Hát ilyen is történhet

Smith professzor irodája



2003. szeptember 15.

Hát ilyen is történhet
▪ 2003. szeptember 15. ▪

Henriette & Smith

Smith szavai még a fülembe csengtek, ahogy hoppanált. Nem volt olyan hányingerkeltő, mint amikor Jay próbálkozott meg vele, de még így is kellemetlenül szédelegtem, míg el nem vezetett minket a Roxfortig, az irodájába. Legszívesebben azonnal lehuppantam volna a székébe, mint mindig... de a húgom előtt - hiába tudott rólunk -, nem mertem ennyire nyílt lenni. Ezért csak szerencsétlenül ácsorogtam az iroda közepén, nézegetettem az öreges bútorokat, a könyveket... a félig kijavított házidolgozatokat. Az enyémen bizonyára az sem segített, hogy telerajzolgattam szívecskékkel. Hiába mentem a könyvtárba, nem volt nekem való ez.
- Jó, tudom, hogy magyarázatot vár. De valójában az én hibám az egész... - magyaráztam reszketve. A Loch Nessnél elég hideg volt és ahogy a kelpi kiemelkedett a vízből, úgy én is kicsit vizes lettem. A szél pedig elég hűvösen fújt ahhoz, hogy teljesen átfázzak, mire visszaértünk.
De nem hazudtam. Az én hibám volt, én fogtam meg azt az üres korsót, meg húztam magammal Henriette-et. Azon csodálkoztam, hogy Madam Rosalie nem jelentette azonnal a Roxfortnak. Talán nem látta, mi történt, pedig ő aztán nagyon figyelt a kiskorú vendégeire... és engem egyfolytában annak nézett, hiába közeledett a tizennyolcadik születésnapom.
- Épp a Három Seprűben iszogattuk a málnaszörpünket - igen azt. Smith nem tudhat meg semmit természetesen. - Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! - Magyaráztam összevissza,teljesen zavarodottan. Smith-nek mindent olyan körülményes volt úgy elmondani, hogy ne botránkozzon meg rajta. Szinte éreztem, hogy már azon agyal, hogyan büntesse meg mindkettőnket.
- Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot.

maguk aztán bajban vannak


la Fay & le Fay
2003. 09. 05.

Smith professzor áérzékelte, hogy mennyire meg voltak rémülve a gyerekek. Igen, a gyerekek, tanárként még a nagykorú diákokat is gyerekeknek nézte, egészen addig, míg ki nem repültek az iskola biztonságot jelentő falai közzül. Mármint nagyjából biztonságot, mert bizony valami történhetett, hogy a testvérpár kikötött a Loch Nessnél. Még ő is vizes lett, és minden bosszúsága ellenére igyekezett elhoppanálni velük a veszélyes környékről. Mind a ketten ijedtek és ázottak voltak, Henriette még a halaktól is megrémült.
Az irodájába érve egy intéssel bepöccintette a tüzet a kandallóban, majd egy szárító bűbájjal megszárította a vacogó diákjait, és jó magát is. Csak ez után ült le az íróasztala elé, éppen Florian szívecskés dolgozata várta lelkesen a vésett T betűt. Egyenesen rájuk nézett, összehúzott szemöldökkel magyarázatot várva.
- Gondolom jó magyarázatuk lesz erre - mondta hűvösen. Veszélybe kerültek, meg is halhattak volna. Mérges volt, nem a házirendek megsértése miatt, hanem mert veszélynek tették ki magukat. Érezhették, hogy nem volt jó kedve. Bele se mert gondolni, mi lett volna, ha később érkezik meg.
- Jó, tudom, hogy magyarázatot vár. De valójában az én hibám az egész... - magyarázta Florian, és Smith professzor mélyen felsóhajtott. Intett, hogy üljenek le, meglehetősen szerencsétlenül festettek, ahogy ott ácsorogtak reszketegen és még a sokk hatása alatt.
- Valóban? - vonta fel a szemöldökét, majd hűvös kék szemekkel nézett a gyerekekre.
- Épp a Három Seprűben iszogattuk a málnaszörpünket - kezdett bele a magyarázatba Florian. Smith professzor szinte felhorkant erre, de továbbra is kifürkészhetetlen tekintettel nézett hol Henriette-re, hol Florianra.
- Málnaszörpöt - bólogatott Smith és nem lehetett róla leolvasni, hogy elhiszi-e, vagy sem.
- Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot - magyarázta tovább Florian, mire Smith az asztalra könyökölt és az összekulcsolta az ujjait.
- Talán nem tanulták meg, hogy gyanús alakok dolgaihoz nem szokás nyúlni? - kérdezte hűvösen. - Az már csak hab a tortán, hogy "málnaszörpöt" iszogattak, de közben még életveszélybe is kerültek. Mondanom sem kell, hogy az ilyen helyzetbe, főleg ha egy roppant veszélyes lény lakhelyéhez kerülnek, rögtön el kell hagyni a helyet - pillantott Florianre. - Miss le Fay pedig igazán terelgethetné a bátyját a rendes úton, nem pedig követni őt a botor cselekedetekkel - nézett a lányra is.
- Büntetőmunkát kötelességem kiszabni magukra, de figyelembe véve a zsupszkulcs, la Fay, zsupszkulcsnak hívják, nem zsupszizének. Elragadta magukat, enyhébb büntetést kapnak. Négy héten keresztül heti egyszer plusz órán fognak résztvenni Salamander professzornál, aki örömmel tanítja meg önöknek mit kell tenni veszélyes lények közelében - nézett rájuk, majd intett ismét a pálcájával, és teáscsészék röppentek Florianékhoz.

