Furkász-lyuk

Szerkesztőségi értekezlet - Vol. 1.


outfit

2003. szeptember 03.

Újra itt voltunk, a Furkász-lyukban! Örömmel néztem végig a kicsi, de lelkes szerkesztőgárdán, és örömmel tapasztaltam, hogy több új arc is helyet foglalt közöttünk. Amit a legjobban szerettem, hogy vegyes csapat voltunk, itt nem számított, hogy valaki Griffendéles, Mardekáros, Hollóhátas vagy Hugrabugos. Itt mindenki egyenlő volt, és egyáltalán nem volt fontos, hogy főszerkesztő, újságíró vagy fényképész, ugyanúgy előállhatott új ötlettel.
Amikor mindenki megérkezett, és mindenkinek a kezébe nyomtunk egy kávét, kakaót vagy sütőtök levet - amit éppen kívánt,  házimanókkal jó barátságban voltunk, Nora előrelépett és mosolyogva nézett végig rajtunk.
-Sziasztok! Jó újra együtt látni a csapatot. Üdvözlünk minden újat, köszönjük, hogy bizalmat szavaztatok nekünk. Sallyvel és Tessával nyáron is dolgoztunk azon, hogy megújítsuk a lapot, hogy tudjunk valami különlegeset adni az olvasóinknak. A tervekről Tessa fog beszélni nektek, előbb viszont arra kérnék mindenkit, hogy mutatkozzon be.
Nora kezdte a bemutatkozást, mégis csak ő volt a főszerkesztő, és a felelős azért, hogy a lap rendes időben megjelenjen. Sally következett utána, ő volt az, aki megtanulta, hogyan kell összevágni szépen egy újságot, hogyan kell a mozgó képeket beilleszteni. Mindig elképedtem, amikor eszembe jutott, hogy mindezt teljesen egyedül tanulta meg.
-Sziasztok! Tessa McCarthy vagyok. - mutatkoztam be az újaknak. - Én felelek a cikkekért, rajtam fut át először mindent, amit írtok. Én elsősorban a kviddics meccsekről írok, illetve én leszek felelős az új rovatért is. De erről majd kicsit később.
Utána bemutatkozott még Daniel a fotósunk, illetve még két szerkesztőségi tag, aztán a három új újságírónkra néztünk. Hagytuk, hogy olyan sorrendben mutatkozzanak be, ahogy ők szerettek volna, nem akartunk senkire semmit ráerőszakolni.
Reméltem, hogy pont olyan lelkesek maradnak az egész évben, mint ahogy a nyári levelezésekből lejött. Tényleg részei akartak lenni az újságnak, új ötletekkel álltak elő. Lola például egy teljesen új rovatot vetett fel, a divatról szólót, ami nekünk eszünkbe sem jutott, mégis tök jó ötlet volt. Ilyen emberekre volt szükségünk.

A divatlap túloldala
2003. szeptember 03.

   


I am unwritten, can't read my mind
I'm undefined
I'm just beginning, the pen's in my hand
Ending unplanned

