Thine face is not worth sunburning

n   o   t   t   t   o   d   a   y

i'm so nice better talk to me nice

 myself & NA

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Ez az eset nem ahhoz hasonló lehet, mint amikor a román traktor reggel hatkor egyszerűen elüti az őzikét. Nem-nem, ez inkább olyasmi, mikor valami redneck geci valid vadászati igényként gondol rá, hogy a benzinzabálóval délután kettőkor mattrészegen elbasssza a flóra-faunát, aztán hazahúzza a dögöt, mint a teremtés kibaszott koronája. Még az sem nagyon bántja a lelkem maradék részeit, ahogy kiszállok az ízléstelenül drága-a-városi-kocsikázáshoz autóból, ami ugyan nem az én nevemen nyugszik, de ezt az érintetteken kívül senki nem tudja - szóval azt sem nagyon bánom, hogy a metaforában én a redneck geci vagyok. Nottie boyo annyira könnyű célpontnak tűnik ezzel a.. Nott családi vállalkozás építészeti faszok felállítása projektjével, amihez most már cuki irodát is nyitott, hogy még ő sem hiheti, hogy nem fogom meglátogatni válaszokért. Senki sem üldözheti legalább egy kellemetlen hangételű, dolgok dobálásával valószínűleg megterhelt randevú nélkül a rokonaimat egy másik kontinensre, not on my watch, Mister.
        - Elnézést, meg tudná kérem mondani, melyik Notték irodája? Oh, a másodikon balra? Köszönöm, még sosem jártam itt és könnyen eltévedek, köszönöm! - a kedves portás még a lépcsőházba vezető ajtót is kinyitja nekem, miután átküzdöttem magam a macskaköveken. Az Abszol út is utálja a nőket a természet után szorosan, más magyarázat nem lehet arra, miért nincs legalább valamilyen rohadt bűbáj erre - persze, gondolom, hogy nem annyira az Abszol lesz a faszfej. Csilingelő, színes-szagos, időjárásra reagáló plafon az okie, mugli cipőben suhanni egy mágikus sétálóutcán meg nopie. Erről mondjuk a portás nem tehet, nem is neki tartogatom az évek óta kézműves minőséget elért értetlenségemet Minervát illetően.

        - Héé, csak nem a kisebbik Nott? A bátyádhoz jöttem, bent van véletlenül? Megvárhatom az irodájában, ha megígérem, hogy nem nézek bele a nagyon titkos projektekbe? Hogy mennek a dolgok.. Everfennel? Cuki. - mióta nem láttam a Nottok legifjabb kiadását, egész magas lett. Vagy én lettem alacsonyabb: elegánsabb biztosan, és ezt még az ő ijedt válaszolgatását meg-megszakító érdeklődő pillogása is megerősíti. Tudom, hogy azt várja, hogy az ismert menetrend szerint most majd megfenyegetem, hogy ha nem teszi azonnal, amit mondtam, további pillangókkal is ellátom a gyomrát, csak ezúttal kívülről, de nem-nem, nope. Egészen véresen komolyan gondolom azt a miniszteri széket - szar dadjoke ide vagy oda - és a frusztrációimat megtartom annak, akit illetnek, ezúttal névleg Mr. Nott-a-virgin-but-whynak.
        - Oh ez a hely pont olyan otthonosan háború előtti óromán, mint a klubhelyiségünk volt! Jó látni, hogy az ízléstelenség sosem megy ki a divatból, nem igaz? Gondolom, hogy te ott dolgozol, mert az előtérben még nem lehet megmondani, hogy A Sötétség actual hercege tervezgeti itt a koporsó köré valókat. Nem hittem volna, hogy a Fortress of Solitude tud ennyire.. durm und strang is lenni tíz négyzetméteren, de az ember mindig tanul valamit, nem igaz~? - már mintha valami mosolyt is látnék a kisebbik Nottie boy arcán, mielőtt becsukom az ajtót ezelőtt az arc előtt, és leülnék az íróasztal indokolatlanul magas támlájú székébe. Nyilván nem ér le a lábam, ha Nottnak a képességei is olyan magasak lennének - és nem csak azok, amelyekről Palmer beszámolt nekünk - mint az önmagába vetett imádata, mi léptünk volna először a Holdra. Ha megérkezik, leülhet a vendég oldalára.
        Tulajdonképpen a leghalványabb elképzelésem sincs, mi a fasz zajlott közte és Minnie között, amiről igen, azt is egy különösen ostoba minden-oké-nekem-jó-így levélben értesültem hetekkel később. Anno is azt mondtam, hogy csak akkor költözz össze egy aranyvérűvel, ha szeretnél nagyon sokadik hegedűs lenni a péniszirigység, kisebbségi komplexus, Oedipus ÉS Elektra mögött, de mindenkinek kell valami perverzió, az övé az érzelmileg nyomorult punk bitchek. Előbb Fawcett meg Lutece, aztán ez az excuse of a man - mert még ha a pénzt motiválta volna, de ronda, fancy névvel ezt eltakaró vidéki kúriát ő is örökölt, abban pont annyira lehet sajnálni magunkat, mint máséban.. Nem vagyok tory szavazó, de ha én örököltem volna ilyesmit, egyedül szívesebben játszanék Lady Di-t vidéken, az arisztokrata fasszal tényleg csak a baj meg a szégyen van. Nem hiszem, hogy Román talált volna egy Camillát, ő még a jóízlést sem találja az irodája alapján.