[⌘ Érdekes eset ⌘]

 

⌘ Érdekes eset ⌘

☾ 2003. 09. 05. ☽

partner : Florian & Smith

Ideges fogtam Smith karját és vártam, hogy végre elhopponáljunk a tótól. A hopponálás után megint elkezdtem émelyegni de Smithre ahogy ránéztem inkább már csak a hideget érzékeltem amit a vizes átázott ruha miatt éreztem. Egy pálca intéssel tüzet varázsolt a kandallóban és megszárította a ruhánkat, amiért hálás voltam neki, de megse mertem szólalni.
- Gondolom jó magyarázatuk lesz erre - Mondta hűvösen.
- Jó, tudom, hogy magyarázatot vár. De valójában az én hibám az egész... - Kezdett bele Flor és én rákaptam a fejem, közben Smith intett, hogy üljünk le, nem is kell több a hozzám közelebbi székben helyet is foglaltam.
- Valóban? - Felvonta a szemöldökét és kiváncsian várta , és minket vizslatott a hűvös tekintetével.
- Épp Három Seprűben iszogattuk a málnaszörpünket -Itt egy kicsit elmosolyodtam, mert tudtam,hogy Flor nem mond igazat. Gyorsan próbáltam letörölni az arcomról nehogy Smith észre vegye.
- Málnaszörpöt - Ismételte meg Smith, nem hiszem hogy elhitte, főleg ha látta azt a félmosolyt az arcomon. Majd Flor folytatta a történetet.
- Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot -Folytatta a történetet, és magához hűen nem tudta a nevét a zsupszkulcsnak, én  megszólalni nem mertem mert vágni lehetett volna a félelmet a levegőben.
- Egy alak az asztalunkhoz lépett és letett egy koszos korsót... aztán elment. Én utána akartam kiáltani, hogy mekkora segg... mármint gonosz és akkor elvitt minket a Loch Nesshez. Mármint érti egy olyan zsupszizé volt! Henriette nem is volt hibás. Én fogdostam meg a dolgot.- A történet egyezett a valósággal, és eddig tényleg nem voltam hibás...
- Talán nem tanulták meg, hogy gyanús alakok dolgaihoz nem szokás nyúlni? -Vont kérdőre minket Smith
- De egy korsón semmi sem gyanús.. legalábbis nekem nem volt az.-Próbáltam menteni a menthetetlent.
- Az már csak hab a tortán, hogy "málnaszörpöt" iszogattak, de közben még életveszélybe is kerültek. Mondanom sem kell, hogy az ilyen helyzetbe, főleg ha egy roppant veszélyes lény lakhelyéhez kerülnek, rögtön el kell hagyni a helyet. Miss le Fay pedig igazán terelgethetné a bátyját a rendes úton, nem pedig követni őt a botor cselekedetekkel --Nyeltem egy nagyot, és most rajtam volt a sor hogy színt valljak Smithnek.
- Igazából.. amint oda érkeztünk, és felfogtuk mitörtént és, hogy hol vagyunk, engem teljesen lázba hozott a hely. Flor rögtön haza akart menni és kereste a kiutat, én viszont elindultam a víz felé, hogy meglessem a Nessy-t... Flor vissza akart tartani de én mentem előlre fel a sziklákon, és lényegében húztem magammal Flort. Szóval miattam, jutottunk abba a helyzetben, és az én hibám volt- Sütöttem le a szemem a könnyem vissza tartva, hogy majdnem miattam vesztünk oda mind a ketten. Össze húztam magam és vártam, hogy Smith leszidjon engem is, akitől várta hogy a bátjára figyeljen.
- Büntetőmunkát kötelességem kiszabni magukra, de figyelembe véve a zsupszkulcs, la Fay, zsupszkulcsnak hívják, nem zsupszizének. Elragadta magukat, enyhébb büntetést kapnak. Négy héten keresztül heti egyszer plusz órán fognak résztvenni Salamander professzornál, aki örömmel tanítja meg önöknek mit kell tenni veszélyes lények közelében - Kicsit megkönnyebbültem amint kiszabta a büntetésünket, valamint ahogy a kezembe került a meleg tea és belekortyoltam elkezdtem felmelegedni.

