Wjerk Alma - Made by Hungary

WJERK ALMA

alapok

jelszó || "Áldozok egy szűsz kecskét Mrs Norrisnak!" szegény kecske... )':
teljes név || Wjerk Alma
becenév || Csutka
nem || nő
születési hely, idő || Edinburgh, 1980. febr. 14, Valentin-nap
kor || tizenhét
faj || ember
vér || félvér
évfolyam || ötödév

a múlt

Esett a hó, enyhén fújt a szél, egy mentőautó robogott a kórház felé. Fel arra a kerekekkel is rendelkező ágyra, irány a szülőszoba. Korábban jöttem, mint vártak, sokkal korábban. Elméletileg tavasszal születtem volna, április elején, ha nem akartam volna sokkal korábban kibújni. Szűk volt, ijesztő volt. Utáltam. Biztos utáltam, undorító lehetett.
Még a szüleim meg sem egyeztek azon, hogy a muglik vagy a mágusok között fogok e megszületni. Édesanyám félvér, édesapám mugli származású varázsló, de a drága kicsi szíve jobban húzza a varázstalan emberek világához, így mikor a mentőt hívta a mobiltelefonján, amit anya nem enged, hogy a kezembe vegyek, teljesen egyértelműnek tartotta, hogy a legközelebbi mugli kórházat célozzák meg. Anyu meg nem vitatkozhatott. Nem nagyon volt más választása.

- Jaj de aranyos kisbaba!
Ez az az egyetlen mondat, amitől egy éves koromtól három éves koromig a falra tudtam volna mászni, ha tudtam volna. A rokonok, az elpusztíthatatlan öreg nénik, akik rögtön rohannak a friss hús után és legszívesebben ott felfalnák a csöppséget. Csipkedik a kisgyerekek arcait a ráncos kezükkel. A hideg futkos a hátamon még most is, pedig már rég nem csipkedték meg az arcom jó rég óta. A fent már említett időszakon belül ahányszor egy hatvanadik életévét már betöltött nőnemű személy közelebb került hozzám két méternél, eltörött a mécses. Addig ordítottam, amíg a nyanya el nem tűnt a közelemből. Persze elég kitartóak, így csak kevés volt, aki rögtön ment át a másik babakocsihoz.
Úgy négy és fél éves korom után viszont már nem bőgtem, nem visítottam, hogy tűnjenek el a közelemből. Jót röhögtem rajtuk. Nagyon jót. Felderült az arcom, ahányszor valaki közelített hozzám. Persze nem azért mert örültem nekik, hiszen ki örülne a banyáknak akiknek a prótkója bármikor az öledbe pottyanhat. Ugye. De valamiért már elviseltem őket magam körül. Talán rájöttem, hogy úgysem fognak már engem sokáig cseszegetni. Addigra vagy én növök fel. Vagy ők tűnnek el.

Persze én nem tévedtem. Az öreg nénik lassan leszoktak rólam, kinőttem abból, hogy piros arccal rohangáljak. Hét évesen már igazi nagylányként kezeltek, aki iskolába jár, mint a többi "normális" gyerek.
Olyan mindenki barátja voltam az általánosban. Bárkivel le tudtam állni fecsegni, beszélgetni vagy hülyülni egy sort. Viszont csak amellett, hogy az egész suli idiótának, lököttnek könyvelt el, de nem zavartattam magam. Egy barátnő sem került hozzám túl közel. Egy pasi se tartott sokáig. Muglik között éltem az életem, mindent tudok a mugli kütyükről, a televíziótól elkezdve a számítógépig. Még tudnám is használni. Az osztálytársaim többek közt azért is tartottak furcsának, mert nem volt otthon egyik se. Televízió, számítógép, telefon, semmi. Nem jártak át hozzám bulizni, egy ismerősöm sem járt a házunkban. Meglepődtek volna látva a súrolókefét, ahogy magától pucolja a piszkos edényeket, a kandallót, ami tüzet még sose látott, vagy a sok mágiával és egyéb dologgal teli könyvet a polcokon.
Édesapámnak volt egy külön lakása. Ott láttam a világon a legtöbb mugli szerkentyűt. Ő is tudott varázsolni, persze. Csak a pálcája valahol az egyik fiókja mélyén porosodott. Megrögzött mugli volt világéletében. Az iskolát is csak azért járta ki mert muszáj volt. Még szerencse, hogy kijárta mert ott ismerkedett meg anyuval. De ez egy másik, igen nyálas és undorító love story, úgyhogy inkább hagyjuk.