        - Mr. Nott, sokadik és érdemtelen ezen a néven! Foglalj helyet és fogd be egy röpke pillanatra, mert van jópár kérdésem, és minél gyorsabban megválaszolod őket, annál gyorsabban elköszönünk egymástól! - gálánsan a vendégoldali székre mutatok, amikor végre megérkezik, és kényelmesen hátradőlök a székében. Ha tudnám, hol lakik pontosan - vagy eleve ugye, bejutnék akár csak a megyébe is a faszremegős védőbűbájok között - már rég megtettem volna mindezt, de bárkit is vár pont ma megbeszélésre, nem lehet olyan fontos, mint az unokanővérem ügye.
        - Kezdjük az elején: mit műveltél az én jobb sorsra érdemes unokatestvéremmel? És ne mondd, hogy I plead the fifth, mert biztosan emlékszel, milyen kedves vagyok, jobb, ha kedvesen beszélsz velem. Két éve? Két éve úgy eltűnt, mint a férfiasságodról való állítások Palmer után, és csak hülye kis fecniket kaptam róla, hogy önfelfedez itt meg ott. BS, te is tudod, én is tudom. Szóval, mit csináltál vele? Ugye nem a pincédben van? Az még tőled is faszon aluli lenne. - hátradobom a hajam, és az asztalra könyölök. Csak valamelyikünk holttestén keresztül hagyom ennyiben az egészet, és látva az esélyeinket, ez nem feltétlenül az enyém lesz - de ezt az áldozatot hajlandó vagyok meghozni.

[- Hogy ki van az irodámban? Mióta? És minek engedted be?!]

t h e r e  i s  b l o o d  o n  t h e  c h a i r

      Mosolyogva fizetek a frissen vásárolt talárokért, miközben szüntelenül mantrázom magamnak, hogy nincs okom rá, hogy ne legyek magabiztos, hogy ideges legyek Madame Malkin társaságában. Biztos vagyok benne, hogy nem emlékszik arra a hisztériára, amit a ruhavásárlásból csináltam tizennégy évesen, amikor nem voltam hajlandó levenni az ingemet a próbához, vagy amit egy évvel korábban csináltam, amikor nem akartam folytatni a próbát, mert a könyvesboltba akartam menni. Azután Vitalie ott hagyott, és fél órát vártam rá, hogy anya bejöjjön és kifizesse a ruhákat, mert a tulajdonos nem engedett el. Jó, talán emlékszik rám, de az már régen volt, és az ő mosolya is kedves és barátságos.

 Miután megadom a címem, és a boszorkány egy dobozra mért koppintással a lakásomra küldi a megvásárolt ruhákat, még mindig mosolyogva elindulok vissza az irodába, közben pedig beleharapok a mugli szendvicsbe, amit a kocsmához közeli étkezdében vettem. Soha nem gondoltam volna korábban, hogy megszokom a mugli konyhát, és még mindig furcsa belegondolni az ostoba érzésbe, amivel megkívántam az ételt. Ma is mindenki kedves velem, ami segít kicsit az önbizalmamon, úgyhogy amikor belépek az ajtón, fogalmam sincs rólam, hogy miféle csapások várnak rám, hogy gépjárműben ülő vadászként csapjanak le rám. A mosolyom viszont lehervad, amikor Finnick válaszol a köszönésemre.

 - Hogy ki van az irodámban? Mióta? És minek engedted be?!- hazudnék, ha az állítanám, hogy gondolkodnom kell rajta, hogy arcot társítsak a névhez, amit az öcsém mond nekem, aki pontosan olyan hatékonyan őrzi az irodánkat a távollétemben, mint egy aluszékony macska tenné. Egy utolsó dühös pillantást szúrok felé, biztos, hogy ezzel csinálni fogok valamit, és közben átgondolom, hogy talán kellene valamilyen védőbűbáj, de most már mindegy. Kitapintom azért a pálcám, mert ha az a lány fele olyan őrült, mint a Roxfortban volt...

 Lassan, óvatosan nyitok be, és rögtön le is rohan valamivel, amit nem értek. Nem tart sokáig megállapítanom, hogy nem változtak Blood alapjai, továbbra is agresszív és sértő, amivel elképesztő kontrasztban áll a külseje. Mindig ennyire csinos volt? A gondolat meglehetősen zavaró, félre is pillantok az arcáról egy pillanatra, de a gesztust sikeresen annak álcázom, hogy ellenőrizzem, minden a helyén van-e még. Ő nem az a típus, aki ellop dolgokat, de a dolgok széttörése egyáltalán nem állt távol tőle soha.

 A sértések özöne mosolyt csal az arcomra. Valahol lenyűgöző, hogy valaki ennyire képes ignorálni az írott és íratlan társadalmi szabályokat (köztük olyan alapvetőeket is, melyek talán az óriások számára sem idegenek), és az is megérne némi dicséretet, ahogy beszél, még ha nem is értek mindent, amit mond. Milyen unokatestvér? Nem jut eszembe senki, akire gondolhat, és ahogy ránézek, sem jut eszembe senki, aki hasonlítana rá. Ahogy persze, Blood nevű ember sem rajta kívül, de az túl sokat nem jelent. Megvárom, hogy abbahagyja, közben igyekszem megtartani a jóindulatú mosolyt, ami valószínűleg azért átfordul a prefektuséba.

 - Ms. Blood! Örülök, hogy látom, de szeretném felhívni a figyelmét rá, hogy már nem a Roxfortban vagyunk, és az engedély nélküli behatolás magánterületre nem büntetőmunkával jár.- a fenyegetésem üres, elvégre biztos vagyok benne, hogy Finnick legalábbis hallgatásával beleegyezett, hogy megvárjon, az meg már nyilván csak egy ostoba sajátosság, hogy az irodám a jelenlétemben nyilvánvalóan nem látogatható. Én vagyok a hibás, hogy nem zártam be, főleg, hogy az öcsém hozzáférjen a jégszekrény tartalmához, ha szüksége van némi süteményre. Elképzelhető, hogy ezután ezt csak a jelenlétemben fogja tudni megkapni.