Hát ilyen is történhet
▪ 2003. szeptember 15. ▪

Henriette & Smith

- Málnaszörpöt - horkantott fel Smith úgy, mintha kinézné belőlem, hogy a húgommal alkoholt itatok. Mellesleg én már amúgy is ihattam volna, amit csak akarok... de bizonyosan közölte volna a hozzá nagyon is illő hangsúlyával, hogy "a maga agyával nem kéne, la Fay."
Megköszörültem a torkom és megforgattam a szemeimet. Nem értettem, miért játsza ennyire meg magát... hiszen tudta, hogy elmondtam Henriette-nek, hogy van közöttünk valamit. Talán azt nem említettem, hogy a feleségétől is el fog válni azért, mert megkértem rá... mert egész nyáron könyörögtem szinte, hogy engem akarjon.
- Talán nem tanulták meg, hogy gyanús alakok dolgaihoz nem szokás nyúlni? - kérdezte végül. Nem mertem megszólalni sem... még a végén tényleg annyira megbüntet, hogy egész tanévben azt fogom emlegetni. - Az már csak hab a tortán, hogy "málnaszörpöt" iszogattak, de közben még életveszélybe is kerültek. Mondanom sem kell, hogy az ilyen helyzetbe, főleg ha egy roppant veszélyes lény lakhelyéhez kerülnek, rögtön el kell hagyni a helyet. - Erre már hápogni kezdtem, meg lóbáltam a kezemet, mintha elment volna a hangom. Azt sem tudtam, hogy hol vagyok, nemhogy még Nessitől kezdjek el pánikolni. Sosem kirándultam hatalmasokat Skóciában, anyáéknak pénze sem lett volna rá. - Miss le Fay pedig igazán terelgethetné a bátyját a rendes úton, nem pedig követni őt a botor cselekedetekkel.
Nyeltem egyet és a húgomra sandítottam. Az én hibám volt az egész, Henriette-et még elővenni is felesleges volt ezért.
- Igazából.. amint oda érkeztünk, és felfogtuk mitörtént és, hogy hol vagyunk, engem teljesen lázba hozott a hely. Flor rögtön haza akart menni és kereste a kiutat, én viszont elindultam a víz felé, hogy meglessem a Nessy-t... Flor vissza akart tartani de én mentem előlre fel a sziklákon, és lényegében húztem magammal Flort. Szóval miattam, jutottunk abba a helyzetben, és az én hibám volt - vallotta be. Hát ezt nem kellett volna. Pontosan azért vállaltam magamra, hogy legalább őt ne akarja megbűntetni Smith. Én még elédesgetem egy kis összebújással, meg csókkal később, de Henriette-nek még talán miattam sem lehetett szerencséje.
- Büntetőmunkát kötelességem kiszabni magukra, de figyelembe véve a zsupszkulcs, la Fay, zsupszkulcsnak hívják, nem zsupszizének. Elragadta magukat, enyhébb büntetést kapnak. Négy héten keresztül heti egyszer plusz órán fognak résztvenni Salamander professzornál, aki örömmel tanítja meg önöknek mit kell tenni veszélyes lények közelében - jelentette ki aztán. Nem is volt végül is olyan vészes... bár Salamander professzor előadását unalmasnak találtam... és a varázslényekért sem rajongtam. Valahogy nekem kicsit olyan túl állatszerűek voltak és vagy orron nyaltak, vagy ellopták az édességem. Jobban szerettem tartani a távolságot.
A pontlevonás elkerültük legalább. Ez az egy megnyugtatott, amúgy sem állt mostanában jól a ház szénája, mintha minden bajkeverő a Griffendélbe járt volna. Na jó, főleg én. Mindent elcsesztem mindig. Ha nem felejtettem el órára menni, akkor eltörtem valamit, túl hangos voltam vagy simán csak nem értettek meg a tanárok.
- Hát őőő, köszönjük prof. Az annyira hasznos lesz, mint a leckeírás, ami helyett odamegyünk. - Forgattam meg a szememet. - De ugye nem kell semmit simogatni vagy etetni? - Tettem hozzá egy torokköszörülés után. - Sajnos borzalmas allergiás vagyok... a... MINDENREN.- Emeletem magasba a mutatóujjam, mert egyetlen lény sem jutott eszembe. - Főleg arra a pikkelyes tollas dologra... meg arra az izére... élőbot... lábakkal, meg gülüszemmel. Tudja. - Közelebb léptem, ahogy a teás csésze a kezembe reppent. Az ujjaimmal azonnal körbeöleltem a porcelánt, jól esett a meleg. Sokkal jobban, mint a száraz ruha érzése.

