett ilyen dolgokkal megviccelni, de amikor hátrafordultam, senki nem volt ott. Gyanakodva azon, hogy csak beképzeltem az egészet nagy unalmamban visszafordultam, és tovább elmélkedtem azon, hogyan is mutatkozzak be a fickónak.
Aztán megint éreztem a kocogtatást. Akkor már jobban körbenéztem, mert mégis csak kíváncsi voltam, van-e ott ismerős. Volt néhány Roxfortos korú arc, de egyiket sem ismertem, úgyhogy abban maradtam magammal, biztos csak valaki szórakozott velem.
Így a következő alkalommal már nagyon figyeltem, és végre megláttam, ki is a kocogtató úriember.
-Megvagy! - kaptam el a karját, habár ez alkalommal már biztosan ő is úgy tervezte, hogy "lebukjon". - Ismerjük egymást valahonnan? - kérdeztem lazán, mert egy leendő sportriporternek minden helyzetben lazának kell lennie.

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

Theresa nem vette észre első két alkalommal, hogy ő viccelődik vele, bár lazán is kezelte a történteket, ami Ezrának tetszett, vannak, akik magasan hordják az orrukat és fenn akadnának ezen a pihent agyú poénon. Következő kopogtatásra már lassabban guggolt vissza, de a lány olyan gyors volt, hogy szinte a mozdulat pillanatában elkapta az ifjú viccmester karját.
- Megvagy! – kiáltotta, mire Ezra ijedten meredt először karjára, majd a leányzó arcába.
- Ez igen villám, megfogtál. – mosolygott önfeledten, bár azért még vert a szive az ijedtségtől, először az volt a megérzése, hogy egy hatalmas pofonnak lessz kis gazdája, de végül csak a kezét kapták el.
- Ismerjük egymást valahonnan? – jött szinte egyből a kérdés.
Ezra másik, szabad kezével mutatott rá, majd egy pillanatra elbátortalanodott, majd megint egy megjátszott felismerés, majd ismét elkomorodott.
- Hát…hogyne, te vagy a lány, barna hajjal, aki… - erőlködött kicsit, de ő maga is tudta, hogy ebbe bele fog sülni. – Nem hinném. Hacsak, nem a Roxfort diákja vagy. – adta meg magát elnyújtva száját, derűs arckifejezéséből mit sem veszítve.
- Igazából utálom a sorban állást, könnyen elunom magam és gondoltam elszórakoztatom magam kicsit. – válaszolt, mert nem akarta sokáig értelmes válasz nélkül hagyni a lányt. Bár, ahogy ez a mondat elhagyta a száját, rájött, elég undokul hangzik a kifogása, így sebtében hozzátett egy normálisabb verziót.
- Volt egy megérzésem, hogy ismerlek valahonnan és gyanítottam a korosztályból, hogy egy iskolába járunk, így ezért viccelődtem. Jó orrom van az ilyesmikhez. – Mutatta nevetve orra hegyét, mikor a sor megmozdult, igaz alig ment előrébb pár centit, de ez már egy kis reménykedésre adott okot. Ezra mondjuk reménykedik benne, hogy nem válik kellemetlenné a helyzet, bár, igazából ha Theresa csak megfordulna és nem venne róla tudomást, el is lenne intézve a dolog. A legrosszabb eshetőség azonban, hogy olyan csetepatét robbant ki, hogy a fiúnak elvörösödik a feje és beleolvas az alatta lévő járdába.
- Ezra Ellsworth. Örvendek. – közölte mosolygva, majd a még mindig a lány által fogva tartott kezére nézett.
- Kezet nyújtanék, de még mindig nálad van. – mosolygott kedvesen. 