Igen, ezt megéri feljegyezni. Olyan tizenkettő lehettem, amikor először a kezembe foghattam saját kis szemhéjfestékemet. Áh, sosem fogsz smink nélkül látni, ne is álmodozz róla. Reggel amint kelek, azért nyúlok, egy fél másodpercre van a fürdő, ahol a tükör és ahol kiélhetem magam. Fekete, zöld, pink, lila, sötétkék. A kedvencek. Mindig hatalmasra nyílt szemekkel bámultam anyát, ahogy pingálja magát a tükör előtt. Kiskoromban nem egyszer kentem össze magam a rúzzsal, a fél világ olyan volt utána. Én pedig boldog. Azt mondják, ha folyton smink van rajtad, nem szellőznek a pólusaid és jön a sok-sok pattanás... mire nem jó a pálca, mi? Így azok folyamatosan tűnnek is el bársonyos pofikámról.
Az általános utolsó évében már mindenki eleresztette magát, elzüllött, bulizott, ivott, dohányzott és hasonlók. Ha valaki rám nézett, rögtön azt gondolta, hogy én is ezekre a zajos, egymás-lábán-taposós helyekre járok minden hétvégén. Tévedtek, nagyon is tévedtek. Attól még, hogy külsőre én is csak egy elzüllött tinédzsernek látszom, nem jelenti azt, hogy az is vagyok. Utálom a dohányfüstöt, a fülsüketítő, monoton tüc-tüc zenét és a Szilveszterkor legurított egy pohár pezsgőn kívül még egy csepp alkohol nem folyt le a torkomon.
Olyan tini vagyok pedig, mint a többi, hidd el. Megvannak a magam problémái, csak nem csámcsogok róla a sík agyú barátnőimnek. Panaszkodni sosem hallasz, van persze, hogy rossz kedvem van, de akkor mindenki szépen elkerül. csak úgy kell nézni rájuk, hogy lejöjjön nekik a dolog. Majd megtaníthatlak rá, ha akarod. Nem olyan nehéz.
Otthon sem panaszkodok soha. Azt mondják, hogy amit nem az iskolában csinálsz, azt az iskolán kívül. Nem, én otthon, az utcán, a barátnőknél, sehol sem panaszkodok. Megtartom magamnak a negatívumokat. Megtanítottak rá, hogy ne traktáljam a jó népet a saját gondjaimmal, mert nekik is vannak bajaik ugyanúgy, ahogy nekem. Nincs szükségük pluszra. Én pedig nem akarok plusz gondokat senkinek, plusz problémát, fejfájást, a világért sem.

Hiába tudtam addig minden témába beleszólni, hiába nevettek rajtam addig felhőtlenül az osztálytársaim. Szünetekben körbejártak az összes kis társaságot, de rájöttem, hogy egyáltalán nem érdeklem őket. Kipróbáltam, hogy mi lenne ha egyszerűen csak leülnék a fal tövébe és nézelődnék. Páran rám néztek vagy átléptek rajtam, de senki sem állt volna meg. Legjobb barátnő? Nem volt nekem olyan... Minden csajszi egy szinten volt a szememben, még ha páran a szint alatt is. Rá kellett jönnöm, hogy ha nem csinálok semmit, egy pillanat alatt elfelejtenek. Ha én nem keresem a társaságot, ők nem keresnek engem. Rájöttem, hogy egyedül vagyok és ez eléggé mélyen érintett. Egy idő után teljesen kikerültem a körökből és már nem is mehettem az osztálytársaim közelébe. Amikor órán benyögtem valami poént, egy-kettő srác felkacagott, de annyi volt. Nem tudom, mit tettem, nem tudom, miért történt ez velem. A második félév nagy része így ment el.
Aztán persze kiderült, hogy egyik osztálytársném mindenfélét hordott össze rólam, és azt állította, hogy tönkretettem az életét. Valami hülye pasit hozott fel, de már egyáltalán nem tudott érdekelni. Úgyis hamar elkerültem onnan, nem tudott érdekelni a gyarló emberek hülyesége.