 A jégszekrényhez lépek, és miközben belenézek a tartalma után, gondolkodom a válaszon. Szándékosan váratom néhány pillanatot, éreztetni akarom, hogy nem ő irányít, bármit is gondolt ezzel az ostoba behatolással. A varázslósakkban is jelentős eredmény, ha rá tudod kényszeríteni az ellenfelet, hogy a te tempódban játsszon, és én kiemelten jó játékos vagyok, ez az egész sem különböző. Amennyiben nem vágja hozzám a Durmstrang hajójának apró modelljét vagy a piciny Földgömböt, ami az asztalomon áll, de akkor legalább tényleg jogom lenne kidobni.

 - Mondanám, hogy érezze otthon magát, de látom, hogy már sikerült. Mivel büntetőmunkát nem tudok adni, megkínálhatom valamivel? Sütőtöklével? Vajsörrel? Valami erősebbel?- az első, számomra viccesnek szánt megjegyzés hihetetlenül cringenek érződik már azután, hogy elhagyta a számat, de igyekszem tovább mosolyogni, miközben felsorakoztatok féltucat üveget, különböző italokkal. Nem örülök neki, hogy elfoglalta a székemet, és nem is tekinthetem a vendégemnek vagy ügyfelemnek, de úgy döntök, hogy azért továbbra is udvarias leszek. Kiveszem a süteményt is, Finnick úgysem érdemli most meg.

 Nem várom meg, hogy válasszon, leülök a vendég jóval kisebb támlájú székébe, miután felakasztom a kabátomat a sarki fogasra, és az asztal sarkára teszem a pálcámat, hogy választás esetén magamhoz hívjam, amit Freya Blood kérne. Sajnos, mindezalatt az idő alatt sem sikerült kitalálnom, hogy ki lehet az említett unokatestvér, de a két év azért eloszlatja a legrosszabb félelmeimet. Az elmúlt két évben biztosan nem bántottam senkit.

 - Nincs pincém, de gondolom sejti, hogy akkor sem vallanám be, hogy csináltam vele valamit, ha a széket, amin ül, a holttestéből bűvöltem volna... khm... van az unokatestvérének neve is? Nem tudom, hogy kiről lehet szó, de vélhetően rossz helyen keresi.-  bánom, hogy megemlítettem ezt az újabb morbid viccet, és eldöntöm, hogy nem érzem magam ennyire otthon. Ez nem a neveletlen kis negyedéves-ötödéves lány többé, aki folyton problémát okoz, bármennyire olyan a viselkedése.

n   o   t   t   t   o   d   a   y

i'm so nice better talk to me nice

 myself & NA

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Nottie boy Paul Atreidest megszégyenítően hisztérikus vonaglása az értelmetlen részletek körül, felett, alatt, -ban, -ben több, mint figyelemre méltó. Mégis mit látott benne Palmer, vagy ha már, Minnie? A pénz szaga sosem takarja el, ha valakinek ilyen örökölt készlete van a szorongásból a pénisze méretét illetően, így azt rögtön magázódással kell újra meg újra megsimogatnia nyilvánosan. Ez a bicskanyitogató ájtatosság pár éve biztosan kifejezetten felbaszott volna, de vannak, akik ugye előnyükre változnak. És van Nott.
        - Ó ne, akkor majd a térdedre fektetsz és elfenekelsz? Igazad van, nem az iskolában vagyunk, de már akkor sem különösebben aggasztott, hogy egy hozzád hasonló szegény ember gentlemanje mit gondol rólam. Ha nem lenne fontos, fontosabb, mint hallgatni az arcélednél gyengébb megjegyzéseidet, nem lennék itt~! - azokban a fényes békeidőkben biztosan megkérdeztem volna, hogy ó ne, és az segít, ha seggbeujjazom magam? Nyilván nem, egészen ritka esetekben legfeljebb - meg amúgy is, hogy versenyezhetnék azzal, ami Nottéban van, rögtön a feje mellett, amit most sem húz ki onnan? Ennél most sokkal elegánsabbak vagyunk a hülye jégszekrénnyel, kabátigazgatással meg a nyomorult kis hajómodellel, ami az egyetlen említésre méltó tárgy ebben a szobában, beleértve Nottot.

        - Egyébként remekül eltaláltad a hangnemet: én egy potenciális vásárló vagyok, aki megérdemli a magázódást, te pedig még nem követtél el semmit, amivel kiérdemelted volna, hogy ne tegezzelek. Hagyjuk a hanyatló nyugat ópumának a vajsört, ha van valami kellemes italod, elfogadom. - remélem, ezen a téren jobban remekel, mint ami a más területekre kiterjedő ízlését illeti. Csak az emberbaráti szeretetem tart vissza tőle, hogy megkérdezzem, Mr. Night után most már ő is allergiás-e az élénk színekre és a napfényre. Vajon a közös kis lakásuk is így nézett ki, Minnie hagyta, hogy ez a közepesen rossz Lugosi Béla cosplayer egy kriptozoológiai esettanulmánnyá változtassa az életterüket? Nem mintha reális lett volna, de érthető, hogy nem maradt itt, hogy becsatlakozzon a kiscsoportos fangbanggerek kézműves szakkörébe Palmer után.
        - Azt szeretnéd, ha elhinném, hogy nincs.. nem tudom, hogy nevezik azt a sötét kriptát, ahonnét elszármaztál, hogy az alatt nem található egy teljes város eltüntetésére alkalmas pincerendszer? Ugyan, Nott, az évek meg a rutin. Illetve, ha már, én nem viccelődnék ilyen kézenfekvően volt halálfalóként a holttestből bűvölt berendezéssel, még a végén valaki félreérti. Árt az üzletnek, ha érted~ - igaz, nem teszem hozzá, hogy ez már-már valami személyiség meglétére enged következtetni, aminek hiányát inkább feltételeztem volna. Nem akarom, hogy Nott Today elbízza magát, amúgy sem kellene ennyit gondolnia magáról senkinek, akinek ilyen buzi rókaképe van.
        Az illendőség megkívánná, hogy most kitegyem én is közszemlére a pálcámat, de egyrészt hölgyek nem tesznek ilyesmit, másrészt talán vannak, akik otthonosan érzik magukat egy elítélt sorozatgyilkos közelében, de nem tartozom közéjük. Az egyetlen, amit a pálcája mellett látni fog, a Dior ajakfényem, és ez is több, mint amit érdemel azok után, ahogy bánhatott az unokatestvéremmel.