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

- Ez igen villám, megfogtál. – mosolyodott el a srác, amikor elkaptam a kezét. Meg is lepődött, milyen gyors vagyok. Mondjuk még én magam is meglepődtem, hogy sikerült elkapnom a kezét. Egy pár évvel lehetett idősebb nálam. Tuti Roxfortos volt, mert hát hova máshova járhatott volna, de nem hiszem, hogy valaha beszéltünk volna akár csak egy szót is.
Próbálta kimenteni magát a kínos szituációból, habár nem is volt annyira kínos az egész. Viccelődött, aztán lebukott, de lazán vettük mindketten. Nem zavart igazán, hogy én voltam a tréfájának az alanya, mert én is unatkoztam a sorban állás közben.
Hamar kiderült, hogy ő is hasonlóan gondolkodott, mint én - valószínűleg egy iskolába járunk.
-Akkor ezek szerint te is Roxfortos vagy. Hova máshova is járhatnál? - forgattam a szemem.
- Ezra Ellsworth. Örvendek. - mutatkozott be, majd a kezére nézett, amit még mindig fogva tartottam. Zavartan engedtem el a kezét, nem akartam ennyire hosszú ideig fogni, csak belemerültem a beszélgetésbe.
-Bocs. - nevettem kényszeredetten, hogy ne legyen kínos a szitu mindkettőnknek. - Tessa McCarthy vagyok.
Ha egy kicsit járatos volt a kviddicsben - és miért ne lett volna az, ha ebben a sorban állt -, akkor hallhatta már a családunk nevét. Azért a seprűink elég híresek voltak, és a sporthírekben apám elég gyakran feltűnt, hogy éppen készült megkötni az év üzletét az Appleby Arrows-zal.
-A Csúzliknak szurkolsz? - kérdeztem az ajtó felé mutatva, ahova egy lépéssel közelebb léphettünk végre. Én nem voltam nagy rajongó. Amikor erre rákérdezett, azt válaszoltam:
-Én igazából a kviddicsért vagyok oda. Kiskorom óta. De azt hiszem, ez családi ártalom. - vontam meg a vállam.
Ah, olyan régen voltam egy jó kviddics meccsen. Mármint egy olyanon, amit nem az iskolatársaim vívtak, hanem akik tényleg, úgy igazán tudtak játszani.
-Te játszol valamilyen poszton? A házad csapatában esetleg? - Ez egy jó puhatolózás is volt afelé, hogy Ezra melyik ház tagja. Azért sejtettem, hogy nem Mardekáros, nekik nincs ilyen jó humorérzékük. És Griffendéles sem lehetett, mert akkor azért már láttam volna korábban...
-Szóval, mik a terveid a következő, nagyjából másfél órára? - néztem végig a soron. - Én azért szurkolok, hogy kerüljek sorra, mielőtt anyámék elunják a vásárlást a húgommal. Mondjuk szerencsére a húgom NAGYON sokáig tud vásárolgatni. - A nagyont tényleg megnyomom. A kicsi hugicám igazán bele tud merülni a vásárlásba. Talán ez volt az egyetlen számomra pozitív tulajdonsága. Ilyenkor anya figyelme teljesen az övé volt, én meg azt csinálhattam, amit akartam: például sorban állhattam egy autogramért és pár kérdésért.