A mugli suli után egyértelmű volt a Roxfort és nagyon örültem neki. Mindenki nagy álma lehet a Roxfort, nekem meg.. itt van. Mázlistának érzem magam, hogy már Skóciában születtem meg, és így ide járhatok. Természetesen a büszkeség is ott van, bár.. nem is ismerek olyan embert, aki nem roxfortos lenne.
A Roxfortban semmit nem változtam, senki sem volt rám olyan nagy hatással, hogy bármiben is változtassak magamon, gyökeres átformálódást meg senki ne várjon el tőlem. Akinek nem jön be, mindig is le volt tojva, akinek meg tetszik... hát örüljön csak. Egyre közömbösebbé váltam az emberekkel szemben, nincsenek sokan, akiket közel tudok engedni magamhoz, de azért megesik, van egy pár ilyen. Ha velük futok össze a folyosókon, megered a nyelvem, és csak mondom és mondom és úgy kell levakarni. Fel tudják dobni a hangulatom, csak utána általában jön egy másik, aki lerontja. Ettől függetlenül még a lesajnált emberekhez is hozzászólok és nem hagyom, hogy ugyanúgy elfelejtsenek, ahogy a mugli suliban tették, nem engedem, hogy ugyanaz megtörténjen velem, még ha ehhez egy másik fél is kell, aki mondjuk nem fecseg el rólam minden badarságot. Nem volt célom ellenségeket szerezni, mégis sikerült azért, hála a beszólogatásaimnak meg a felvágott nyelvemnek. Voltak, akik éppen ezért kedveltek meg de azért a tanárokkal szemben ezt nem kellett volna használnom. Egy idő után megtanultam, hogy nem mindegyik tanár szereti a tréfát...

Harmadikos voltam, mikor a szüleim elváltak. Tudtam, hogy ez hamarosan be fog következni, hiszen apa csak esténként ment haza anyához, aki valószínűleg nagyon egyedül érezte magát, hogy én nem voltam ott mellette. A szünetekben mindig rohantam haza, már két nappal a suli vége előtt készen állt a bőröndöm, de mikor megérkeztem, se volt ott apu. Cseppet sem lepődtem meg, mikor bejelentették a válásukat. Rossz volt, hogy apu és anyu, akik régen olyan boldogok voltak együtt, hirtelen szétválnak. Sok ismerősöm volt, akik ugyanezen estek át, de nem akartam olyanná válni, mint amilyenek ők lettek az eset után. Nem vágattam le a hajamat, külsőben nem változtam semmit, nem voltak dührohamaim és sírni is csak egyszer sírtam az egész miatt. Könnyen beletörődtem. Ezen már nem tudok változtatni semmit.
Az általánossal szemben itt vannak jobb barátaim, nincsen mindenki egy szinten. Mármint mindenki egy szintről indul, de vannak itt olyanok is, akik nagyon magasra jutottak el a kis létrácskájukon. Szeretek itt lenni, ez egyértelmű. Csacsogok, fecsegek továbbra is, még ha nem is mindenkinek.