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Hogy honnan jött az ötlet? Mit is keresek én ebben az elbűvölő szerkesztőségben? Hát, eddig a magazin túlolalán voltam. Mármint, párszor a szövegben, máskor a szöveggel ellentétes oldalon, nagy ritkán címlapon is, mint a cuki, de névtelen gyerekmodell, aki elad ruhát, táskát, de főleg a saját széségét. Most… megláttam egy hülye szöveget a csodás képem mellett, ami totál elrontotta az egész projektet, pedig Elfeldával annyit dolgoztunk a nyáron, hogy jól sikerüljön. Rájöttem, hogy a külső nem minden. Megtölthetném szavakkal is.
-Sziasztok! Jó újra együtt látni a csapatot. Üdvözlünk minden újat, köszönjük, hogy bizalmat szavaztatok nekünk. Sallyvel és Tessával nyáron is dolgoztunk azon, hogy megújítsuk a lapot, hogy tudjunk valami különlegeset adni az olvasóinknak. A tervekről Tessa fog beszélni nektek, előbb viszont arra kérnék mindenkit, hogy mutatkozzon be.
A szerkesztőség kaotikus és cuki volt, a többi tag is jófejnek tűnt, végighallgattam a bemutatkozásokat, aztán lazán intettem, és nekikezdtem:
- Sziasztok! Köszönöm, hogy itt lehetek. Lola Miller vagyok. Közel áll hozzám a divatszakma, gyerekkorom óta fél lábbal benne vagyok, mint modell. Sminkek, frizurák, szép ruhák és kiegészítők közt nőttem fel…
Azt elhallgattam, hogy ez csak az életem fele volt, s hogy a másik felét az alkoholfüggő  anyám csóró bérlakásában töltöttem a Camden town-i gettóban, s hogy az említett luxuskozmetikumok meg designer márkák dolgai a birtokomban mind-mind lopottak vagy repik voltak.
- ... Szóval hoztam ilyen témájú újságokat a tanév elején a suliba, de tényleg... egy rakattal… És már egy sincs nálam - nevettem fel csibészesen, aztán jelentőségteljesen és elegánsan széttártam a kezeimet is. - Szerintem találtam egy piaci rést. Szóval ezért vagyok most itt. Nem akarok konkurencia lenni, inkább szívesen becsatlakoznék.
Megnyerő mosollyal dőltem újra hátra a kényelmes fotelben, és az eszem azon járt, szóljak-e nekik róla, hogy még nem egészen kristályosodott ki, mit is akarok írni. Mármint, a tartalom része tuti, szerintem egy őszi, évkezdős tanácsgyűjteménnyel fogom kezdeni, ahol például kitérnék arra, milyen cuki Tessa grifi színű mellénykéje, és a hozzá passzoló körme… Oké, szerintem mégis lesz majd témám. Szóval megnyugodva hallgattam, mi lesz még napirendi ponton.

Szerkesztőségi értekezlet - Vol. 1.


outfit

2003. szeptember 03.

A bemutatkozások gördülékenyen zajlottak, az újak is bemutatkoztak, a végére Lola Miller maradt.
-...Közel áll hozzám a divatszakma, gyerekkorom óta fél lábbal benne vagyok, mint modell. Sminkek, frizurák, szép ruhák és kiegészítők közt nőttem fel…
Ez egészen érdekesen hangzott. Tök jó ötlet volt a divatot is belevinni az újságba. Egyrészt új olvasótábort foghattunk vele, másrészt a régieket is elterelhettünk egy olyan irányba, amiről nem feltétlenül tudták, hogy érdekli őket. Ha Lola izgalmas cikkeket fog írni, akkor ez a terv még beválhat.
Szimpatikus volt az is, hogy nem konkurencia akart lenni, hanem munkatárs, együtt akart dolgozni velünk. Ez a szerkesztőségnek egy komoly dicséret és elismerés volt. Voltunk olyan jók, hogy velünk akartak dolgozni emberek. Büszke voltam a csapatra.
-Szuper, köszönjük mindenkinek a bemutatkozást. - folytatta Nora, aztán rám nézett, és már szavak nélkül is tudtam, hogy én jövök.
-Igen, köszönjük mindenkinek ezt a pár szót. Ha befejeztem, lesz időnk egy kicsit ismerkedni még, de előtte egy pár szót, hogy mi is vár ránk ebben az évben. Egyrészt szeretnénk megtartani az eddigi rovatokat, a "Jelentés a konyhából" recept-részleget, amit Hugrabugos barátaink készítenek a konyhában, én viszem tovább a sport cikkeket a kviddics bajnokságról, és természetesen az általános hírek a roxforti életről.
Gyorsan kiosztottam mindenkinek, hogy kitől várok cikket az évnyitóról, az első órákról, az új tanárokról, aztán folytattam. Minden régi újságíró mellé beraktam egy újat is, hogy tanulják kicsit a szakmát.
-Lola, te velem leszel párba, szeretném, ha az első újságba le tudnánk hozni már egy divatról szóló cikket. - mondtam neki egy lelkesítő mosollyal.
-És a nagy tervünk, amin egész nyáron dolgoztunk. Szeretnénk, ha be tudnánk mutatni az iskolánk tanárait egy-egy interjúban. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik örömmel vállalkoznak a szerepre, viszont vannak kemény diók is. Úgyhogy, ha valaki úgy érzi, hogy belopta valamelyik tanárunk szívébe magát, jelentkezzen, mert akkor készíthet vele egy interjút. - vigyorogtam.
-Az első számban megpróbálom becserkészni Lennox Campbellt, mert ne tagadjuk, hogy a fél... sőt a háromnegyed iskola kíváncsi rá. Meg kell írnunk, hogy mégis mi a fenét keres egy kviddics sztár az iskolánkban! - mondtam lelkesen csillogó szemekkel.
-Ezek a terveink, de persze várjuk mindenki hozzászólását, ötletét. - néztem körül, és vártam egy kicsit, hogy valaki bedobjon valamit.
Ha ez nem történt meg, feloszlattam a hivatalos gyűlést, és odaléptem Lolához.
-Szia! Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Nagyon tetszik az ötleted. Hogy kerültél közel a divathoz?