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

Tessa is felismerte, ugyan melyik másik iskolába lenne érdemes járni, mint a Roxfort-ba, persze vannak más varázsiskolák, dehát ezen a környéken az a legtutibb, legalábbis Ezra mindig is így gondolta, habár a francia iskola tanulólánykáiért biztos oda lenne. Sokáig reménykedett is egy cserediák program keretein belüli iskolaváltásról, de sajnos fel sem merült ilyen lehetőség, bár a tanárok meg is hiusíthották volna tervét. Habár a jegyei és a szorgalma kivételes, a magatartása javíthatatlan és a Roxfort hírnevét a földdel tette volna egyenlővé viselkedésével.
A sorban egyébként duruzsoltak az emberek, fiatalok és idősebb hölgyek egyaránt kíváncsiak voltak a csúszlik nagy reménységére, habár utóbbi inkább megjelenéséért és kinézetéért rajongott, ami nem is csoda, szemrevaló példány volt, az előttük álló hölgytársaság szerint legalább is.
- Akkor ezek szerint te is Roxfortos vagy. Hova máshova is járhatnál? – forgatta szemeit, mire Ezra felnevetett.
- Pontosan, nincs is murisabb hely a világon. – kontrázott rá, mikor Tessa egy Bocsi kiejtése mellett elengedte eddig fogvatartott kezét.
- Tessa McCarthy vagyok. – mutatkozott be a lány, mire Ezra felkapta a fejét és hunyorogva hajolt közelebb beszélgetőpartneréhez. – McCarthy? – kérdezett vissza a fiú, majd állára tette kezét és visszább húzódott.
- A DragonWing seprű gyártó családjából? Ami majdnem olyan megbízható, mint a Nimbusz és majdnem olyan gyors, mint a Tűzvillám? – ismételte a seprű hivatalos mottóját, miközben kezeivel két pisztolyt formálva mutatott Tessára, bizony most elkapta.
- Ha most csinálnánk egy fotót, az celebfotó lenne? A búlvárlapok összeboronálnának minket, ha meglátnának? Nem is, csak símán elkiáltom magam, hogy ki vagy, itt a bolt előtt. – mosolygott kajánul Ezra, majd közelebb hajolt Tessához. – A kezemben van Miss McCarthy. – rebegtette idétlenül szempilláit, majd függetlenül a reakciótól ismét hátrébb lépett próbálván bohóckodásával fenntartani azért a lány magánszféráját.
- Csak vicceltem, ne aggódj, nem köplek be. Szívemre venném, ha miattam elrabolnának és váltságdíjjal adnának csak haza, mondjuk néhány új minusszal. – mutatta saját kezén, hogy eltünedezik a mutate és a hüvelykujja.
- A Csúzliknak szurkolsz? – kérdezte végül, mire Ezra legyintett.
- Dehogy! Az Appleby Arrows-nak. Van a címerükön valami egészen művészi, valami megfoghatatlan. – magyarázta kezeivel kihangsúlyozva válaszát és értékelését, habár már amolyan olasz stílusban ismét kezdett túlzásba esni az artikulázással.
- Én igazából a kviddicsért vagyok oda. Kiskorom óta. De azt hiszem, ez családi ártalom. – válaszolta meg még azelőtt a fiú kérdését, hogy feltehette volna, habár jól gondolta, ez let volna a célja.
- Akkor nincs kedvenc csapat. Jó ötlet, mert így nem is tudnak ugratni az ellenszurkolók. – mutatott rá az ifjú, majd a következő kérdésére ismét hátrahökölt.
- Neeeem, nem játszom, nézni is csak azért szoktam, mert szeretek rá fogadni a cimboráimmal. – magyarázta, majd leesett neki a tantusz, igazából, teljesen furan jön le az, hogy itt van a hosszú sorban, miközben nem is Csúzli szurkoló és nem is játsza, se nem nézni a kviddicset.
- Nos, amiért itt vagyok, hát az azért van, mert a kedvenc hobbim, a festészet, és sokszor szünetet kell tartanom tudod, ilyenkor pedig általában olyan helyekre megyek, ami kiragad a konfrontzónámból. – válaszolta mosolyogva, bár hiába vetette be legkedvesebb tekintetét, Tessa biztos hülyének nézi.
- Ilyenkor ráerőlteted az agyadra és a szemeidre, hogy más megvilágításban figyeljék meg a dolgokat, jelen esetben hobbit. Teszem fel, szoktál táncolva énekelni mondjuk a szabadban? Ha már valamiben elfáradtál és kell egy kis hatászünet, hogy jobban tudj koncentrállni, próbáld ki. – tette hozzá.
-Szóval, mik a terveid a következő, nagyjából másfél órára? - néztem végig a soron. - Én azért szurkolok, hogy kerüljek sorra, mielőtt anyámék elunják a vásárlást a húgommal. Mondjuk szerencsére a húgom NAGYON sokáig tud vásárolgatni. – mesélte nagy kedvvel és amennyire megnyújtotta a nagyon szót, Ezra szinte érezte is annak súlyát.
- Nos, szeretném eltölteni kellemesen ezt a kis időt, bár lehet akkor a húgod megérkezésére állítom be a távozás időzítőjét, még azért rá kíváncsi vagyok. – nevetett huncut módon.
- Melyik a házad? – kérdezte végül kicsit puhatolózva, bár jobban esett neki kicsit tréfálkozni és nevetgélni a lánnyal, de az illem úgy diktálja, hogyha már feltartja, akkor csak kérdezzen róla pár dolgot.
- Lassan akkor már te is a továbbtanuláson gondolkozol, mit a terveid? – faggatta tovább.