maguk aztán bajban vannak


la Fay & le Fay
2003. 09. 05.

Smith professzor komorabb nem is lehetett volna, ahogyan méregette a két ijedt diákot. Mérges volt, ez látszott rajta, leginkább a felelőtlenség dühítette, és az, hogy mi történhetett volna velük. Ha nem kapja meg időben az üzenetet, lehet, hogy mind a ketten már az óriási kelpie gyomrában lennének. Ez a gondolat egyenesen elborzasztotta őt. Felnőtthöz híven gondolatai vígan lovagolták meg a "mi lett volna ha" kérdéseket, amik igazán sajátjai voltak.
Ahogy elnézte a testvérpárt, nem volt szíve túl nagy büntetést szabni rájuk, bár azért igen csak rájuk ijesztett - talán szándékosan is. Nem szerette, ha nem vették komolyan, még akkor sem, ha éppen kettejük előtt kellett példásan viselkednie. Sejtette, hogy talán nem titok a kapcsolata Floriannal Henriette előtt, de emiatt is inkább még tanárosabban viselkedett. Szinte ösztönös volt ez, hozzászokott ahhoz, hogy a tekintélyét mindig is meg kell mutatnia, talán azok előtt még jobban, akik fontosak voltak neki. De hát ezt látta otthon példának, és ilyen korban az ember már nehezen változott. Pedig Smith professzor igazán hajlott a változás felé.
Ahogy hallgatta a testvérek magyarázását nagyon kezdett fáradt lenni, és még egy kupac dolgozat is várta a rosszabbnál rosszabb jegyeket. Florian le Fayjel az élen.
- Merlinre, nyugodjanak meg, nem az Azkabanba fogom magukat küldeni - sóhajtotta Smith professzor, Henriette magyarázata után, és aztán kiszabta rájuk a büntetést is, ami még önmagához képest is meglehetősen enyhe volt, de a dolgokat néha el kellett engedni. Talán néha megengedheti magának, hogy nem olyan szigorú. Ellágyultam, gondolta, mikor még eszébe jutott, hogy pontot sem vont le tőlük. De ugyan mire fel tette volna. Minden esetre majd pontos leírást kér tőlük később, hogy aztán persze az aurorok felé vigye az ügyet, HArold ugyanis panaszkodott rá, hogy nincs mivel lekötni a Rend ellenére az unatkozó zöldfülűeket.
- Hát őőő, köszönjük prof. Az annyira hasznos lesz, mint a leckeírás, ami helyett odamegyünk. - szemtelenkedett Florian, mire csak sóhajtott egyet.
- Természetesen számon is fogja kérni, nehogy valamit elfelejtsenek - vetette oda, ha már kiprovokálta belőle a szigorú professzort a fiú. - Hogyne la Fay, legfőképpen a tanulásra allergiás, de arra nagyon. Azt mondják annak van nagy szőrös teste, és hegyes fogai, amivel megharapja a diákokat, akik nem értékelik a tanulás tudományát - morgolódott Smith professzor, és csak megcsóválta a fejét. Kissé zavarban volt, hogy ezt hallja a húga is, de valószínűleg tudott róluk.
- Pihenjék ki magukat, hosszú napjuk volt - sóhajtotta aztán, és egy kicsit lehunyta a szemét. - Akkor távozhat, amikor akarnak, van sütemény is,  - lebegtette hozzájuk azt is, Flitwick professzortól kapta, hogy legyen tőle néha egy kicsit jobb kedve.