        - Olyan sok hölggyel volt szerencséd együtt lakni? Minerva Balmoralról beszélek, nyilván, szerencsére sok nőtársam nevében mondhatom, hogy nem te vagy a következő Ted Bundy. - hagyom, hogy megeméssze az állítást, bár kétlem, hogy ilyen könnyű dolgom lenne, most majd értetlenkedik egy kicsit ezüstkanállal a.. szájában. Az ital nem olyan borzasztó, hogy ne lehetne elkortyolgatni, a süteményt viszont nem értem. Egyikünk sem úgy néz ki, mintha sütikézni lenne jelen.
        - Együtt él veled - számomra ismeretlen okból, de talán mentális betegség vagy pillanatnyi zavar lehet, sokaknak volt a háború után - aztán csak úgy eltűnik még a kontinensről is? A legutóbbi leveleit egy postaforgalmi alkalmazott is írhatta volna, annyira professzionálisan személytelenek. Mit csináltál vele, Edgar Allan Nott? - egyetlen panasz sem lehet rám, semmit sem dobtam át az asztalon, senkit nem fenyegettem meg semmivel - még.

[- Nem, csak fenntartom az alapvető társalgási szabályokat. Tudomásom szerint nem vagyunk barátok.]

t h e r e  i s  b l o o d  o n  t h e  c h a i r

      Megforgatom a szemem a megjegyzésre, főleg, hogy elűzzem a gondolatot, mennyire zavarba hoz. Talán tényleg nem ártana végre túllépnem a múlton, és elmennem randizni, talán pont a Finnick által ajánlott egyik lánnyal, mert nagyon össze lehetek zavarodva, ha az ilyen furcsa félmegjegyzések is zavarba hoznak. Bizarr belegondolni, hogy tizenhat voltam, amikor utoljára együtt voltam valakivel, és minden bizonnyal elképesztően egészségtelen is mentálisan.

  - Nem, csak fenntartom az alapvető társalgási szabályokat. Tudomásom szerint nem vagyunk barátok.- nagyon kétlem, hogy venni akarna tőlem bármit, építtetni akarna bármilyen házat pont velem, tekintettel arra, hogy mit gondolhat rólam, de azért nem zárkózom el teljesen tőle. Öt éve biztosan megmondtam volna neki, hogy amennyiben vásárolni akar, rosszul kezdte a beszélgetést, és nem adok el neki semmit, de nyitva hagyom a lehetőségeket, és figyelembe veszem, hogy milyen nehéz gyerekkora lehetett. Főleg az olyanok miatt, mint én. Eszembe jut több késői este a klubhelyiségben, amikor bántottak, majd ahogyan az egyik alkalom után csak úgy eltűnt, én pedig mindig gyáva voltam hozzá, hogy tegyek valamit az ügyben.

 Ahogy elfoglalom a széket, és hátradőlök, még egyszer leszidom magam kicsit az ostoba megjegyzésért, amelyek mindig kiakasztanak mindenkit, különösen, ha tudják, hogy én pontosan ki vagyok és mit tettem. El is döntöm, hogy figyelek erre, még ha kétlem is, hogy ez a beszélgetés bármilyen módon alakulhatna barátságosan, kevésbé ellenséges hangnemben. A szemem több másodpercig a lány arcbőrén, ajkain felejtem, mielőtt erőltetem magam, hogy az asztalomra helyezett pálcámra nézzek. Egy intéssel az asztalra hívok két poharat, és egy üveg aranyszínű konyakot, illetve az előkészített, talpas tányérra helyezett süteményeket.

 Épp megjegyezném, hogy nincs pincém, kriptám, amikor megállok a mozdulat közben, a konyakos üveggel a kezemben. Újra a szemébe nézek, mintha próbálnám hazugság nyomát keresni, vagy annak nyomát, hogy esetleg rosszul hallottam valamit, de a szavai megerősítik, hogy nem csak ivás előtti részegség áldozata lettem, tényleg Minnie nevét mondta. Soha nem tudtam, hogy rokonok, mindig úgy láttam, hogy Minnie kifejezetten irritált is tőle, szabálysértéseken kívül pedig nem emlékszem rá, hogy bármilyen más összefüggésben hallottam a nevét.

  - Minnie... Minerva a rokonod?- ostoba a kérdés, amit korábban megválaszolt már, de a becenév, amit kimondok, egyértelmű következtetésekre nyújt lehetőséget a lány számára. Ő is csinos, de nem látok hasonlóságot a vonásaik között, bárhogyan keresem őket, bár természetesen én sem hasonlítottam Vincentre vagy Ravenára, csak Theoval vannak valamennyire közös vonásaink. Beszívom a levegőt, azután töltök magunknak.

 Amellett, hogy megdöbbenek, valami ostoba árnyéka is körvonalazódni kezd valamiféle reménynek. Talán sikerülhet elérnem valamit? Talán ha beszélek Freyának... nem hiszem persze, hogy a szövetségesem lenne bármiben, de talán elárulhatná, hogy miért ment el. Tényleg azért, mert olyan rosszul csókolok? Eszembe jutnak önkéntelenül is annak a nyárnak az emlékei, amikor együtt voltam Raquellel, aki soha nem panaszkodott, de persze tény, hogy azért sok év eltelt azóta, és tudom, hogy nem mindenkinek ugyanazok a vágyai. Nem hiszem persze, valószínűbbnek tartom, hogy Minnie csak simán rájött, hogy utál engem.