A divatlap túloldala
2003. szeptember 03.

   


I am unwritten, can't read my mind
I'm undefined
I'm just beginning, the pen's in my hand
Ending unplanned

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Nagyot sóhajtottam, ahogy Tessa a kviddicstudósítást emlegette. Noráért még ezt is bevállalom. Legalábbis felülök a seprűre, aztán meglátjuk, hogy mit hoz az első repüléstan óra. Nem tartom igazán finom sportnak ezt, de azért remélem, senkinek nem fog törni semmije.
- Lola, te velem leszel párba, szeretném, ha az első újságba le tudnánk hozni már egy divatról szóló cikket.
- Már félig me is van a cikk! - vágtam rá derűs határozottsággal, nagyot bólintva.
-És a nagy tervünk, amin egész nyáron dolgoztunk. Szeretnénk, ha be tudnánk mutatni az iskolánk tanárait egy-egy interjúban. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akik örömmel vállalkoznak a szerepre, viszont vannak kemény diók is. Úgyhogy, ha valaki úgy érzi, hogy belopta valamelyik tanárunk szívébe magát, jelentkezzen, mert akkor készíthet vele egy interjút.
Elgondolkodtam. Hát, egyelőre senkinél nem nyaliztam, de talán igby professzort szívesen kifaggatnám, hogy amikor “civilben” van, akkor azokat a ruháit honnan szerzi, mert olyan boltot, aminek az a neve, hogy “Dögös pumáknak”, olyat nem ismerek.
-Az első számban megpróbálom becserkészni Lennox Campbellt, mert ne tagadjuk, hogy a fél... sőt a háromnegyed iskola kíváncsi rá. Meg kell írnunk, hogy mégis mi a fenét keres egy kviddics sztár az iskolánkban!
Elismerően bólogattam. A legjobb választás, riporteri szempontból kitűnő döntés épp őt választani első alanynak, mert hát mindenki várja. Ráadásul külön örültem, majd Norával megnézzük még az első kiadás előtti anyagot, biztosan minden szava érdekes lesz.
-Ezek a terveink, de persze várjuk mindenki hozzászólását, ötletét.
- Én kifagatom szívesen Digbyt, azt hiszem, valami francia divatcégnél dolgozott korábban, szóval szerintem jól megértenénk egymást - jelentkeztem lelkesen, aztán a gyűlésnek vége lett, és mi még Theresával ott maradtunk beszélgetni.
-Szia! Örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. Nagyon tetszik az ötleted. Hogy kerültél közel a divathoz?
- Anyukám intézte - öltöttem fel lazán hamis mosolyom. Arról nyilván nem ejtenék itt szót, hogy anyám igazából eladta a szépségem, hogy azt pénzre, a pénzt pedig alkoholra és egyéb mindenféle addiktív élvezeti szerekre váltsa. Persze, a szakmával együtt járt a rivaldafény és a csillogás, de attól még a színfalak mögött egy lepukkant, koszos bérlakás volt a Camden Town-i gettóban, és non-stop tévébámulás meg bolti lopkodás a plázában.
- Gyerekmodellkedtem. Tudod, néhány reklám, plakát, klipp, magazinfotók, ilyesmi. Most is van szerződésem, Elfelda Hall-nál, ha ismered. De a Roxfort miatt most nincs sok projektem. És Te? Neked hogy jött az újságírás és a kviddics? - kérdeztem vissza érdeklődve, s közben ügyesen ellavírozva életem kissé zavaros vizéről egy békésebbnek tűnő témára. Bár aztán ki tudja, mindenkinek van az újságjában elég izgalmas történet már…