jellem

Cserfes, mindenlébenkanál és nem lehet lelőni, de csak azokkal az emberekkel szemben ilyen, akiket valamilyen szinten kedvel. Izgága, a szája be sem áll, mindig csinál valamit a kezével, mást nem a ruhája szélét vagy a szőke loboncát babrálja, de a szobros játék nem az ő stílusa.
Imád vitatkozni, nem hagyja, hogy a másiké legyen az utolsó szó, mindig ő akarja befejezni. Lobbanékony természet, elég beszólnod neki és máris leáll veled veszekedni. Szeret csípős megjegyzéseket tenni a körülötte elhaladó emberekre. Ha valakit olyannak vél, akivel szívesen kiabálna egy sort, olyan hangosan mondja a megjegyzést, hogy az illető ne tudja nem meghallani.
Természetesen Ő is tud szomorú és magamba fordulok lenni, de ez egyáltalán nem gyakori nála. Hamar túllép a dolgokon, nem sok dolog van, ami mélyebb sebet hagyhat a kis szívén. Ha baja van, hozzá se szólj inkább, feleslegesen jártatnád a szádat mert nem méltat válaszra. Magában tartja a problémáit, nem terhel vele másokat.
A hülye kis szőke liba kategóriába tartozik külsőre. Elhiteti az emberekkel, hogy IQ-ja a poros föld alatt, pedig ez nem így van.
Imádja az édességet, a nyalókát, kemény cukrot, savanyú cukrot, gumicukrot, mindent, amit csak ember el tud képzelni. Persze vigyáznia kell vele az alakja miatt. A koffeintól óvni kell! Ha egy csepp koffein is a szervezetébe jut, egy hétig nem szabadul tőle az ember. Röhög, vihog, még maga sem tudja, hogy min és folyamatosan jár a szája. Alapon lelőhetetlen, hát még ilyen állapotban. Kólát, teát, kávét nem is iszik. A nagy szerencse, hogy nem is szereti. Gyakran iszik ásványvizet, különböző gyümölcsleveket vagy szörpöket.

apróságok

mindig ||
~ cukrok
~ szőke haj
~ alma, gyümölcsök
~ művészetek, még ha tehetsége nincs is
~ bűbájtan
~ féldrágakövek
soha ||
~ kutyák
~ faji megkülönböztetések
~ a szőke nők szégyenei
~ hóemberek
~ sós sütemények
~ bájitaltan
~ másokat traktálni a gondjaival
dementorok || Csak a szokásos üresség. Esetleg kutyaugatás.
mumus || Naagy hatalmas, németjuhász kutya.
titkok ||
~ Egyszer csak kihasznált egy fiút, aki bele volt zúgva.
~ Nem is olyan magabiztos mint azt mutatja.
~ Halálosan fél a kutyáktól, miután egyszer kis korában megharapta egy.
rossz szokás ||
~ Nem tudja lefogni a kezét, mindig végez valami mellékcselekvést.
~ Sose néz a lába elé, nem egyszer esett már pofára egy fűszálban.

a család

apa || Wjerk András, 43, mugli származású
anya || Szill Andrea, 38, félvér
testvérek || nincs egy szál se
családi állapot || höh...
állatok || nemigazán.

külsőségek

magasság || 170 cm
tömeg || 55 kg
rassz || európai
szemszín ||barna
hajszín || szőke
különleges ismertetőjel || szőke haj, mékáp, elég feltűnő teremtés tud lenni, ha akar, de tulajdonképpen olyan mit bármely más roxfortos diák.
kinézet || Hosszú szőke haj, nagy, egészen sötétbarna szemek, már majd, hogy nem feketének tűnnek. Bár ha a szemébe akarsz nézni, inkább tűnik fel az állandó vakolat, a két kiló szemfesték amit magára ken minden áldott nap. Szemöldöke szépen ívelt, ajkai közepesen teltek. Hosszú, szőke lobonca gyakran lóg bele félig a szemébe. Bal oldalt választja el a dús hajzuhatagot és sohasem köti össze copfba vagy tűzi fel, kontyozza össze. Az esetek 99,99%-ában kiengedve hordja a haját.
Alkata vékony, de nem lehet azt mondani, hogy sohasem volt gond a súlyával. Hol felszedett egy kicsit, hol leadta. Tele van manapság a világ az olyan emberekkel, akik annyit ehetnek amennyi beléjük fér anélkül, hogy ez a külsőjükön meglátszana. Sajnos Alma nem ilyen. Mindenből csak mértékkel fogyaszthat, mert nagyon gyorsan képes meghízni.
Ruházata általában feltűnő, mindig eltér a környezetéétől és elég érdekes lesz számára az, hogy egyen talárt kell viselnie. Így az öltözködés helyett mást kell keresnie, amivel kitűnik majd az emberek sokaságából. Talán még több smink? Vagy elkér apukájától egy fényvisszaverő szerelést? Hmm.. még nem tudni. Majd ha rájött, észre fogod venni. Hidd el, nem lesz nehéz.
egészségi állapot || minden oké.