  - Nem csináltam vele semmit... én is csak levelezek vele, mióta elköltözött. Egyszer csak mondta, hogy elmegy Amerikába, és gyakorlatilag azonnal ment is. Nekem is ritkán ír.- felidézem a napot, amikor a viharos hajnalon ültem muglik között a Heathrown, kezemben egy turista osztályra szóló repülőjeggyel, ami New Yorkba vitt volna. Bizarrul sok vizsgálaton kellett átesnem hozzá, hogy megvehessem a jegyet, de vállaltam az összes kellemetlenséget azért, hogy utazhassak, hogy elmehessek hozzá. Aztán... aztán visszafordultam. Ha elfutott, ostobaság várni rá.

 Iszom egy hosszabb kortyot, azután elveszek egyet a csokis süteményből, ami biztosan nem túl bölcs választás alkohol mellé, és miközben harapok egyet, mélyen Blood szemébe nézek. Az új információ miatt már nem érzem annyira kellemetlennek a jelenlétét, még ha tudom is, hogy nem valószínű, hogy szolgálhat mással inzultusokon kívül, a reménye annak, hogy hallok Minnieről, felülírja a józan eszet.

  - A napokban előtte berúgtunk, és megcsókoltam... azóta is azon gondolkozom, hogy köze lehet-e hozzá.- bánom, hogy elmondtam, különösen, mert nem vagyok igazán felkészülve a jelenleginél személyre szabottabb támadásokra, amelyeket bizonyára megkapok most. Kiiszom a maradék tartalom felét a pohárból, és ránézek újra. Szinte látom újra, a Klubhelyiségben azoknak az estéknek az egyikén. Az biztos, hogy ha tényleg fontos neki Minnie, nem akarna mellé olyan embert, mint én.

n   o   t   t   t   o   d   a   y

i'm so nice better talk to me nice

 myself & NA

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, testnedvek, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Nem tudom nem észrevenni, hogy a szemforgatás egész aranyos - olyan elkényeztetett aranyvérű babygirl módon, de ez is sokkal-sokkal-sokkal több, mint amit Nott arcából kinézek, vagy ha már, amit megérdemelne. Igaz, rám egyetlen megmunkált arccsont vagy ajakbiggyesztés sem hat, Fawley pont ilyen puppy eyes tud lenni, mikor el akar érni valamit, és róla is pontosan tudom, mekkora faszt akar általában lenyomni közben a torkomon. No-no, Mister, nem én fogok tizenkilencre lapot húzni, nekem itt küldetésem van, méghozzá az unokatestvérem felkutatása, és ebben egyetlen hím sem fog megállítani.
        - Miért, a képzeletbeli barátaidat a térdedre szoktad fektetni és elfenekelni? Talán vigyázhatnál a szádra jobban, Nottie boy, túl sok kétértelmű dolog fordul meg benne~ - ki felejtette volna el Palmer gyomortükrözéshez hasonlóan udvariasan távolságtartó sztorijait kettőjük legendás szerelméről, meg a legendás szerelem izzasztó részleteiről? God knows nem vagyok kifejezetten prűd, de az én kanalam is megállt a levesben, mikor vacsora közben ecsetelte pont kellemes hallótávolságra, hol és hogyan járt benne a seggmerevítős Nott, akit addig szerényen csak, és főleg a hagyományoknak tisztelegve BuziPrefiDomi után szabadon BuziPrefiRominak emlegettem. Volt valami a házunk vizében, fasz se tudja, talán mikor a tótartó esett áldozatul a kanok értelmetlen vetélkedésének, de nekünk csak az ilyen komplexusos zseb-és-zsebhoki diktátorok jutottak BuziPrefiDestivel bezárólag, aki iskolaesőségig is elvitte.
        Persze nem fogom elvitatni a lepedők, padok, székek és úgy tűnik, hogy bokrok között nyújtott teljesítményeket, ahhoz elég nagy hipokrata picsának kellene lennem, ha már mi is bevonoltunk Fawleyval az iskolai legendáriumba a vonaton baszással.. De elkalandoztam.

        - Ez nem a legrosszabb konyak, amit ittam életemben, ügyes fiú vagy. Most már csak a válaszokkal kell ilyen készségesnek lenned, és senki nem hagy dühös karenkedést a kezdő kis vállalkozásod vásárlói véleményei között. Menni fog, ugye~? - nem hittem volna, hogy ezt a végbéltükrözést ennyire fogom élvezni, de megfizethetetlen, hogy Nott milyen pofákat vág rám az asztal túloldaláról, amíg a saját székébe képzeli magát a gesztusaival. Ha az unokanővérem is ezt látta minden nap, eggyel kevesebb kérdésem van: úgy tűnik, az idő meg a szexuális frusztráció néha nem sorozatgyilkosokat termel. Mondjuk persze hogy Nott az is, méghozzá önként és dalolva, de most már, mint fellow sorozatgyilkos, hajlandó lennék akár meghallgatni is, hogy a faszba radikalizálódott tizenévesen school shooterré, mielőtt keresünk neki egy műanyag lakatos zárkát, ahol hagyjuk, hogy ez előbbi rárohadjon. Credit where credit is due, most már csak egy kibaszott halálfaló, nem egy méretes fasz az ember napjának közepén, ami azt motyogja, mert a hangját nem meri felemelni, hogy büntetőmunka, Blood.
        - Most már rögtön Minnie, igaz? Tudtam, hogy van valami közöd az eltűnéséhez. Igen, Balmoral az unokanővérem, de ez egy olyan sztori, amit csak akkor fogok elmesélni, ha te előtte azt, mi történt vele. - ezek szerint nem is beszélgettek ilyesmiről? Mit csináltak egyáltalán? Minnie faszfej volt vele, Nottie duzzogott, Minnie átgyalogolt a kis faszán valamelyik életszerűtlenül magas cipőjében? Heartbreaker Barbie és Angs Babygirl Ken biztosan kurva jól szórakoztak, aztán előbbi a szart is kiijesztette belőlem a Houdini-mutatványával, és most itt vagyunk. Kurva csodálatos, és bár az is érdekel, hogy történhetett az évtized cuckoldingja harmadik fél nélkül, kétlem, hogy csak valaki kibaszott valakit az ablakon. No-no, itt állunk bokáig a geciben, történt más is.