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

Ezra szerint nincs murisabb hely a Roxfortnál. Én mondjuk nem én fogalmaznék, de maradhatunk ennél is felőlem. Persze a nevem hallatán, ő rögtön asszociál a DragonWingekre, én meg csak elhúzom a számat a kritikák idézése miatt.
-Megbízhatóbb, mint a Nimbuszok, és gyorsabbak, mint a Tűzvillámok. Nem véletlenül rendelt belőle több csapat is, köztük a Csúzlik. De jobban örülnék, ha inkább a Furkász Firkász miatt ismernél. Nem olvasod a Roxfort legkirályabb újságját? - teszem fel a kérdést szemrehányón. Csak viccelek, a Furkászt mindenki ismeri, maximum nem olvassák, és nem beszélnek róla. De a lányokkal egész jó újságot dobtunk össze, szóval talán egy kicsit legalább sikeres is.
- Ha most csinálnánk egy fotót, az celebfotó lenne? A bulvárlapok összeboronálnának minket, ha meglátnának? Nem is, csak simán elkiáltom magam, hogy ki vagy, itt a bolt előtt. A kezemben van Miss McCarthy.
A szemem forgatom, tudom, hogy csak viccel, de valójában ebbe még sose gondoltam bele. Tényleg híresek lennénk. A varázsló körökben biztosan ismerik a nevünket. Ami inkább apám neve. Nekem nagyjából semmi közöm nincs a seprűkhöz. Pedig kiskoromban még seprűket akartam tervezni. De aztán szembejött az újságírás...
-Nem vagyok én olyan érdekes, Mr. Ellsworth. - bököm meg a mellkasát. Aztán, amikor még az elrablásom is előkerül, vigyorogva rázom a fejem. - Apám hamarabb fizetne váltságdíjat a legújabb DragonWing prototípusáért, mint értem. Sőt, talán még azért fizetne, hogy raboljanak el. - nevetek.
Na jó, talán odaáig nem süllyedne. De csak azért, mert az mégis milyen fényt vetne rá. Talán a bátyám lebeszélné róla, meg jobb belátásra térítené. Lehet, hogy már meg is kellett tennie?
Inkább a kviddicsre terelem a szót, végülis ezért vagyunk itt.
Ezra Appleby Arrows szurkoló, de meglepő az érve mellettük. A címerük tetszik neki. Gyorsan felidézem a címert, és el kell ismernem, tényleg igazán művészi.
-Áh, szoktál fogadni? - csillan fel a szemem. - A legjobb embert találtad meg a sorban. Én is szívesen dobok fel pár galleont egy-egy meccsre. Majd keress meg a Roxfortban, és fogadhatunk egy-egy meccsre.
Megtudom, hogy Ezra szeret festeni, és ő csak pihenni jött ki az Abszol útra. Vajon itt lakik vagy csak idehoppanált? Vagy londoni, és bármikor idejöhet. Mindig irigyeltem azokat, akik csak úgy hipp-hopp Londonban tudtak teremni. Nekem ez még nem lehetséges. De alig várom már, hogy letehessem a hoppanálási vizsgát, és jöhessek-mehessek ahogy a kedvem tartja.
-Londonban laktok? - kérdezem Ezrától. - Én az újságot tervezgetem, ha ki akarok kapcsolni. Valójában ez a célom is, előbb-utóbb újságíró szeretnék lenni. Ha lehet, akkor sportújságíró. Kviddics, varázslósakk, köpkő, részemről bármi jöhet. De persze ez hosszú folyamat, először be kell jutnom egy újsághoz.
-Egyébként Griffendéles vagyok. Most leszek ötödéves. És te? - Majd a továbbtanulásról kérdez. - Igen, apám biztosan szeretné, ha egyetemre mennék, de én inkább a Próféta gyakornoki programjába szeretnék bekerülni. Nem tudom, hogyan lesz, de van még pár évem meggyőzni a szüleimet arról, hogy én ezt szeretném. Ezért is vágtam bele a Furkász Firkászba. Te a festészettel szeretnél foglalkozni vagy vannak más terveid is?