Szerkesztőségi értekezlet - Vol. 1.


outfit

2003. szeptember 03.

Meglepődve hallgattam, hogy Lolának már alakul a cikke. Persze ez pozitív meglepődés volt, örültem neki, hogy ennyire lelkes.
-Váó, ez szuper. Van kedved megmutatni vagy inkább majd csak akkor, ha kész lesz? - kérdeztem tőle bátorítóan.
Az interjúk hírére felbolydult a szerkesztőség. Úgy láttam, mindenkinek tetszik az ötlet. Igen, ezen tényleg sokat agyaltunk a nyáron, sőt Nora még egy levelet is írt McGalagony professzornak, hogy megengedi-e egyáltalán. Szerencsére az igazgatónő is olvasta a lapunkat, és látta, hogy nem rosszat akarunk, inkább csak azt, hogy megismerhessük kicsit jobban a tanárainkat. Mindenesetre izgalmasnak ígérkezett.
Lola is jelentkezett egy interjúra, ő Digby professzort kérdezné a francia divat kapcsolatairól.
-Ezt a kreatív szellemiséget várjuk mindenkitől. - mutattam rá Lolára vigyorogva.- Igen, ez tetszik. - Biztosan kíváncsian a mugliismeret tanárnő kapcsolatára a divattal és a muglikkal.
-Úgy látom, ez sokaknak elnyerte a tetszését. Akinek van kedve, az iratkozzon fel valamelyik tanárhoz a listára - böktem a pálcámmal a faliújságunk felé. - Havonta egy interjú lesz, ezzel nagyjából le is fedjük a tanári kar nagy részét.
Miután feloszlattuk a megbeszélés hivatalos részét, még odaléptem Lolához, hogy kicsit jobban megismerjem.
-Azta, ezt nem is tudtam. Sajnos én annyira nem vagyok benne a divat világában. A szüleim eléggé régimódiak, ők határozzák meg, mit viselhetünk a nagyobb felhajtásokkor, nem a divat... - húztam el a számat. Habár anyám mindig odafigyelt arra, hogy csinosak legyünk a húgommal egy-egy apa által szervezett partin, azért nem voltam biztos benne, hogy a legújabb divat szerint öltözködtünk.
-Apáé a DragonWing seprűgyár, úgyhogy a repülés és a kviddics már kiskorom óta az életem része. Sokszor voltak nálunk kviddics játékosok, meg edzők, és managerek. Aztán hamar rájöttem, hogy a kviddics, mint sport nem nekem való. Én jobban szeretek két lábbal a földön járni. De olvastam egy-egy igazán klasszis tudósítást a meccsekről, és rájöttem, hogy ez nekem tetszik. Kíváncsi leszek, Lennox Campbell milyen órát fog tartani!
Közben gondolatban már fogalmaztam is meg a kérdéseket, amiket feltehetnék neki. Kivételes kviddics sztár volt, tehetséges fogó, valahogy mégis csak itt kötött ki. Persze biztosan menő dolog roxforti tanárnak lenni, de sportolónak azért mégis csak menőbb.

A divatlap túloldala
2003. szeptember 03.