        - És tényleg azt várod, hogy elhiszem, hogy Griffendél Barbie ok nélkül lépett le, és nekem sem szólt róla? Valamit el kellett követned, Nottie, gondolkozz! Bízom benne, hogy menni fog. - lesajnálóan nézem a hirtelen támadó orális fixációját. Titokban rájár a sütikére ebben a siralomházban, amit irodának nevez? Elragadó. A szemmel verés is az, de az sem ijesztene meg, ha bevallaná, hogy single handedly ő intézte anno az összes különyítményes kínzásomat. Szagot fogtam, hogy ezzel a képzavaros fiszem-faszom hasonlattal éljek, és addig fogom presszálni, amíg ki nem nyögi az aktuális bűneit.
        - Ez minden, ami eszedbe jut az egészről? Mert ugye tudod, hogy ez azt jelenti, hogy annyira szarul csókolsz, hogy valaki még a kontinensről is elmenekül szégyenében. Merengj tovább, Nott, emlékszem a női önsegítő könyvek tippjeit megalázó orális képességeidre, amelyek sajnos nem terjednek ki az orális kommunikációra. Még tőled is kétlem, hogy ennyi elég lett volna neki. Btw nekem nem írt erről semmit, és nem hiszem, hogy azért, hogy megőrizze az ártatlanságom. - most már végképp tanácstalan vagyok azzal kapcsolatban, hogy mit tud és mit nem tud, Minervát pedig nem akarom belökni a Kóbor Grimbusz alá. Azt is férfiak vezetik, még parkolni sem tud rendesen nyilván.. De azt biztosan nem köszöni meg nekem, ha hazaeszi a kurvaélet, hogy lebuktattam A Sötétség Sütizabáló Hercege előtt, hogy nem szexelt senkivel.. mármint Minnie, nem a Kóbor Grimbusz, de mágusok között ki tudja követni az ilyesmit. Ami gondolkozik, az baszni is szokott - kivéve Nottot és Balmoralt, úgy tűnik.

[- Idővel kiderül, nem?]

t h e r e  i s  b l o o d  o n  t h e  c h a i r

     Érzem, hogy egy pillanatra megremeg a szám széle, ahogy Blood arra utal, hogy bárkit is elfenekelnék, de nem hagyom magam ennél jobban zavarba hozni. Nyilvánvalóan ugyanaz a célja, mint régen volt: azt akarja elérni, hogy kizökkenjek, megbotránkozzak, régen is mindig ezt tette, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon másokat. Bármiért is jött, ez rajtam nem fog működni, ha eléggé figyelek. Az ilyen megjegyzésekre nem érdemes reakciót adnom...

 ...de persze, Blood a megjegyzések tárháza. Veszek egy mély, dühös levegőt, nem is a konyak miatt, hanem mert azzal fenyeget, hogy már most tönkreteszi, amiért ennyit dolgoztam. Fogalmam sincs, hogy ő mivel keresi azt a pénzt, amiből tőle ennyire szokatlanul drága ruhadarabokra futotta neki, de biztos vagyok benne, hogy fogalma sincs róla, hogy milyen lehet, amikor valaki ok nélkül fenyeget valamivel a munkádat. Mégis megőrzöm valahogy a hidegvérem, és nem kérem meg, hogy távozzon, bármennyire is ezt tenném szívem szerint.

  - Idővel kiderül, nem?- a mosolyomban már benne van, hogy irritál, ahogy beszél velem, amilyen hangnemet meg mer továbbra is engedni nekem, miközben a székemben ül, az irodámban, mintha az övé lenne. Valahonnan nagyon mélyről érzek némi késztetést arra is, hogy varázslattal rángassam ki, és távolítsam el az irodámból, de tudom, hogy jogilag nincs igazam, és amúgy is... nem hiszem, hogy akkor kvittek lennénk a társadalommal, ha Freya Blood életem végéig minden nap bejönne, hogy szórakoztasson. Talán vele sem lennék az, amiért hagytam, hogy kínozzák a legundorítóbb módokon.

 Végül persze, nem is akarom, hogy elmenjen, csak Minnie nevét kell megemlítenie. Bizarr belegondolni abba a rokoni kapcsolatba, melynek oly kevés jele van, de vannak hasonlóságaik; az biztos, hogy a maguk módján senkitől nem fogadták el soha, hogy lenyomja, megalázza, bántsa őket, és mindkettejükben megvan valami tisztán megfogható elhatározás, ambíció, amit Minnieben is mindig láttam, annak ellenére, hogy nem a Mardekárba került. Kifújom a levegőt, és hátrébb dőlök a székben. Már nem is vagyok dühös a megjegyzések miatt, még akkor sem, amikor egyértelmű utalásokat tesz néhány olyan dologra, ami a rövid kapcsolatomból Raquellel közismert információvá vált.

  - Azóta gondolkozom. Nem történt semmi más... nem csináltunk mást... csókolóztunk, azután kérdezett pár dolgot rólam meg Raquelről, de nem éreztem, hogy annyira ki lenne akadva. Nem volt semmi jele, hogy el akar menni, és nekem sem mondott semmi mást. Csak arra tudok gondolni, hogy valamiért elege lett belőlem.- töltök egy pohár konyakot magamnak, és szinte húzóra iszom ki a tartalmát, azután veszek egy hosszú levegőt, és amennyire kényelmesen lehet, elhelyezkedem a vendég székben. Tényleg ilyen rossz itt ülni? Muszáj szereznem egy jobbat az ügyfeleimnek, innen én is szabadulni akarnék.