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

Theresa látszólag nem örült, hogy a seprűjükkel viccelődött, így gyorsan bűnánó arcot felvéve nézett rá és le is csapott volna a következő lehetőségre, amit mondott, legalábbis a témaváltásra, de sajnos Ezra egy másik kriptonitját hozta fel, ugyanis Ezra nem szívesen olvas újságokat. Bárcsak lenne művészettel foglalkozó napilap, vagy legalább csajokról szóló hírverés.
- Hát hogyne ismerném.– mutatott rá játékosan, de aztán egyből lelohadt a mosolya és sóhajtva egy nagyot mostmár elővette a nagy boci szemeket.
- De sajnos nem szoktam újságokat olvasni. – vallotta be minimális sajnálattal arcán, de egyből próbálta javítani a helyzetet és felragyogott az arca.
- Azonban gratulálok, komoly dolog lehet egy ilyen nagynevű újság szerkesztése. Izgalmasnak tűnik. – mosolygott bizakodóan, remélve, hogy ezzel kicsit enyhítette azt a kellemetlen zavart, amit igazából akaratlanul okozott.
- Nem vagyok én olyan érdekes, Mr. Ellsworth. – bökte mellkason a fiút. - Apám hamarabb fizetne váltságdíjat a legújabb DragonWing prototípusáért, mint értem. Sőt, talán még azért fizetne, hogy raboljanak el. – mesélte nevetve, bár ez az ifjúnak inkább szomorú dolognak tűnt.
- Sajnálom. – mondta elkomorodva Ezra, majd a lány vállára tette kezét. – Hiszem, hogy ez nem így van, biztos szeret téged. – tette hozzá, majd gyorsan levette mancsát a lányról, nehogy az tolakodásnak vegye.
Mikor témát vált, természetesen hálásan megy vele, nem akarta elrontani a hangulatot, de ha családon belül valakinek gondja van, azon nem szeret viccelődni, nem is tudna.
- A legjobb embert találtad meg a sorban. Én is szívesen dobok fel pár galleont egy-egy meccsre. Majd keress meg a Roxfortban, és fogadhatunk egy-egy meccsre. – csillant fel a szeme Tessának, mire Ezra csak legyintett.
- Hogy nézne ki, ha megkopasztanék egy lányt? Aztán még engem raboltatnak el. – mosolygott rámutatva a lányra, de végül bólintott. – Rendben Miss McCarthy, szívesen fogadok majd önnel és szabadítom meg némi galleontól, ha az nagyon húzza a zsebeit. – nevetett eljátszva, hogy pörgeti kezéből a tallérokat.
-Londonban laktok? - kérdezte Ezrától. - Én az újságot tervezgetem, ha ki akarok kapcsolni. Valójában ez a célom is, előbb-utóbb újságíró szeretnék lenni. Ha lehet, akkor sportújságíró. Kviddics, varázslósakk, köpkő, részemről bármi jöhet. De persze ez hosszú folyamat, először be kell jutnom egy újsághoz. - magyarázta lelkesen.
- Neeeem, Manchesterben élek a családommal, 1 óra ide muglijárművel. – magyarázta kifelé mutatva igazából, mint ha az Abszolút-on kívül várná valami autó, de igazából tömegközlekedéssel jött.
-Egyébként Griffendéles vagyok. Most leszek ötödéves. És te?
- Igen, apám biztosan szeretné, ha egyetemre mennék, de én inkább a Próféta gyakornoki programjába szeretnék bekerülni. Nem tudom, hogyan lesz, de van még pár évem meggyőzni a szüleimet arról, hogy én ezt szeretném. Ezért is vágtam bele a Furkász Firkászba. Te a festészettel szeretnél foglalkozni vagy vannak más terveid is?
- Hugrabug. Én kérlek vagy Festő leszek vagy pedig Auror. Attól félek, hogy a mágusvilágban nem nagyon lehet már a művészetekből megélni és így lehet hogy az Aurorkodás mellett fogok festeni. Még elmélkedem, van két évem. – mosolygott félszegen, nem igazán önfeledten, inkább, mint akit ez a dolog nyomaszt egy kicsit.
Már éppen visszakérdezett a fiú Tessa felé jövőjét illetően, mikor az előttük lévő sorban néhányan elkezdtek fennhangon pusmogni. Ezra próbálta nyújtani a nyakát, hátha lát valamit vagy meghallhatja, mi folyik odabenn, de nem kellett sokáig keresgélni a felbojdulás okát, ugyanis egy Csúzli mezbe öltözött alak rontott ki az épületből.
- A díjam! Az év legjobb Örzője díja! Valaki ellopta! – kiáltotta igazi félelmet és aggodalmat mutatva arcán, majd olyan vádlón nézett végig a tömegen, szinte mindenki bűnösnek érezhette magát. Közben a tömeg megörült a sztárnak, de hangulatát észrevévfe mindenki elhalult, csak csendben éltették őt. Ekkor ért mellé a bolt tulajdonosa, akinek egyől megragadta a grabancát és ráncigálni kezdte.
- Ha nem kerül elő a díjam, nem folytatom a dedikálást. Szerezze vissza! – kiáltotta kétségbeesetten, mire a tulajdonos is feldúlt állapotban intette nyugalomra a játékost.
- Azta, egy díj miatt ekkora műsort csapni. – vakarta meg csendben az állát Ezra, majd Tessa felé fordult.
- Megkeressük? – kérdezte mosolyogva. – Biztos nem jutott ki a tolvaj, az feltünt volna. – lépett ki a tömegből.

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

Ezráról hamar kiderül, hogy nem olvassa a Furkászt, ami kicsit sérti az önérzetemet. Az az újság igenis jó, minőségi lap, nem adunk holmi pletykákra, csak az igazságot írjuk meg. Komoly munkánk van benne, a Roxfort diákjainak és tanárainak írjuk, és igazán beleolvashatna néha mindenki.
-Pedig igazán jó riportokat szoktam írni a kviddics meccsekről. Legalább a sport részébe nézz bele egyszer, mert a kviddicsről szeretek írni. Meg nézni. Meg fogadni rá. - mondtam, egyre lelkesebben.
Ezra is szeret fogadni, ez a későbbi beszélgetésünkből kiderül. Azt csak hiszi, hogy könnyedén meg tud kopasztani. De azt nem tudja, hogy én adom az oddsokat a fogadásokhoz.
- A Roxfortban én vagyok a kviddics szakértője. - mondom a srácnak. - Szóval meglátjuk, milyen irányban is cserélnek majd gazdát azok a galleonok.
Amikor felveti, hogy muglijárművel érkezett, én meglepetten pillantok rá:
-Olyan autóval vagy mi a neve? Azzal jöttél? - kérdem meglepetten. - Mi szinte csak hoppanálva vagy Hop-porral utazunk. Na meg persze rövidebb távokon seprűvel. De azért azt még apa is elismeri, hogy hosszú távon gyorsabb, és kényelmesebb a hoppanálás.
Aztán Ezra elmeséli, hogy festő szeretne lenni.
-Ó, nem is gondolnád mekkora kereslet van a festőkre. Az olyan családoknál, mint a miénk is, alap, hogy legyen mindenkiről egy festmény. Na meg a termek díszítése. És az ilyen-olyan alkalmakra festett egyéb képek. Szóval hidd el, rejlik ebben lehetőség.
Amíg beszélek, valami történik előttünk a sorban. Nyüzsgés, kiabálás, lökdösődés kezdődik, aztán megjelenik a Csúzlik őrzője, és láthatóak elég zaklatott állapotban van:
- A díjam! Az év legjobb Örzője díja! Valaki ellopta! - kiabálta, én meg aggódva nézek rá. Vagyis inkább magam miatt aggódom, lehet, hogy teljesen feleslegesen ment el az időm? Habár annyira nem, mert megismertem Ezrát, aki tök jófej, és még a kviddicset is kedveli. De hát azért mégis csak emiatt a fickó miatt vagyok itt.
- Azta, egy díj miatt ekkora műsort csapni. Megkeressük? - kérdezi tőlem Ezra, és griffendéles szívem nagyot dobbant. Naná, kaland és bátorság, ez való nekem! Ezra már el is indult, én meg követtem, feladva a közel sem olyan jó helyemet a sorban. Elég nagy volt a zűrzavar a boltban, mindenki, aki már benn volt vagy kiabált, vagy a díjat kereste. Mi meg elég kicsik, és gyerekek voltunk ahhoz, hogy ne foglalkozzanak velünk.
-Szerintem csak leesett vagy ilyesmi. - mondom halkan Ezrának. Azt akartam, hogy mi találjuk meg, ne valaki más. Azt akarom, hogy legyünk a hősök, hogy egy kviddics játékos megjegyezzen, talán még hálás is legyen nekem.
Ezért odaosonunk az asztalhoz, ahol eddig dedikált, és észreveszem az aranyozott tollat, amivel az aláírását odafirkantotta a könyvbe.
-Azta, micsoda fényűzés. És még arról panaszkodnak, hogy nem fizetik meg őket. - morgom, és körbenézek, de egyelőre sehol nem találom a díjat.
-Te tudod mit is kell keresni pontosan? - kérdezem Ezrától.