a tudás

varázslói ismeretek || Abszolút nem ért a Bájitaltanhoz és a Legendás Lények Gondozása sem tartozik éppenséggel a kedvencei közé. Inkább vonzza a Bűbájtan, Sötét Varázslatok Kivédése és az ehhez hasonlók. Nem kedveli ugyan az elméleti tárgyakat, de elég figyelnie az órákon és már ragad rá valami. A lényeget kiszűri könnyen, de az értékeléseken is látászik, hogy inkább gyakorlatban jobb. Okos kis teremtés, csak jól álcázza.
mugli képzettségek || mugli kütyük, mint a telefon, számítógép és ilyenek használata.
pálca típusa || 10,5 hüvelyk, bükk, főnixtoll mag, közepesen rugalmas
különlegesség || nem sok

szerepjáték-példa

Milyen is egy átlagos napom az iskolában? Biztosan nem olyan, mint a többi diáktársamnak. Nem tudom hogy én miért látom más szögből a világot, mint ők. A magasságkülönbség meg nem a megfelelő válasz, mert van velem teljesen egy magasságban lévő, mégis más beállítottságú ember is a Roxfort falain belül.
Utálok korán kelni. Nem igazán hangoztatom, végül is mindig sikerül, de sokkal jobban szeretek délig aludni, vagy ha nem is aludni de hempergőzni meg forgolódni a pihe-puha ágyikóban. Kár, hogy ilyen puha ágy csak otthon van, legalábbis az én formámra igazított, de a hálókörletben lévők is megfelelőek mondjuk...
A hajam össze-vissza, a szemem alatt táskák. Be a zuhany alá. Váltogatom a hideg- és a meleg vizet, hogy kellőképpen felébredjek, felfrissüljek. A hideg után megkönnyebbülés és jó érzés a meleg, de utána mazochista módon átrántom a csapot a kék jelzés irányába és összerezzenve tapasztalom, ahogy a jéghideg víz csordogál le a testemen. Azt mondják jót tesz, a vérkeringést legalábbis rendesen karbantartja. Tíz percig szoktam ezt csinálni, a vége felé már hozzászokik az ember és még el is ébred.
Kínszenvedés a fésűvel, a fogpasztás tubussal. Szörnyű, de a szépségért meg kell szenvedni.
Na és itt jön be a kedvenc részem. Előveszem a kis nesszeszeremet és kipakolom a csap szélére az összes kenceficémet. Kb öt percig csak azon gondolkodok, hogy a mai fekete talárhoz melyik összeállítás is passzolna jobban. A lányok már dörömbölnek az ajtón, hogy ők is jönnének, úgy ennek táján szoktam caplatni, mindig sikerül felhúznom őket. Sok idegbeteg, áhh.

A talár alá teljesen felesleges, hogy mit vesz az ember, de szeretem, ha kilógnak a köpeny alól a színek. Hajamat vagy copfba kötöm vagy kiengedve hordom. Táskámba beleszórom a könyveket és már indulok kis az első órára. Nem úgy nézek előre, hogy ez a nap is kínszenvedés lesz a többi förtelmes nap között, amit ebben a katélyban élek át. Nyitott vagyok az új dolgok felé, bármikor belebotolhatok egy jó barátba vagy valami izgalomba. A lényeg a pozitív hozzáállás.
Ez a hozzáállás természetesen már az első óra előtt el szokott veszni a semmibe. Két mardis egy hollóst szívat. Lökdösik és sárvérűnek csúfolják. pedig ismerem a kölyköt és csak félvér. Nem értem az ilyen embereket. A pálcám a zsebemben, de nem szánom rá magam, hogy előkapjam és közbeszóljak. Tudálékoskodónak és minden lében kanálnak gondolnának, ami nem is tévedés, hiszen az vagyok. Mindenbe beleütöm az orrom. Most csak ütném, nem teszek semmit. Tudom, hogy kéne, de csak elsétálok mellettük. Elhatározom ,hogy az első tanárnak szólok, aki velem szemben jön. Jön is, de mire hátrafordulok, a mardekárosok felszívódtak, a kölyök meg elment órára. Késő, ez van.

Az első órám Bűbájtan. Na csapjunk a lecsóba. Imádom a keddet.

egyéb

sehol. a példa hozzászólás nem a maximumom.
jah és szereti a sárga színt és a fekete szemceruza meg smink is jól áll neki. =D