 Ahogy ránézek Freya Bloodra, most még csinosabbnak tűnik, de mentálisan pofon vágom magam, mielőtt ennél tovább mennének a gondolataim. Nem kellett volna meginnom a második pohárral, de elég volt Minnieről és arról az éjszakáról beszélnünk, hogy furcsa, lyukra hasonlító érzést érezzek a mellkasomban, és magamban meglepetten nyugtázom, hogy bizony, hónapok telhettek el, mióta utoljára gondolkodtam azon a napon.

  - Tényleg nem tudok többet. Ír nekem is, de egyre ritkábban, egyre távolságtartóbban. Egyszer utána akartam menni, de visszafordultam a reptéren.- érzem, hogy megint túlközlésem van, nem kellene elmondanom mindent egy gyakorlatilag idegennek, de valamilyen ostoba remény még mindig hajt, hogy talán találok egy kapcsolódási pontot, mellyel elérhetem Minniet. Talán valahogy helyre lehet ezt hozni még, talán kapok még egy esélyt erre is, ahogyan a háború után is kaptam.

n   o   t   t   t   o   d   a   y

i'm so nice better talk to me nice

 myself & NA

+18: szégyenítés, rasszizmus, káromkodás, testnedvek, kinkshame, férfigyűlölet, káromkodás, káromkodás, káromkodás
        Amíg dobálja magát visszafogottan abban a rohadt kényelmetlen székben, nem tudok nem arra gondolni, hogy vajon Palmernek mennyit kellett a kislánykori nedves álmaiból merítenie, és mennyi volt mégis igaz? Azon kívül, hogy egymásnak adhatta a fejében a kilincset a kielégületlenség és a mentális betegségek gazdag kalákája.. Látni vélem, hogy Nott nem csak nyálkás önimádat és splendid isolation keveréke, leöntve egy kis incesztussal. Persze nekem bőven elég egyetlen faszfej aranyvérű, az érzelmeit képtelen kifejezni legjobb barátból is el vagyok látva, de szemem nekem is van. God knows, hogy nincs a helyükön olyan merev fasz, mint azoknak, akiknek gyengén fogott a tintája, mikor az azkabani üdülésről döntöttek.
        - Sajnos kétlem, azokkal a pici nőies kezekkel még magadat sem tudnád jutalomból elfenekelni a jól végzett munka örömére, mikor újabb embernek igazoltad vissza, milyen illúzió az egész kurzusotok~ - csodálatos kultúrális örökségem nekem is van, mégsem igyekszem megteríteni benne a csöpögő nyálamnak a múltat nyalogatván. Lehet, hogy a kelleténél többet aludtam mágiatörténelmen - és fuck off, mentségemre szóljon, hogy a tanerő tényleg bátran halálba tudott volna segíteni a monológjaival, hát onnan jött eleve - de nem sok jót tudnék felsorolni a dicső nagyonsokak mellett úgy.. a középkor óta? Csak mert az angolvécé és jóval később került be a Roxfortba annál, hogy arra hivatkozni lehetne bármi másként, mint nagyon szar döntés.

        - Órákig magyaráztál neki a Nyolcadik utas a halál mértéktartó személyes personal boundaries elvét követő exedről petting közben, és csak arra tudsz gondolni, hogy valamiért elege lett belőled~? Ki a pszichiátered, Nott, Dr. Hannibal Lecter? - elnevetem magam a kínjain, meg hát azokon a hiányokon, amelyek most a kis elméjében megnyílhatnak a felismeréstől. Hát ki ne akarna részleteket megtudni az előző partner csodálatos képességeiről, még ha azok belefértek volna a Testrablók támadása következő részébe is, amilyen diszkrétek és épek voltak? Még én is elképzelem néha, hogy visszatérek a régi szép időkhöz, és beleállítok valamit Fawley potenciális aktuális kalandjába, pedig ugye beleegyeztem - de hát nem vagyok tory szavazó, nem tudok vizet és bort is prédikálni egyszerre, egyetlen nyelőcsövem van, és az egy hipokrata gyomorban végződik. Az unokanővérem csillagzata sosem mozdult ki a nemkúr retrográdból, és Nott tényleg az autizmus világnapjának hivatalos emotional support állatkája lehet, ha nem jött erre rá magától.
        - És akkor most ennek örömére leiszod magad a ronda irodádban? Mondjuk talán jobban néz ki, ha részeg vagy, de a problémáid nem fognak eltűnni, Nottie boy. Azokhoz kell valami, amid neked még nincs, de talán adhatok néhány tippet, hogyan növessz tököt~ - csináld-magad-szó-szerint kurzusra nem számítottam, de Nott tudatlanabb egy viktoriánus árvánál is annak ellenére, hogy a szexuális kalandjainak sztorijai nem egy hányásom inspirálták negyedévben. A viktoriánus árvának legalább megvan az az előnye, hogy csak a gonosz zsidó sztereotípia abuzálta, de Nottot az életen kívül még a balsors is veri keményen.. Ha már ő magát ezek szerint nem.