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

Úgy tűnik Tessa kicsit a lelkére vette, hogy Ezra nem olvassa az általa társszerkesztett újságot. Kicsit el is kámpic-sorodik.
- Pedig igazán jó riportokat szoktam írni a kviddics meccsekről. Legalább a sport részébe nézz bele egyszer, mert a kviddicsről szeretek írni. Meg nézni. Meg fogadni rá. – magyarázta, mire a fiú hangulata mégjobban lehervadt, majd egy nagy sóhaj kíséretében adta meg magát.
- Rendben, a jövőben követni fogom. – válaszolt egy bíztató mosoly kíséretében.
- Rendhagyó módon gyűjtöd az olvasókat. – nevetett fel végül próbálván megtörni a kellemetlenné váló témát.
A fogadásról szóló cukkolásának is meg let az eredménye, makacs egy lány, azt a fiúnak is meg kell hagyni.
- A Roxfortban én vagyok a kviddics szakértője. – mondta Ezrának. - Szóval meglátjuk, milyen irányban is cserélnek majd gazdát azok a galleonok. – tette hozzá, végül választ sem várva vagy csak egyszerűen jelezve, hogy lezárta a témát, Ezra pénzét kegyetlenül el fogja csaklizni, a muglijárművekre tért ki újra.
- Nem, busszal. Tudod, szeretem az egyszerű dolgokat, szeretek utazni, mert egy Festő nem csak a vászon előtt alkot. Mindig jár az elméjében lévő ecset, ahogy meglátja a fákat, az eget, a tájat. – emelte magasba a tekintetét, ahogy eszébe jutott az ideút.
-Ó, nem is gondolnád mekkora kereslet van a festőkre. Az olyan családoknál, mint a miénk is, alap, hogy legyen min-denkiről egy festmény. Na meg a termek díszítése. És az ilyen-olyan alkalmakra festett egyéb képek. Szóval hidd el, rejlik ebben lehetőség. – vetette fel a lány, mire Ezra kicsit elmosolyodott, majd elégedetten bólintott jelezve, hogy talán igaza lehet.
- Az a baj, hogy még ha tegyük fel hónapokon keresztül is érkeznek megrendelések, mi lesz, ha utána hónapokig nem? – vakarta meg feje búbját, majd legyintett. – De hagyjuk is, majd eldöl mi lesz végül.
Közben már kviddicsjátékos hisztije átjárta a tömeg hangulatát, Ezra is szinte olyan hévvel kereste, hogy, mintha a saját kupája tűnt volna el. Hozzá kell tenni ondjuk, hogy annyira nem vágyik az aláírására, sem a jelenlétére, de kedvet ka-pott egy kis nyomozásra, ha már így alakult és kalandossá vált ez a sorban állás, jobb lessz kihozni belőle a legtöbbet.
A boltba beljebb lépve vette észre a fiú Tessa intésére, hogy nem csak a díja, de még a tolla is aranyból van. Nyelvével csettintett egyet, ezzel jelezve, igazat ad a lánynak véleményére, miszerint a kviddics játékosok enyhén túl vannak fizetve.
-  Te tudod mit is kell keresni pontosan? – kérdezte végül Ezrát.
-  Gondolom valami serlegfélét, amin vagy póznák vannak vagy egy repülő manus. Szóval nem, nem tudom pontosan. – tárta szét kezeit mosolyogva, majd közelebb lépett ő is az asztalhoz.
- Ha leesik, akkor az feltűnt volna valakinek, ha pedig elemelik akkor szintén. Valaminek történnie kellett, hogy a fel-fordulás közepette a tolvaj vagy valaki lépni tudjon. – fordult oda Ezra, felvéve egy igen csak érdekes arckifejezést, miközben állát dörzsölgette.
-  Fenntről valami dobbanás volt, akkor vihették el. – sutyorogtak össze a tulaj és az őrző elsétálva a nyomozó páros mellett.
- Érdekes. – dörzsölte állát Ezra Tessára tekintve.