   


I am unwritten, can't read my mind
I'm undefined
I'm just beginning, the pen's in my hand
Ending unplanned

Staring at the blank page before you
Open up the dirty window
Let the sun illuminate the words that you could not find

Bólogattam, hogy persze, megmutatom. Most nem tudtam, mert a vázlatot nem hoztam magammal, de később a nagyteremben valami közös izénél biztos sort kerítek rá.
Egy kicsit elszomorított, hogy nem hagyják Theresáékat kibontakozni a stílus terén, de gyerekkorban ez még sajnos előfordul. Majd aztán később nézhetnek, mi lesz, mikor már nem anyuci meg apuci szabja meg, mit vehet fel. Hajaj… Ebből is milyen érdekes cikk lenne…
-Apáé a DragonWing seprűgyár, úgyhogy a repülés és a kviddics már kiskorom óta az életem része. Sokszor voltak nálunk kviddics játékosok, meg edzők, és managerek. Aztán hamar rájöttem, hogy a kviddics, mint sport nem nekem való. Én jobban szeretek két lábbal a földön járni. De olvastam egy-egy igazán klasszis tudósítást a meccsekről, és rájöttem, hogy ez nekem tetszik. Kíváncsi leszek, Lennox Campbell milyen órát fog tartani!
Bólogattam, hogy megértem a földön két lábbal állás részét, aztán Campbell részére elfintorodtam.
- Mibe, hogy az első mondatában előkerül a sztárkarrierje! És tuti meg fogja majd említeni, hogy húsz másodperc volt neki, vagy mennyi… Mindegy, úgyis mindenki amiatt lesz ott, amit a seprűre tesz - célozgattam a tanár úr hátsójára, ami nyilvánvalóan képes arra, amire az elődjei nem, és megtölti majd a kviddicsstadiont.
- Alig várom, hogy megírd azt a cikket.
Tettem még hozzá, aztán utána sodródtam még egy kicsit a szerkesztőségi hangulattal, ami így elsőre nagyon feldobott. Ó, azt a cikket tuti, hogy szanaszét olvassuk majd Norával…

Szerkesztőségi értekezlet - Vol. 1.


outfit

2003. szeptember 03.

Lola lelkes volt. Már el is kezdte írni a cikket, ami tök pozitív volt. Alig vártam már, hogy beleolvashassak. Meg is beszéltük, hogy  egyik reggel odahozza nekem a cikket a reggelinél, vagy valamikor napközben. Azt hiszem, ezzel a divatos cikkel sikerül majd néhány új lány olvasót szereznünk.
Én pedig ecseteltem neki a Campbelles interjút. Izgultam, mert egyrészt soha nem készítettem interjút, másrészt soha nem készítettem interjút egy kviddics sztárral. De alapvetően most nem a sport pályafutásáról akartam kérdezni. A tanár-interjúknál az lenne a lényeg, hogy minél jobban megismerjük azt adott tanárt. Hiszen mindig csak a szigorú, tanári oldalukat látjuk, pedig biztos van valami szaftos tanári szobás pletykájuk. Mik történhetnek ott? Inkább nem is akartam tudni.
-Ah, azért remélem fog mesélni a meccseiről. Alapvetően én a sportolót látom benne, de hát ne sem tagadhatom, hogy a feneke sem semmi. - kuncogtam Lola felvetésére. Persze, Lennox Campbell nem volt egy rossza pasi, de most tanári pozícióban volt itt, mégsem lehetett ráhajtani. Mondjuk mit is kezdene egy 15 éves lány egy férfival...
-Szóval, ha van egy kis időd, fejezd be a cikket, de hozhatod félkészen is. De az lenne a legjobb, ha a következő számig elkészülne. Nagyon várom már, és örülök, hogy csatlakoztál hozzánk. - mosolyogtam rá. - Ha bármi kérdésed lenne, fordulj nyugodtan hozzám, vagy bárkihez, aki itt van.
Reméltem, hogy Lola jól fogja magát érezni közöttünk. Ráadásul egy igazán egyedi témával állt elő, aminek mindannyian örültünk. A megújulás mindig jól jött, idén pedig tényleg valami teljesen újat tudunk behozni a lap életébe. Kíváncsian vártam, hogy alakul majd ez az év.

KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!