        - A rep-té-ren, jól értem? És miért fordultál vissza, megláttad a saját árnyékod, és otthon hagytad azt a faszodat, már pardonnez-moi, amelyikkel halálfalóként grasszáltál? Tényleg megijedtél egy kis kihívástól, miközben ha jól látom, te vagy az évtized simpje? - elmosolyodom a reptér emlegetésére: ennél nagyobb közhelyet nem tudnék akkor sem kitalálni, ha mostantól két egész napig csak romantikus regényeket fogyasztanék rózsalugasban szaladozó, a borítón véletlenül kibuggyanó mellű hősnőkről, akik véletlenül sem olyanok, mint más lányok, és véletlenül nincs szükségük sminkre, hogy természetes szépséggel áldozatul essenek valami nagyon szexi sorozatgyilkosnak. Oh wait? Hello? Hello.
        - So állítod, hogy semmi más nem történt, még ezt megelőzően sem? Te az ő.. jó, várj, ez előtt muszáj innom, mert félek, hogy visszajön a gondolattól, amit eddig megittam, és kár lenne a konyakért! - feltartom az egyik mutatóujjam, és lehúzom a maradékot. Nem vagyok ellene a napközbeni lerészegedésnek, de ha valamit csinálsz, érdemes jól csinálni, és én biztosan nem leszek józanabb, mint Notto boi, mikor rákérdezek a negédes pillanataikra.
        - So az ő.. pasija voltál? Ő tudott róla? Ugh, látod, Nott, ez a te egyik legnagyobb bűnöd, én azért jöttem, hogy itt kellemesen kizsigereljelek, ha szükséges, de a végén te zsigerelsz ki engem az érzésekről való seggfájásoddal.. Nekem so-ha nem beszélt rólad, és bár több nőt vesztettünk ilyen nevetséges jelzős-szerkezetek miatt, mint háborúban, nem hiszem, hogy az, hogy egy óceánnyira menekült előled, feltétlenül azt jelentené, hogy csak zavarba jött a romantika áradásától. Vagy más dolgok áradásától. Gyerünk, Nott, gondolkozz, kell, hogy legyen ott valami a kis rókaképed mögött, ami segíthet nekünk! - nem is kérdezem meg, töltök magamnak egy pohárral, mielőtt visszadőlnék a székbe. Megígértem, hogy a végére járok, úgy tűnik, hogy Nottnak is - meg talán az üvegnek, ha sokat fogunk a gyengéd YA light academia traumákról értekezni, mint ami az sz betűs szó is.

[- Nem ismerem Dr. Lectert… szerinted tényleg ez a baj? Raquelen akadt ki ennyire?]

t h e r e  i s  b l o o d  o n  t h e  c h a i r

   Szinte önkéntelenül kopogok egyet az asztalon az ujjaimmal Freya megjegyzésére, de megállom, hogy szemügyre vegyem az ujjaimat. Nem értem, hogy honnan jött a megjegyzés, hogy nőies kezem van, nem is érzem igaznak az állítást. Persze tény, hogy nem vagyok kviddicsező alkat.

 Nem tudom, hogy milyen utalás lehet a Nyolcadik utas, de ahogy Freya beszélni kezd, olyan érzésem támad, mintha leöntöttek volna. Persze Minnie soha nem mondta, hogy zavarja, sőt, ő kérdezett, de fájdalmasan egyértelmű, hogy milyen logikus, hogy ez zavarta. Én soha nem kérdeztem az exeiről, de biztosan nem örültem volna abban a helyzetben, ha hallok róluk.

 - Nem ismerem Dr. Lectert… szerinted tényleg ez a baj? Raquelen akadt ki ennyire?- kicsit hihetetlennek tűnik ez számomra, mert még ha ez is zavarta, tényleg elmenekülne emiatt a világ végére? Ez a reakció talán erősen túlzónak tűnik, nem vagyok benne biztos, hogy ezt váltaná ki.

  Az alkoholos italra pillantok, ahogy megemlíti, hogy leiszom magam megoldás helyett, most fel sem veszem igazán, hogy rondának nevezte az irodámat. Nem zavar már szinte egyáltalán a tiszteletlensége, a hangvétele, ahogy beszél, ami mutatja, hogy talán túlzottan kétségbeesett vagyok. Lassan elengedem a poharat, és hátradőlök, miközben a szemébe nézek. Az biztos, hogy tudnék használni jópár tanácsot.

 - Nem kellett volna visszafordulnom, ugye? Azon gondolkodtam, hogy talán erőszakosnak tűnnék, ha megjelennék ott… végülis előlem futott el. Gondolom egy nő sem értékeli, ha valaki nem fogad el nemet válaszként.- a hangsúlyom talán részben kérdő, mert nincs túl sok tapasztalatom nőkkel, Raquel tinédzser volt, mint én, az egyetlen nő, akihez rajta kívül bármennyire közel tudtam kerülni, Minnie volt, és azt hihetetlenül, talán visszavonhatatlanul elbasztam. Megrázom a fejem, nem jut eszembe semmi.

 Miközben Freya beleiszik a konyakba, elgondolkodom rajta, hogy talán itt lenne az ideje pontot tenni ennek az egésznek a végére, teljesen felesleges ez a beszélgetés, mert úgysem vezet sehova. Újra a poharamra nézek, azután úgy döntök, hogy érte nyúlok, és egy határozott mozdulattal beleiszom ismét. Szerencsére nem köpöm ki.

 - Nem! Dehogyis! Nem voltunk együtt, akkor éjjel volt csak ez… tényleg semmit nem mondott rólam?- talán az alkohol, valamiféle büszke sértettség, talán színtiszta ostobaság beszél belőlem, de valamiért azt érzem, hogy zavar a gondolat, hogy Minnie nem is beszélt rólam. Csak pillanatnyi megnyugvást hoz, hogy talán nincsenek elég közel, abban reménykedtem, hogy Minnie beszélt rólam a hozzá közel álló lányoknak.

 Szorítást érzek a hasamban, olyan szorongást, mint gyerekként, amikor egy sötét folyosón állva egy mennydörgés mély basszusa megrezgette az üveget, és amikor látni véltem valamit. Minnie talán soha nem gondolkodott rajtam. Freya arcára nézek, egy pillanatra az ajkaira, mielőtt pislogok és félrenézek.

- Nem jut eszembe semmi más… tényleg nem. Ha nem ignorálná a leveleimet, vagy nem lett volna et az egész, azt hinném, hogy nem is hozzám van köze.