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

Úgy tűnt, sikerült meggyőznöm Ezrát, hogy olvassa az újságunkat, még ha kicsit nyomulósnak is tűntem az ajánlgatással. De hát muszáj volt olvasókat gyűjtenünk, mert akármennyire is népszerű volt az újság, sok munkánk volt benne, és nem akartunk feleslegesen dolgozni. Habár a szerkesztőség kicsi volt, de baráti, sőt már-már családi légkör uralkodott. Lassan már túl jól ismertünk mindenkit, megosztottuk egymással az örömünket és bánatunkat.
Hiányoztak. Sajnos még több, mint egy hónap vissza volt a nyárból, de én már vágytam vissza. Milyen hülye gyerek vágyik vissza a suliba? Ja, az, akit kevésbé kedvel a családja, mint a barátai.
Ezrát próbáltam bátorítani, hogy igenis megéri festőnek menni, habár azért tényleg nem volt olyan nagy kereslet rájuk. Sok-sok meló, és utánajárás, na meg kapcsolatok kellettek hozzá. Komoly kapcsolatok. De megfogadtam, hogy ha egyszer Ezra odakerül, segítek neki. Jófejnek tűnt.
Aztán elkezdődött ez a díj-keresés mizéria. Nekem lassan lejárt a szabadidőm, ha pedig nem végzek időben anyám tuti kirángat a sorból. Viszont, ha megtaláljuk azt a díjat, akkor lehetünk mi a hősök, és talán még pár extra, kedves szót is kaphattunk a kviddics sztártól. Így lelkesen vetettem bele magam Ezrával együtt a kutatásba.
-  Gondolom valami serlegfélét, amin vagy póznák vannak vagy egy repülő manus. Szóval nem, nem tudom pontosan. - válaszolta a kérdésemre, hogy mit is keresünk pontosan. Na én is pont ennyit tudtam erről a díjról, amit keresnünk kellett. De hát csak nem lehetett annyira hétköznapi darab.
 - Fenntről valami dobbanás volt, akkor vihették el. - mondta a könyvesbolt tulaja mellettünk ellépdelve. A tekintetem felfelé vándorolt, aztán körbe és megláttam egy lépcsőt:
-Nézzünk körül odafenn! - suttogtam Ezrának, és már indultam is felfelé. A lépcsőn felérve egy raktárszerű helyiséget találtunk. Mindenhol könyvek voltak. Egyik-másik sarokban még meg is mozdult valami.
-Remélem azok csak könyvek. - morogtam, az egyik ilyen mozgás után. - Nézzünk körbe. Enyém az az oldal. - mutattam a kevésbé mozgékony irányba. Mindenhol csak por volt, sportolói díj nem. De még csak senkit és semmit sem találtam, ami arra utalt volna, hogy volt itt valaki.
-Te találtál valamit, Ezra? - kérdeztem tőle kíváncsian.

Kviddics mentőakció



2003 július 15

Theresa

Ezra óvatos elánnal indult el Thessa után a lépcsők irányába, meglepődött, mikor gond nélkül felengedték őket és még csak a lefelé jövő köpenyes urak sem szóltak semmit. Nyilván, ha ők nem találtak odafenn semmit, Ezráék sem fognak, de nem akarta letörni oknyomozó reporter kollegináját, ezért követte, mint Watson tette Sherlockkal valami mugli nyo-mozós regényben, amit egyszer édesapjától kapott.
-  Remélem azok csak könyvek. – morogra a lány.
-  Nemrég voltak fenn mások is, nem hiszem, hogy azóta előkerült valami rémisztő. – magyarázta a fiú, de lehet inkább csak magát próbálta ezzel nyugtatni. Nem igen tudta igazából, mi támadhatná meg egy köynvtár emeleti tároló részében, de sosem lehet tudni, mi vár itt a gyanútlan oknyomozóriporter hölgyre és segédjére Ezra Watsonra.
Míg Thessa az általa kipécézett irány felé fordult, addig Ezra a másik iráyban nézelődött, bár eredménytelenül, ez lehetett épp oly rossz, mint amennyire jó is. Már éppen visszafordult volna, mikor az asztal szélén egy tintatartón akadt meg a szeme, ami foltos volt a kifolyt tintától, de nem csak maga a tartó alkal-matosság volt koszos, végigfolyt az asztalon is. Követve a nyomot, a földre vezetnek, egyenesen a parketta irányába, ahol nagyobb foltban látszódott az anyag.
-Te találtál valamit, Ezra? - kérdezte letörpítve a közöttük lévő távolságot.
- Találtam valami furcsát, azt hiszem. – szólt a fiú olyan hallkan, amennyire csak lehetséges. Reméli Thessa nem veszett el túlságosan, vagy nem let semmi baja, igen csak csendben keresgéltek, bár Ezra furcsállta azt is, hogy azóta még nem jött fel senki.
-  Tintafoltnak tűnik és van itt egy nagyobb repedés a padlón. Hova folyhat? – kérdezte Ezra közelebb hajolva.
-  Pont az asztal fölé, ahol dedikáltak! – nézett rá végül a tinédzser a lányra. Kíváncsi volt eszébe jut-e neki erről valami, rengeteg dolog fordult meg hirtelen a fejében, de szeretné, ha a nálánál tapasztaltabb Thessa mondja ki az első ötletet. 

[amatőr]

Hajrá Csúzlik!


outfit

2003. július 15.

Nem volt nehéz dolgunk, hogy feljussunk az emeletre. Igazából senki nem foglalkozott két tinédzser gyerekkel, akik a boltban mászkáltak. Mondjuk figyelhettek volna jobban is, és akkor talán nem tűnik el a díj.
Ahogy mentünk felfelé, azon gondolkodtam, hogy igencsak ínyemre van ez a kis nyomozás. Ezra jófejnek tűnt, és úgy látszott, ő is izgatott, hogy sikerrel végződjön a nyomozásunk.
Mindenesetre, amikor felértünk a padlásszerű helyiségbe, és körülnéztünk kissé kirázott a hideg. Itt-ott megmozdult valami, én meg csak reméltem, hogy nem valami veszélyes. Simán lehetett valami vagy valaki olyan, aki a felnőtt varázslókra nem mert rátámadni, de az olyan amatőr nyomozókra, mint mi igen. A koncert óta nem voltam biztos magamban, a varázserőmben. Láttam, mire képes egy felnőtt varázsló, én pedig még nagyon messze álltam attól. Így inkább kerültem minden varázslással kapcsolatos dolgot, főleg úgy, hogy nem is szabadott a Roxforton kívül varázsolnunk.
- Találtam valami furcsát, azt hiszem. - mondta Ezra, amikor rákérdeztem, hogy mi van arrafelé, ahol ő néz körbe.
- Remélem nem furmászméz... - morogtam inkább csak magamnak, miközben Ezra felé tartottam. Annál inkább meglepődtem, amikor megláttam, hogy egy lyuk van a padlón, és tinta folyik lefelé.
-Nahát... - motyogtam. - Ez érdekes. - Ahogy jobban megnéztem, láttam, hogy a tinta teljesen logikátlan irányba folyik, mintha direkt a rés felé irányították volna. Az pedig a dedikáló asztal felett volt.
-Talán a figyelemelterelés volt a cél. Valaki idevarázsolta a tintát, ami megzavarta a dedikálást. Biztos a fickó menő cuccára folyt a tinta és kiverte a hisztit. Közben pedig ellophatták a díját. Talán azzal akarták megzsarolni, ha már semmi kompromittálót nem találtak róla. - mondtam el az elméletemet Ezrának.
Végül abban maradtunk, hogy itt fenn már nincs több látnivaló, ezért elindultunk visszafelé. A lépcsőn lefelé haladva már láttuk, hogy a kviddicsjátékos újra az asztalnál áll. Körülötte egy csomó újságíró állt, és néhány fényképész kattogtatta munkaeszközét. A férfi kezében pedig ott volt a díj, amit érzelmesen nézegetett, majdnem a könnye is kicsordult.
-Hát... azt hiszem, erről most lecsúsztunk. - pillantottam vissza Ezrára. Közben megláttam anyámat és a húgomat, akik éppen engem kerestek a tömegben.
-Viszont, ha megbocsátasz, nekem most mennem kell. Anyáék már keresnek. Egy élmény volt ez a nyomozás, Ezra. A Roxfortban találkozunk! - intettem felé. - Ha fogadni akarsz, keress meg. - kacsintottam még rá, és gyorsan eltűntem a tömegben, hogy aztán meglepetésszerűen toppanjak anyámék elé.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!